A Szent Hét – ezen belül a Nagycsütörtök – liturgikus változtatásai az 1955-ben promulgált új rítusban
A Szent Hét rítusaiban végzett módosítások, melyeket 1955-ben hoztak
nyilvánosságra, azon számos liturgikus változásnak képezték részét,
melyek 1951-ben kezdődtek és végül az 1969-es Novus Ordo Missae
promulgációjához vezettek.
Az 1955-ös szenthéti rítust, csakúgy, mint a NOM megalkotását Annibale Bugnini vezényelte le, az a férfi, aki a mise szétzúzásának rossz szellemeként vált ismertté.
Az 1955-ös szenthéti rítust, csakúgy, mint a NOM megalkotását Annibale Bugnini vezényelte le, az a férfi, aki a mise szétzúzásának rossz szellemeként vált ismertté.
A most kezdődő cikksorozatban azokat a változtatásokat mutatjuk be,
melyeket már 1955-ben meghoztak, s melyek bekerültek a NOM-ba is.
3.NAGYCSÜTÖRTÖKI VÁLTOZTATÁSOK
Mivel a nagycsütörtöki szertartások a hagyományos misekönyvben főként
olyan rítusokból állnak, melyek szorosan kapcsolódnak a miséhez, a
változtatások nem olyan számosak, mint a Szent Hét más napjain.
Az 1955-ös Ordo az Utolsó Vacsora ünnepi miséjét estére tette át
[kivéve a püspöki székesegyházakban tartott misét]. Ez önmagában nem
kifogásolható. Mindazonáltal, ebben is történt néhány rituális
változtatás.
– Követve a
reformátorok általános gyakorlatát, hogy ahol csak lehet, rövidítsék a
rítusokat, az 1955-ös rítus kihagyja a miséből a Credot és az Utolsó
Evangéliumot.
– Az új rendelkezés szerint a párbeszédes zsoltárt lehetőleg az áldoztatás alatt kell énekelni. Ez a gyakorlat lényeges részét fogja alkotni a NOM-nak.
– A lábmosás ceremóniáját magának a szentmisének a rítusába tették át, és a könyörgést [Adesto, Domine, quaesemus…], ami a lábmosást követi a nép felé fordulva mondják.
– Azt a hagyományos gyakorlatot, hogy azt a kápolnát, melybe az Oltáriszentséget viszik az oltárfosztáskor [szentsír], és ami előtt a nagypéntek reggeli istentiszteletig – éjjel-nappal – szentségimádást kell tartani, a legünnepélyesebben kell feldíszíteni és kivilágítani, eltörölték. Az 1955-ös Ordo (csakúgy, mint a NOM) kifejezetten az „egyszerűséget” ajánlja a szentsír dekorálására.
– Az új rendelkezés szerint a párbeszédes zsoltárt lehetőleg az áldoztatás alatt kell énekelni. Ez a gyakorlat lényeges részét fogja alkotni a NOM-nak.
– A lábmosás ceremóniáját magának a szentmisének a rítusába tették át, és a könyörgést [Adesto, Domine, quaesemus…], ami a lábmosást követi a nép felé fordulva mondják.
– Azt a hagyományos gyakorlatot, hogy azt a kápolnát, melybe az Oltáriszentséget viszik az oltárfosztáskor [szentsír], és ami előtt a nagypéntek reggeli istentiszteletig – éjjel-nappal – szentségimádást kell tartani, a legünnepélyesebben kell feldíszíteni és kivilágítani, eltörölték. Az 1955-ös Ordo (csakúgy, mint a NOM) kifejezetten az „egyszerűséget” ajánlja a szentsír dekorálására.
Amikor az 1955-ös rítus először életbe lépett, az ünnepélyesen
feldíszített, az Oltáriszentséget őrző szentsír és az előtte tartott
szünet nélküli szentségimádás meglévő szokását időlegesen eltűrték, írta
Bugnini 1956-os kommentárjában. De a rendelet szelleme, tette hozzá
Bugnini, azt diktálta, hogy a gyertyákat és a dekorációkat éjfélkor
eltávolítsák, és a szentségimádást is abbahagyják. (A. Bugnini and C.
Braga, Ordo Hebdomadae Sanctae Instauratus Commentarium, [Rome Edizioni
Liturgiche 1956], 97.)
1962-ben, a rubricista O’Connell a szentsírnak díszeitől történő eme megfosztását kötelező érvényűvé tette.
1962-ben, a rubricista O’Connell a szentsírnak díszeitől történő eme megfosztását kötelező érvényűvé tette.
Ily módon az általában este 8 órakor kezdődő Nagycsütörtöki szentmise
után az 1955-ös új szenthéti rítus szinte lehetetlenné teszi a „csupán
egy órai virrasztást” Urunknál.
(forrás: www.fathercekada.com – 2009. április 8.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1401/nagycsut.htm
