A karácsonyi eseményt, amitől igazán karácsony a karácsony Lukács evangélista írja le, amit most hallottunk.
- XVI. Benedek pápa gondolatai alapján szeretnék ebből most kiemelni néhány részletet
„Amikor ott
(Betlehemben) voltak, eljött Mária szülésének ideje, és megszülte fiát,
az elsőszülöttet. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert a
szálláson nem volt hely számukra” (Lk 2,6köv.).
- a szálláson nem volt számukra hely
- Ugyanez a gondolat a Szentírás más helyein így fogalmazódik meg
- „A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be” (Jn 1,11).
A világ megmentőjének, annak, akiért minden teremtetett (vö. Kol 1,16), nincs hely.
„A rókáknak odújuk van, a madaraknak fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét” (Mt 8,20).
Akit a városon kívül feszítettek keresztre (vö. Zsid 13,12), az ugyanígy a városon kívül jött világra.
- Jézus nem oda születik, ahol a világ fontosat és hatalmasat sejt.
- A háromkirályok is először Heródes palotájába mennek, ott keresik a Megváltót
Minden karácsony
emlékeztet minket a lényegre, azokra, amik igazán fontosak. Minden
karácsony hozzá segít minket ahhoz, hogy igazabb kereszténnyé váljunk.
"A kereszténnyé
váláshoz hozzátartozik az uralkodó mércék elhagyása, a kilépés abból,
amit mindenki gondol és akar, hogy végre belépjünk létünk igazságának
fényébe, s ezzel a helyes útra térjünk."
- Ez szószerinti idézet Benedek pápától. Mit akar kifejezni?
Azt, hogy legyen
bátorságunk ahhoz, hogy ne a közvélemény, az általános vélekedés után
menjünk, és a a karácsonynak is az igazi tartalmára figyeljünk.
A karácsonyra készülve olvastam másütt ezeket a gondolatokat
- „Ember, mit tettél te Krisztus születésének legszentebb titkával, a
szent karácsonnyal? Látod a kereskedők kapzsiságát, a vallásosság
körüli giccset, az embereknek éppen ezekben a napokban történő
elmerülését, lesüllyedését a világi dolgokba, az ajándékokba,
takarításba, veszekedésbe, szórakozásba, bódultságba, sürgés-forgásba,
élvezetekbe? Mit tettél te, ó ember, Krisztus megtestesülésével?”
És hozzá ezt az imát
- Urunk, kérünk Téged, Ne ítélj meg túl szigorúan minket! Tekints
Máriára, akit nekünk is édesanyánkul adtál, és aki könyörög érettünk,
szegény bűnösökért! Ezekben a napokban többé nem akarunk „gyerekesen” a
külsőségekre ügyelni, hanem „gyermekien” a te jászladhoz járulni,
mindent elfeledni, és csak Tenálad maradni.
- Mária etetőjászolba helyezte újszülött gyermekét (vö. Lk 2,7).
- „Ebből joggal arra következtettek, hogy Jézus egy istállóban
született, a vendégfogadásra alkalmatlan — szinte azt mondanánk:
méltatlan — helyen, amely mindenesetre elegendő diszkréciót kínált a
szent esemény számára.
- Betlehem környékén ősidőktől fogva sziklabarlangokat használnak állatok tartására.”
- Mária pólyába takarta a gyermeket.
- „Mindenféle érzelgősség nélkül is nyugodtan elképzelhetjük, milyen
szeretettel várta Mária ezt az órát, hogyan készült gyermeke
születésére.
Az ikon-hagyomány az atyák teológiájából kiindulva teológiai értelmezést is adott a jászolnak és a pólyának.
- A szorosan pólyába bugyolált gyermek mintegy előre mutat a halála órájára: ő a feláldozott, kezdettől fogva
A jászolt így egyfajta oltárrá alakították.”
Szent Ágoston így fogalmaz: „A jászol az állatok számára elérhető élelem helye.
- Most azonban az fekszik a jászolban, aki önmagát mondta igazi, égből jött kenyérnek
Az etetőjászol így
Isten asztalára előre utaló jellé válik, amelyhez azért kap meghívást
az ember, hogy ott Isten kenyerét vegye.”
A keresztény hagyomány az ökörnek és a szamárnak is szimbolikus jelentést tulajdonított
- Az egyik a zsidókat, a másik a pogányokat jelképezi.
Mindkettőjük
számára elérkezett Isten megismerésének, a megváltásnak az órája, hogy
azzal táplálkozzék, aki az igazi táplálékká, az élő kenyérré lett
számára
A Betlehem szó jelentése ez: a kenyér háza
- Valaki bekopogtatott hozzám tegnap este és egy sajátos betlehemet adott át nekem, amit ide helyeztem most az oltárra
Egy félbe vágott kenyér, amelynek a belsejében ugyancsak kenyérből megformálva a betlehem figurái láthatók
Ide tettem az oltárra, akár konszekrálni is lehetne
Igen, a
karácsonynak ez az igazi jelentése: Jézus eljött közénk karácsonykor,
beleszületett a mi világunkba, táplálékká, élő kenyérré lett számunkra
A kérdés az, hogy mi mit kezdünk ezzel a kenyérrel, a karácsonykor közénk születő gyermekkel.
Mit tett Mária és József?
- A Szűzanya miután megszülte gyermekét legelőször is imádta őt
- És ezt tette József is
Mit tettek a pásztorok, és mit tettek a napkeleti bölcsek?
- Nem késlekedtek, hanem miután meghallották az angyal szavát, meglátták csillagát az égen, rögtön imádására indultak
Jézus nemcsak kenyér, nemcsak táplálék számunkra, hanem a közénk született Isten, akit imádhatunk is
Az imának a keresztény hagyomány 4 formáját különbözteti meg aszerint, hogy az ima mire irányul
- Imádás vagy dicsőítés
- Hálaadó imádság
- Az engesztelő imádság
- Kérő imádság
Mi hajlandók vagyunk az imát ez utóbbira, a kérésekre leszűkíteni, pedig sokkal fontosabb a másik három
Ezek közül a karácsony az imádást, dicsőítést állítja elénk
- A Szűzanya és Szent József első cselekedete az imádat volt
A pásztorok és a napkeleti bölcsek is azért indultak útnak, hogy imádják a földre született Megváltót
Az embernek szüksége
van arra, hogy imádjon, vagyis nagyon szeressen valakit, aki
hódolatának, minden tevékenységének a tárgya, vagy inkább célpontja
lehet
- Sokan ételeket imádnak, a hasukat imádják, a pénzt imádják, vagy jobb esetben embereket imádnak
Ha azonban nem azt imádja az ember, akit egyedül megillet az imádat, azzal saját magát alacsonyítja le
Az ember rabjává
válik annak, amit imád, ha az nem a legtökéletesebb lény, nem maga az
igazság, a jóság és a szépség, nem maga Isten.
Isten imádása teszi igazán szabaddá az embert, és emeli önmaga fölé
Az imádás külső
kifejezése a térdhajtás, letérdelés, vagy egyenesen a leborulás –
egyre többen fejezik ki napjainkban is ilyen formában a hódolatukat
Isten iránt. – Ezzel látszólag az ember megalázza magát, de valójában
önmaga fölé emelkedik.
Ezt gyakorolhatjuk
most a karácsonyi időben például a betlehem előtt, de még inkább - és
az egész év folyamán - az Oltáriszentség előtt, hiszen abban nemcsak
szimbólikusan van jelen Jézus, hanem valóságosan.
Az imádásban
elfeledkezik az ember a saját gondjairól, törékenységéről,
gyarlóságáról, tökéletlenségéről. Isten nagysága, szépsége, jósága
megvan, létezik az ember nélkül is. Az egész teremtett világ ezt
hirdeti. Amikor az ember ezt szemléli, vagy pl. a vasárnapi reggeli
dícséret szavaiva. maga is csatlakozik ehhez az Isten-dicsőítéshez,
Istent szemléli, az Ő tulajdonságait fontolgatja, ismétli, állítja
szemei elé, ő is magára ölti ezeket az isteni tulajdonságokat,
pontosabban ajándékba kapja.
Legyenek ezek a karácsonyi napok az imádság, imádás napjai számunkra!
És ha nehezen menne
ez magunktól, kérjük a karácsony főszereplőit: a Szűzanyát, Szent
Józsefet, a pásztorokat és a napkeleti bölcseket, hogy tanítsanak
minket arra, hogy hogyan kell ezt helyesen végezni.
Bocsa József Sch.P.
http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/1174-karacsonyi-gondolatok-xvi-benedek-papa-nyoman-1
Ennek az elmélkedésnek az
alapját XVI. Benedek pápa Nárzáreti Jézus c. könyvének 3. kötete
képezi, amelyben a Lukács evangélista által leírt születéstörténetet
magyarázza.
Az angyalok dicsőítő éneke attól az órától kezdve sohasem hallgat el.
Mit énekeltek az angyalok?
- Isten dicsőségét „a magasságban” összekapcsolják az emberek békéjével „a földön”.
A számunkra ismerős
latin szöveget, amely a szentmise Gloriájában is felhangzik, idáig így
adták vissza: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a
jóakaratú embereknek.”
Ezt a fordítást a modern magyarázók - mégpedig nem minden ok nélkül — mint egyoldalúan moralizálót elutasították.
Az „Isten dicsősége” nem olyasvalami, amit az embereknek kellene megvalósítani („Dicsőség — legyen — Istennek”).
- Isten „dicsősége” létezik, Isten dicsőséges, s ez valóban ok az örömre: van igazság, van jóság, van szépség.
Mindez megvan – Istenben – megsemmisíthetetlenül, tőlünk, emberektől függetlenül is.
Eme részlet régi és új fordításának az elemzése
- Amit eddig úgy fordítottak: „jóakaratú emberek”, az a német püspöki
konferencia fordításában most így hangzik: „Menschen seiner Gnade” „Az
ő kegyelme embereinek”.
- Kik az „Isten kegyelmében lévő emberek”?
- Vannak olyanok, akik nincsenek az ő kegyelmében?
Az olasz püspöki konferencia fordítása szerint „uomini che egli ama” — vagyis „emberek, akiket Isten szeret”.
- Erre azt kérdezzük: mely embereket szereti Isten? Vannak olyanok,
akiket nem szeret? Nem szereti mindnyájukat mint az ő teremtményeit?
Akkor mit jelent az „akiket Isten szeret” kiegészítés?
A görög eredeti szövegből készített szó szerinti fordítás így hangzik: békesség „a tetszés embereinek”.
- A kérdés magától értetődően itt is ugyanaz: mely emberek vannak Isten tetszésében? És miért?
Jézus keresztség-történetének a részlete segít ezt megérteni
- Miközben Jézus imádkozott, az ég megnyílt, s az égből hang
hallatszott, amely azt mondta: „Te vagy az én Fiam, a szeretett. Benned
tetszésemet lelem” (Lk 3,22).
A tetszés embere Jézus. Ő az, mert teljesen az Atyához fordul, reá tekintve, vele közös akaratban él.
A tetszés emberei,
akikben Isten kedvét leli, eszerint azok, akik a Fiú magatartását
birtokolják – Krisztushoz hasonló emberek, akik számára ugyancsak a
legfontosabb Isten akarata.
A fordítások különbségei mögött rejlő kérdés végül is Isten kegyelmének és az emberi szabadságnak a kapcsolatát érinti.
- Két szélsőséges pozíció lehetséges:
- Először is Isten abszolút egyedüli hatékonyságának elképzelése, mely szerint minden az ő előre elrendelésétől függ.
A másik oldalon moralizáló álláspontot találunk, mely szerint végül is mindent az ember jó akarata dönt el.
A régi fordítás a „jóakaratú” emberekről ebben az irányban volt félreérthető.
Az új fordítást az ellenkező irányban lehet félreértelmezni, mintha minden kizárólag Isten előre elrendelésén múlna.
- E két véglet egyike sem helyes
- A kegyelem és a szabadság átjárja egymást, s egymásban létüket nem tudjuk világos formulákban feloldani.
Továbbra is igaz, hogy nem tudnánk szeretni, ha előbb Isten nem szeretne bennünket. Isten kegyelme mindig előttünk jár, körülvesz és hordoz minket.
De az is igaz marad, hogy az
ember meghívást kap a vele közös szeretetre, hogy nem Isten
mindenhatóságának akarat nélküli eszköze, hanem vele együtt szerethet,
vagy el is utasíthatja Isten szeretetét.
Úgy látom, hogy
leginkább talán a szó szerinti fordítás - „a tetszés” emberei (vagy
„tetszésének” emberei) — tartja tiszteletben ezt a titkot, sem egyik,
sem a másik irányba fel nem oldva azt.
Dicsőség a magasságban Istennek
- Ebben a kijelentő mód a meghatározó.
- Isten dicsőséges, ő a megsemmisíthetetlen igazság, az örök szépség. Ez a mi hitünk alapvető, vigasztaló bizonyossága.
- A tízparancsolat első három parancsa szerint ez megbízást jelent a számunkra:
- síkraszállni azért, hogy Isten nagyszerű dicsőségét semmi be ne
szennyezze, vagy tönkre ne tegye a világban, hogy nagyságát és szent
akaratát tiszteletben tartsák.
Az angyali szózatban azok az alapkategóriák térnek vissza, amelyek Augustus császár önértelmezését és világképét meghatározzák:
- Ő szótérnak, megváltónak tekintette magát, aki békét hoz az akkori
oikumenének, vagyis földkerekségnek, és ezt örömhírnek euangelion-nak,
örömhírnek tekintette.
Lukács evangélista
azt akarja mondani: amire Augustus császár saját maga tartott igényt,
az magasabb szinten abban a gyermekben valósul meg, aki erő és hatalom
nélkül a betlehemi barlangban született, s akinek a vendégei szegény
pásztorok voltak.
Mindkét üzenet
központjában a béke áll, és nincs feltétlenül ellentét a Pax Christi
(Krisztus békéje) és a Pax Augusti (Augustus békéje) között.
- De Krisztus békéje oly magasan meghaladja Augustus békéjét, ahogy az ég a földet
Augustus „250 évre
békét, jogbiztonságot és olyan jólétet (hozott), amelyről manapság a
hajdani Imperium Romanum sok országa már csak álmodozni képes”
De ahol a
császár istenné teszi magát és isteni tulajdonságokra tart igényt, ott a
politika túllépi saját határait, és olyasmit ígér, amit nem tud valóra
váltani.
A jogbiztonság, a
béke, a jólét valójában a Római Birodalom virágkorában is mindig
fenyegetett volt, és sohasem valósult meg teljesen. Elég egy pillantás a
Szentföldre, hogy a Pax Romána (római béke) határait belássuk.
Az ország,
amelyet Jézus hirdet, az Isten országa, másféle ország. Nemcsak a
Földközi-tenger medencéjére és nemcsak egy meghatározott korra
érvényes.
Jézus békéje olyan béke, amilyet a világ nem adhat(vö. Jn 14,27).
Mindebben végül is arról a kérdésről van szó, hogy mit jelent a megváltás, mit jelent a szabadulás és az üdvösség.
- Egyvalami nyilvánvaló: Augustus a múlthoz tartozik; Jézus Krisztus ezzel szemben jelen és jövő: „ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8).
Két rövid gondolatot szeretnék csak aktualizáláskét hozzáfűzni Benedek pápa gondolataihoz
- A pax romana párhuzama lehet ma a pax americana
- A pax romana is egy diktatúra volt, fegyverekkel valósították meg
A pax americana, az
USA úgymond béketörekvései, a világ különböző pontjain való úgymond
rendfenntartó és pacifikáló törekvései mögül is elég egyértelműen
kilóg a lóláb
Sokfelé van a földön háború, erőszak, az emberek nagyon vágynak a békére
- És ezt a vágyat nagyon könnyen meglovagolhatják magukat megváltónak
vagy egyenesen a Krisztusnak kikiáltó emberek, különösen, ha
mesterségesen is szítják a világ sok pontján, térségében a
konfliktusokat.
Ezért nagyon fontosak a Szentírásnak azok a kijelentései, hogy "ne higgyetek nekik"
Jézus
békéje olyan béke, amit a világ nem adhat. Bárki aki Őutána
megváltóként, második Krisztusként akar fellépni, az csak antikrisztus
lehet.
- A másik gondolatot a „békesség a földön a jóakaratú embereknek”
vagy az eredeti görög szöveg szerint a „tetszés embereinek” a
gondolatához szeretném fűzni.
- Láthattuk, hogy mindkét értelmezési kísérlet, a német is, az olasz is protestáns irányban mozdul, a predestináció irányában
Mindkettő a közelmúltnak az értelmezése
Ha egy pillantást
vetünk arra, hogy mi folyik ma a kereszténység középpontjában, akkor
azt láthatjuk, hogy éppen ezek a tendenciák erősödtek fel, a
protestantizmus irányában való erőteljes elmozdulások.
Benedek pápa
mindkettőt hangsúlyozza, az emberi cselekvés felelősségét is, az Isteni
kegyelmet is, amit elsősorban imáinkkal esdhetünk le.
Hogy jó
irányban menjen a világ és az Egyház sorsa, ott van mindkét irányú
felelősség. De hogy a cselekvésre, az események közvetlen vagy közvetett
alakítására mennyi lehetősége van a mai embernek, különösen a
kisembernek, az nagyon is kérdéses.
Az ima
általi befolyásolásnak azonban szinte beláthatatlan lehetőségei
vannak.És a karácsony, ennek a hétnek a nyugalma erre sok lehetőséget
kínál. Ragadjuk meg, használjuk ki, éljünk a lehetőséggel önmagunk,
családunk és az egész emberiség számára.
Bocsa József Sch.P.
http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/1175-karacsonyi-gondolatok-xvi-benedek-papa-nyoman-2
