Többször találkoztam az elmúlt napokban egy idézettel az interneten, amelynek hitelességét személyesen szerettem volna ellenőrizni. Most megtettem: hihetetlen ugyan, hogy ilyent leírt a szinodális szinódus előkészítő bizottsága, de valóban megtette – mesterük, Franciscus személyes tanítása alapján. A szinodalitás lelkisége felé című dokumentum egy bekezdéséről van szó (Forrás, 29. oldal), amely így hangzik:
„Mi az irgalmas szív? Egy olyan szív, amely lángol az egész teremtésért, az emberiségért, a madarakért, az állatokért, a démonokért és mindenért, ami létezik. Ezekre emlékezve az irgalmas ember szemei bőségesen ontják a könnyeket. Az ilyen ember szívét megragadó erős és vehemens irgalom és az ilyen nagy együttérzés hatására a szív megalázkodik, és az ember nem bírja elviselni, hogy a teremtés bármelyik tagjának bármilyen sérülését vagy akár csekély bánatát hallja vagy lássa. Ezért az ilyen ember folyamatosan könnyes imát mond még az értelem nélküli állatokért is, az igazság ellenségeiért és azokért, akik ártanak neki, hogy oltalomban és irgalomban részesüljenek. És ugyanígy az ilyen ember imádkozik a hüllők családjáért a szívben mérték nélkül lángoló együttérzés miatt, amely Istenéhez hasonló.”
Mondhatnánk, hogy a kreténség szintet lépett, de az nem mondana semmit a megfogalmazás mögötti szándékról, és az abban kivillanó szerzői profilról. Mert a démonokkal, az igazság ellenségeivel és hüllőkkel szemben érzett erős és vehemens irgalom tévedhetetlenül beazonosítja a szerzőt, aki nem a Szentlélek.
https://invocabo.wordpress.com/2023/10/21/a-szinodus-szelleme
