A középkor legnagyobb teológusa szerint minden nemzet eldöntheti, kit fogad be és kit nem, valamint a letelepedőknek alkalmazkodni kell a helyi kultúrához, szokásokhoz.
Vajon miként vélekedik Aquinói Szent Tamás, az egyik valaha élt legnagyobb teológus a bevándorlásról? Azt gondolhatnánk, sehogy, mivel ez mai probléma, a 13. században élt domonkos szerzetes tehát nem foglalkozott vele. Azonban ez nem igaz: fő műve, a Summa Theologica tartalmaz olyan pontokat, amelyek alkalmazhatóak a mai helyzetre.
Szent Tamás álláspontja azért is érdekes, mert a legutóbbi időkig az ő nyomában járó tomizmus volt az egyház hivatalos filozófiája és teológiája, s a tomizmus ma is jelentős gondolkodói iskolát képvisel.
John Horvat II cikke szerint Aquinói úgy látja: nem minden bevándorló egyenlő, és minden nemzet, minden állam eldöntheti, hogy kit fogad be és kit nem. Elutasíthatják például a bűnöző és ellenséges elemeket. Azokat, akik békésen átutaznak vagy időlegesen óhajtanak vendégeskedni egy nemzet földjén, szívélyesen, tisztelettel kell fogadni. Akik azonban le kívánnak telepedni véglegesen, azoknak el kell fogadniuk az adott nemzet kultúráját. Az állampolgársággal kapcsolatban megjegyzi, hogy Arisztotelész szerint három nemzedék után jár – Aquinói nem mond pontos időintervallumot, de azt sugallja, nem szabad azonnal állampolgárságot adni.
Még több időnek kell eltelnie ahhoz az Angyali Doktor szerint, hogy a letelepedő bevándorló közügyekkel foglalkozhasson: habár nem feltétlen az ő hibája, de mégis sok időbe kerül, míg annyira járatosak leszünk egy nép történelmében, szokásaiban, ügyeiben, hogy biztonsággal tudjuk intézni ügyeit. Ha azonnal politikai porondra léphetnének a bevándorlók, az a befogadó nemzet erózióját hozná magával. A zsidók például a hozzájuk közelebb lakó nemzetek tagjait hamarabb integrálni tudták teljes mértékben.
Mandiner
