Németország határozott lépést tesz a saría jogrend bevezetése felé

A német parlament pénteken dönt az azonos neműek házasságkötéséről. A házasság hagyományos meghatározásának relativizálása megnyitja az utat a többnejűség legalizálása előtt is, ami a saría jogrend bevezetése felé tett lépés.

A homoszexuálisok nem kellene tovább várjanak arra, hogy Németországban a törvény egyenjogúságot garantáljon a számukra – mondta Christina Lueders, Berlin antidiszkriminációs ügynökségének vezetője a The Localnak nyilatkozva. A német parlament pénteken fog szavazni az azonos neműek házasságkötésének engedélyezéséről, miután Angela Merkel nyíltan kijelentette; a pártjához tartozó képviselők számára nem írják elő, milyen álláspontot képviseljenek ebben a kérdésben, ehelyett szavazzanak inkább saját belátásuk szerint.

A Los Angeles Times beszámolója szerint Merkel hétfőn azt mondta, ez egy olyan kérdés, amiben nem akarja a többségi álláspontot ráerőltetni a parlamentre, a képviselők ehelyett saját álláspontjuk alapján kell leadják szavazatukat.

Merkel elmondása szerint olyan dolgokat tapasztalt meg, ami miatt alapvetően megváltozott az álláspontja ezzel kapcsolatban; azt látta, hogy az azonos nemű párok is megfelelő neveltetésben részesítik gyermekeiket, emiatt engedélyezni lehetne számukra a házasságkötést.

Németország 2001-ben engedélyezte az azonos neműek számára az élettársi kapcsolatot, de Merkel pártja mindeddig nem volt hajlandó a Bundestag elé vinni a házasságkötésük kérdését.

A homoszexuális házasságkötés engedélyezésével azonban Németország hivatalosan is megkérdőjelezi a házasság hagyományos definícióját, ezzel társadalmi vita veszi kezdetét a házasság újradefiniálásáról. Miközben a homoszexuális házasságkötés csak egy néhány százalékos kisebbség jogait érintő kérdés, a házasság hagyományos értelmezésének megkérdőjelezésével más kisebbségi csoportok is társadalmi legitimációt kapnak arra, hogy saját értékrendjük mentén elkezdjék követelni a házasság fogalmának újradefiniálását.

A belügyminisztérium adatai szerint mintegy 4,4-4,7 millió muszlim él Németországban. A fundamentalista muszlim szervezetek által hirdetett saría jogrend azonban engedélyezi a többnejűséget is. Amennyiben a lakosság alig néhány százalékát kitevő homoszexuálisok jogot formálhatnak arra, hogy miattuk a házasság és család hagyományos értelmezését állami szinten újradefiniálják, a lakosság tekintélyes hányadát képviselő muszlim közösség is jogot fog formálni arra, hogy követelje a német hatóságoktól a házasság fogalmának újraértelmezését, hiszen jelenleg „a muszlim férfiak számára jogfosztottságot jelent, hogy hivatalosan nem köthetnek házasságot több asszonnyal”.

Amennyiben megkérdőjeleződik a hagyományos család és a házasság definíciója, milyen értékrend mentén jelenthetnénk ki azt, hogy a házasság két személy házasságkötését jelenti, és nem három, négy, vagy akár nyolc személy életszövetségre lépését? Miért lehet több joga a homoszexuálisoknak, mint az iszlám vallást követő németeknek? Ez nem jelent jogegyenlőtlenséget? A fentiek miatt, amennyiben Németország engedélyezi az azonos neműek házasságkötését, ez mérföldkő a saría jogrend bevezetéséhez vezető úton.

http://www.hidfo.ru/2017/06/nemetorszag-hatarozott-lepest-tesz-a-saria-jogrend-bevezetese-fele/

„Csak a természet fordult ki a sarkaiból”

Altöttingben látható az a világhíres körkép (Jerusalem Panorama Kreuzigung Christi), amit Gebhard Fugel (1863-1939) müncheni festő 1902 és 1903 között festett kollégáival, és ami Jeruzsálemet ábrázolja Jézus Krisztus kereszten elszenvedett halálának pillanatában.
Ez a „különleges művészi forma, ami az építészetet, a festészetet és a színházi díszletet mágikus szintézisben egyesíti, a látogatókat időutazásra hívja meg. 2009 óta a panoráma élményét Moritz Fehr hanginstallációja gazdagítja”, áll a prospektusban. Az utóbbi mondat azt jelenti, hogy a látogatók nemcsak nézhetik a képeken Jézus szenvedéstörténetét, hanem művészi tolmácsolásban hallhatják is.

Mivel Pontius Pilátus attól tartott, hogy Jézus hívei esetleg tiltakozni fognak mesterük meggyilkolása ellen, vagy azok a zsidók, akik alig pár nappal azelőtt diadalüvöltéssel fogadták „királyukat” lázongani kezdenek, ezért katonákat rendelt ki a rend biztosítására. Mikor ezek látták, hogy nincs rájuk szükség, Krisztus halálának beálltakor elsőnek indultak vissza a városban található kaszárnyájukba. A képen a Golgotáról levezető úton tehát a legelöl a katonák haladnak, őket követi Cirenei Simon a fiaival.
Amikor a beszélő e jelenethez ér, ezt mondja: A katonáknak nem volt okuk a beavatkozásra, senki nem tiltakozott, senki nem akart Jézus védelmére kelni. „Csak a természet fordult ki a sarkaiból.” …. Pontosan úgy, ahogy napjainkban történik….

Emlékeztetőül néhány részlet Malachi Martin atya interjújából:
Hogy némileg világosabban lássuk a helyzetet, nézzük meg, mi történt Jézus kínszenvedései, a passió idején. Urunkat ellenségei késő éjszaka fogták el, és másnap délután 6 óráig tartották fogva, amikor hirtelen összeroskadt, és egy hangos kiáltással meghalt. Biztos vagyok benne, hogy ez idő alatt a Szűzanya vagy János evangélista nem mondtak ilyet, de abban is biztosak lehetünk, hogy a Jeruzsálembe gyűlt apostolok és tanítványok a helyüket nem találva járkáltak, és ezt mondogatták: „Ő tudja majd, amit kell. Isten be fog avatkozni. Az angyalok egy hadseregét küldi majd el, akik megszabadítják Őt. Valamit csak fog tenni!”
De maga tudja, Bernard, hogy Ő nem tett semmit. Feltartóztathatatlanul végigment mindenen egészen a sírba tételig. Krisztusnak meg kellett halnia, mielőtt feltámadt a sírból. Éppúgy, mint ahogy mivelünk is történik. Isten nem készül tenni semmit. Isten nem avatkozik be. Nem fog történni hirtelen változás, amelynek következtében minden újból rendben lesz, és olyan katolikus lesz, mint volt azelőtt. Bernard, soha többé nem lesz olyan, mint volt! Az Egyház soha többé nem áll vissza olyanná, mint amilyen volt! Az meghalt és elmúlt. Mi a sírba megyünk, mielőtt feltámadunk. …
Ma nem ismerünk rá a Katolikus Egyházra. Annyira széttépték darabokra, annyira megkínozták, kivéreztették, összeverték. Kell annyi hitünk legyen, mint Máriának, amikor azt mondta: „Igen, ez az én Jézusom.” És felment a Kálváriára, hogy lássa Őt meghalni. Az még előttünk van, hogy lássuk ezt a dolgot egészen meghalni. Sírba tenni! Látni fogjuk mindennek a kigúnyolását. Ez az, ami reánk vár. És ezt Jézus szemmel láthatóan akarja és megengedi. Temetkezés vár ránk, a katolikus eszmények fokozatos elhantolása mindenütt, mind a nyilvános, mind pedig a magánéletben.
Közülünk azok, akik még gyakorolják a katolikus hitet, egyszerűen csak a keresztjeiket fogják hordozni. Amíg csak meg nem halunk. És ez minden, ami elváratik tőlünk.



http://katolikus-honlap.hu/1701/termeszet.htm

Egy a sok vallás közül…

Pünkösd vasárnapján a televízió m1-es csatornáján a bíboros-érsek titkárát meghívták az esti híradóba, hogy magyarázza el, mit ünnepelnek a katolikusok Pünkösdkor. A titkár semmi kivetnivalót nem mondott, nagyon értelmesen, katolikus módon mesélte el Pünkösd történetét, üdvtörténeti és egyháztörténelmi jelentőségét. A kérdező riporter szintén nagyon „rendesen” viselkedett, értelmes kérdéseket tett fel, kedvesen bólogatott és mosolygott egész idő alatt.
Egyszóval minden szépen, halkan, ízlésesen folyt le. Csakhogy….

Az egész jelenet egyetlen értelmezést sugallt, sőt csakis egyetlen egy esetben jöhetett létre: A programkészítők számára a keresztény, a katolikus vallás egy a sok közül; Pünkösd és Pünkösd jelentése az emberiség számára egy a sok vallási elképzelés szerint.
Aki felfigyelt a kérdező elnézően kedves mosolygására, annak eszébe kellett jutnia, hogy az egyetlen helyes felvilágosítás az lett volna, ha a válaszoló belekiabálja az ő és a képernyőn keresztül az összes néző arcába, hogy akin ti legfeljebb elnézően mosolyogtok, az a világ Ura, az a ti Teremtőtök, és egykor Bírátok; hogy ami egykor Pünkösdkor történt és az akkor született (igazi) katolikus Egyházban azóta történik, az kivétel nélkül minden ember számára – akár tetszik ez neki, akár nem, akár hiszi ezt, akár nem – az ő személyes sorsát eldöntő esemény.
A legborzalmasabb az, hogy ezt a lehetetlen helyzetet valószínűleg senki nem vette észre, senki nem botránkozott meg rajta.

A kommunizmus vezető ideológiája az ateizmus. Uralma alatt Isten és a természetfeletti teljes tagadása, a róluk való beszéd tiltása mégis sokkal kevesebbet ártott a katolikus lelkületnek, mint ez a vallási közömbösség, ez a vallási egyenlősdiség, ami ma uralja a világot. Ez az a rombolás, amihez a mai sajtó, a média adta meg végre azt az eszközt, amire a Sátánnak feltétlenül szüksége volt, hogy tökéletesen átmossa az emberek agyát, kimosson belőle minden, az ember természetéhez hozzátartozó tiszteletet a túlvilág, a természetfeletti iránt. Soha, semmikor nem létezett ilyen fokú pogányság az emberiség hétezer éves történelmében!

http://katolikus-honlap.hu/1701/termeszet.htm