Ferenc és Fernández titkos háborúja a magánkinyilatkoztatásról

 

2024. szeptember 19,

A Medjugorjei Szűzanya kétségtelenül hiteles. A rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt, és a jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, ahogy Krisztus tanította.

A felszínen jó hírnek tűnik, hogy Medjugorje valahogyan elfogadott, de még ott is alapvetően azt mondták, hogy valamiért kerüljék a látnokokat.

Mindenesetre Ferenc és Fernández bíboros, a „Hittani Dikasztérium” jelenlegi vezetője nem megbízható. (Miért „reformálták meg” azt a kongregációt?) Az egyházban tizenegy évnyi káosz után mindenki számára nyilvánvalónak kellene lennie, hogy nem jó pásztorok (milyen pap az, aki könyvet ír „Gyógyíts meg a száddal. A csókolózás művészete.” címmel?! És ez a könyv túlmutat a csókolózáson. És még mindig védi, meglepő módon.

Amikor nemrégiben - minden ok nélkül - felülvizsgálták a magánkinyilatkozatok kivizsgálásának normáit, ez egy nagy vörös zászló volt. Még egyszer, még egyszer: miért? Valóban nincs semmi ok arra, hogy megváltoztassák a rendszert. Ez azért van, hogy elítélhessék a Ferencet és a Vatikánt kritizáló magánkinyilatkozásokat, amelyet mostanra elárasztottak a szabadkőművesek és a kommunisták. Ezt az új módszertant - ha méltó erre a névre - arra fogják használni, hogy gyorsan elítéljék a jelenlegi magánkinyilatkoztatásokat, amelyek nagyban fenyegetik őket. És többé-kevésbé jóvá fogják hagyni azokat, amelyek nem veszélyeztetik a hitelességüket. Fr. Gobbi most már Isten Szolgája, és augusztus 10-én adták ki a Nihil Obstat-t Luisa Piccarreta Isten Szolgája ügyének újraindítására. És most már minden írása is megkapta a Nihil Obstatot. Ez azért van, mert ez a két hírnök nem nagyon fenyegeti őket. Tehát az történik, hogy kiválasztják, melyiket tudják többé-kevésbé jóváhagyni, hogy pozitív színben tüntessék fel új irányelveiket. Az egyetlen elítélés, amiről tudomásom van, az a hiteles hírnök Gisella Cardia magánnyomozót használ? Hol voltak a tudósok, akik megvizsgálták volna a könnyeket, amelyeket több szobra/képe miatt hullatott? Az egyetlen ok az, hogy az általa kapott üzenetek nagyon kritikusak voltak a Vatikánnal szemben általában. Krisztus is ezt tette a szolgálata során; folyamatosan bírálta az írástudókat, a farizeusokat és a szadduceusokat.

Az ördög lassan dolgozik, amikor neki megfelel. Ferenc és Fernández tehát úgy kezdik a magánkinyilatkoztatás elleni hadjáratukat, hogy többé-kevésbé jóváhagyják azokat a hírnököket, akik nem jelentenek veszélyt rájuk nézve, ahogy fentebb említettük. Ez klasszikus agymosás. Azzal kezded, hogy olyan kijelentéseket teszel, amelyek elhitetik a bárányokkal, hogy amit tesznek, az valóban pozitív és Istentől való. Ez hitelességet és egy látszólag kiegyensúlyozott és megbízható képet ad. Ezután azonban gyorsan tovább vizsgálják azokat, akik kritikusak velük szemben: a végidők prófétáit, akik által Isten beszél. Ő az Illuminátusok cselekedetei ellen beszél, az Új Világrend ellen, a szabadkőművesség ellen az Egyházban és az Egyházon kívül, az igaz Egyház ellen, amelynek hamarosan a föld alá kell vonulnia, stb.

Tehát ez egy cinikus trükk, hogy elpusztítsák Ferenc ellenségeit és a korrupt Vatikánt, és a szabadkőművesekhez hasonlóan mossák tetteiket azzal, hogy agymosással jónak tüntessék fel magukat. De még Ferenc és Fernández is azt mondta, hogy gyors vizsgálatok és gyors jóváhagyások és elítélések lesznek. Tehát ezen a ponton már megalapozták megbízhatóságukat a birkák szemében. De most várjuk a hiteles végidők magánkinyilatkoztatásainak gyors elítélését, és különösen azokat, amelyek az Egyház korrupt vezetői ellen szólalnak fel. Az idők vége, ahogy mi ismerjük, hamarosan véget ér, ezért az ördögnek gyorsan kell dolgoznia, hogy eltiporja a hiteles hírnököket, akiknek üzenetei tele vannak a titkos társaságokkal, az Egyház korrupt hierarchiájával stb. kapcsolatos kinyilatkoztatásokkal, hiszen most éljük a Jelenések könyvét.

Figyeljetek most ezekre a gyors elítélésekre. A hiteles végidők hírnökei olyan bánásmódban részesülnek, mint az ószövetségi próféták, Keresztelő Szent János és maga Krisztus. Ez nem gyilkosság lesz, hanem megsemmisítő elítélések, hogy a juhok elutasítsák ezeket a magánkinyilatkoztatásokat - mindezt az „engedelmesség” nevében. Ahogy Müller bíboros, a Hittani Kongregáció korábbi vezetője mondta, meg kell védenünk magunkat egy olyan pápától, mint Ferenc. Számos pápa és szent figyelmeztetett egy lehetséges „szélhámos pápára” (hogy az ég Amapola nővérnek adott szavait használjam), aki a jövőben megjelenhet. Sajnos ez az idő eljött, és nem félek kimondani, hogy Ferenc a megjövendölt „szélhámos pápa”.

Végezetül, maradjatok szilárdan Isten és az Egyház időtlen tanítása mellett. Ha rólunk van szó, követnünk kell Istent, ha a pápa tévelyeg. Imádkozzunk a korrupt papságért anélkül, hogy elítélnénk a lelküket. Ami a magánkinyilatkoztatást illeti, nem lenne bölcs dolog, ahogyan azt bemutattam, követni a Vatikánt. Imádkozzunk a Szentlélekhez saját magunk útmutatásáért. Nem szükséges papot kérni. A Figyelmeztetés (a Tudatok megvilágosítása) a sarkon van, és minden világos lesz a hívek számára. Legyetek körültekintőek, de ne féljetek a magánkinyilatkoztatástól. Ahogy a Szentírás mondja: „Ne oltsátok ki a lelket. Ne vesse meg a próféciákat. Hanem vizsgáljatok meg mindent, tartsátok meg, ami jó” (1Thesszalonika 5:19-21).

Medjugorjei Szűzanya, imádkozz értünk!

BKP: Néhány gondolat C. M. Vigano érsek 2024.8.13-i interjújából

 

Carlo Maria Vigano érsek elmagyarázza, hogy mi a skizma és mi nem az: „A skizma az egyház egysége elleni bűn. Akkor áll elő, ha a megkeresztelt személy nem hajlandó magát alávetni a római pápa tekintélyének és megmaradni a katolikus egyház hit és szeretet közösségében.

 

 

 

De mi történik, ha Péter székében – olyan pápa helyett, aki védelmezi és vezeti az egyházat – egy bitorló ül, aki szisztematikusan pusztítja az egyházat, és aki csalással lett kiválasztva és kinevezve a szentgalleni maffia által éppen ecélból? A katolikus egyház jelenleg egy idegen test megszállása alatt van, amely rárakódik és eltakarja, mint a sötétség: Ez az idegen test nem egyház, hanem a hamis próféta antiegyháza, és mint ilyennel, nem lehetséges közösséget vállalni.“

Az érsek rámutat a mostani katolikusok helyzetére, akik az aposztata Bergoglio túszaivá váltak. A Fiducia supplicans deklaráció kiadását követően a katolikus egyház szinodális hamisítványában találták magukat, amely a szodomita antievangéliumot hirdeti: „A katolikusok a katolikus egyházba tartoznak és nem annak zsinati és szinodális hamisítványába, amelynek feje Bergoglio. Bergoglio az, aki az egyházzal skizmában van, aki az egyház fejének adja ki magát, és heretikusként és skizmatikusként nem is gyakorolhat semmilyen hatalmat és nem követelhet engedelmességet.“

Vigano érsek az egyházi bíróságokkal való visszaélésről beszél: Még egyszer hangsúlyozom, hogy ami a bíróságokkal való politikai célú visszaélést illeti, aminek tanúi vagyunk a polgári szférában különösen az USA-ban, ugyanazok a mechanizmusok működnek az egyházi szférában is a célzott és állítólag kanonikus szankciók által.“

Az érsek rámutat a precedensszerű és egyúttal érvénytelen büntetésre, amivel Bergoglio megfélemlíti a többi püspököt és papot, hogy hallgassanak: Az én exkommunikálásom, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan érvénytelen és hatálytalan, az ellenzék elnyomásának egyik formája, és a többiek számára elrettentő eszközként kell szolgálnia. Meggyőződésem, hogy püspökként és az apostolok utódaként kötelességeim teljesítésében súlyosan elbuknék, ha továbbra is hallgatnék, ahogy ezt sajnos az én összes püspökként szolgáló testvérem teszi.“

Az érsek rámutat arra, hogy a sátán befolyása akkor a leghatékonyabb, ha visszaélhet a hivatalos struktúrákkal: „Szeretném felhívni a figyelmet egy lényeges és nagyon fontos elemre. Muszáj megértenünk, hogy a ‚sátán mesteri művére‘, aki az egyház ádáz ellensége, úgy került sor, hogy eltulajdonította a tekintélyt és visszaélt a tekintéllyel járó hatalommal, hogy az ő pusztító működése legalább a formális törvényesség minden jegyével rendelkezzen.

Vigano érsek a II. Vatikáni Zsinatot időzített aknához hasonlítja: A II.Vatikáni Zsinatnak jogi eszközzé kellett válnia, amelynek segítségével robbanóanyagot lehet elhelyezni az egyház alapjai alá, majd pedig felrobbantani. Igazi zsinatnak kellett látszania, azt a benyomást kellett keltenie, hogy ugyanolyan tekintéllyel bír, mint a niceai vagy a tridenti zsinat, és ugyanakkor nem szabad volt egyetlen olyan herézist sem hitigazságként definiálnia, amelyet az egyház tanítói hivatala már elítélt.

Vigano érsek hangsúlyozza a zsinat módszerét a herézisek rejtett érvényre juttatására, mégpedig a kétértelmű fogalmakat: A tévelygéseket tehát a kétértelműség segítségével erőltették – a szándékosan pontatlan formulációkkal, amelyek a megfelelő időben a forradalom megvalósításának alapjául szolgáltak volna. Mindig a ‚zsinatról‘ beszélünk, de becsületesen be kellene ismernünk, hogy a ‚zsinati egyház“ számára, amely a II. Vatikáni Zsinattal jött létre, csak egy ‚zsinat‘ létezik, amely tekintélyével és jelentőségével meghaladja a katolikus egyház többi húsz egyetemes zsinatát. Éppen ez a zsinat jelenti az anomáliát, mert felforgató célokra lett felhasználva, mégpedig egy ünnepélyes egyházi aktus formális máza alatt és a pápa és a zsinati atyák tekintélyére alapozva (és tekintélyével).“

Vigano érsek leleplezi, hogy a II. Vatikáni Zsinat megteremtette a jelenlegi, egyházon belüli bergogliánus forradalom és az egyház New Age antiegyházzá transzformálásának előfeltételeit. Szabadkőműves tervről van szó: „A II. Vatikáni Zsinat célja a doktrinális előfeltételek megteremtése – nem szükségszerűen explicit módon és gyakran a nem egyértelmű formulációkba rejtve – az egyházon belüli forradalom megvalósításához, az egyház protestantizációjához és szekularizációjához, hogy lehetőség nyíljon eljuttatni az egyházat az összes vallás szinkretikus egyesülésébe. És ez szabadkőműves terv – az emberiség ökumenikus és inkluzív vallása.“

Vigano érsek rámutat arra a programra, amelyet a zsinat állított fel, mégpedig az egyház isteni céljának és lényegének rombolása: „A II. Vatikáni Zsinat az egyházban rákként terjedt. Kötelezte az egész egyháztestet, mégpedig minden szinten, minden intézményben és struktúrában, az isteni rend bomlasztására. Az új katekizmus , az új kánonjogi kódex, az új mise, az új szentségek, a szemináriumi és az egyetemi oktatás, a parókiákon történő igehirdetés, a katolikus társulások tevékenysége, a kolostorbeli szerzetesi élet és a szerzetesi közösségek élete – minden meg lett változtatva és át lett dolgozva a zsinati paradigma szerint. Az eredményekről meggyőződhet mindenki.“

Az érsek hangsúlyozza, hogy az alapelv, azaz az egyház létezése végső céljának megsértésével, a zsinat önmagát diszkvalifikálta: „Ahogy a pápai tekintélyt nem lehet felhasználni a pápaság felszámolására, úgy a zsinat tanítói tekintélyét sem lehet rosszakaratúan felhasználni az egyház tönkretételére. A zsinat tehát ipso facto elveszíti tekintélyét, mert azzal felborítja saját megalapozottságát, azaz a végső célját.

A heretikus zsinat elutasítása, már most, amikor látjuk a mérgező gyümölcsöt, ami felől nincs semmi kétség, minden püspök és minden pap kötelessége: „Annak, hogy elutasítom a zsinatot, a motivációja az a tény, hogy ez a zsinat ellentétes az egyház tévedhetetlen tanításával és az összes előző húsz egyetemes zsinattal.“

Már 20 évvel a zsinat után az akkori bíboros, Ratzinger, Messorival folytatott beszélgetésében rámutatott a zsinat tragikus gyümölcseire: eltűnt a szerzetesi hivatás, és főleg a bíboros előadta a katasztrofális statisztikát Quebeckből. Ennek az volt az oka, hogy a kolostorokban az imádságot keleti meditációkkal és a lelki életet pszichológiákkal helyettesítették. Mindenki a II. Vaticanumra hivatkozott. Főleg a szerzetesnők jutottak existenciális krízisbe, és tömegesen léptek ki a kolostorokból. Új hivatásuk de facto nem volt. De kimondani az igazságot úgy, ahogy most ki lehet mondani, akkor még nem lehetett.

Ma látjuk a mérgező gyümölcsöt, ami elsősorban Bergoglio destruktív tevékenysége, amely a püspököknél nem ütközik semmilyen ellenállásba. Ez az új antievangélium kihirdetésével csúcsosodott ki és az igazhitű tanítástól, vagyis a Krisztus egyházától való elszakadással a Fiducia supplicans által. Bergoglio továbbra is visszaél a legfőbb tekintéllyel az egyház önfelszámolása érdekében.

Ezek tények, és nagyon komolyan el kell gondolkodni fölöttük, és beazonosítani a mérgezett gyökeret, ami a II. Vatikáni Zsinat. Carlo Maria Vigano érsek nyilvánosan és bátran nevén nevezte a zsinatot, ami volt és ami ma is, azaz hogy heretikus és érvénytelen. Tette ezt a katolikus egyház iránti teljes felelősséggel és szeretettel és az egyház belső és külső megújulása iránti vágyból.

A II. Vatikáni Zsinat:

1) ajtót nyitott a modernizmus pánherézisének,

2) a Nostra aetate deklarációval megteremtette a pusztító szinkretizmust a pogánysággal, és bevezette az egyházba a pogányság antimisszióját, ami összefügg az első parancsolat elleni bűnnel,

3) alkalmazta a kétértelmű fogalmak módszerét a dokumentumokban, amivel lehetővé tette az összes igazság kétségbevonását, amelyeken az egyház áll,

4) ajtót nyitott a világ lelkének az ún. aggiornamentoval és kiűzte az egyházból az Igazság Lelkét, valamint a Hozzá kapcsolódó igaz bűnbánatot,

5) betiltotta az egyház igaz apollogetikáját, és ezzel teret adott a herézisek tömeges elterjedésének.

Bergoglio azt hirdeti, hogy ő következetesen megvalósítja a II. Vatikáni Zsinat programját. Ezért a II. Vaticanum lelkével összhangban a katolikus egyházat az antikrisztus álegyházává transzformálta az ún. Fiducia supplicans hittani deklarációval. Eljött az ideje az igaz bűnbánatnak, a katolikus tanok egészséges forrásaihoz való visszatérésnek – amelyek biztosítják számunkra az örök üdvösséget –, valamint a Bergogliotól és a szektájától való elszakadásnak.

Mit üzen Vigano érsek a hívőknek?

„A Szentírás óva int bennünket az Antikrisztus uralmától, amely az utolsó időkben az egész világon felállíttatik, és a hamis prófétától, aki manipulálja majd a tömegeket. Nem lehet nem látni ennek az egésznek az előkészületeit a globalista ideológiában, amely a szabadkőművesség szinarchikus projektjét testesíti meg, és hogy ennek a tervnek a bergogliánus egyház vezetése teljes mértékben alárendeli magát.

Az érsek hangsúlyozza az egyház igazi küldetését, ami a lelkek üdvössége és Krisztus királyságának megújítása:

„Itt nem bonyolult kérdésekről beszélünk, hanem a katolikus egyház alapjairól: az egyház egyediségéről mint az üdvösség eszközéről, a küldetéséről, ami a Lelkek Istenhez térítése, valamint Krisztus Király uralkodásának visszaállításáról a társadalomban, ami az egyetlen védelem a zsarnokság ellen, úgy a világi, mint a lelki zsarnokság ellen.“

Végezetül az érsek emlékeztet az üldöztetésre, amely a Jelenések könyvében megjósoltatik, és óva int a hamis prófétáktól, akik a világ lelkével való egyesülésre vezetnek: „A mi Urunk második eljövetele előtt az egyháznak, amely az Ő titokzatos teste, szörnyű szenvedéseken kell keresztülmennie. A Szentírás erről világosan beszámol nekünk, elsősorban Szent János Jelenések könyve. Ez segít bennünket annak megértésében, hogy milyen fontos a Krisztusról való bizonyságtétel és a hamis próféták elítélése, akik meg akarnak győzni bennünket, hogy alkalmazkodjunk a világhoz.“

 

+ Illés

A Bizánci Katolikus Patriarchátus pátriárkája

+ Metód                      + Timóteus

Püspök-titkárok

 

2024.9.13.

 

Letöltés: BKP: Néhány gondolat C. M. Vigano érsek 2024.8.13-i interjújából (2024.9.13.)