A párizsi merényletet az elkövetők Mohamed megsértésével okolták meg és Allah nevében hajtották végre. Egy
nappal a merénylet előtt vallási vezetők – köztük Straßburg katolikus
érseke, Jean-Pierre Grallet – együtt követelték az istenkáromlásnak,
mint bűntettnek, az eltörlését.
A katolikus egyház katekizmusában ez áll: „Az istenkáromlás közvetlen
megsértése a második parancsnak. Az istenkáromlás abból áll, hogy –
belsőleg vagy külsőleg – Istennel szemben a gyűlölet, a szemrehányás, a
kihívás szavait használja valaki, csúnyán, tiszteletlenül beszél
Istenről, vagy visszaél Isten nevével. Szent Jakab mindazokat megrója,
»akik a fölséges nevet [Jézus] gyalázzák, amelyről el vagytok nevezve«
(Jak 2,7). Az istenkáromlás tiltása Krisztus Egyházával, a szentekkel
vagy szent dolgokkal kapcsolatos szavakra is vonatkozik.
Istengyalázásnak számít az is, ha valaki Isten nevére hivatkozik, hogy
ezzel takarjon vétkes tetteket, népek leigázását, emberek kínzását és
legyilkolását. Isten nevével való visszaélés egy bűntett elkövetéséhez, a
vallás megvetéséhez vezet.”
[Az 1958-as
katekizmusban
többek között ez áll Isten második parancsáról: „E parancs ellen
vétkezik, aki könnyelműen vagy haraggal mondja ki Isten nevét vagy más
szent neveket, különösen, ha átkozódva teszi ezt. – Némelyek odáig
ragadtatják magukat, hogy gyalázzák Istent vagy rosszat mondanak róla,
vagyis káromolják Őt. Az is káromolja Istent, aki Istennek járó
tiszteletet követel magának. Az Ószövetségben olvassuk: »Aki káromolja
az Úr nevét, halállal lakoljon, kövekkel verje őt agyon az egész
sokaság.« (3 Móz 24,16)”]
Codex Iuris Canonici, Canon 1369: „Az istenkáromlás ellentmond a
tiszteletnek, mellyel Istennek és az Ő szent nevének tartozunk. Az
istenkáromlás önmagában súlyos bűn.”
Csak sajnos az a baj, hogy ez ma már úgy tűnik, hogy csak a katekizmusra
érvényes. Pontosan egy nappal a párizsi merénylet előtt követelte Mgr.
Jean Pierre Grallet, Straßburg érseke, együtt a protestáns, zsidó és
muzulmán vezetőkkel az istenkáromlásnak, mint bűntettnek a törlését a
francia büntetőtörvénykönyvből. A laicista Franciaországban már régen
nincs ilyen bűntett, de mivel Elzász és Német-Lotharingia csak 1920-ban,
az első világháborút követően került Franciaországhoz, ott még a német
törvényhozásnak egyes részei – így az istenkáromlás büntetése is – a mai
napig érvényben vannak.
Az ezen a volt német erületeken érvényes jog szerint három évig tartó
szabadságvesztésre ítélhető az, aki „a nyilvánosság előtt sértő
szándékkal elkövetett istenkáromlással közbotrányt okoz”. A muzulmánok
erre a cikkelyre hivatkozva jelentették fel a párizsi szennylapot
2013-ban karikatúrái miatt. Az eljárást azonban formai hibák miatt
megszüntették.
A Francia-Lotharingiából származó ferences, Grallet érsek megerősítette,
hogy a különböző vallások képviselői között „bizonyos idő óta megérett
az a meggyőződés”, hogy e törvény eltörlését kérelmezzék, mert az „elavult” lett.
„A köztársaságnak elegendő eszköz áll rendelkezésére, hogy a kölcsönös
tiszteletre szólítson fel”, jelentette ki Grallet érsek. Ezt Abdellaq
Nabaoui, a Conseil régional du culte musulman elnökhelyettese is
megerősítette, aki azt mondta, hogy „ő is ugyanezt a vonalat képviseli;
ami minket érdekel, az a véleményszabadság”.
A közös követelést hivatalosan a párizsi Observatoire de la laicité-ben
történt kihallgatás keretében adták elő. Ezt a közvetlenül a
miniszterelnök alá tartozó kormányzati agentúrát, a „Megfigyelőhely a
szekularizmusért”, Hollande államfő 2013-ban hívta életre, azzal a
feladattal, hogy az állam és az egyház közötti szigorú elválasztás
betartása felett őrködjön. Elnöke a szocialista Jean-Louis Bianco, aki
egyúttal pártjának Európa-politikai tanácsadója.
Bianco és a „Megfigyelőhely” többi tagja gratulált a vallások
képviselőinek, hogy maguktól belátták, hogy a régi büntetés „elavult
határozat”, ami „támadás a véleményszabadság ellen”. A „Megfigyelőhely”
hivatalos nyilatkozatában a „szabadság, egyenlőség, testvériség”, mint
„az egy, osztatlan, laicista, demokratikus és szociális köztársaság
értékei” mellett apellálnak.
A [hivatalos] katolikus egyház véleménye tehát megegyezik a francia
„Megfigyelőhely” véleményével, miszerint az istenkáromlásért kiszabható
büntetés „elavult”, holott mind a Szentírás, mind az Egyház
Tanítóhivatala és hagyománya mást mond erről. A Corrispondenza Romana a
történteket ezzel az ironikus retorikai kérdéssel kommentálta: „Ki
tudja, talán hogy e pontban is újra keverhessék a kártyákat, nem
fogják-e előbb vagy utóbb egy rendkívüli püspöki szinódus egybehívását
követelni?”
forrás:
www.katholisches.info
