- május 8. Róma (LifeSiteNews) – Szent II. János Pálnak egy eljövendő antiegyház felemelkedéséről szóló 1976-os prófétai figyelmeztetése, amely
antievangéliumot hirdet, éppen beteljesedni látszik a mai Katolikus
Egyház vezetői közreműködésével, és még a klérus legmagasabb köreit is
érinti, ahogy azt egy pap a mai római katolikus konferencián tartott
beszédében kifejtette.
Linus Clovis atya azt mondta a Voice of the Family által szervezett Római Élet Fórumon
tartott beszédében, hogy a hamis egyház antievangéliuma gyakran
megkülönböztethetetlen a szekuláris ideológiától, amely eltörölte a
természeti törvényeket és a Tízparancsolatot.
Clovis atya a Római Élet Fórumán 2015-ben. Claire Chretien / LifeSiteNews
“Ezt
az antievangéliumot, amely arra törekszik, hogy az egyén élvezetre,
hatalomra, és fogyasztásra irányuló akaratát magasztalja fel Isten
akaratával szemben, Krisztus megtagadta, amikor kísértést szenvedett a
pusztában. Ez az ideológia az „emberi jogok” álarca alatt jelenik meg
újra az összes luciferi önhittséggel együtt, hogy egy nárcisztikus,
hedonista hozzáállást hirdessen, amely elutasít minden korlátot, kivéve
az emberi törvények által bevezetett nyomásgyakorlást” – hangoztatta Clovis atya.
Karol Wojtyla, krakkói érsek, aki 2 évvel később II. János Pál pápa lett,
41 évvel ezelőtti, Amerika függetlenségének 200. évfordulója alkalmából
tett philadelphiai látogatása során mondta el az alábbi prófétai
üzenetet:
„Az
emberiség eddigi legnagyobb történelmi összecsapásával állunk szemben.
Nem hiszem, hogy az amerikai társadalom vagy a keresztény közösségek
szélesebb rétegei ezt teljes mértékben felismerik. Az Egyház és az
antiegyház, az Evangélium és az antievangélium összecsapásával nézünk
szembe.”
„Fel
kell készülni arra, hogy nagy megpróbáltatásokon kell keresztülmennünk a
nem túl távoli jövőben; olyan próbatételeken, amelyek akár az
életünkről való lemondást, és lényünk Krisztusnak való teljes önátadását
követelheti tőlünk. Imáim és a ti imáitok enyhíteni tudják a
szenvedést, de elkerülni már nem lehet. Hányszor újult már meg az
Egyház a mártírok vére által! Most se lesz másképp.”
Clovis
atya azt mondja, hogy bár az antiegyház felemelkedése lassú, de
folyamatos volt az elmúlt évtizedekben, az utóbbi években lett igazán
szembetűnő.
“Az
elmúlt fél évszázadban egyre növekvő válság következett be az
Egyházban, amely egyrészt a világos és egyértelmű tanítás hiányából,
másrészt a papok, hívek és laikusok között feszülő eltérő vélemények
légköréből adódott. A jelenlegi Egyházon
belüli válság a tetőfokára, hacsak nem a töréspontjára jutott azzal,
hogy a mi Urunk igen/nem paradigmáját elvetették és a megalapozott
doktrinális pozíciót állandóan változó lelkipásztori gyakorlatokkal
ásták alá”.
Megjegyezte, hogy hívő katolikusok körében van egy olyan megérzés, hogy „az egyházi és katolikus ügyek kaotikussá válnak és egy lelkipásztori anarchia lett az Egyházra rászabadítva.” Azt mondta, hogy jelenleg „rejtett hatalomgyakorlás” működik az Egyházon belül, amely ilyen jellegű anarchiát táplál.
[Ez
a rejtett hatalomgyakorlás] meg tudja reformálni a házasság
érvénytelenítésének folyamatát a megfelelő római dikasztériummal való
szokásos konzultáció nélkül; egy karácsonyi beszédben kiadja a Római
Kúria félreérthetetlen rendreutasítását; megtisztítja a dikasztériumi
tagságot, amely ténylegesen aláássa Prefektusának befolyását, aki
határozottan állt szemben olyan újításokkal, amelyek károsak a
házasságról szóló tanításra és a liturgiára vonatkozóan; megbénítja az
Immaculata Ferences szerzetesek életét, és bezárja a II. János Pál
intézet campusát Melbournben.
Clovis
atya azt mondta, hogy az antiegyház felemelkedésének a következménye a
társadalmi rend alapja, a „teremtés alappillére”, nevezetesen a
házasságban és a családban testet öltött férfi és nő közötti kapcsolat
igazsága elleni közvetlen támadás. Visszaemlékezett arra, ahogy Lucia
nővér, az egyik fatimai látnok egyszer azt mondta, hogy „a végső
ütközet az Úr és a Sátán birodalma között a házasságról és a családról
fog szólni.”
„Jól tudjuk, hogy bármelyik sarokkő esetleges elmozdítása a teljes épület összeomlásának veszélyét hordozza magában. A sarokkő, a társadalom alapsejtje a házasság és a család.”
És az antiegyház nagy erővel dolgozik ennek a sarokkőnek az elmozdításán.
„A
fogamzásgátlás és a válás hallgatólagos elfogadásával, a polgárilag
újraházasodott elváltak legutóbbi „irgalmas” befogadásával és az azonos
neműek ’ házasságára’ való jóindulatú bólintással a sarokkő meg lett
bolygatva és elérték a végső pontot.”
Megjegyezte,
hogyan dolgozik a házasság lerombolásán az ateista szekularizmus, amely
az antiegyházat táplálja: vezérszellemük az LMBT ideológia, a ’
politikai korrektség’, a befogadás és ítélkezés mentesség ideológiája.
Arra
is figyelmeztette a katolikusokat, hogy az antiegyház megpróbálja
megtéveszteni a hívőket azzal, hogy igaz Egyháznak adja ki magát.
Nyilvánvaló,
hogy a Katolikus Egyház és az antiegyház jelenleg egyidejűleg van jelen
ugyanabban a szentségi, liturgikus és jogi térben. Az utóbbi, miután
erősebbé vált, megkísérli igaz egyháznak kiadni magát, és annál inkább
befolyásolni vagy kényszeríteni a hívőket, hogy a szekuláris ideológia
védelmezői, támogatói, és követői legyenek.
Amennyiben
az antiegyháznak sikerül az igaz Egyházat kiszorítani, az emberi jogok
fogják Isten törvényeit helyettesíteni a szentségek meggyalázása, a
szent helyek deszakralizálása, és az apostoli hatalommal való visszaélés
révén.
Tehát
azokat a politikusokat, akik az abortuszt és az azonos neműek
’házasságát’ megszavazták, örömmel fogadják majd a közösség fedélzetén;
szentségekhez engedik a férjeket és feleségeket, akik elhagyták a
házastársaikat és gyermekeiket, és házasságtörő kapcsolatot
létesítettek. A papok és teológusok, akik nyilvánosan elutasítják a
katolikus tanokat és erkölcsöket, szabadon gyakorolhatják szolgálatukat
és terjeszthetik a korábbitól eltérő nézeteiket, amíg mindenkor a
peremre fogják szorítani, gúnyolni és becsmérelni a hűséges
katolikusokat. Ezáltal az antiegyháznak
sikerül elérnie azt a célját, hogy a Teremtő és Megváltó Istent
megfosztja trónjától, és helyére ülteti az önmagát teremtő, önmegváltó,
és önmagát megszentelő embert.
Clovis atya azt mondta, hogy az antiegyház olyan módon igyekszik azt a célját elérni, hogy az igaz Egyházat legyőzze, hogy megfélemlíti a hívőket, beleértve a laikusokat, a papokat, és a püspököket.
Céljai
eléréséhez az antiegyház a világi hatalmakkal együttműködve használja
fel a törvényeket és a médiát, hogy engedelmességre kényszerítse az igaz
Egyházat. A média ügyes felhasználásával az antiegyház aktivistáinak
sikerült hallgatásra kényszeríteni püspököket, a papságot és a katolikus
sajtó többségét. A laikus hívőket ugyanígy terrorizálják az ellenséges
érzület, kigúnyolás, és gyűlölködéstől való félelem által, amellyel
büntetnék őket, amennyiben elleneznék az LMBT ideológia bevezetését.
Például
2015-ben a dublini egyházmegye Mirai Szent Miklós templomának
gyülekezete állva tapsolta meg a plébánosát, amikor a szószékről
bejelentette, hogy meleg, és arra bátorította a híveket, hogy támogassák
az egyneműek ’házasságát’ az ír népszavazáson. Nem nehéz elképzelni
azt a bánásmódot, amelyet egy tiltakozó kapott volna. Az antiegyház
leigázó befolyását tehát a legtisztábban ott lehet felfedezni, amikor
egy személy fél nyíltan védelmezni Isten kinyilatkoztatását a
homoszexualitás, az abortusz és fogamzásgátlás kérdésében a plébániai
közösségen belül.
Az
antiegyházhoz tartozók különösképpen is a papokat és püspököket veszik
célba, hogy az antievangélium mellé felsorakoztassák őket, tudván, hogy
ha egyszer behódoltak, számtalan lelket téríthetnek el az igaz
Egyháztól.
A
papok és a püspökök az első számú vezetői a laikusoknak, és
mindenekelőtt őket hálózza be az antiegyház által generált félelem. Ráadásul
a papi engedelmesség és tisztelet fogadalma miatt a félelmük
nagymértékben súlyosbodik, amikor soraikat megosztottnak találják, az
egységük megtört, a régóta fennálló szentségi fegyelmet megsértik, a
kánonjogot figyelmen kívül hagyják, az evangelizációs lelkületüket
felesleges hittérítésként aposztrofálva elutasítják.
Személyüket
tekintve kis szörnyekként bélyegzik meg őket, akik köveket dobálnak a
szegény bűnösökre, vagy akik a kiengesztelődés szentségét kínzókamraként
használják, vagy az Egyház tanítása mögé bújva Mózes székébe ülnek, és
olykor fölényesen és felületesen bírálgatnak.
Papokként
kevésbé érdemlik meg a pápa ölelését, mint Olaszország híres
abortuszpárti aktivistája, Emma Bonino, és kevésbé érdemesek a
rehabilitációra, mint Paul Ehrlich, a híres hamis próféta, és a globális
népességszabályozás és az abortusz szószólója.
Azt
mondják, hogy nekik, mint papoknak, bocsánatot kell kérniük a
melegektől, és hogy a katolikus házasságok nagy része, amelyeket
megáldottak, érvénytelen; ráadásul ájtatoskodóknak, és pelagiánusoknak
nevezik őket, ha fontosnak vélik a Szentmisén való részvételt és a
gyakori gyónást.
A
katolikusokat, akik tudják, hogy az öt első szombatot a legszentebb
Szűz elleni káromlások engesztelésére kérték, személyesen bántják meg
azok a botrányos elméletek, miszerint a Kálvárián Mária, a fatimai Szent
Szűz, aki a Krisztus által megváltottak Anyja lett, a szívében azt
kívánta mondani az Úrnak: „Hazug, hazug! Becsaptál.” Ahogy az erdők
fáit megrázza a szél, úgy reszket a félelemtől a papok szíve annak a
lehetőségétől, hogy ők valójában katolikusabbak lehetnek a pápánál!
Clovis
atya „nagy és valódi áldásnak” nevezte Ferenc pápa befolyását az
Egyházon belül, mivel a pápa kétértelmű tanítása arra késztette az
antiegyházat, hogy az árnyékból előbújva a hívők világosan lássák őket.
Ez most megadja a hívőknek a világos választás lehetőségét abban az
értelemben, hogy melyik mestert kövessék.
„Egy rejtett konfliktus zajlik az Egyházban több mint száz éve: egy
olyan konfliktus, amelyet kifejezetten megnyilvánult XIII. Leó pápa
idején, és amelyet részben visszatartott X. Piusz pápa, majd a II.
Vatikáni Zsinat szabadjára engedett. Az első jezsuita amerikai pápa,
Ferenc ideje alatt, aki az új rítus szerint lett felszentelve, ez a
konfliktus kiteljesedett, megadva az Egyháznak a lehetőséget, hogy
kisebb, de igazabb legyen.”
Azt mondta, hogy a legutóbbi buzdítás, az Amoris Laetitia egy példa a mai Egyházon belül munkálkodó erőkre, amely segít lerakni az igaz Egyház és az antiegyház közötti választóvonalat.
„Az Amoris Laetitia
apostoli buzdítás a katalizátor, ami nem csak a püspököket és a püspöki
konferenciákat osztotta meg, hanem a papokat is elválasztotta a
püspökeiktől és egymástól is, és a laikusokat, akik aggódnak és össze
vannak zavarodva”.
„Az Amoris Laetitia
trójai falóként egy lelki lerombolást jelent az egész Egyház számára.
Mint egy „odadobott kesztyű”, bátorságra sarkall, hogy legyőzzük a
félelmet. Minden estre készen kell állni arra, hogy leválasszuk a Szent
II. János Pál pápa által említett antiegyházat a Krisztus által
alapított Egyházról. Ahogy elkezdődik a szétválasztás, mindenkinek el
kell döntenie, ahogy az angyaloknak kellett, hogy inkább Luciferrel
lenne-e rossz, vagy jó nélküle.”
Clovis atya fő pontjait a Szűzanya fatimai jelenésének 100. évfordulójához kötötte. Azt mondta, hogy a Szent Szűz „javasolt egy stratégiát, amelyet, ha elfogadnak, biztosítaná számos lélek üdvözülését.”
„A
kért stratégiának három feltételt kell kielégítenie, hogy
kiengeszteljük az oly mélyen megbántott Istent, nevezetesen az erkölcsök
reformját a természeti és Isteni törvényekhez való teljes
ragaszkodással, az első szombati engesztelések megtartását, és
Oroszország felajánlását Mária Szeplőtelen Szívének.”
„Azután további nyomatékos figyelmeztetés szükséges arra vonatkozóan, milyen veszélyes idők közeleghetnek; a Szent Szűz anyai aggodalommal figyelmeztetett az ő üzenetei ignorálásának következményeire: háborúk, Oroszország téveszméinek elterjesztése, az Egyház és a Szentatya üldözése. Mindazonáltal reménységgel zárta üzenetét: ‘A végén Szeplőtelen Szívem győzni fog’ és egy békés korszak köszönt a világra,”- tette hozzá az atya.
Clovis
atya azt mondta, hogy a katolikusoknak, akik igyekeznek hűségesnek
maradni Krisztushoz és az általa alapított Egyházhoz, nem kell félniük a
jelenlegi megpróbáltatásoktól, amelyeknek éppen a tanúi.
„A
keresztségben a küzdő Egyház tagjai, a bérmálás által Krisztus katonái
lettünk, ezért minket besoroztak és felvérteztek lelkünk három
engesztelhetetlen ellensége elleni halálos küzdelemre: a világ, a test
és az ördög elleni harcra.”
“Ha
felismerjük azt, hogy nem a vér és a test ellen viaskodunk, hanem a
fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ kormányzói és az égi
magasságok gonosz szellemei ellen, akkor az apostolok lelkületével
harcolunk, akik a mártírok példáját követték, és magát Krisztust, aki a
jutalmuk lett.”
http://petersziklaja.hu/katolikus-pap-szent-ii-janos-pal-antiegyhazrol-szolo-profeciajanak-vagyunk-a-tanui/#more-3532
