Égi Édesanyánk üzenete 2018. május 25-én Medjugorjéból

Medjugorje, 2018. május 25.

„Drága gyermekek! Ebben a békétlen időben arra hívlak benneteket, hogy legyen több bizalmatok Istenben, aki a ti Atyátok, aki a mennyekben van és aki engem küldött, hogy Hozzá vezesselek titeket. Nyissátok meg szíveteket az ajándékokra, amelyeket Ő szeretne adni nektek és szívetek csendjében imádjátok Fiamat, Jézust, aki életét adta azért, hogy örök életetek legyen, ahová el szeretne vezetni benneteket. A ti reményetek a Magasságbelivel való találkozás öröme legyen a mindennapi életben. Ezért hívlak benneteket: ne hanyagoljátok el az imát, mert az ima csodákat művel. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Nem Isten teremtett melegnek

Szeretném előrebocsátani, hogy bár Ferenc pápa egyik állítólagos kijelentése késztetett írásra, és a kijelentés a homoszexualitás sokak számára érzékenynek számító kérdésével kapcsolatos, engem most elsősorban nem a pápa és nem is a homoszexualitás érdekel.

Az esetről az Index is írt, ami persze nem biztosíték arra, hogy valóban így történt, de a jelen poszt szempontjából az Index változata is megteszi:

„Juan Carlos Cruz, egy meleg férfi, akit gyerekkorában szexuálisan molesztált egy pap, a Ferenc pápával történt találkozásáról beszélt egy spanyol nyelvű lapnak. A pápa azt mondta Cruznak, hogy Isten teremtette melegnek, és hogy ő így szereti őt.
Azt mondta: ’Juan Carlos, te meleg vagy, de ez nem számít. Isten teremtett ilyennek; ő ilyennek szeret téged, és engem sem foglalkoztat a dolog; a pápa ilyennek szeret téged. Muszáj megbékélned azzal, aki vagy.’”

Nem. Nem Isten teremtette melegnek, ahogy engem sem Isten teremtett türelmetlennek és nem Isten kódolta úgy a génjeimet, hogy csak nehezen tudjak ellenállni a csokoládé csábításának. Nem Isten teremtette hazugnak a hazugokat vagy gyilkosnak a gyilkosokat és nem Isten teremtette betegnek a betegeket. Való igaz, hogy a lelki vagy fizikai fogyatékosságaink ellenére szeret bennünket, mégpedig feltétel nélkül, de az sem igaz, hogy „így szeret”. Olyan értelemben nem, ahogy valaki kifejezetten egy adott tulajdonságot vagy éppen fogyatékosságot preferál vagy szab meg szeretete feltételeként, merthogy a pápa kijelentését úgy lehet érteni, hogy Isten kifejezetten azért „teremtette” ilyennek Juant, mert pont így szereti őt és nem másképp.

Nem.

A kijelentés olyan sok sebből vérzik, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Amint fentebb említettem, a pápa nincs egyedül ezzel a véleményével. Sokan gondolják ugyanezt. Keresztények és nem hívők egyaránt.

Először is Juant vagy történetesen engem, nem Isten teremtett, illetve nem olyan értelemben, ahogy azt a legtöbben gondolják. Isten egyetlen emberpárt teremtett, felruházva őket mindennel, hogy sokasodjanak, és végül te meg én, meg Juan is megszülethessen, egy egész sor néha rossz, néha pedig jó döntés eredményeként. Istennek nem kell minden egyes élőlényt, fűszálat, fát, lovat, kiscicát vagy búzakalászt megteremtenie, mert bölcsességében és előrelátásának úgy indította útjának a világot, hogy az képes fenntartani és megsokszorozni önmagát.

Való igaz, hogy Isten előre látta még azt is, hogy hány hajszál lesz a fejemen vagy fűszál a kertemben vagy milyen tulajdonságaim lesznek, jóval azelőtt, hogy megszülettem volna. Tudta, hogy milyen döntéseket fogok hozni és, hogy ezeknek eredményeként milyen lesz az életem, de az életem alakításában pont annyira vett részt, amennyire én hagytam Neki. Eleinte semennyire (gondoltam én), majd apránként egyre jobban.

Azonkívül, ha Isten teremtene minket betegnek vagy éppen melegnek, akkor igazából a legtöbb ima valamilyen szinten Isten akaratával szembe menne. Miért imádkoznánk azért, hogy meggyógyuljunk, ha Isten teremtett betegnek? Az igazság azonban az, hogy Isten azt szeretné, ha kívül belül egészségesek lennénk, ezt azonban nem fogja ránk erőltetni.

Amióta az első rossz emberi döntéssel a világ elindult lefelé lejtőn, minden egyes tett javított vagy rontott, sajnos többnyire rontott az állapoton, és ebbe az állapotba a jelenleg romlandó testünk is beletartozik, ami időnként megbetegszik, sőt, már eleve betegen születik. Illetve született. Egészen a világ legnagyobb horderejű eseményéig, ami mindent megváltoztatott. A lejtőn csúszást Jézus születése, halála és feltámadása állította és fordította meg. Bár ez a csoda minden embernek szól, mégse mindenki tudhatja a magáénak. A látszólagos paradoxont talán úgy szemléltethetnénk, ha elképzeljük, hogy Jézus minden ember számára biztosított egy ajándékot, de nem mindenki vette még át. Ki azért, mert még nem értesült róla, ki azért, mert úgy gondolja, hogy jobb neki az ajándék nélkül.

Tehát, nem Isten teremtett minket olyannak, amilyenek vagyunk, de tulajdonságainktól függetlenül szeret, illetve elkészítette számunkra az utat, hogy olyanná válhassunk, amilyennek teremtett volna, ha nem szólunk bele a folyamatba. Az út elején ráadásul szárnyakat is kapunk. De mit szárnyakat, egyenesen újjászületünk!

És még valami. Nem meleg, hetero, transzszexuális, fehér vagy fogyatékos emberek vagyunk.

Emberek vagyunk.

Akikért Krisztus meghalt.

Nem a vágyaink vagy testi adottságaink határozzák meg az identitásunkat, hanem Istennel való kapcsolatunk, mert csak Vele együtt ismerhetjük meg a teljességet, amit nekünk szánt. Ne hagyd, hogy egy olyan szűk dobozba passzírozzon a világ, amibe a tested is alig fér bele!

http://idokjelei.hu/2018/05/nem-isten-teremtett-melegnek/

Arinze bíboros: Nem oszthatjuk meg az Oltáriszentséget nem katolikusokkal, mint a sört vagy a tortát

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció egykori prefektusa a német interkommúnió-tervezetről, és az újraházasodott elváltak áldoztatásáról nyilatkozott.

Oltáriszentségben kizárólag a kegyelem állapotában lévő katolikusok részesülhetnek, és ez nem olyasmi, amit meg lehetne osztani, mint a sört vagy a tortát - nyilatkozta a nigériai Francis Arinze bíboros. A bíboros korábban az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusaként, valamint II. János Pál és XVI. Benedek pápák tanácsadójaként szolgált.

Arinze bíboros szerint minden olyan kezdeményezés, ami az elvált és újraházasodott katolikusoknak vagy a katolikus hívek protestáns házastársainak az eddigieknél szélesebb hozzáférést engedne az Oltáriszentséghez, "súlyos" kihívást jelent az Egyház tanításával szemben.

A bíboros a Catholic News Service-nek adott interjújában elutasította Ferenc pápa Amoris Laetitia buzdításának azon értelmezéseit, amelyek különválás és szexuális önmegtartóztatás nélkül is lehetővé tennék a szentáldozást a polgári úton elvált és újraházasodott katolikusok számára.

"Ha egy személy elválik és újraházasodik (az első házassága érvénytelenségének kimondása nélkül), az problémát jelent." - fogalmazott Arinze bíboros, hozzátéve, hogy Jézus tanítása szerint az ilyen együttélések házasságtörést valósítanak meg. "Nem mi találtuk ki ezt. Krisztus volt az, aki ezt mondta."

"Nem lehetünk irgalmasabbak Krisztusnál." - tette hozzá a bíboros. "Ha közülünk bárki azt mondja, hogy felhatalmazása van Krisztustól arra, hogy megváltoztassa az egyik legfőbb pontot, amit Krisztus az Evangéliumban átadott, úgy szeretnénk látni tőle azt a felhatalmazást, az aláírással együtt."

Beláthatjuk, hogy ez nem lehetséges. Még ha az összes püspök is egyetért ebben, akkor sem válik azzá. Elég komoly dologról van szó, mivel érinti az Oltáriszentséggel kapcsolatos hitünket, és azt is, hogy már együttélt keresztények között nem lehet felbontani a házasságot, semmilyen emberi hatalom nem bonthatja fel azt.

A bíboros arról is szólt, hogy a protestánsokkal közös interkommúnió nem egymás szívélyes fogadásáról szól. Szerinte fontos megértenünk, hogy "az Oltáriszentség nem a saját tulajdonunk, amit megoszthatunk a barátainkkal."

"Ilyen a teánk vagy az üveg sörünk. Ezeket megoszthatjuk a barátainkkal." - tette hozzá a bíboros. "Nem csupán arról van szó, hogy jót kívánunk egymásnak. A mise után bemehetünk a refektóriumba, ihatunk egy csésze teát, vagy akár egy pohár sört, egy kis tortával. Ez rendben van. De a szentmise nem így működik."

Nagyon fontos, hogy megnézzük a tanítást. A szentmise eucharisztikus ünneplése nem ökumenikus szolgálat. Nem azoknak a gyűlése, akik hisznek Krisztusban és kitalálnak egy imát az alkalomra - [hanem] az Krisztus misztériumainak ünneplése, aki meghalt értünk a kereszten, a kenyeret a testévé, a bort a vérévé tette, és azt mondta az apostolainak: 'ezt cselekedjétek az én emlékezetemre'.

A bíboros hozzátette:

A szentmise eucharisztikus ünneplése a hit és a közösség ünneplése - azoké, akik hisznek Krisztusban, és osztoznak a hitben, a szentségekben, és az egyházi közösségben... egyházi egységben vannak a pásztorukkal, a püspökükkel és a pápával. A közösség az, aki az Eucharisztiát ünnepli. Bárki, aki nem tagja ennek a közösségnek, nem illik ebbe bele.

Az interjúban ezért Arinze bíboros arra biztatja a katolikus szentáldozásra vágyó protestánsokat, hogy térjenek meg a katolikus egyházhoz: "Jöjjetek, az Egyház befogad Titeket, és akkor részesülhettek szentáldozásban, akár hetente hétszer. Máskülönben nem."

(Forrás: Catholic Herald)
http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/05/25/arinze_biboros_nem_oszthatjuk_meg_az_oltariszentseget_nem_katolikusokkal_mint_a_sort_vagy_a_tortat

Kapcsolódó cikkeink:
- Arinze bíboros: "Nem konzervatív vagyok, hanem normális!"
- VIDEÓ: Arinze bíboros a zsinat utáni liturgikus változtatásokról

Fülep Dániel: Peter Kohlgraf mainzi püspök téved: Igen, védelmeznünk kell a Szentséget!

Mainz püspöke, Peter Kohlgraf „több realizmusra” hívja a püspököket az interkommúnió németországi vitájában. A német helyzetről a Katolikus Válasz is beszámolt két írásban: itt és itt. Annak kapcsán, hogy egyesek talán épp az interkommunió tiltása miatt hagynák el az Egyházat, Kohlgraf leszögezte:

Én lennék az utolsó, aki azt mondaná: 'Rendben, akkor utánatok szaladunk'. Ugyanakkor azt kérdezem magamtól: tényleg azt hisszük, hogy védelmeznünk kell Istent, meghatározva, hogy ki mehet áldozni, és ki nem?

Peter Kohlgraf mainzi püspök nyilvános tűnődésére, hogy vajon védelmeznünk kell-e Istent az Oltáriszentségben, egyértelmű és határozott IGEN a katolikus válasz. A Legszentebb Oltáriszentség védelmére kötelez a kinyilatkoztatás, az isteni parancs, a dogmatikus hit, az apostoli hagyomány, az Egyház tanítása és törvényei, valamint a szentek tanúságtétele.

Hitigazság: Megváltó Istenünket az Oltáriszentségben imádás illeti meg

1. Az Úr Jézus az ördög második kísértésekor Mózes ötödik könyvének szavaival imádkozik: „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Lk 4,8; vö. MTörv 6,13) Krisztus után az Egyház is pontosan így idézi a Dekalógus első parancsolatát. Istent felismerve első kötelességünk a benne való hit, a neki kijáró imádás (latria); hódolat és dicsőítés, uralma kizárólagosságának elismerése.
2. A Szűz Máriától született názáreti Jézus Krisztus valóságos Isten, mert Ő a megtestesült örök Ige. (Deum de Deo)
3. A názáreti Jézust valóságos istenségében és valóságos emberségében is imádás illeti meg, egyetlen imádás, az egyedül Istennek kijáró abszolút imádás (latria).
4. Az átlényegülés (transsubstantiatio) pillanatától a legméltóságosabb Oltáriszentségben igazán (vere), valóságosan (realiter) és lényegileg (substantialiter) jelen van (praesentia realis) a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére, együtt az Ő lelkével és istenségével, – s emiatt az egész Krisztus, – s nem csak jel vagy ábra, vagy erő szerint. (DH 1635–1648; 1651–1661)
5. Az Úr Jézus teljes mivolta szerint jelen van az Oltáriszentségben. Jelenléte a szent színek feloszlásáig tart, és a legkisebb részecskékre is kiterjed. S mert a Megváltót az Istennek kijáró imádás illeti meg, ezért Krisztus előtt az Oltáriszentségben is imádással kell hódolunk. (DH 1643, 1656)

Az Egyház hagyománya: az Oltáriszentség csak megfelelően felkészült hívőknek szolgáltatható ki

1. Az Egyház az Oltáriszentség méltó vételét kívánja meg kezdettől fogva. Ezt bizonyítja Szent Pál apostol, amikor a szentáldozás előtti lelkiismeretvizsgálatra buzdít: „Ezért, aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, és csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza” (1Kor 11,27–29). Annak, aki súlyos bűn tudatában van, meg kell gyónnia, mielőtt a szentáldozáshoz járul.
2. Az egyházatyák ugyanezt a hódolatteljes magatartást tanúsítják. Például hallgassuk meg a IV. századból Aranyszájú Szent János tanítását: „A pap folyamatosan érinti Istent kezeivel. Micsoda tisztaságot, micsoda áhítatot követel ez tőle! Gondold meg tehát, milyen tisztának kell lenniük ezeknek a kezeknek, akik ennyire szent dolgokat érintenek!” (De sacerdotio, VI, 4)
3. Aranyszájú Szent János megrója azokat a papokat és diakónusokat, akik az Oltáriszentséget az emberek iránti félelemből és a köteles figyelem nélkül szolgáltatják ki: „Akkor is, ha valaki tudatlanságból közeledik a szentáldozáshoz, ne félj őt ebben megakadályozni! Félj az Istentől, ne az emberektől! Ha ugyanis az embertől félsz, az kicsúfol majd téged; ha viszont Istentől félsz, az emberek is tisztelni fognak. Én inkább azonnal meghalnék, mint hogy az Úr Vérét egy méltatlan személynek kiszolgáltassam; inkább saját véremet ontanám ki, mint hogy az Úr imádandó Vérét méltatlan módon osztogassam.” (Hom. 82,6)

Az Egyház tanítása: az Oltáriszentséget csak kegyelem állapotában levő katolikus veheti magához

A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint a szentáldozásnak feltétele a teljes közösség a katolikus Egyházzal és a kegyelem állapota, azaz a halálos bűntől való mentesség. Aki tudja, hogy súlyos bűnt követett el, annak meg kell gyónnia, mielőtt szentáldozáshoz járul. Fontos a lelki összeszedettség és az imádság, és az Egyház által előírt böjt megtartása is, valamint a megfelelő ruházat és viselkedés a Krisztus iránti tisztelet kifejezésére. (Vö. KEK 1385–1389; 1415) Csak az járulhat szentáldozáshoz, aki katolikus, aki volt elsőáldozó, és aki a kegyelem állapotában van. Ezért többek között a pogányok, a protestánsok, a házasságtöréssel és minden más halálos bűnnel nem szakító és azt meg nem gyónt hívők nem áldozhatnak.

Az Egyház törvénye: Az Oltáriszentséget mint legdrágább kincset kell védeni

1. Az Eucharisztiával és a bűnbocsánat szentségével való visszaélések a legsúlyosabb büntetendő cselekménynek számítanak az Egyházban. Különösen igaz ez akkor, ha a visszaélések ráadásul eretnekséghez, hitehagyáshoz, szakadársághoz kapcsolódnak, amelyek önmagukban véve is a legsúlyosabb bűncselekmények közül valók. Mindezek az Egyház küldetése lényegét sodorják veszélybe. (Vö. II. János Pál 2001-ben írt Sacramentorum sanctitatis tutela – A szentségek szent jellegének védelme – kezdetű motu propriója, illetve a hozzá kapcsolódóan a Hittani Kongregáció által szintén 2001-ben kiadott, majd 2010. május 21-én módosított Normae de gravioribus delictis szabályzata)
2. CIC 897. kán. – A legfenségesebb szentség a legszentebb eucharisztia, melyben maga az Úr Krisztus van jelen, ô az áldozat, és őt vesszük magunkhoz; általa folyamatosan él és gyarapszik az egyház. Az eucharisztikus áldozat az Úr halálának és feltámadásának emléke, melyben a keresztáldozat örökké folytatódik, az egész istentiszteletnek és keresztény életnek csúcsa és forrása, mely jelöli és létrehozza Isten népének egységét, és építi Krisztus testét. A többi szentségek és az egyház apostoli tevékenységének összes művei pedig összetartoznak a legszentebb eucharisztiával, és rá irányulnak.
3. CIC 844. kán. – 1. §. A katolikus szentségkiszolgáltatók a szentségeket csakis katolikus krisztushívőknek szolgáltathatják ki megengedetten, s ugyanígy a katolikusok csakis katolikus kiszolgáltatóktól vehetik fel megengedetten a szentségeket, a jelen kánon 2., 3. és 4. §-a és a 861. kán. 2. §-a előírásainak fenntartásával. …
4. CIC 844. kán. – 4. §. Életveszély esetén, vagy ha a megyéspüspök vagy a püspöki konferencia megítélése szerint más súlyos szükség sürget, a katolikus kiszolgáltatók ugyanezeket a szentségeket megengedetten szolgáltatják ki a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő többi keresztényeknek is, akik nem tudnak saját közösségük szolgálattevőjéhez járulni, és ezt önként kérik, feltéve hogy ezekkel a szentségekkel kapcsolatban katolikus hitről tesznek tanúságot, és kellőképpen felkészültek.
5. CIC 898. kán. – A krisztushívők a legnagyobb tiszteletet tanúsítsák a legszentebb eucharisztia iránt, vegyenek részt tevékenyen a legfenségesebb áldozat ünneplésében, nagy áhítattal és gyakran vegyék magukhoz ezt a szentséget, és a legmélyebb imádattal tiszteljék; a lelkipásztorok az erről a szentségről szóló tanítás magyarázata során gondosan tanítsák meg a hívőket erre a kötelességükre.
6. CIC 915. kán. – A szentáldozáshoz ne engedjék a kiközösítetteket és az egyházi tilalommal sújtottakat a büntetés kiszabása vagy kinyilvánítása után, de ne engedjék oda azokat az egyéb személyeket sem, akik nyilvánvaló, súlyos bűnben makacsul kitartanak.

A szentek tanúságtétele: az Oltáriszentség a legdrágább kincsünk

Brenner Boldog János magyar katolikus áldozópap és ciszter szerzetes a vértanúságának éjjelén minden fenyegetés és veszedelem közepette is útnak indult, hogy elvihesse feltételezett betegéhez az Oltáriszentséget, mert tudta, hogy a Szentségi Jézus örök életet adó mennyei orvosság. Az Urak Urát a hányattatott körülmények között is a lehető legméltóbb módon, a liturgikus előírásokat megtartva, reverendában, karingben és stólában, a Szentséget nyakába akasztható burzában szállította. Amikor a kommunista verőlegények megtámadták, János atya az utolsó leheletéig védte a Legszentebbet. Kegyetlen kivégzése során, miközben ütlegelték, rugdosták, taposták és harminckétszer kést döftek a testébe, a jobb kezével mindvégig a Legszentebbet védte. Amikor a gyilkosság másnapján rátaláltak az áldozár vérbefagyott holttestére, a fölszentelt jobb kéz még mindig a burzát védte-óvta.

Vagy a mainzi megyésfőpásztor, vagy a rábakethelyi káplán, de egyikük biztosan téved. Ha Peter Kohlgraf mainzi püspöknek igaza volna, Brenner János áldozópap hiába halt meg. A tények a nyilatkozatról és a vértanúságról egyaránt nyilvánvalóak.http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/05/25/peter_kohlgraf_mainzi_puspok_teved_igen_vedelmeznunk_kell_a_szentseget

Nem szeretem a sütiket, sőt de a legtöbb helyre nem engednek be, ha nem fogadom a lassítókat

A Tízszarvú Fenevad törvényei előírják, hogy a blogodon tájékoztasd az Európai Unióból érkező látogatókat arról, hogy milyen cookie-kat használsz, és milyen adatokat gyűjtesz. A jogszabályok sok esetben azt is előírják, hogy a beleegyezésüket kérd.

Segítségképpen elhelyeztünk egy értesítést a blogodon arról, hogy a Google miként használ egyes Blogger- és Google-cookie-kat (például Google Analytics- és AdSense-cookie-kat), illetve milyen adatokat gyűjt.

Te tartozol felelősséggel azért, hogy ez az értesítés valóban működjön és megjelenjen a blogodon. Ha más cookie-kat (például harmadik fél által fejlesztett funkciókat) is használsz, előfordulhat, hogy ez az értesítést nem megfelelő számodra, hiszen lehet, hogy további adatokat is begyűjtesz a felhasználóktól.