Katolikus pap: Szent II. János Pál ’antiegyházról’ szóló próféciájának vagyunk a tanúi.

Forrás: https://www.lifesitenews.com/news/we-are-witnessing-today-st.-john-paul-iis-prophesy-of-an-anti-church-cathol

1. május 8. Róma (LifeSiteNews) – Szent II. János Pálnak egy eljövendő antiegyház felemelkedéséről szóló 1976-os prófétai figyelmeztetése, amely antievangéliumot hirdet, éppen beteljesedni látszik a mai Katolikus Egyház vezetői közreműködésével, és még a klérus legmagasabb köreit is érinti, ahogy azt egy pap a mai római katolikus konferencián tartott beszédében kifejtette.

Linus Clovis atya azt mondta a Voice of the Family által szervezett Római Élet Fórumon tartott beszédében, hogy a hamis egyház antievangéliuma gyakran megkülönböztethetetlen a szekuláris ideológiától, amely eltörölte a természeti törvényeket és a Tízparancsolatot.

Clovis atya a Római Élet Fórumán 2015-ben. Claire Chretien / LifeSiteNews

“Ezt az antievangéliumot, amely arra törekszik, hogy az egyén élvezetre, hatalomra, és fogyasztásra irányuló akaratát magasztalja fel Isten akaratával szemben, Krisztus megtagadta, amikor kísértést szenvedett a pusztában. Ez az ideológia az „emberi jogok” álarca alatt jelenik meg újra az összes luciferi önhittséggel együtt, hogy egy nárcisztikus, hedonista hozzáállást hirdessen, amely elutasít minden korlátot, kivéve az emberi törvények által bevezetett nyomásgyakorlást” – hangoztatta Clovis atya.

Karol Wojtyla, krakkói érsek, aki 2 évvel később II. János Pál pápa lett, 41 évvel ezelőtti, Amerika függetlenségének 200. évfordulója alkalmából tett philadelphiai látogatása során mondta el az alábbi prófétai üzenetet:

„Az emberiség eddigi legnagyobb történelmi összecsapásával állunk szemben. Nem hiszem, hogy az amerikai társadalom vagy a keresztény közösségek szélesebb rétegei ezt teljes mértékben felismerik. Az Egyház és az antiegyház, az Evangélium és az antievangélium összecsapásával nézünk szembe.”

„Fel kell készülni arra, hogy nagy megpróbáltatásokon kell keresztülmennünk a nem túl távoli jövőben; olyan próbatételeken, amelyek akár az életünkről való lemondást, és lényünk Krisztusnak való teljes önátadását követelheti tőlünk. Imáim és a ti imáitok enyhíteni tudják a szenvedést, de elkerülni már nem lehet.  Hányszor újult már meg az Egyház a mártírok vére által! Most se lesz másképp.”

Clovis atya azt mondja, hogy bár az antiegyház felemelkedése lassú, de folyamatos volt az elmúlt évtizedekben, az utóbbi években lett igazán szembetűnő.

“Az elmúlt fél évszázadban egyre növekvő válság következett be az Egyházban, amely egyrészt a világos és egyértelmű tanítás hiányából, másrészt a papok, hívek és laikusok között feszülő eltérő vélemények légköréből adódott. A jelenlegi Egyházon belüli válság a tetőfokára, hacsak nem a töréspontjára jutott azzal, hogy a mi Urunk igen/nem paradigmáját elvetették és a megalapozott doktrinális pozíciót állandóan változó lelkipásztori gyakorlatokkal ásták alá”.

Megjegyezte, hogy hívő katolikusok körében van egy olyan megérzés, hogy „az egyházi és katolikus ügyek kaotikussá válnak és egy lelkipásztori anarchia lett az Egyházra rászabadítva.” Azt mondta, hogy jelenleg „rejtett hatalomgyakorlás” működik az Egyházon belül, amely ilyen jellegű anarchiát táplál.

[Ez a rejtett hatalomgyakorlás] meg tudja reformálni a házasság érvénytelenítésének folyamatát a megfelelő római dikasztériummal való szokásos konzultáció nélkül; egy karácsonyi beszédben kiadja a Római Kúria félreérthetetlen rendreutasítását; megtisztítja a dikasztériumi tagságot, amely ténylegesen aláássa Prefektusának befolyását, aki határozottan állt szemben olyan újításokkal, amelyek károsak a házasságról szóló tanításra és a liturgiára vonatkozóan; megbénítja az Immaculata Ferences szerzetesek életét, és bezárja a II. János Pál intézet campusát Melbournben.

Clovis atya azt mondta, hogy az antiegyház felemelkedésének a következménye a társadalmi rend alapja, a „teremtés alappillére”, nevezetesen a házasságban és a családban testet öltött férfi és nő közötti kapcsolat igazsága elleni közvetlen támadás. Visszaemlékezett arra, ahogy Lucia nővér, az egyik fatimai látnok egyszer azt mondta, hogy „a végső ütközet az Úr és a Sátán birodalma között a házasságról és a családról fog szólni.”

„Jól tudjuk, hogy bármelyik sarokkő esetleges elmozdítása a teljes épület összeomlásának veszélyét hordozza magában. A sarokkő, a társadalom alapsejtje a házasság és a család.”

És az antiegyház nagy erővel dolgozik ennek a sarokkőnek az elmozdításán.

„A fogamzásgátlás és a válás hallgatólagos elfogadásával, a polgárilag újraházasodott elváltak legutóbbi „irgalmas” befogadásával és az azonos neműek ’ házasságára’ való jóindulatú bólintással a sarokkő meg lett bolygatva és elérték a végső pontot.”

Megjegyezte, hogyan dolgozik a házasság lerombolásán az ateista szekularizmus, amely az antiegyházat táplálja: vezérszellemük az LMBT ideológia, a ’ politikai korrektség’, a befogadás és ítélkezés mentesség ideológiája.

Arra is figyelmeztette a katolikusokat, hogy az antiegyház megpróbálja megtéveszteni a hívőket azzal, hogy igaz Egyháznak adja ki magát.

Nyilvánvaló, hogy a Katolikus Egyház és az antiegyház jelenleg egyidejűleg van jelen ugyanabban a szentségi, liturgikus és jogi térben. Az utóbbi, miután erősebbé vált, megkísérli igaz egyháznak kiadni magát, és annál inkább befolyásolni vagy kényszeríteni a hívőket, hogy a szekuláris ideológia védelmezői, támogatói, és követői legyenek.

Amennyiben az antiegyháznak sikerül az igaz Egyházat kiszorítani, az emberi jogok fogják Isten törvényeit helyettesíteni a szentségek meggyalázása, a szent helyek deszakralizálása, és az apostoli hatalommal való visszaélés révén.

Tehát azokat a politikusokat, akik az abortuszt és az azonos neműek ’házasságát’ megszavazták, örömmel fogadják majd a közösség fedélzetén; szentségekhez engedik a férjeket és feleségeket, akik elhagyták a házastársaikat és gyermekeiket, és házasságtörő kapcsolatot létesítettek. A papok és teológusok, akik nyilvánosan elutasítják a katolikus tanokat és erkölcsöket, szabadon gyakorolhatják szolgálatukat és terjeszthetik a korábbitól eltérő nézeteiket, amíg mindenkor a peremre fogják szorítani, gúnyolni és becsmérelni a hűséges katolikusokat. Ezáltal az antiegyháznak sikerül elérnie azt a célját, hogy a Teremtő és Megváltó Istent megfosztja trónjától, és helyére ülteti az önmagát teremtő, önmegváltó, és önmagát megszentelő embert.

Clovis atya azt mondta, hogy az antiegyház olyan módon igyekszik azt a célját elérni, hogy az igaz Egyházat legyőzze, hogy megfélemlíti a hívőket, beleértve a laikusokat, a papokat, és a püspököket.

Céljai eléréséhez az antiegyház a világi hatalmakkal együttműködve használja fel a törvényeket és a médiát, hogy engedelmességre kényszerítse az igaz Egyházat. A média ügyes felhasználásával az antiegyház aktivistáinak sikerült hallgatásra kényszeríteni püspököket, a papságot és a katolikus sajtó többségét. A laikus hívőket ugyanígy terrorizálják az ellenséges érzület, kigúnyolás, és gyűlölködéstől való félelem által, amellyel büntetnék őket, amennyiben elleneznék az LMBT ideológia bevezetését.

Például 2015-ben a dublini egyházmegye Mirai Szent Miklós templomának gyülekezete állva tapsolta meg a plébánosát, amikor a szószékről bejelentette, hogy meleg, és arra bátorította a híveket, hogy támogassák az egyneműek ’házasságát’ az ír népszavazáson.  Nem nehéz elképzelni azt a bánásmódot, amelyet egy tiltakozó kapott volna. Az antiegyház leigázó befolyását tehát a legtisztábban ott lehet felfedezni, amikor egy személy fél nyíltan védelmezni Isten kinyilatkoztatását a homoszexualitás, az abortusz és fogamzásgátlás kérdésében a plébániai közösségen belül.

Az antiegyházhoz tartozók különösképpen is a papokat és püspököket veszik célba, hogy az antievangélium mellé felsorakoztassák őket, tudván, hogy ha egyszer behódoltak, számtalan lelket téríthetnek el az igaz Egyháztól.

A papok és a püspökök az első számú vezetői a laikusoknak, és mindenekelőtt őket hálózza be az antiegyház által generált félelem. Ráadásul a papi engedelmesség és tisztelet fogadalma miatt a félelmük nagymértékben súlyosbodik, amikor soraikat megosztottnak találják, az egységük megtört, a régóta fennálló szentségi fegyelmet megsértik, a kánonjogot figyelmen kívül hagyják, az evangelizációs lelkületüket felesleges hittérítésként aposztrofálva elutasítják.

Személyüket tekintve kis szörnyekként bélyegzik meg őket, akik köveket dobálnak a szegény bűnösökre, vagy akik a kiengesztelődés szentségét kínzókamraként használják, vagy az Egyház tanítása mögé bújva Mózes székébe ülnek, és olykor fölényesen és felületesen bírálgatnak.

Papokként kevésbé érdemlik meg a pápa ölelését, mint Olaszország híres abortuszpárti aktivistája, Emma Bonino, és kevésbé érdemesek a rehabilitációra, mint Paul Ehrlich, a híres hamis próféta, és a globális népességszabályozás és az abortusz szószólója.

Azt mondják, hogy nekik, mint papoknak, bocsánatot kell kérniük a melegektől, és hogy a katolikus házasságok nagy része, amelyeket megáldottak, érvénytelen; ráadásul ájtatoskodóknak, és pelagiánusoknak nevezik őket, ha fontosnak vélik a Szentmisén való részvételt és a gyakori gyónást.

A katolikusokat, akik tudják, hogy az öt első szombatot a legszentebb Szűz elleni káromlások engesztelésére kérték, személyesen bántják meg azok a botrányos elméletek, miszerint a Kálvárián Mária, a fatimai Szent Szűz, aki a Krisztus által megváltottak Anyja lett, a szívében azt kívánta mondani az Úrnak: „Hazug, hazug! Becsaptál.”  Ahogy az erdők fáit megrázza a szél, úgy reszket a félelemtől a papok szíve annak a lehetőségétől, hogy ők valójában katolikusabbak lehetnek a pápánál!

Clovis atya „nagy és valódi áldásnak” nevezte Ferenc pápa befolyását az Egyházon belül, mivel a pápa kétértelmű tanítása arra késztette az antiegyházat, hogy az árnyékból előbújva a hívők világosan lássák őket. Ez most megadja a hívőknek a világos választás lehetőségét abban az értelemben, hogy melyik mestert kövessék.

„Egy rejtett konfliktus zajlik az Egyházban több mint száz éve: egy olyan konfliktus, amelyet kifejezetten megnyilvánult XIII. Leó pápa idején, és amelyet részben visszatartott X. Piusz pápa, majd a II. Vatikáni Zsinat szabadjára engedett. Az első jezsuita amerikai pápa, Ferenc ideje alatt, aki az új rítus szerint lett felszentelve, ez a konfliktus kiteljesedett, megadva az Egyháznak a lehetőséget, hogy kisebb, de igazabb legyen.”

Azt mondta, hogy a legutóbbi buzdítás, az Amoris Laetitia egy példa a mai Egyházon belül munkálkodó erőkre, amely segít lerakni az igaz Egyház és az antiegyház közötti választóvonalat.

„Az Amoris Laetitia apostoli buzdítás a katalizátor, ami nem csak a püspököket és a püspöki konferenciákat osztotta meg, hanem a papokat is elválasztotta a püspökeiktől és egymástól is, és a laikusokat, akik aggódnak és össze vannak zavarodva”.

„Az Amoris Laetitia trójai falóként egy lelki lerombolást jelent az egész Egyház számára. Mint egy „odadobott kesztyű”, bátorságra sarkall, hogy legyőzzük a félelmet. Minden estre készen kell állni arra, hogy leválasszuk a Szent II. János Pál pápa által említett antiegyházat a Krisztus által alapított Egyházról. Ahogy elkezdődik a szétválasztás, mindenkinek el kell döntenie, ahogy az angyaloknak kellett, hogy inkább Luciferrel lenne-e rossz, vagy jó nélküle.”

Clovis atya fő pontjait a Szűzanya fatimai jelenésének 100. évfordulójához kötötte. Azt mondta, hogy a Szent Szűz „javasolt egy stratégiát, amelyet, ha elfogadnak, biztosítaná számos lélek üdvözülését.”

„A kért stratégiának három feltételt kell kielégítenie, hogy kiengeszteljük az oly mélyen megbántott Istent, nevezetesen az erkölcsök reformját a természeti és Isteni törvényekhez való teljes ragaszkodással, az első szombati engesztelések megtartását, és Oroszország felajánlását Mária Szeplőtelen Szívének.”

„Azután további nyomatékos figyelmeztetés szükséges arra vonatkozóan, milyen veszélyes idők közeleghetnek; a Szent Szűz anyai aggodalommal figyelmeztetett az ő üzenetei ignorálásának következményeire: háborúk, Oroszország téveszméinek elterjesztése, az Egyház és a Szentatya üldözése. Mindazonáltal reménységgel zárta üzenetét: ‘A végén Szeplőtelen Szívem győzni fog’ és egy békés korszak köszönt a világra,”- tette hozzá az atya.

Clovis atya azt mondta, hogy a katolikusoknak, akik igyekeznek hűségesnek maradni Krisztushoz és az általa alapított Egyházhoz, nem kell félniük a jelenlegi megpróbáltatásoktól, amelyeknek éppen a tanúi.

„A keresztségben a küzdő Egyház tagjai, a bérmálás által Krisztus katonái lettünk, ezért minket besoroztak és felvérteztek lelkünk három engesztelhetetlen ellensége elleni halálos küzdelemre: a világ, a test és az ördög elleni harcra.”

“Ha felismerjük azt, hogy nem a vér és a test ellen viaskodunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ kormányzói és az égi magasságok gonosz szellemei ellen, akkor az apostolok lelkületével harcolunk, akik a mártírok példáját követték, és magát Krisztust, aki a jutalmuk lett.”

http://petersziklaja.hu/katolikus-pap-szent-ii-janos-pal-antiegyhazrol-szolo-profeciajanak-vagyunk-a-tanui/#more-3532