Egyre gyakrabban hallani a híradóban olyan beszámolókat, hogy áttörés történt a klónozásban. Mindamellett, hogy csodálatot kelt az emberben, mire is képes már a tudomány, ezek a beszámolók összetett és nyugtalanító kérdéseket is felvetnek. Vajon elfogadható erkölcsi, etikai kereteken belülre sorolható a klónozás? Lehet-e több előnye, mint kockázata – a cél vajon szentesítheti-e az eszközt? Hogyan változtathatja meg a klónozás az emberi lény fogalmát? És mit gondol minderről Isten?
A klónozásról folyó vita összefoglalása
A „klónozás” széleskörűen használt tudományos kifejezés; és annyit jelent csupán, hogy másolatot készíteni valamiről. Azt a folyamatot például, amikor egy tudós másolatot készít egy DNS molekuláról, klónozásnak nevezik. Ez még nem vet fel semmilyen erkölcsi problémát. A vita tárgyát az képezi, ha klónozással az élet fejlett formáit állítják elő. És itt elsősorban az olyan kutatásokról van szó, melyeknek történetesen az ember klónozása a célja.
A klónozás folyamata
Az emberi klónozás megkerülné a szaporodás hagyományos folyamatát, melynek során a férfi spermája megtermékenyíti a női petesejtet. Ehelyett úgy fejlődik ki a magzatból emberi lény, hogy egy férfitól vagy nőtől származó sejt DNS-t tartalmazó sejtmagját beültetik egy olyan női petesejtbe, melyből eltávolították a sejtmagot. Tehát ahelyett, hogy olyan gyermek fejlődne ki, melynek DNS szerkezete a szülei DNS szerkezetéből tevődik össze; a klónozott gyermek DNS-e ezzel szemben – legalábbis az elmélet szerint – kiköpött mása az „eredetinek”. (Azért csak az elmélet szerint, mert az állatokon végzett klónozási kísérletek során ez idáig igen magas arányban fordult elő rendellenesség.)
A klónozás mérföldkövei dátumokban
1997. február 24: A scotlandi Roslin Intézetben tudósok bejelentették, hogy sikerült előállítani egy birkát felnőtt birkából származó sejt DNS-ének felhasználásával. A neve Dolly.
1997. július: Azok az angol tudósok, akik létrehozták Dollyt, klónozták Pollyt, a bárányt, akiben emberi gének is vannak. Terveikben szerepelt egy egész nyájra való birka klónozása abból a célból, hogy belőlük emberi fehérjét nyerjenek orvosi célokra.
1997. december: A Science magazin Dolly klónozását az év legjelentősebb tudományos előrelépésének kiáltotta ki.
2002. február: Japán kutatók, akik már egy tucat egeret klónoztak – kétségbe vonva ezzel a klónozás veszélytelenségét – beszámolnak róla, hogy jóformán az összes állat korán elpusztult. Tudósok még ugyanebben a hónapban nyilvánosságra hozzák azt is, hogy a klónozott egerek elhíztak.
2002. február: Az USA-ban a texasi A&M Egyetem tudósai bejelentik, hogy egy házimacskát klónoztak, és bemutatnak egy két hónapos cicát, akit cc-nek hívnak, ami a carbon copy (indigómásolat) rövidítése.
2002. május: Panayiotis Zavos, amerikai termékenységi-szakértő egy kongresszusi bizottság előtt kijelenti, hogy „2002 a klónok éve lesz”, és hogy az év későbbi szakaszában emberi klónozáson fog majd dolgozni. Azt javasolja a Kongresszusnak, hogy a klónozás továbbra is legyen törvényes, hogy így szabályozni lehessen.
2003. február: A 6 éves Dollyt véglegesen elaltatták, mivel olyan súlyos tüdőbetegségben szenvedett, ami általában csak a kétszer ilyen idős állatoknál figyelhető meg.
Amiről az újságok nem írnak
Míg az újságokban figyelem-felhívó cikkek jelennek meg Dolly, illetve egyéb más, klónozott tehén, malac, kecske, és egér fényképeivel, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a klónozott állatok nagy százaléka – irtózatos rendellenességekkel – halva születik. Mivel a klónozott magzatok mérete kétszerese a normál magzatokénak, a felpuffadt anyák gyakran nehéz vetélésen mennek keresztül, melybe esetenként ők maguk is belepusz-tulnak. A legtöbb klónozott lény, amely életben marad születése után, meg sem éri a felnőttkort, vagy súlyos egészségügyi problémák lépnek fel náluk. (Dolly súlyos ízületi gyulladásban szenvedett, amit lehet, hogy a klónozás okozott – de az is lehet, hogy nincs köze hozzá – és 2003. februárjában altatták el előrehaladott tüdőbetegsége miatt.) Nincs okunk feltételezni, hogy hasonló problémák nem fognak fellépni emberi lény klónozásánál.
Három bibliai nézőpont
Vannak dolgok, amiket nem kell megismernünk. Kezdetben Sátán a következőkkel kísértette meg Évát az Édenkertben: „Ha esztek a jó és a rossz tudás fájáról, olyanok lesztek, mint az Isten” (Mózes 1.könyve, 3,1-6). Napjainkban is ez Sátán leggyakoribb és leghatékonyabb kísértése. A tudomány a jó és a rossz tudás fájának tövében üldögél és gyümölcsöt szedeget. Az a probléma, hogy a gyümölcsök között van jó is, meg rossz is; van, amelyik hasznos, van, amelyik pokolian ártalmas.
Ahogy az elmúlt néhány évtized technikai fejlődése a maga „nagyobb és jobb” bombáival, rakétáival, és más háborús fegyvereivel közelebb vitt bennünket az önpusztítás széléhez, ugyanígy a génmanipuláció és a klónozás területén elért eredmények is kétélű fegyverként működnek: egyik oldalról jobb életminőséget ígérnek, más oldalról viszont olyan problémákat idéznek elő, melyekre sem a tudomány, sem a társadalom nincs felkészülve, és nem is tudja, hogyan kezelje őket.
Az élet, és az élet forrása: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására” (Mózes 1.könyve, 1,27). Azok, akik a klónozást propagálják, lényegében át akarják venni Isten szerepét; ők maguk akarnak teremtők és istenek lenni, és saját képmásukra akarnak utódokat létrehozni. Arra lettünk teremtve, hogy szeressük és tiszteljük Teremtőnket; és ne próbáljunk mi magunk teremtők lenni. Azok, akik emberi lényeket akarnak klónozni, Isten dolgába ártják magukat, ám mindezt az Úr hatalma és szeretete nélkül teszik. A legnagyobb önteltség és vakmerőség azt gondolni, hogy javíthatnak az Úr elgondolásán és tervén.
„Megformálta az Úristen az embert … és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé” (Mózes 1.könyve, 2,7). Egyedül Istennek van joga ahhoz, hogy új emberi lelket teremtsen, és csakis Istennek van hatalma arra, hogy örök életet adjon. Az élet csakis az élet forrásából származik, és az örök élethez csakis úgy lehet hozzájutni, ha valaki elfogadja Jézust megváltójának, nem pedig úgy, hogy megpróbáljuk halhatatlanná tenni magunkat azzal, hogy másolatot készíttetünk magunkról (János Evangéliuma 3,16; 1,12; Jelenések könyve 3,20).
Hogyan függ ez össze az utolsó időkkel: A Biblia szerint „az utolsó napokban nehéz idők jönnek,” „a gonosz emberek és ámítók még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve;” … „mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg” (Timóteushoz írt 2.levél, 3,1.7.13). Minden tudományos előrelépés a klónozás területén egy lépéssel közelebb visz bennünket ahhoz, hogy kis istenekké váljunk; és egy lépéssel távolabb visz Isten igazságától.
http://idokjelei.hu/2011/01/az-emberi-klonozasrol/
