Egység, ellenségszeretet

Bocsa József atya homiliája a Szent Anna-réten. 2017. május 1.

Az elmúlt napok, hetek történései arra késztettek, hogy többet foglalkozzam az engeszteléssel, Natália nővérrel, a Szent Anna-réti kápolnával, a velük kapcsolatos legfontosabb kérdésekkel.

• Az egyik ilyen történés, hogy egy kötetet előkészítésén dolgozom az engesztelésről.

Azután a Háló közösségi központban való beszélgetés a témáról,

nigériai Barnabás a múlt héten Magyarországra látogatott, ezzel kapcsolatos történések

És végül ez a lovas zarándoklat és a közben forgatott film, amely ezt a címet visel: Látomások útján.

Azokat szeretném most megosztani veletek, amik összeálltak bennem, amik fontosak lettek számomra, amik megerősödtek bennem.

Az első, ami nagyon hangsúlyos lett, Magyarország engesztelő hivatása

• Jól tudjuk mindnyájan ez valahol a Szűzanyának való felajánlással kezdődött, amelynek megvolt már egy előtörténete is.

A Szűzanyát édesanyánkul kaptuk a kereszten haldokló Jézusunktól ezután királynőknek Szent István királytól.

• Jézus volt az engesztelő áldozat bűneinkért, ahogyan a szeretett tanítvány, János apostol fogalmazta.

Általa engesztelte ki Isten önmagával - az ő kereszthalála és feltámadása  által - a világot, a bűnbe, és ezáltal szenvedésekbe, halálba, kárhozatba hanyatló emberiséget.

Ebben az engesztelő műben, engesztelésben, kiengesztelésben Jézusnak a legszorosabb társa az ő édesanyja, a Szűzanya volt, a mi Nagyasszonyunk, és a szentistváni felajánlással a mi királynőnk.

Hogy a Szűzanya a mi királynőnk ezt mi magyarok azóta tudjuk.

Hogy nemcsak a mi királynőnk, hanem az egész világ királynője, azt nem olyan régóta tudja "hivatalosan", az Egyház által is elismerten az emberiség.

• XII. Piusz pápa óta tudja, aki bevezette az Egyházban Szűz Máriának mint királynőnek az ünnepét 1955-ben. Először május 31-én volt ez az ünnep, a II. Vatikáni Zsinat utá az ő mennybevételének az ünnepe utáni napok egyikére, augusztus 22-ére került.

Eme ünnep bevezetésében minden bizonnyal szerepe volt a magyarságnak is, a magyarság hitének, aki már egy évezrede királynőjeként tisztelte a Szűzanyát, és Mária Natália nővérnek is és azoknak a jezsuita atyáknak, akik eljuttatták a pápához a nővér által kapott üzeneteket.

Natália nővérnél szerepel a Szűzanya királynősége mellett még egy jelző: a győzelmes vagy győzedelmes. Ennek nyomán a Szent Korona Lovagrend nevében is ott szerepel ez a jelző, amely szervezi itt hetente a szentmiséket, és az Engesztelő Mozgalom nevében is, amely ugyancsak sokat tesz az engesztelés terjesztéséért, és szorgalmazza itt a szentély felépülését.

A Szűzanya éppen most, ezekben az években, amiket most élünk, viszi végbe az ő győzelmét az ősi kígyó felett, amely neki már a Szentírás első lapjain megígértetett. Most nyer igazán tartalmat Vele kapcsolatban a győzelmes jelző.

És ő győzedelmeskedik minden  látszat ellenére. Hiszen  jelenleg úgy látszik, hogy nemcsak a kereszténység van kihalóban Európában, hanem az Európai Unio vezetőiben a józan ész is.

Egy szegény, de hitében élettel teli földrészről érkeztek ide Európába a Jézus szent véréről szóló ájtatosság, és akin keresztül ezeket kaptuk, ezeknek az üzeneteknek a közvetítője a nigériai Barnabás.

• Amikor az elmúlt nyáron először Európa földjére lépett, Ezekiel próféta nyomán egy csontmezőről kellett prófétálnia, amely a mostani Európát, és benne a kereszténységet is jelképezi. Ez a próféciája elhangzott a múlt héten magyarországi látogatásán is. Hamarosan elkészül ennek a fordítása és olvasható lesz az engesztelok.hu oldalon, és előadásainak a videoi, hanganyagai is felkerülnek oda.

Ezeket a csontokat Jézus megostorozásakor és a kereszten kihulló szent vére, amelyet a Szűzanya összegyűjtött, és amivel meghint bennünket, fogja újra hússal körülvenni, és élővé tenni.

Amikor a Szűzanyát királynőnknek kaptuk, vele együtt kaptuk az ő engesztelő hivatását is, hiszen Fia mellett Ő az első és legnagyobb engesztelő, hiszen ő mindenben egy volt Szent Fiával, a megváltás, a kiengesztelés egész művében.

• A mi engesztelő hivatásunk is ebben áll: mindenben támogatni Jézust - az ő misztikus testének a tagjaiként ugyanazt cselekedve, amit Ő cselekedett. Neki mindent, mindenünket, egész valónkat felajánlva, ahogyan Ő is utolsó leheletével felajánlotta magát a Mennyei Atyának: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. Mindenben teljesítve az Ő akaratát. Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

A Szűzanya tökéletesen eggyé vált Szent Fiával az Ő Szentlélektől való fogantatásától kezdve a világra hozataláig, keresztre feszítéséig és feltámadásáig, mennybemeneteléig, és saját maga testestül-lelkestül való mennybe vételéig, ahonnét kifejtheti édesanyai és királynői hivatását.

Szent István királyunk felismerte a Szűzanyának ezt a hivatását. Neki ajánlotta már életében is gyakran magát, és nemzetét.

Amikor pedig ezt halála előtt ünnepélyesen is megtette azzal, hogy a Szűzanyának ajánlotta a koronáját, attól kezdve már nemcsak az ő koronája volt a Szentkorona, hanem a Szűzanya koronájává vált és az ő koronája azóta mindazzal együtt, amit egy korona jelképez és kifejez.

• A mennyben a Szentháromságtól a Szűzanya egy mennyei koronát kapott.

A szentistváni felajánlás által pedig a magyar korona az Ő földi koronájává vált.

Nincs idő most itt a szenkoronatanba belebocsátkozni, és a Szentkoronával kapcsolatos  hiedelmekbe. Csak azt szeretném kifejezni, hogy a Szentkorona szentsége és a magyar történelemre, a magyar emberekre kifejtett hatása  elsősorban abban áll, hogy ez a Szűzanya földi koronája.

A magyar Szent Koronának nem mágikus hatásai vannak, hanem három ok miatt van mindmáig oly nagy hatása, olyannyira, hogy előtte megtérnek emberek, mint például az egyik vizsgálója, Csomor Lajos.

• egy szent ereklye (sok ok miatt szent)
  • az ereklyéknek pedig csodatevő hatásuk van

azután egy az egyház által is megszentelt tárgy, amelyet a királykoronázásokkor egyházi szertartás keretei között használtak

harmadrészt pedig - és ez a legfontosabb - a Szűzanya földi koronája.

Nem csoda tehát, ha annyi csoda történik körülötte

A Szűzanya immár több mint 70 éve kérte, és azóta is folyamatosan kéri, hogy itt a Szent Anna-réten neki egy szentély épüljön, hogy azon keresztül jobban gyakorolni tudja felettünk magyarok felett és minden ember felett való királynői hatalmát.

• Fel kellene végre épülnie és nemzeti szentélyünkké kellene ennek válnia és a nemzet egységénék is a kifejezőjévé

De ennek az egységnek, sajnos napjainkban is sok akadálya van.

A fölöttünk hatalmat gyakorolni akaróknak a megosztás, az egymással való szembefordítás a célja.

De nekünk, akik most itt vagyunk, és szentnek tartjuk ezt a helyet, nem szabad engednünk, hogy ez a kápolna is - amelynek falai még csak lelkileg-szellemileg állnak - a megosztás, a divide et impera eszköze lehessen azok kezében, akik ellenségnek tekintenek minket, és akadályozzák ennek a kápolnának a felépítését is.

• Ennek a kápolnának engesztelő kápolnának kell lennie. Az engesztelésnek a célja pedig éppen az ellentéteknek az áthidalása, az Istennel, az embertársainkkal, az önmagunkkal való egységnek a munkálása.

E kápolna felépülése érdekében nem szabad semmiféle erőszakot alkalmazni!

Nem szabad azok ellen agitálni, akik nem látták még be e kápolna felépítésének a fontosságát!

Nem szabad azok ellen fordulnunk, akik úgy látszik ellenségei ennek az ügynek, ellenségei a nemzet és Európa igazi egyesítésének.

Mi mindnyájan - nemcsak azok akik itt vagyunk, és akik akarjuk ezt a kápolnát, ugyanannak az Atyának vagyunk a gyermekei, éppen ezért egymásnak a testvérei.

Akik ellenségnek tekintenek minket, azokért imádkoznunk kell, ahogyan Jézus tette akkor, amikor végbevitte kiengesztelő művét a kereszten.

Az égiek már többször is egyértelműen elmondták nekünk, hogy addig, amig a kápolnát akarók között megosztottság van, ellentétek vannak, amíg a kápolnát akarók közössége  nem egységes a szívében, addig nem lesz kápolna.

Az tény hogy sokmindenben eltér a véleményünk, a látásmódunk. És ezek az ellentétes vélemények megmaradnak.

Ezek ellenére kell megtalálnunk, kimunkálnunk az egységet.

Ne az ellentétekre tekintsünk, ne ezeket hangsúlyozzuk, hanem azt, amiben közösek vagyunk

• Mindnyájan akarjuk ezt a kápolnát

Mindnyájan ugyanabban az Istenben hiszünk, aki a mi Mennyei Atyánk. Mindnyájan az Ő gyermekei, egymásnak pedig a testvérei vagyunk.

Mindnyájunknak Jézus Krisztus a megváltónk a Szűzanya pedig Jézus rendeléséből az édesanyánk, Szent István királyunk rendeléséből pedig a királynőnk.

Ne arra figyeljünk, ami elválaszt, hanem arra, ami összeköt minket.

• Ami elválaszt, az csak egy sátáni káprázat.

Ami összeköt, a közös Atya és a Jézus által elhozott istenfiúság. Ez egy ontológiai valóság, a teremtettségünkből és megváltottságunkból következő létadottság.

A kettő nem azonos szint: a sátáni káprázat, és a teremtettség és a megváltottság.

• Az előbbi szétfoszlik, az utóbbi örök.

És ez nemcsak egymással köt össze minket, azokat, akik itt vagyunk, és ugyanazt akarjuk, hanem még ellenségeinkkel is.

Ez az egység legyen szüntelenül a szemünk előtt, és törekedjünk azokkal is egységre, akik pillanatnyilag még ellenségeinknek látszanak - mi annak látjuk őket, vagy ők annak látnak minket.

A napokban mondta nekem valaki, hogy ő azt érzi a szívében, hogy olyan mozgalmat kellene elindítani, ami arra irányul, hogy testvéreinkké tegyük azokat, akik pillanatnyilag még - legalábbis a téves megítélések szerint - az ellenségeink.

• Ezt kellene igazán tovább gondolnunk, hogy ezt hogyan tehetjük.
• Ezen kellene nagy erőkkel munkálkodnunk.
• Ez az engesztelés lényege: az ellenségek kibékítése, azon való munkálkodás.
• Ez a legjobb munkálkodás ennek a kápolnának a felépítésén is.
• Ez a legjobb munkálkodás Magyarország engesztelő hivatásának a kiteljesedésén is.

Ezen a ponton, a legfontosabb mondanivalóval fejezem be

• Innen erről a helyről - vagy másként fogalmazva abból a kalitkából, amely Pio atya szerint Magyarország - nem a civakodás, nem az ellenségesség  ragadozó madarainak kell felszállniuk, hanem a béke galambjának. Az Istenben való egység, a szeretet, a mindenkivel való békességre törekvés és békességben élés galambjának.

http://engesztelok.hu/szent-anna-ret/1222-egyseg-ellensegszeretet

Égi kísérőink, az angyalok

Az őrangyalok létezése bepillantást enged számunkra a Mindenható “titkaiba”: hogy mi módon kormányozza a világot, amikor minden egyes ember, és egyes templomok, nemzetek, városok, közösségek, szervezetek fölé is kijelöl egy-egy őrangyalt.

Szentek gondolatai az őrangyalokról
.
“Tedd barátoddá az őrangyalodat, szerezz neki örömet azáltal, hogy hozzá folyamodsz, tiszteld meg imáddal, hiszen mindig veled van, követ mindenüvé, csak vedd észre törődését!”
(Szent Bernát)
.
“Talán nem is tudunk róla, hogy ki a mi legjobb barátunk! Ő az, akit Isten mintegy maga helyett küldött mellénk állandó kísérőnek, úgy is mondhatnánk, hogy kaptunk az Ég Királyának udvarából egy felkent herceget”
(Szent Gertrúd)
.
“Arra gondolj, hogy micsoda nemességet kapott a lelked, hiszen létezésed kezdetétől fogva egy őrző lélek van melléd kijelölve!”
(Szent Jeromos)

“Az angyalok értünk imádkoznak. Nem mintha a jó Isten nem tudná, mire van szükségünk. Ó dehogy! Csak épp hamarabb kapjuk meg irgalmának ajándékát és kegyelmének áldását!”
(Szent Augusztina)

Történetek

A haldokló meggyógyulása
Tours-i Szent Gergely írja emlékezéseiben, hogy kisfiú korában édesapja súlyosan megbetegedett, haldoklott. Megfogadta, hogy fáradhatatlanul imádkozni fog a gyógyulásáért. Már az első átimádkozott nap után, éjjel, álmában megjelent az őrangyala, és így szólt:
“Kelj fel, írd fel Jézus nevét egy papírra, és tedd apád feje mellé a vánkosra!”

Reggel a fiú elmesélte álmát az édesanyjának, aki ezt felelte:
“Tedd meg, Fiam, amit mondtak neked.”
Gergely azon nyomban megtette. Édesapja pedig – akiről már mindenki lemondott és halálára számítottak – pár napon belül tökéletesen felépült.

Ami egy ima meghallgatása mögött van
Egy alkalommal Szent Gertrúd elragadtatásba esett a szentmisén, s ebben az állapotában megjelent előtte az őrangyala. Azt látta, hogy az imát, amit az imént ő éppen elmondott, Isten szent felsége elé viszi, és kéri az ima meghallgatását. Gertrúd érezte az áldás erejét, ami a fejére érkezett, magához tért, és boldogan mondott hálát.

Aki az önszeretetet helyett a kötelességet választotta
Az eset 1585-ben, Spanyolországban történt. Centeneares atya egy viharos éjjel üzenetet kapott: sürgősen ki kell szolgáltatnia az utolsó kenetet egy haldoklónak. Az idő katasztrofális volt, ráadásul a címet sem tudta pontosan, ahova mennie kellett, így egy pillanatig tétovázott, hogy mit tegyen. Majd hirtelen döntött: magához vette a Szentostyát, és nekiindult a jeges éjszakának.

Ahogy kilépett a templomajtón, odalépett hozzá két fiatalember. Köszöntötték az atyát, jobbról és balról barátságosan belékaroltak, és biztos léptekkel vezették az eldugott falusi utca felé, ahol várták. Az atya furcsállotta az ifjak szokatlanul szép ruházatát, de azt mégjobban, hogy mindketten égő gyertyát tartottak szabad kezükben, amit sem a viharos erejű szél, sem a zuhogó eső nem oltott el. De annyira hálás és megilletődött volt, hogy nem kérdezősködött. Hazafelé a két ifjú ismét a kapuban várt rá, és hazáig kísérték.

A templomba érkezve az atya visszahelyezte a megmaradt Ostyát a tabernákulumba, és letérdelt. A két ifjút is látta maga mellett térdelni, de mire felállt, nyomtalanul eltűntek. Az atya értetlenül nézett körül. Sehol, senki.

Aztán eszébe jutottak a szép tiszta ruhák, az egyenletesen lobogó gyertyák. Szívében világosság gyúlt. Újra letérdelt, és ezt suttogta:
“Köszönöm, Atyám, hogy két angyalodat küldtem hozzám segítségül.” Csordultig töltötte a hála és az öröm a szívét. Másnap a szószékről elmondta a hívőknek: az angyalok soha nem hagynak magunkra minket, ha tiszta szívvel vállaljuk a legnehezebb kötelességeinket is.

Akire nem hatnak a természeti erők
Észak Amerikában, Flaggstad városban egy tanárnő kirándulni vitte a tizenéves osztályt. Erdei gyümölcsöket akartak gyűjteni a másnapi biológia órára. A lányok buzgón szedték az epret, a szamócát, a fiúk pedig fára másztak. Útjukat egy folyócska szelte át, mely egy kanyar után igen kiszélesedett, és az átkeléshez hídon kellett átmenniük. Ám néhány fiú engedélyt kért, hogy átgázolhassanak a nem túl mély vizen. A vidám hangulat megőrzése érdekében a tanárnő igent mondott.

Három fiú gázolt bele a vízbe, amit a többiek a hídról néztek. Az egyik fiú váratlanul eltűnt a szemük elől, mintha egy mély lyukba lépett volna. A másik kettő hiába kereste, hiába kiáltoztak utána az amúgy sekély vízben.

A fiú egyszercsak felbukkant, ám újra eltűnt. A tanárnő halálra rémülten imádkozott. Ekkor fékezett egy autó mellettük, és kipattant belőle egy magas férfi, aki anélkül, hogy körülnézett volna, ahogy volt, ruhástul, belegázolt a vízbe. Csak néhány pillanat, és már hozta ki a karján a sok vizet nyelt, ijedt fiút. Letette a földre, ő pedig beugrott a kocsijába, és ahogy jött, úgy el is tűnt pár pillanat alatt egy kanyarban. Az osztály és a megdöbbent tanárnő még köszönetet sem tudtak mondani neki.

A kimentett fiú tágra nyílt szemekkel bámult az autó után. Egyedül ő látta közelről a férfit.

“Jól vagy?” – kérdezte a tanárnő.
“Tanárnő, kérem, nem lett vizes a ruhája! Úgy hozott ki engem a folyóból, hogy az ő ruhája teljesen száraz maradt!” – dadogta a fiú.
De ekkor már sírt, valami különös megindultság hatása alatt. A gyerekek némán állták körül. Tudták, hogy valami rendkívüli történt.

Honnan ismered meg az őrangyalod?

Történelmi tény, hogy amikor a rómaiak elfoglalták Jeruzsálem városát, és háromszázan állták körül a Templomot, mind hallottak egy hangot: “Vonuljatok vissza innen!”

Hányszor érezzük, hogy egy nyugodt halk hang sürget bennünket, ne mondjunk ki egy haragos szót, ne küldjünk el egy bántó üzenetet, ne hallgassunk valakire… Ilyenkor angyalunk szeretne megvédeni bennünket attól, hogy hibát kövessünk el. Ha rossz úton járunk, felébreszti lelkiismeretfurdalásunkat, beleülteti a szívünkbe az igazságérzetet és szerénységet, de az önzetlenséget is.

Szent Denist “Philangelusnak”, azaz az angyalok barátjának is nevezték. Ő írta:

“Kössetek barátságot az őrangyalotokkal, tekintsétek őket földi pajtásaitoknak, amíg fiatalok vagytok. Később győzedelmes harcostársotok lesz a Gonosz elleni harcaitokban, és nagy szószólótok az Atyánál. Ne feledjétek: őrangyalotok az örökkévalóságig társatok.”

XI.Pius pápa pedig így tanította a gyermekeket:

“Minden nap elején és végén forduljatok az őrangyalotokhoz. Hívjátok, hogy legyen veletek, várjátok őt! Én ezt teszem kicsi korom óta. Ha napközben nehezebb ügyeim támadnak, ismét hívom, és észlelem, ahogy tisztázódnak a szemem előtt a nehézségek. Valósággal érzem a jelenlétét, a közelségét, és nehogy azt higgyétek, hogy veletek nem pontosan így történne!  Csak este ne felejtsétek el megköszönni áldott segítségét.”

https://metropolita.hu/2017/05/egi-kiseroink-az-angyalok/