Így legalizálta a hamis proféta a kijevi banditakormányt – Frissítve

Galéria: Kezet fog, majd tárgyal a puccsista kijevi kormány önjelölt “miniszterelnökével” Arszenyij Javenyukkal, Ferenc Pápa Rómában, 2014. április 26-án.

A pápa ezzel a gesztussal, mely inkább az Egyesült Államoknak szólt, – legalizálta, elismerte, a Vatikán részéről, – a véres erőszakkal, törvénytelenül hatalomra jutott kijevi juntát.

De, hogy az olvasó számára világosabb legyen, – vajon a pápa ezzel a fenti legitimációval, mit is tett voltaképpen:

Ferenc pápa közösséget vállalt a kijevi “kormány” erős karjának számító, – mészáros ‘Jobb Szektorral’ is.

Nem valószínű ugyanis, hogy Vatikán a mainstream médiából tájékozódik. Vatikánnak minden bizonnyal rendelkezésére állnak a valódi információk is.

Ha ennek ellenére nem vesz tudomást arról, hogy egy csekély többség puccsal átvéve a hatalmat terrorizálja és kifosztja Ukrajna lakosságát, valamint megöli és külföldi zsoldosokkal és terroristákkal félemlíti meg és gyilkolja azokat, akik ebből a helyzetből szabadulni akarnak, - akkor a pápa és mindenki, aki elismerte ezt az erőszakos fasiszta kormányt, – egyúttal közösséget is vállalt vele. Ez alól immár a pápa sem kivétel.

A gonosz kijevi kormánya – Arszenyij Jacenyuk

Így a pápa megtagadta a krisztusi elveket, – mert elfogadta azt a kezet, melyhez számtalan vércsepp tapad – és be is szennyeződött általa.

A pápa ezzel igazából a hűségét bizonyította, a Rothschild család által irányított Vatikáni bankhoz. Olyan üzletemberré vált, aki pénzért lelket ad el a sátánnak.

Világossá tette mindenki előtt, hogy ő nem más, mint a Pénzügyi Háttérhatalom cionista-judeokeresztény klubjának a tagja, és ez már akkor kezdődött, amikor védelmébe vette a homoszexuálisokat, meggyalázva a házasság szentségét.

Minden katolikus egyházi vezető, aki továbbra is közösséget vállal ezzel az egyházi rendszerrel, – arcon köpi a hívőket. – Akik, pedig ha ezt hagyják, meg is érdemlik!

Szabad Riport

Források: AP, MailOnline, Euronews, Russia Today, SzRTI archivum

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Isten, az Atya: Jobb nektek most elviselnetek a lelki fájdalmat, mintsem az örök tűzben

2014. április 26. szombat, 13:42

Drága szeretett leányom, a gonosz ereje napról napra erősebb, mivel Fiam Nagy Irgalmának órája figyelmeztetés nélkül fog leereszkedni.

Azok az emberek, akik nem fogadják el Fiamat, olyan váratlanul lesz beborítva Irgalmasságának minden Sugarával, hogy közületek csak kevesen fogják megérteni, mi áradt ki rátok – ilyen nagy lesz az Ő Isteni Jelenlétének az Ereje. Azoknak, akiknek a szívében gyűlölet van, nagy fájdalmat és gyötrelmet fognak érezni. Ti háromszorosan fogjátok átélni ugyanazt a fájdalmat, amelyet gyermekeimnek okoztatok, mert tévedés ne essék, a Nagyfigyelmeztetés egyfajta Ítélet. Ti azt a fájdalmat és nagyfokú szenvedést fogjátok átélni, amelyet akkor kellene elviselnetek, ha a Pokol tűzébe lennétek dobva. A Nagyfigyelmeztetést sokan gyötrelmesen fájdalmasnak fogják találni. Mégis tárt karokkal kell fogadnotok Ajándékomat, mert jobb nektek most elviselnetek ezt a lelki fájdalmat, mint később az örök tűzben.

Én igyekszem Áldott Küldetésem által felkészíteni benneteket, hogy egyetlen lelket se veszítsek el. Utolsó földi Küldetésemet –melyben a Felhatalmazást, mint Legszentebb és Áldott Szentháromság formájában adtam – hevesen fogják támadni, miközben folytatni fogja útját, hogy még a Nagy Nap előtt megmentse a lelkeket. Fiam Kereszthalála óta egyetlen más Küldetést sem gyűlöltek annyira, mint ezt fogják. Jaj azoknak, közületek, akik szembeszállnak Velem, Örök Atyjukkal, mert ha ti gyalázkodó nyelvvel az Arcomba köptök, Én meg foglak benneteket büntetni.

Most már nem fogom sokáig megengedni a gyűlöletet és az istenkáromlást, amelyet ti, félrevezetett bűnösök Rám dobtok. Ha megpróbáltok megállítani Engem azon Igyekezetemben, hogy megmentselek mindnyájatokat a gonosztól, akkor ti nagyon fogtok szenvedni azokért a lelkekért, akik miattatok vesznek el. Istenségem nem fog megtörni, Fiam Eljövetele sem lesz megállítva. Senkinek sincs hatalma arra, hogy ezt megtegye. Az az ember, aki megpróbálja magát a bűnös és Énközém, az Örök Atya közé helyezni, azzal a félrevezető szándékkal, hogy a lélek tagadja meg Szavamat, meg lesz állítva.

Én Vagyok az Igazság. Én Vagyok a Kezdet és a Vég. Nagy az Én Szeretetem minden gyermekem iránt, de jaj annak a bűnösnek, aki azzal hívja ki a Haragomat, hogy meg próbálja önmagát Fölém emelni. Én össze fogom zúzni a fejét azoknak a gőgős szívű felszentelt szolgáknak, akik az eretnekségen keresztül lelkeket lopnak Tőlem. Én el fogom pusztítani azokat, akik cselekedeteik által súlyos tévedésbe fogják vinni a lelkeket. Egyetlen pillanatra sem szabad félreértenetek Figyelmeztetésemet, mert miközben hajt Engem az, hogy közbelépjek a lelkek üdvössége érdekében, ellenségeim szét lesznek tiporva a földön.

Hatalommal teljes Beavatkozásom elkezdődött, és hamarosan, néhányan közületek, akik ezen Üzeneteken keresztül hallják a Hangomat, újból kételkedni fognak, miközben ti tanúságot tesztek mindazon próféciákról, amelyeket Könyvem, az Igazság Könyve tartalmaz.

Menjetek, és legyetek hálásak Nagy Irgalmasságomért. Fogadjátok el Beavatkozásaimat, mert az segíteni fog, hogy a világot magához térítse. Csak a megtisztulás után lesz képes az ember arra, hogy valóban hallgasson a Hangomra.

Örök Atyátok

A Legmagasságosabb Isten

Idézetek Szent Fausztina nővér naplójából. ( a Húsvét utáni első vasárnaphoz)

Egyszer ezeket a szavakat hallottam:
,,Leányom, hirdesd az egész világnak felfoghatatlan irgalmamat!Kívánom, hogy az Irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, főleg a szegény bűnösök részére. Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége; a kegyelmek egész tengerét árasztom minden lélekre, aki irgalmam forrásához közelít. Az a lélek, amely gyónáshoz és Szentáldozáshoz járul, teljes bűnbocsánatot nyer, és mentesül a büntetés alól. Ezen a napon nyitva állnak Isten zsilipjei, melyeken keresztül a kegyelmek folynak. Egy lélek se féljen közeledni hozzám, még ha a bűnei skarlátpirosak lennének is. Irgalmam oly nagy, hogy sem az angyali, sem az emberi értelem nem bírja kikutatni az egész örökkévalóságon át. Minden, ami csak létezik, irgalmamból származik. Az örökkévalóságban minden lélek irgalmamról és szeretetemről fog gondolkodni. Az Irgalmasság ünnepe bensőmből származik. Azt kívánom, hogy ünnepélyesen tartsák meg a Húsvét utáni első vasárnapon. Az emberiség nem talál békét, míg irgalmam forrásához nem folyamodik.''
 
",,Mondd meg, gyermekem, a lelkeknek, hogy irgalmamat adom védelmükre. Egyedül küzdök értük és viselem el Atyám igazságos haragját."
-- ,,Mondd el, leányom, hogy az Irgalmasság ünnepe bensőmből fakadt az egész világ vigaszára.''


"Fausztina nővér egy alkalommal megkérdezte Jézust, hogy mit jelentenek a sugarak amik a képen láthatók. Ezt gyóntatója kérésére tette. Jézus ezt válaszolta neki:
"A két sugár a vért és a vizet jelenti. A halvány sugár a vizet, mely a lelkeket tisztítja meg; a piros vért, ami a lelkek élete ... E két sugár irgalmam belsejéből tört elő, midőn a lándzsa haldokló szívemet megnyitotta a kereszten. Ezen sugarak elrejtik a lelkeket Atyám haragja elől. Boldog, akik ezek árnyékában fog élni, mert Isten igazságos keze nem éri el. Azt kívánom, hogy a Húsvét utáni első vasárnap az Irgalmasság ünnepe legyen.Kérd meg hűséges szolgámat, hogy ezen a napon hirdesse az egész világnak ama nagy irgalmasságomat, hogy aki ezen a napon az Élet Forrásához járul, bűnei és az értük járó büntetés teljes elengedését nyeri el. Az emberiség mindaddig nem talál békét, míg nem fordul bizalommal irgalmamhoz." 

Megtörtént eset - egy csodálatos megbocsátás

Egy hete Iránban egy akasztásra váró férfit leszúrt áldozata édesanyja mentett meg a haláltól. A törvény szerint a 2007-ben amúgy már második gyermekét elvesztő asszony joga akár kirúgni a széket a halálra ítélt alól, de meg is bocsáthat neki. Most Szamereh Alinedzsad, az édesanya, egy Guardian-interjújában beszélt erről, miért bocsátott meg, amikor még a vesztőhelyen sem akart...

Balal Abdullah életét az mentette meg, hogy tíz nappal a kivégzés előtt, majd még egyszer az asszony az álmában a fiát látta, aki kérte, ne álljon érte bosszút, de nem tudott megbocsátani. Még a vesztőhelyen sem akart megbocsátani, aztán megütötte a férfit, és mint mondta, azonnal elpárolgott a haragja, úgy érezte, mintha az ereiben ismét elkezdett volna áramlani a vér...

(index)

A hit (P. Bernhard Zaby és P. Hermann Weinzierl közös honlapjáról)

1. Fehérvasárnap evangéliumában az Üdvözítő e szavakat intézi a „hitetlen Tamáshoz”: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak; mégis hisznek.” (Jn 20,29) – Aligha létezik ma még egy olyan erény, amely annyira ismeretlen és megvetett lenne, mint a hit, amit nem utolsósorban a zsinati egyháznak és a zsinati pápáknak köszönhetünk. Legelőször is pont az ezen a napon „szentté avatott” Wojtyla végzett e téren teljes munkát korlátlan ökumenizmusával.
     Ezért most a hitnek a valóban szent Aquinói Tamás katekizmusa alapján történő rövid kifejtése következik.

2. A hit, mondja Szent Tamás, „az első, amire üdve érdekében minden kereszténynek szüksége van”. „Nélküle senkit nem lehet Krisztus-hívőnek nevezni.” – Tulajdonképpen ennek az igazságnak a keresztények között magától értetődőnek kellene lennie, hiszen már a Zsidókhoz írt levélben ez áll: „Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves Isten előtt.” (Zsid 11,6) – De itt nem valamilyen hitről van szó, hanem a Krisztusban való hitről, azaz értelmünknek szilárd ragaszkodásáról a Jézus Krisztus által nekünk adott és az Egyház által tanított Kinyilatkoztatáshoz.

3. Aquinói Szent Tamás szerint a hit „négyszeres jót” szerez nekünk. Először is összeköti a lelket Istennel. „Általa a lélek Istennel mintegy házasságra lép: »Eljegyzem magam veled a hitben« (Oz 2,20). Ezért teszik fel a keresztelendőnek először ezt a kérdést: »Hiszel Istenben?«”
     Ezért van a keresztségi fogadalom és a fehér ruha is, ahonnan Fehérvasárnap a nevét kapta. Ugyanis a keresztség „a hit első szentsége”. „Ezért mondja az Úr: »Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül« (Mk 16,16); mert hit nélkül a keresztség semmit sem ér.”
     Mindez azon ökumenisták ellen szól, akik mindig arra hivatkoznak, hogy más keresztények is meg vannak keresztelve. „Tehát tudni kell, hogy Isten előtt senki sem kedves hit nélkül”, mégpedig az igaz hit nélkül.

Másodszor a hit által bennünk máris megkezdődik az örök élet. Hiszen ez „nem áll másból, mint Isten megismeréséből: »Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent« (Jn 17,3). Isten megismerése azonban „ebben az életben a hit által kezdődik, és az elkövetkezendő életben válik teljessé, amikor úgy ismerjük meg Őt, amilyen”. Ahogy Szent Pál mondja: „ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.” (1 Kor 13,12)
     „Ezért van, hogy »a hit szilárd bizalom abban, amit remélünk« (Zsid 11,1). Senki sem juthat el tehát az örök boldogsághoz, mely a tökéletes Isten-ismeretből áll, aki előbb a hitben nem ismerte meg Istent. »Boldogok, akik nem látnak; mégis hisznek.« (Jn 20,29)” Ezért nevezi Szent Tamás egy másik helyen a hitet, úgymond, a menny „iskolájának”.

A harmadik jóval a hit úgy ajándékoz meg bennünket, hogy irányítja evilági életünket. „Mert a helyes élethez az embernek tudnia kell, mi szükséges ehhez. De ha ezt a szükséges tudást saját magának kellene megszereznie, akkor vagy egyáltalán nem jutna hozzá vagy túl későn. A hit azonban mindenre megtanít, ami a helyes élethez szükséges.”
     Mert mit is tanít nekünk a hit? Azt tanítja, „hogy létezik egy Isten, aki a jókat megjutalmazza és a rosszakat megbünteti; hogy a halál után egy másik élet jön és hasonlókat, amik segítenek nekünk a jót tenni és a rosszat elkerülni. »Az igaz a hitből él.« (Hab 2,4)
     Pont itt látjuk, mennyire hiányzik manapság mindenütt a hit. A legtöbb embernek fogalma sincs már arról, hogy kell helyesen élni. „Hogy a hit mennyit tanít nekünk, az abból is kiderül, hogy Krisztus megtestesülése előtt egyetlen filozófus összes igyekezetével nem tudott annyit Istenről, és arról, hogy mi kell az örök élethez, mint amennyit Krisztus megtestesülése után egy öregasszony a hite által tud.”
     Ez pláne érvényes a modern, istentelen tudományra, ami minden ismerete és eredménye ellenére arról semmit sem tud mondani, hogy mi szükséges az örök élethez.

Végül negyedszer a hit segít nekünk a kísértéseknek ellenállni, melyek éppen korunkban sáskahadként zúdulnak ránk. Ugyanis minden kísértés „vagy az ördögtől jön vagy a világtól vagy a testtől”, ahogy Szent Tamás mondja. „Az ördög megpróbál bennünket az Istennel szembeni engedelmességtől és az akarata előtti meghódolástól eltántorítani.” Ezt a kísértést a hit azzal győzi le, hogy megtanítja nekünk, hogy „Isten minden dolog ura, és ezért engedelmességgel tartozunk neki”. Az Üdvözítő így utasította el a pusztában a kísértőt: „Távozz, sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” (Mt 4,10) – A világ kísértése pedig abban áll, „hogy a szerencsével csábít és szerencsétlenséggel riaszt”.
     Ezzel szemben a hit egy „másik, jobb életet” mutat nekünk a mennyben, és arra buzdít, hogy a világ javait ne becsüljük túl, bajaitól pedig ne féljünk túlságosan, „annál is inkább, mert másik, sokkal nagyobb rosszat, nevezetesen a poklot mutatja meg nekünk”.
     „Végül a test úgy kísért, hogy a jelenlegi élet pillanatnyi örömeit ígéri nekünk. De a hit megmutatja nekünk, hogyha rendetlenül vágyunk ezek után, akkor elveszítjük az örök örömöket.”

4. Lenin szerint a vallás „a nép ópiuma” – holott pont ennek az ellenkezője igaz. Valójában a nép erősítése, kijózanítása és megkeményítése Szent Pál szavai szerint: „Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Istennek teljes fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát.” (Ef 6,11-16)
     Ahogy nekünk Szent János Fehérvasárnap szentleckéjében mondja: „És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.” (1 Jn 5,4) – Azért nincsen az embereknek ma erejük a kísértéseknek ellenállni, mert nincs már hitük.

5. „Így nagy haszna van a hitet birtokolni”, zárja Szent Tamás e témát, de szent névadójára emlékezve még egy utolsó ellenvetést fogalmaz meg: „Valaki azonban közbevethetné: Nem balgaság elhinni azt, amit nem értünk? Nem csak azt kell hinni, amit megértünk?” – Valóban, manapság ez az egyik leggyakoribb ellenvetés, jobban mondva ürügy a hit ellen: „Csak azt hiszem, amit látok.”

Aquinói Szent Tamás négy megfontolást hoz válaszul e kifogásra:
     Először „felismerésünk tökéletlenségének ténye” által. „Ha az ember magától minden láthatót és láthatatlan tökéletesen fel tudna ismerni, valóban dőre lenne, ha azt is elhinné, amit nem ért meg.” – Pont ebben rejlik a modern ember nem is annyira új tévedése, hogy azt gondolja, hogy magától képes a tökéletes felismerésre, ha elegendő időt kap ehhez. Ily módon a modern ember ma már sokkal okosabb, mint korábbi korok emberei, és néhány száz vagy ezer vagy millió év múlva minden rejtvényt megoldana – gondolja.
     Szent Tamás – mégiscsak egyike a legnagyobb szellemeknek, akiket a világ valaha látott – ezzel a felfogással szemben ezt mondja: „Viszont a mi felfogóképességünk annyira gyenge, hogy soha egyetlen filozófus sem volt képes akár csak egyetlen csekélységnek tökéletesen a mélyére hatolni; hiszen arról is hallottunk, hogy egy tudós harminc évet töltött a magányban, hogy a méhek természetét kiismerje.” – Ezen a tényen modern természettudomány összes fejlődésével sem változtatott semmit, és minden magához becsületes természettudósnak a régi filozófusokkal együtt be kell vallania: Tudom, hogy semmit sem tudok, és minél többet tudok, annál inkább tudatában vagyok ennek.
     „Mivel értelmünk ennyire gyenge, nem éppen az lenne a balgaság, ha Istenről csak annyit hinnénk, amennyit az ember magától fel tud ismerni?” – A mi korunk azonban ennyire balga. [Lásd a honlap következő cikkét: Ahol nem Isten működik, ott a Sátán van jelen]

A második meggondolás így hangzik: „Ha egy tudós tudományában valamit tanítana és egy tanulatlan azt mondaná, hogy ez nem így van, egyszerűen azért, mert nem érti, amit hall, akkor ezt a tudatlant mindenki nagyon balgának tartaná.” Ezt a tudomány területén mindenki belátja, míg a hittel kapcsolatban mindenki szabadon mondhatja el a véleményét, miközben a legkisebb ismerete sincs meg e témával kapcsolatban. „Egy angyal felfogóképessége sokkal nagyobb mértékben meghaladja a legnagyobb tudós felfogóképességét, mint a legnagyobb tudósé egy tudatlanét.” Az ember és az angyal felfogóképessége között azonban nem csak graduális, hanem elvi különbség is van. „Ezért dőreség lenne a tudóstól, ha nem akarná elhinni azt, amit az angyalok mondanak, és még ennél is nagyobb dőreség lenne, ha azt nem akarná elhinni, amit Isten mond.” – És megint meg kell állapítanunk: pontosan ilyen balga a mai tudósok legnagyobb része.

A harmadik megfontolás azon a belátáson alapszik, hogy egy ember, aki mindig csak azt akarja elhinni, amit saját erejéből felismer, még ezen a világon sem tudna eligazodni. „Mert hogyan akarna eligazodni, ha senkinek nem hisz? Honnan tudhatná, ki az apja? Ezért szükséges, hogy egy ember másoknak elhiggye azt, amit saját magától nem ismerhet fel.” Valóban, a legtöbbje annak, amit tudunk vagy tudni vélünk, a más embereknek, tudósoknak, tanítóknak, politikusoknak, médiának stb. való hitünkön alapszik. Pont a mai ember, aki annyira büszke „kritikusi értelmére”, bizonyul különösen hiszékenynek, és mindent elhisz, amit a televízióban hall és lát, és főleg akkor, ha azt a szent „tudomány” tanítja, mint például az „evolúciót”. „Senki sem szavahihetőbb pedig, mint Isten. Aki tehát a hit tanítását nem fogadja el, nem bölcs, hanem buta és elbizakodott.” – Ez nagyon találó jellemzése a mi tudomány- és média-hívő korunknak.

A negyedik megfontolás apologetikus utalás arra, hogy Isten a hit igazságát számos jellel is megerősíti. Ahogy egy király levelét pecséttel erősíti meg, úgy erősítette meg Isten bizonyos értelemben szentjeinek tanúságtételét saját pecsétjével, és ahogy senki nem állíthatja, hogy egy király által lepecsételt levél ellenkezik a király akaratával, úgy van Istennél is: „Tehát minden, amit a szentek Krisztus tanításáról hittek és nekünk továbbadtak, nyilvánvalóan el van látva Isten pecsétjével. Ezt a pecsétet viselik azok a művek, melyeket egyetlen teremtmény sem tud saját erejéből létrehozni, nevezetesen a csodák, melyek által Krisztus az apostolok és szentek szavait megerősítette.” – Ezért helyez az Egyház ezekre a csodákra olyan nagy súlyt, és mindig nagyon szigorúan vizsgáltatta ki őket, hogy kiállják a próbát. Csak mostanában nem veszik ezt komolyan, és ezért ma [a cikk április 27-én jelent meg] olyan szentté avatás zajlik éppen, melyről a csoda isteni pecsétje hiányzik, nevezetesen Roncalli, alias „János, a jó” szentté avatása. (Hogy az a „csoda”, amit állítólag Wojtyla, alias „János Pál, a nagy” közbenjárására történt, mennyire állná ki a próbát, nem tudjuk. Mindenesetre a nagyobb csoda az lenne, ha Wojtyla által valaha is bármilyen csoda megtörténhetne.)

6. Arra a teljesen racionalista ellenvetésre, „hogy még senki nem látott csodát”, Szent Tamás az Egyház hatékonyságára való utalással válaszol. Kétezer évvel ezelőtt az egész világ bálványimádó volt, és üldözte a fiatal és kezdetben kevés hívőt számláló Egyházat. A hit mégis az egész világon csodálatos módon elterjedt, „mégpedig azon kevés szegény és egyszerű ember prédikációja által, akik Krisztust hirdették”. „Ez vagy csoda által történt vagy nem. Ha csoda által történt, akkor ezzel megvan a bizonyíték. Ha nem, akkor nincs annál nagyobb csoda, mint az a tény, hogy az egész világ csoda nélkül tért meg.”

Az angyali tanító mindezek után erre a végkövetkeztetésre jut: „Tehát senki nem vonhatja kétségbe a hitet. Sőt, a hit dolgait sokkal biztosabbnak kell tartani, mint a látható dolgokat, mert az ember szeme tévedhet, de Isten tudása tévedhetetlen.” – A mi modern fülünk számára az ilyen beszéd keménynek hangzik, holott igaz.

7. Még hozzáfűzhetjük, hogy a hitnek eme tévedhetetlensége szükségszerűen megköveteli hirdetőjének, az Egyháznak a tévedhetetlenségét. Mert mit használ nekünk egy tévedhetetlen hit, ha azt nem tévedhetetlenül tanítják nekünk? Ezért fogalmazza meg Loyolai Szent Ignác „Lelkigyakorlataiban” teljesen Szent Tamás lelkiségében híres 13. szabályát úgy, hogy elérje vele az Egyházzal való igaz érzetet: „Hogy mindenben biztos úton járjunk, mindig azon az állásponton kell lennünk, hogy amit én fehérnek látok, feketének higgyem, ha a hierarchikus Egyház úgy dönt; azért, mert hiszem, hogy ugyanaz a szellem, ami Krisztus Urunk, a Jegyes és az Egyház, az ő jegyese között van, kormányoz és irányít bennünket lelkünk üdvösségére. Mert ugyanaz a Lélek és a mi Urunk – aki a tízparancsolatot adta – irányítja és kormányozza szent Anyánkat, az Egyházat.” (365)
     Isten szelleme, a Szentlélek, nem csaphat be bennünket. Ez ennek a 13. szabálynak az értelme, nem pedig az, hogy értelmünket és érzésünket ki kellene kapcsolnunk!

Az elmondottakra a „klasszikus példa” a Legméltóságosabb Oltáriszentség titka. Szemünk itt valóban csalatkozik, hiszen nem lát mást csak kenyeret és bort. Még egy tudós sem tud összes módszerével mást találni. Aquinói Szent Tamás „Adoro te devote” himnuszában így énekel: „Visus, tactus, gustus in te fallitur, sed auditu solo tuto creditur” [Látás, tapintás és ízlelés csalatkoznak benned, de a hallás biztosan kinyilatkoztat téged nekem.”] – „Fidex ex auditur” – a hit a hallásból származik.
     Csak a hitben való hallás által ismerjük fel, miről is van szó tulajdonképpen: „Ez az én testem – Ez az én vérem.” Mysterium fidei – a hit titka: bizonyosságáért az egyházi Tanítóhivatal kezeskedik.

A keresztény-katolikus hithez való ragaszkodásunk így az Egyház, nevezetesen a pápa tévedhetetlen Tanítóhivatalához való ragaszkodásba torkollik, ami nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.
     [Figyelem: Zaby atya itt nem fejti ki újból, de eddigi írásaiból nyilvánvaló, hogy Tanítóhivatal és a pápa alatt az Egyház kétezer éves Tanítóhivatalát és pápáit érti, nem pedig a mostani bitorlókat.]

(forrás: www.antimodernist.org/am/ – 2014. április 27.)
http://katolikus-honlap.hu/1401/zaby10.htm