Egy családos asszony gondolatait olvashatjuk itt a házasságról. Hosszú teológiai fejtegetések, elemzések helyett a lényegre koncentrál, de ugyanakkor idézi az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásait is a témakörben. A kiemelt címszavak egy ABC rendbe szedett tartalomjegyzék.

 

Szeretett Testvérek!

Arról szeretnék írni, ami szinte mindenkit valamilyen formában érint, ugyanakkor a kereszténység körében is vitatott téma lett, bár az Evangélium és a Katolikus Egyház Katekizmusa elég egyértelműen nyilatkozik meg az alább nevezett ügyben. Egész pontosan a szentségek közül a házasság szentségét járjuk körül. Miért éppen ezt a szentséget, és miért éppen most?

Hadd hozzam ide a Szűzanya Fatimai jelenésének egyik részletét, amely arról üzen, hogy Krisztus és a Sátán közötti végső ütközet, amely intenzíven most zajlik, a házasság intézményét érinti, illetve Szent II. János Pál pápa amerikai, philadelphiai látogatása során mondott beszédét, amelyben kifejti az alábbi korszellemmel kapcsolatos aggodalmát:

„A nehézségek, amelyekkel találkoztok, különböző jellegűek. Az első, és bizonyos értelemben a legkomolyabb az, hogy a keresztény közösségekben is lehetett és lehet hallani olyan hangokat, amelyek megkérdőjelezik az egyház tanításának igaz voltát. Ezt a tanítást erőteljesen kifejtette a II. Vatikáni Zsinat, a Humanae Vitae enciklika, a Familiaris consortio apostoli buzdítás és a közelmúltban a Donum Vitae, az Élet ajándéka instrukció. Ebben az értelemben komoly felelősség merül fel: azok, akik nyíltan szembeszállnak Isten törvényével, amelyet az egyház hitelesen tanít, rossz útra vezetik a házastársakat. Amit az egyház a fogamzásgátlásról tanít, az nem lehet szabad vita tárgya teológusok között. Az ellenkezőjét tanítani egyenértékű azzal, hogy a házaspárok erkölcsi lelkiismeretét tévútra vezetik.

A második nehézséget az a tény jelenti, hogy sokan azt hiszik, hogy a keresztény tanítás, bár igaz, mindazonáltal nem megvalósítható, legalábbis egyes helyzetekben. De, ahogy az egyházi hagyomány szüntelenül tanítja, Isten nem parancsol lehetetlent, viszont minden parancsolattal szintén együtt jár egy kegyelmi ajándék, amely segíti az emberi szabadságot annak teljesítésében. Ezért állandó imára, a szentségek gyakori vételére és a házastársi tisztaság gyakorlására van szükség.

Mindig álljatok készen arra, hogy félreérthetetlenül kimondjátok az igazságot a jóról és a rosszról az emberre és a családra vonatkozóan.”

Sajnálatos módon tapasztalhatjuk a nemi identitás válságát, és a férfi, és a nő társadalomban, családban betöltött szerepkörének elmosódását, és az ezzel járó konfliktusok, válások számának gyarapodását, a születések számának csökkenését, és az elöregedő társadalom tünetegyüttesét.

De hogyan is várhatnánk egy olyan társadalmi, kulturális és politikai közegben fejlődést, ahol az élet helyett a halált kutúráját propagálják? Gondoljunk csak a Disney, Netflix, és egyéb média tartalmat gyártó csatornákra.

Ha a közelmúlt apostoli buzdításait és a katekizmust figyelembe vesszük, vajon milyen igazságokról beszélhetett nekünk Szent II. János Pál pápa, amelyet a mai korszellem tagadni, de minimum relativizálni kíván.

A katekizmus szerint a szövetség, melyet a házastársak szabadon kötöttek meg, magában foglalja a hűséges szeretetet. A szövetséggel együtt jár a kötelezettség, hogy a házasságukat fölbonthatatlanul őrizzék. Urunk Jézus Krisztus hangsúlyozta a Teremtő eredeti szándékát, aki a házasságot felbonthatatlannak akarta. Megkereszteltek között a megkötött és elhált házasság nem bontható fel semmilyen emberi hatalom által és semmilyen okból, a halált kivéve. /KEK 2382/

A szexualitás a férfi és a nő házastársi szeretetére van rendelve. A házastársak egyesülésével a házasság kettős célja valósul meg: a házastársak java és az élet továbbadása. A házasságnak ezt a két jelentését vagy értékét nem lehet egymástól elválasztani a házaspár lelkiéletének megkárosítása, a házasság javainak és a család jövőjének veszélyeztetése nélkül.

A termékenység a házasság java, ajándéka, célja. A házastársak, amikor életet ajándékoznak, Isten atyaságának részesei. A gyermek nem kívülről csatlakozik a házastársak kölcsönös szeretetéhez, hanem kölcsönös önátadásuk szívéből fakad, melynek gyümölcse és beteljesedése. Ezért az Egyház, mely ez élet oldalán áll, tanítja, hogy minden házastársi aktusnak természete szerint (per se) az emberi élet továbbadására rendeltnek kell maradnia. Ez a tanítás, amelyet az Egyház tanítóhivatala többször kifejtett, azon az Istentől alapított, föloldhatatlan kapcsolaton nyugszik, mely a nemi aktus két jelentése, tudniillik az egyesülés és a termékenység között áll fenn, amit az ember saját kezdeményezésével nem szakíthat meg. /KEK 2366/

Az időszakos megtartóztatás, továbbá az élet továbbadása szabályozásának az önmegfigyelésen és a terméketlen periódusok kihasználásán alapuló módszere, megfelel az erkölcsiség objektív kritériumainak. /KEK 2370/

A terhességmegszakítások száma éppen a biztonságos fogamzásgátló gondolkodásmód elfogadása miatt növekedett. Például 1997-2007 között eltelt 10 évben csak Spanyolországban a fogamzásgátlót használó nők száma 49, 1 %-ról 79,9-re nőtt, ezzel együtt az abortuszok száma megkétszereződött. Az abortuszt és a fogamzásgátlást támogató kultúra ugyanannak a fának rossz gyümölcsei, mindegy, hogy kémiai szerről (tabletta), fizikai (óvszer, megszakított aktus), abortív eszközről (spirál), vagy terhességmegszakításról van szó, a bűn abból fakad, hogy elutasítjuk Isten szeretetét.

Ugyanakkor a gyermek nem járandóság, hanem ajándék. A házasság legnagyobb ajándéka egy új emberi személy. A gyermeket nem szabad tulajdonnak tekinteni, mintha követelni lehetne a gyermekhez való jogot. Ezen a téren egyedül a gyermek rendelkezik igazi jogokkal, tudniilik, hogy szülei házastársi szeretete sajátos aktusának gyümölcse…/KEK2378/

A fent említett tanításnak ellentmond a mesterséges megtermékenyítés, illetve a béranyaság.

A mesterséges megtermékenyítéssel lombikban kreált gyermekek lefagyasztása során több százezer feleslegessé vált emberi lényt semmisítenek meg, vagy áldoznak fel tudományos kísérletek oltárán.

A béranyaság esetében a gyerek és az őt kihordó nő nem több, mint egy árucikk, akit adnak és vesznek, miközben súlyosan sérül emberi méltóságuk. A megrendelők eldönthetik, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezzen az anya, akitől a petesejtet kapják és meghatározhatják azt is, hogy milyen legyen az az anya, aki végül is kihordja nekik a babát. Az Isten képmására alkotott gyermek is egyszerű kereskedelmi cikké válik, eltávolodik térben és időben attól, hogy szülei önátadó szeretetének gyümölcse lehessen.

Azok a házaspárok, akik kimerítették a jogos orvosi segítségnyújtás lehetőségeit, és terméketlenek maradnak, kapcsolódjanak az Úr keresztjéhez, ami minden lelki termékenység forrása. Elhagyott gyermekek örökbefogadásával, és mások javára végzett szolgálatokkal mutathatják meg nagylelkűségüket. /KEK2379/

Kedves Testvérek! Radikálisnak kell lennünk, mert gyermekeink az online térből rájuk zúduló hamis ideológiák befogadásával tudat alatt is a halál kultúrájának építőivé válhatnak. „Egy olyan civilizáció, melyet a fogyasztói és születésellenes szemlélet éltet, soha nem a szeretet civilizációja” (részlet Szent II. János Pál Gratissimam sane című apostoli leveléből)

Isten azt akarja, hogy szabad akaratból és szeretetből döntsünk: „életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te és utódaid is életben maradjatok” (MTörv 30, 19). Nem lehet egyszerre Jézust is, meg a bűnt is választani, hiszen Jézus Krisztusban nincs bűn. Vagy a bűnt, vagy Jézust választjuk. Nincs harmadik lehetőség. A választásunktól függ az életünk, és gyermekeink élete.

Az Úr mindenkit visszavár a Vele való közösségbe, ahogy a tékozló fiú példabeszédében az Atya szeretetét megismertük az Evangéliumból. Természetesen azok számára, akik valamilyen okból nem ismerték meg eddig az Egyház erre vonatkozó tanítását, és most őszinte megbánással az Úrhoz fordulnak, a Szentgyónás szentségéhez járulva új életet kezdhetnek.

https://engesztelok.hu/miert-nem-mukodik-meg-az-isten-elott-megkotott-hazassagok-tobbsege-sem/