Leó pápa megválasztása előtt a híres vatikanista újságíró, Edward Pentin jelentetett meg egy rövid beszámolót egy találkozásról, amelyben az infovaticana újságírójával sétálva volt része: összefutottak a jezsuita James Martinnal és a brit Austen Ivereigh-vel egy római utcában. A rövid találkozó során szemrehányásban volt részük az utóbbi részéről, amiért állítólag Prevost ellen kampányolnak.

Pentint meglepte a vád, mert nem Prevost jelöltsége ellen, hanem az igazság mellett álltak ki egy perui pap szexuális visszaélési ügyében, az esetből azonban számára mégis egyértelművé vált, hogy a szexuális aberráltak lobbijának egyértelmű pápa-jelöltje van Prevost személyében.

Az azóta eltelt év során elkezdtek összeállni az információk az Ivereigh által Prevost-tal összekötött szexuális erőszaktevő ügyéről. 2022-ben a chiclayói egyházmegye híres és népszerű papját, a Lute néven ismert Eleuterio Vásquez atyát Ana María Quispe és két lánytestvére szexuális erőszakkal vádolta meg, amely még Leó perui püspöksége idején történt. 2023-ig még Prevost volt az egyházmegye püspöke, de az ő idején a bejelentés nyomán a lányok szerint nem indult vizsgálat, a püspökség szerint pedig de igen, indult. De a lányok állítása szerint őket nem hallgatták meg, nem volt semmiféle nyomot hagyó eljárás Prevost alatt. Sőt az egyházmegye utólagos állításával szemben Lute az állítólagos eltiltás ellenére még 2023-ban is nyilvánosan misézett Chiclayoban.

2024-ben a lányok megbíztak egy egyházjogász papot ügyük képviseletével. Ő beadványt készített, amely nyomán tényleg elindult valami. De talán nem az, aminek kellett volna… Mert a beadvány nyomán, a perui püspöki kar 127. rendes ülését követően, megjelent egy közlemény, amely eltiltotta az illető egyházjogászt a praxistól.

A probléma a közleménnyel az volt, hogy olyan intézkedésről adott hírt, amelynek meghozatalához a püspöki karnak nem volt joga. A tiltást nem előzte meg semmiféle eljárás a pap ellen. De hogy utólag legalább annak látszata ne hiányozzon, a közlemény után nem sokkal megindítottak egy eljárást ellene egy felnőtt nő friss feljelentése alapján, aki azt állította, hogy intim viszonyba került vele. És bár a feljelentő szerint nem teljesült be az intim viszony, de mivel az ügyvéd állítólag trágár bejegyzést is közzétett a fb-on, igen komoly, géppel írt feljelentésnek minősült a hölgy levele, és a megfelelő következménnyel járt… Persze kihallgatás, vádemelés, egyáltalán eljárás az ő ügyében sem történt, de nemsokára egy minden előzmény nélküli büntetés érkezett váratlanul Rómából: egy vatikáni fejléces boríték egy aláírás nélküli határozattal, amely arról tájékoztatta az ügyvéd papot, hogy laicizálták őt. (The Church left the victims of the pedophile Lute without a lawyer, after disqualifying him with opaque methods – INFOVATICANA).

A bántalmazott lányok tehát ügyvéd nélkül maradtak, ami természetesen nem segítette ügyük gyors tisztázását. De hogy az ne csak lassúvá, hanem lehetetlenné is váljon, 2025. november 14-én a perui püspöki kar egy újabb közleménnyel örvendeztette meg a hívő népet: hírt adtak arról, hogy a Leó pápa az állítólag abuzáló Lutét saját kérésére laicizálta. A vizsgálat, amelynek még mielőtt elkezdődött volna szövése, máris megszakadt, így nem került sor a történések kivizsgálására, a lányok nem részesültek igazságszolgáltatásban, Lute atya pedig mindössze lelkiismeretében van azóta kötelezve az általa okozott károk megfelelő anyagi és erkölcsi jóvátételére. Ez pedig, mint tudjuk, igen erős ösztönző szokott lenni aberrált szexuális bűnözőknél.

Az ügy lezárását a Ferenc pápa által 2020-ban elrendelt Vademecum eljárásrendje tette lehetővé.

Ennek 157. pontja rögzíti, hogy a bűncselekmény hírének vételétől (notitia de delicto) kezdődően a vádlott klerikusnak joga van kérni a papi kötelezettségek alóli felmentést közvetlenül a pápához címzett folyamodványban. A helyi püspök köteles erről a jogáról tájékoztatni a vádlottat.

Bár a kézikönyv elvileg nem kötelező erejű törvény, a 157. pont a Vademecum megjelenésekor már meglévő, régebbi, nem nyilvános szentszéki gyakorlatot rögzített, így normatív értékű szokásjog egyfajta kodifikálásának is tekinthető. Az eljárás során a pápa minden egyes felmentést egyedi pápai jóváhagyással szentesít. Ez pedig ténylegesen nem is büntetés, hanem kegy (Dimissio pro gratia), Lute atya tehát nem büntetésben részesült az erőszakért, hanem kegyben.

Az a tény, hogy Lute laicizálásával a szexuális bántalmazási ügy vizsgálata lezárult, szintén a Vademecum alapján történhetett, mert annak 163. pontja azt tartalmazza, hogy laicizálás után a püspök folytathatja a kánonjogi eljárást a tisztázásra, és nem azt, hogy folytatnia kell.

Prevost utódja pedig valamiért úgy döntött, hogy nem él a folytatás jogával… Így aztán azóta sem derült ki, hogy a lányok valóban erőszak áldozatai voltak-e, örökre a gyanú árnyéka lengi be őket, a bántalmazó plébánost, a kivizsgáló püspököt, a pápát, és az ügyben el- és közbenjáró háttérembereket is. Mert nem történt igazságszolgáltatás. Ez pedig annak fényében különösen botrányos, hogy a Vatikán önmagához vonta minden szexuális bűncselekmény kivizsgálásának jogát, a Vademecum által közelebbről meg nem határozott esetekben viszont mégsem él a magához vont jogkörrel az igazságszolgáltatásra. Másnak nem hagyja, maga nem teszi.

Az igazi kérdés pedig az, hogy vajon mikor és miért nem él ezzel a joggal?

Az egyik lehetséges magyarázat szerint leginkább akkor, ha a hatalomgyakorlók és haverjaik érintettek az ügyben.

Mert Robert Prevoston, mint szexuális visszaélési ügyben talán nem megfelelően eljáró ordináriuson kívül két barátja is érintett volt az ügyben. Barátja volt az erőszaktevő plébános, aki neki alárendelt pap volt, és akit személyesen nagyra tartott, akinek „eredményeire” maga is szívesen hivatkozott jó példaként. És barátja immár húsz éve az az Edgard Rimaycuna atya is, aki most éppen a pápa személyi titkáraként működik. Az utóbbi pedig egyúttal az erőszaktevő plébános tanítványa is volt gyerekkorában, hiszen az ő plébániáján nőtt fel, mielőtt Leó barátjává vált volna.

A sokoldalú érintettség pedig magyarázatot adhat azokra a furcsaságokra, a megannyi szabálytalan és joggal ellenkező eseményre, intézkedésre ebben az ügyben: arra, hogy miként tehet közleményt közzé püspöki kar olyan állítólagos intézkedéséről, amelynek meghozatalához nincs joga, hogyan születhet vatikáni irat laicizálásról eljárás és aláírás nélkül (így feltételezhetően érvénytelenül), miért dönt egy püspök az ügy lezárásáról tényleges kivizsgálás nélkül?

Két ember is volt 2024-25-ben a Vatikánban, aki olajozhatta az ügy elaltatását: Rimaycuna titkár úr, aki akár közben is járhatott egykori plébánosáért, ha a főnöke esetleg nem akart volna tenni érte. És ez valószínűleg nem is állhat messze a valóságtól, mert Rimaycuna, aki bár az áldozatokat és a családjaikat is ismerheti, 2024-ben mégis jobban örült az ügyvéd kizárásának, mint az igazság győzelmének, talán ezért is adott hírt fb-on a kizárásról.

Rimaycuna, aki Prevost 2023-as Rómába költözése után mély depresszióba esett barátja hiánya miatt, annak pápává választása után nem csak megvigasztalódott, hanem elég jelentős és befolyásos személlyé is vált pápai személyi titkáraként ahhoz, hogy a Hittani Dikasztériumhoz tartozó ügyben sikerrel lobbizhasson közvetlenül, akár a lányok ügyvédjének érvénytelen és látszólagos laicizálásáért is.

De ahhoz, hogy megszülessék a valódi vizsgálat és ítélet nélkül való ügyzárás lehetősége, már Leó kellett, hiszen ő adta meg az állítólag abuzáló Luténak a papi szolgálat alóli felmentés „kegyét”, ezzel pedig az esetleges bűnösségének megállapításától való mentesülést is, hiszen 2025. novemberében Leó laicizálta Lutét. És ezzel – mintegy járulékosan és véletlenül – az évekig való állítólagos eltussolásban játszott saját szerepének napvilágra kerülését is megakadályozhatta.

Az ügyből két következtetést is le lehet vonni.

Az egyik magára a Vademecum 157. pontjában teremtett lehetőségre vonatkozik. Azt, hogy ez sok éves titkos vatikáni gyakorlat írásba foglalását jelentette, a Vademecum fő szerzőjétől, monsignor Jordi Bertameutól tudhatjuk. Ő 2021-ben a Navarrai Egyetem Ius Canonicum szakfolyóiratában megjelentetett egy cikket, amelyben úgy ír erről, mint egy hosszabb de facto gyakorlat által teremtett lehetőség szabályozásáról, jogi mederebe tereléséről.

Ha ő hallgatott volna, talán nem derült volna ki, hogy létezett bevett gyakorlat arra, hogy szexuális visszaéléssel vádolt klerikusok esetében megszüntessenek eljárásokat egy joggal ellentétes trükkel, azzal, hogy a megvádolt maga kéri a saját laicizálását. Ez azért nevezhető joggal ellentétes trükknek, mert a kánoni eljárások megszüntetési okai között addig nem volt ismeretes a laicizálás, tehát valójában ilyen esetben is folytatni kellett volna a szexuális visszaélés kivizsgálására vonatkozó eljárást. De nem tették, mert bizonyos vádlottak esetében nem erre volt szándék.

És szintén monsignor Bertameutől tudhatjuk, hogy 2012 és 2020 között az esetek 17 %-a végződött a saját kérésre megadott laicizálás kegyével. Emlékeztetőül: erről a gyakorlatról 2020 előtt nem lehetett tudni külsősöknek, sem püspöknek, sem papnak, tehát csak bennfentes, hatalomhoz közeli klerikusok voltak elég felvilágosultak ahhoz, hogy a laicizálásra irányuló kérelemmel megússzák az ítéletet.

2020 után már bármely éles szemű egyházjogász észrevehette a kiskaput a Vademecum 157. és 163. pontjában, de a pápai kegy megítélésnek feltételei továbbra sem ismeretesek pontosan, ezért gyaníthatóan továbbra is leginkább azok kérik, akiknek tényleges reményük van arra, hogy megkapják a kegyet. Lute esete, pedig talán éppen arra világít rá, hogy mely aberráltak szerezhettek tudomást erről a lehetőségről 2020 előtt, és mely aberráltak merték remélni a kegy elnyerését 2020 után, így kik úszhatták meg bűneiket „a jóvátételre vonatkozó lelkiismereti kötelezettség” bárányfelhőjével, tényleges nyilvános igazságtétel nélkül: leginkább a hatalomgyakorlók aberrált haverjai.

A másik következtetés, ami levonható az esetből, éppen a hatalomgyakorlók aberrált haverjainak arányára vonatkozik, arra, hogy ők erősen felülreprezentáltak a hatalom körül. Nehezen magyarázható másként az a tény, hogy a regisztrált 6236 eset 17 %-a hogyan végződhetett volna egy senki külsős által nem ismert mentesülési trükkel, a laicizálás miatti ügyzárással. A hatalomhoz való közelségük viszont megmagyarázza ezt.

Végül csak epilógusként a vak véletlenekről: az idézett Jordi Bertameu monsignor, a trükk kodifikálója és védelmezője, a Hittani Dikasztérium magas rangú tisztviselője, aki már Ferenc pápa alatt különleges megbízottként végrehajtotta azokat a vizsgálatokat, amely például a szexuális visszaélésekben igen járatos latin-amerikai Sodalitium felszámolásához vezettek. Annak kapcsán még cikkekben is nyilatkozott annak fontosságáról, hogy az áldozatok igazságszolgáltatásban részesüljenek. Amit az áldozatok egyébként éppen az általa írt és védett Vademecum rendelkezése miatt nem kapnak meg.

De Bertameu monsignor ma is futtatott megbízott: most éppen Leó pápa perui útját készíti elő. És ennek sorén véletlenül ő is részt vett nemrég egy emberi méltóságról szóló perui egyházi gyűlésen, amelynek keretében néhány püspökkel együtt ő maga is Pachamamának bemutatott áldozatban vett részt, lelkesen szórta a kokaleveleket az andoki föld-démon paga-táljába. És miután az esetről szóló videók terjedni kezdtek a közösségi médiában, az áldozatban résztvevő egyik segédpüspök érseki kinevezést is kapott Leótól. Talán mert Pachamama hatékonyan segítette elő irántuk a pápai bizalmat…

Amit megalapozhatott persze a pápa saját gyakorlat és érintettsége is, hiszen az 1995-ben, Brazíliában megtartott összejövetelről megjelent fotók tanúsága alapján maga Robert Prevost is Pachamama-áldozatbemutatáson vett részt, és szintén leborult az andoki földdémon előtt.

Persze, tudom, és mindannyian tudjuk, hogy ott csak egy ökoteológiai összejövetel történt, amelyen az inkulturáció jegyében a teremtett világ és a természet iránti tiszteletet fejezték ki a helyi őslakos kultúra szimbólumain keresztül. Véletlenül éppen úgy térdelve Pachamama előtt, ahogy az Oltáriszentség előtt nem szeretnek. És Prevost, az inkulturációs misszió tanult képviselője, nyilván látta, hogy ez jó.

Gondolom, hogy nem csak azért, mert addig sem emberek füstölték vagy rágcsálták a kokaleveleket.

https://invocabo.wpcomstaging.com/2026/09/07/pachamama-gyerekek/