Az
okkultisták, ezotériával foglalkozó emberek számára bizonyos titkok
ismeretén és a hatalomszerzésen túl a legnagyobb motiváció a
"felemelkedés", egy másfajta létállapot elérése. Az okkult forrásokon
kívül sok nyugati tudományos-fantasztikus vagy csak fantasztikus
propagandafilm próbálja ezt mint a végső tökéletesség állapotát
feltüntetni, többféle módon. A neve is többféle. "Magasabb"
dimenziókról, kiteljesedésről, energiákkal való eggyé válásról beszélnek
könyvekben, filmekben, szemináriumokon, titkos összejöveteleken,
szeánszokon. Az egyik legismertebb formája ennek a Star Wars univerzum
és az Erő energia-világa, de említhetnénk az okkultisták kevésbé ismert
"Mennyei Próféciáját" is (ami ugyan könyv, de a nevével ellentétben se
nem mennyei, se nem prófécia).
Az
ideális helynek tekintett "dimenzió" valójában a dzsinnek/démonok
energia-világa, amely ugyan valóságos, de korántsem egy ideálisnak
mondható hely. Főleg nem az ember számára. Ahhoz, hogy az ember elérje a
dzsinnek energia-világát, és hogy oda átléphessen, magának is hasonlóvá
kell válnia, mint a dzsinneknek, azaz a démonoknak. Nem csak lelkileg,
hanem végső soron testileg is. Nyilvánvalóan az ezoterikus irodalomnak
kisebb lenne a vonzereje, ha a sötétben tévelygő emberek megsejtenék,
hogy az általuk áhítattal olvasott könyvek egy jelentős része az ő
teljes átalakításukat, egyáltalán nem átvitt értelemben értendő
démonizálásukat igyekszik elérni. A felfokozott érzelmi állapotok, a
gyakorlatok, természetfeletti megtapasztalása, de maga a varázslás, a
jóslás, az idézés is ennek a folyamatnak a része. Az út során nyert
hatalom valójában illúzió, hiszen a teremtett világ, és az Isten
közelségét kereső ember valóban mennyei védelem alatt áll, így
bármekkora is a képzelt hatalma egy ezotériába elmerült embernek, a
világra gyakorolt befolyása elenyésző. Éppen a hétköznapok szürkeségében
megbúvó, jelentéktelennek és gyengének gondolt embereket a legnehezebb
befolyásolni, az ilyen tömegekre valamilyen hatást gyakorolni. Azok az
erők, amelyekkel bolygókat és csillagokat lehet összezúzni, a Földön
szinte semmivé válnak. A varázslók pedig szépen eltűnnek a saját maguk
által elképzelt világukban, mintegy elvesznek a ködben. Leginkább éppen
akkor, amikor elérik dzsinnek által lakott magasság kapuit, és átlépnek
rajta. Legalább nem zavarják többé a többi embert. Vajon utána mi
történik velük, miután a "magasságban lévők" (a régies szóval Baál-ok)
felfigyelnek érkezésükre? Mennyi esélyük van életben maradni odaát?
Ezt
azoknak is érdemes végiggondolni, akik az egyes újprotestáns egyházak
könyveiben, szóróanyagaiban mindenféle történeteket olvasnak "mennybe
felvett" és ott élő emberekről. Esetleg mennyeinek mondott látomásokról,
kinyilatkoztatásokról, próféciákról, jóslatokról, angyali üzenetekről.
Mindig érdemes igen alaposan végiggondolni és leellenőrizni, hogy honnan
jönnek az ilyen üzenetek, események. Főleg, amikor egyes egyházak
szóróanyagainak tartalma, az üzenet jellege kísértetiesen hasonlít az
ezoterikus könyvekben leírt "felemelkedés" utáni állapotokhoz, a
"mennyeinek" gondolt jelenségekhez.
Az
ördög ravasz, a mennyről beszél, de a pokolba visz. Érdemes résen
lenni. Az ember könnyen hallhat történeteket jógikról, a majákról vagy
atlantisziakról, akik állítólag már "továbbléptek". De nem a mennyei
világ az, ahova eljutottak, ez teljesen biztos. A buddhista szerzetesek,
vagy a tibeti lámák angyalai sem a mi angyalaink, még akkor sem, ha
néhányan látták és hasonlóan írják le őket. A mi fogalmaink szerint az
általuk szentnek tartott könyveik, vagy gondolkodóik sem szentek. Ezt is
észben kell tartani.
Másrészről
viszont valóban létezik a mennyei világ, és igen kevés hiteles leírást
lehet olvasni róla. Elsősorban azért, mert néhány dologtól eltekintve
semmihez sem hasonlít, ami ezen a világon van. Érzékszervekkel nem,
inkább a testi érzékelés és a testiség hiányával közelíthető meg, a
szent iratok összefüggésein gondolkodva, imádsággal. A mennyei világhoz
közeledve az embernek el kell utasítania a démoni energia-világot is, és
ellen kell állnia a testét-lelkét veszélyeztető csábításának. Nem lehet
egyszerre kétfelé utazni. A próféták folyamatosan küzdöttek azért, hogy
a mennyei világ felé vezető utat tanításaikkal és életükkel megőrizzék,
és a magassághoz vezető utakat elzárják az emberek elől. Egyszerűen
azért, mert az ember nem dzsinnek/démonnak lett teremtve. És nem is
azért, hogy tőlük tanuljon, vagy velük barátkozzék, vagy őket szolgálja.
Az ember feladata emberként közeledni Istenhez, és így kerülni közelebb
a mennyei világhoz. Amennyiben az ember nem Istenhez közeledik, hanem
máshoz, annak csak kárát vallhatja.
Van
néhány utalás arra vonatkozólag, hogy egyes próféták, apostolok át
tudtak lépni a mennyei világba, és vissza is tudtak térni onnan. Néhány
próféta felvettetett a mennyei világba, és nem tért vissza többé. Ez
csak akkor lehetséges, ha az ember kiemelkedően erős hittel teljes
mértékig aláveti magát Istennek, az Ő szolgálatának, az Ő akaratának. Ez
egyben a prófétai látás kiteljesedése is, vagyis az Isten
kinyilatkoztatásainak egy teljesebb megértése. Nem halucináció, és nem
is hasonló a magasságban zajló eseményekhez, sokszor csak a hívő számára
rendezett félrevezető színjátékokhoz. Az ember számára a mennyei világ
félelmetes, olyan, mintha a megsemmisülést jelentené. Isten közelében az
ember átérzi saját gyenge és esendő voltát, és az Isten tisztasága
mellett az ember valóban át tudja érezni, hogy mi is az istenfélelem.
Mindez azonban nem kevesebbé teszi a hívőt, hanem többé, hiszen
megszabadul az anyagi világ börtönéből és maga mögött hagyja a démoni
világ kísértéseit is. Egy kicsit olyan, mint amilyen az Ítélet Napja is
lesz, amikor a teremtett világ széthullik és a bűnös emberek és démonok
is menekülnének, de már nincs hova.
Tamási Attila