Mit gondolt Pázmány Péter a zsidókról?

Mint ismeretes, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, Európában elsőként került be az egyetemet alapozó oktatásba a holokauszt története. Vajon mit szólna ehhez maga Pázmány Péter, az egyetem névadója és tulajdonképpeni alapítója?

Nyilvánvalóan egy katolikusnak aligha képzi központi gondolatát az, hogy a zsidókkal keljen-feküdjön, a mi hitünk nagyon jól megvan anélkül is, hogy állandóan a zsidókhoz méregetnénk magunkat. Azonban úgy tűnik, náluk ez korántsincs így. Állandóan szükségét érzik annak, hogy vallási dogmáikat mások orra alá tuszkolják (igen, a holokauszt tulajdonképpen már rég nem a zsidó nép tragédiája, hanem a szekuralizált zsidóság valláspótléka, melynek megvannak a maga „szent helyei”, „csodatételei”, stb.) Az külön szomorú, hogy katolikus oldalról ehhez asszisztálni is hajlandóak. Mi azonban kicsit árnyaljuk a képet, megmutatjuk az érem másik oldalát! Mit vallott Pázmány Péter a zsidókról?

---

Az ékesszólásáért kortársai által „magyar Ciceró”-ként emelgetett, Kosztolányi Dezső szerint pedig „a legszebb magyarsággal” író néhai esztergomi érsekünk-bíborosunk ugyanis keresetlen szavakkal ostorozta a bűnöket s elkövetőiket. Függetlenül az utóbbiak származásától, természetesen. Amit akkor még büntetlenül megtehetett.

Kezemben eredetileg 1636-ban megjelent prédikációs kötetének dr. Petró József teológiai tanár által 1933-ban sajtó alá rendezett változatának harmadik kötete. Ebben „A zsidó nép sorsa”címmel olvasható a pünkösd ünnepe utáni kilencedik vasárnapra írt szentbeszéde. Az aznapi evangélium (Lk 19, 41-47) alapján Jeruzsálem Krisztus születése után 70-ben Titus római császár által történt lerombolása okán így fogalmazott:

„Nemcsak leomlott a Krisztus vérében mosdott, háládatlan város, hanem úgy romlott le, hogy amint eddig közel ezerhatszáz esztendő alatt fel nem épült, úgy ezután sem lesz soha város, soha fel nem épül. És miképpen a zsidó nép nem lesz soha Isten népe, mert Pilátus ítélőszéke előtt megtagadta Krisztust, úgy a város és a templom pusztasága a világ végéig megmarad, mert semmi erő sem képes azt felépíteni (Jer 19, 11., 18, 16.).”

Majd példák sorát mondja arra, mennyire nem:

„Kipróbálta ezt Julián császár, aki hogy meghazudtolja a prófétákat, biztatásokkal felültette a széles világon szétszórt zsidókat, hogy hordjanak össze kincseket és építsék fel a várost és a templomot. Nekibuzdultak a zsidók az építésnek, minden kincsüket összehordták, az asszonyok ékszereiket odaadták, ásókat, kapákat ezüstből csináltattak és nagy kedvvel tisztogatták a város helyét. Mikor az asszonyok kötőben hordták a követ és a földet, csúfolták a keresztényeket és dicsekedtek, hogy a jövendölések hamisságát megmutatják. De mikor az alapot kezdték rakni, Isten beteljesítette ígéretét, hogy amit azok építenek, azt ő lerontja (Mal 1, 4.), és nagy földindulás támadt, mely a fundamentum köveit mind kihányta és a zsidók közül sokat megölt. Máskor is elkezdték már a zsidók az építést, de a föld alól, azután az égből tűz tört reájuk, sokat közülük megemésztett és a kapákat, fejszéket megolvasztotta. Aznap éjjel a zsidók köntösén sűrű keresztek látszottak. Ezen felül a mennyi tűz és szélvész mind elhányta, amit az építéskor készítettek. Félben kellett tehát hagyni a hiú szándékot. Így erősítette meg Isten a próféták jövendölésének igazságát.”

Majd kifejti ezek után, hogy Isten „természetbe oltott ajándékokkal, méltóságokkal, anyagi javakkal, üdvösséges lelki áldásokkal” ékesítette őket, de „Krisztus gyilkosait és vérárulóit mindezektől megfosztotta, földhöz verte és a legnagyobb veszedelmek örvényébe taszította”. Végül viszont arra int, hogy „féljünk és őrizkedjünk, nehogy a zsidók kivágatásának okai bennünk is megtaláltassanak, mert ha a zsidók vétkei lesznek bennünk, minket is kivagdal az Isten és rabságba taszít (Róm 11, 17. 22.).”

Vagyis a Teremtő megbízásából Egyszülött Fia nem a származás, hanem a magatartás alapján ítél. Kizárólag az alapján. „Quia domus mea domus oratiónis est. Vos autem fecístis illam spelúncam latrónum.” – olvassuk a fentebbi evangéliumban Krisztus szavait (Lk 19, 46.) Magyarul, „az én házam az imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek.” És nem azért, mert olyanoknak születtek, amilyeneknek, hanem amiért olyanokká lettek, amilyenekké nem kellett volna, hogy legyenek.

Szóval a kérdések kérdése ez esetben, hogy ha a magát Jézust Krisztust idéző Pázmány Péter élne, közösség elleni izgatásért ő is elítélt lenne?

(Ifj. Tompó László – Hunhír.info)

Szent Mihály útján

„Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” – (Efezusiak 6, 13)

Felvethető a kérdés, hogy mi az amit az eszme centrumaként, középpontjaként kell meghatároznunk. Már láthattunk olyan meghatározásokat, miszerint a nemzet, a nép vagy az emberek (akár az emberek akarata). Ezek a fogalmak mind helytállóak lehetnek, ha megfelelő differenciáltságot kapnak világnézetünkben.
Senki sem gondolhatja komolyan, hogy amikor egy közösség tévúton jár, letér a helyes ösvényről, akkor is az „ő” akaratát kellene kiszolgálnunk. Tehát szemléletünkben a szolgálatot nem ebben az értelemben kell felfogni.
A mi nézetünk és a világ jelen állása szerint szolgálatra, illetve még inkább a harcra hívó parancsot nem pusztán csak a nemzettől – hanem ennél magasabb szintről – kapjuk és azt (ebben a kontextusban) nem is pusztán a nemzetért hajtjuk végre. Hisszük, hogy ezek az utasítások magasabb legitimitásból fakadnak!

Így tehát a nép, a nemzet szolgálata nem lehet más, mint köztes cél a Sötétség erői ellen vívott harcunkban.
Azoknak, akik meghallották a kürt hívószavát ki kell tágítaniuk látóterüket! Fel kell ismerni: ez a küzdelem túlmutat népeken és nemzeteken, túlmutat a puszta földi léten. A harcnak az anyagi világban elért győzelem után sem szabad befejeződnie. Amíg a Sátán erői működnek a világban, addig a harcnak nincs vége!
Az írás elején felvetett, centrumra vonatkozó válasz nem lehet más, mint Isten. „Őt” kell minden tettünk középpontjába helyeznünk.
Harcunkhoz a politikai, szociális-társadalmi szféra csak színtér és eszköz lehet, mert a mi harcunk végső soron szellemi harc.
Nekünk pedig, ha Isten katonái akarunk lenni, a feladatunk nem más, minthogy kövessük az ő első harcosának példáját és Szent Mihály útján járjunk!

https://magyarnemzetiarcvonal.wordpress.com/

A melegházasság legalizálása „az emberiség veresége”

Szomorú eseménynek nevezte Pietro Parolin bíboros, szentszéki államtitkár kedden este a katolikus Írországban múlt héten rendezett népszavazás eredményét, amely legalizálta a melegházasságot.

Egy Rómában rendezett nemzetközi gazdasági találkozón az államtitkár úgy fogalmazott, hogy a referendum kimenetele nemcsak a keresztény elveket tekintve jelent vereséget, hanem „az emberiség veresége”. A Ferenc pápa után a Vatikán második emberének számító Parolin bíboros Diarmuid Martin dublini érsek szavait idézve kijelentette: az egyháznak tudomásul kell vennie a valóságot. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a család az egyház számára továbbra is „központot jelent”, és mindent meg kell tennünk a család védelme, gondozása és szorgalmazása érdekében, mivel az emberiség jövőjét képviseli.

Felszólalásában a vatikáni diplomáciát vezető Pietro Parolin kitért a Franciaország által még januárban szentszéki nagykövetnek jelölt Laurent Stefanini ügyére is, akinek akkreditációjára a Szentszék még nem mondott igent. A francia fél szerint azért, mivel Stefanini meleg. Parolin bíboros úgy fogalmazott, párbeszéd folyik a Vatikán és Párizs között, és reméli, hogy megoldás születik. A Vatikánban kedden ért véget a családról októberben tartandó rendes püspöki szinódus előkészítő értekezlete. A szinódus témáit tartalmazó munkadokumentum (Instrumentum Laboris) elkészült, jelenleg a fordítása folyik, és a következő hetekben mutatják be. A szinódus témái között szerepel az azonos neműek közötti házasság is.

A L’Osservatore Romano című szentszéki napilap kihívásnak nevezte az egyház számára az ír népszavazást, amelyen a résztvevők 62,1 százaléka mondott igent a melegházasságra. A részvételi arány 60,5 százalék volt.

Ezzel egy időben Matteo Renzi olasz kormányfő bejelentette, hogy az olasz kormány is napirendre tűzi a kérdést, és a melegek közötti élettársi kapcsolatok törvényes elfogadásáról júliusban kezdődik el a vita az olasz parlamentben.

Forrás:

MTI