Francia érsek követeli az istenkáromlás büntetlenségét

A párizsi merényletet az elkövetők Mohamed megsértésével okolták meg és Allah nevében hajtották végre. Egy nappal a merénylet előtt vallási vezetők – köztük Straßburg katolikus érseke, Jean-Pierre Grallet – együtt követelték az istenkáromlásnak, mint bűntettnek, az eltörlését.

A katolikus egyház katekizmusában ez áll: „Az istenkáromlás közvetlen megsértése a második parancsnak. Az istenkáromlás abból áll, hogy – belsőleg vagy külsőleg – Istennel szemben a gyűlölet, a szemrehányás, a kihívás szavait használja valaki, csúnyán, tiszteletlenül beszél Istenről, vagy visszaél Isten nevével. Szent Jakab mindazokat megrója, »akik a fölséges nevet [Jézus] gyalázzák, amelyről el vagytok nevezve« (Jak 2,7). Az istenkáromlás tiltása Krisztus Egyházával, a szentekkel vagy szent dolgokkal kapcsolatos szavakra is vonatkozik. Istengyalázásnak számít az is, ha valaki Isten nevére hivatkozik, hogy ezzel takarjon vétkes tetteket, népek leigázását, emberek kínzását és legyilkolását. Isten nevével való visszaélés egy bűntett elkövetéséhez, a vallás megvetéséhez vezet.”
     [Az 1958-as katekizmusban többek között ez áll Isten második parancsáról: „E parancs ellen vétkezik, aki könnyelműen vagy haraggal mondja ki Isten nevét vagy más szent neveket, különösen, ha átkozódva teszi ezt. – Némelyek odáig ragadtatják magukat, hogy gyalázzák Istent vagy rosszat mondanak róla, vagyis káromolják Őt. Az is káromolja Istent, aki Istennek járó tiszteletet követel magának. Az Ószövetségben olvassuk: »Aki káromolja az Úr nevét, halállal lakoljon, kövekkel verje őt agyon az egész sokaság.« (3 Móz 24,16)”]
     Codex Iuris Canonici, Canon 1369: „Az istenkáromlás ellentmond a tiszteletnek, mellyel Istennek és az Ő szent nevének tartozunk. Az istenkáromlás önmagában súlyos bűn.”

Csak sajnos az a baj, hogy ez ma már úgy tűnik, hogy csak a katekizmusra érvényes. Pontosan egy nappal a párizsi merénylet előtt követelte Mgr. Jean Pierre Grallet, Straßburg érseke, együtt a protestáns, zsidó és muzulmán vezetőkkel az istenkáromlásnak, mint bűntettnek a törlését a francia büntetőtörvénykönyvből. A laicista Franciaországban már régen nincs ilyen bűntett, de mivel Elzász és Német-Lotharingia csak 1920-ban, az első világháborút követően került Franciaországhoz, ott még a német törvényhozásnak egyes részei – így az istenkáromlás büntetése is – a mai napig érvényben vannak.
     Az ezen a volt német erületeken érvényes jog szerint három évig tartó szabadságvesztésre ítélhető az, aki „a nyilvánosság előtt sértő szándékkal elkövetett istenkáromlással közbotrányt okoz”. A muzulmánok erre a cikkelyre hivatkozva jelentették fel a párizsi szennylapot 2013-ban karikatúrái miatt. Az eljárást azonban formai hibák miatt megszüntették.

A Francia-Lotharingiából származó ferences, Grallet érsek megerősítette, hogy a különböző vallások képviselői között „bizonyos idő óta megérett az a meggyőződés”, hogy e törvény eltörlését kérelmezzék, mert az „elavult” lett. „A köztársaságnak elegendő eszköz áll rendelkezésére, hogy a kölcsönös tiszteletre szólítson fel”, jelentette ki Grallet érsek. Ezt Abdellaq Nabaoui, a Conseil régional du culte musulman elnökhelyettese is megerősítette, aki azt mondta, hogy „ő is ugyanezt a vonalat képviseli; ami minket érdekel, az a véleményszabadság”.
     A közös követelést hivatalosan a párizsi Observatoire de la laicité-ben történt kihallgatás keretében adták elő. Ezt a közvetlenül a miniszterelnök alá tartozó kormányzati agentúrát, a „Megfigyelőhely a szekularizmusért”, Hollande államfő 2013-ban hívta életre, azzal a feladattal, hogy az állam és az egyház közötti szigorú elválasztás betartása felett őrködjön. Elnöke a szocialista Jean-Louis Bianco, aki egyúttal pártjának Európa-politikai tanácsadója.

Bianco és a „Megfigyelőhely” többi tagja gratulált a vallások képviselőinek, hogy maguktól belátták, hogy a régi büntetés „elavult határozat”, ami „támadás a véleményszabadság ellen”. A „Megfigyelőhely” hivatalos nyilatkozatában a „szabadság, egyenlőség, testvériség”, mint „az egy, osztatlan, laicista, demokratikus és szociális köztársaság értékei” mellett apellálnak.

A [hivatalos] katolikus egyház véleménye tehát megegyezik a francia „Megfigyelőhely” véleményével, miszerint az istenkáromlásért kiszabható büntetés „elavult”, holott mind a Szentírás, mind az Egyház Tanítóhivatala és hagyománya mást mond erről. A Corrispondenza Romana a történteket ezzel az ironikus retorikai kérdéssel kommentálta: „Ki tudja, talán hogy e pontban is újra keverhessék a kártyákat, nem fogják-e előbb vagy utóbb egy rendkívüli püspöki szinódus egybehívását követelni?”

forrás: www.katholisches.info