Erdő Pétert gyakran emlegetik Ferenc utódjelöltjeként. Ezért nagyon fontos tudni, hogy hol áll: hűséges-e a katolikus egyház tanításához, vagy Ferencet és az önjelölt koncelebráns/szinódusi egyházat követte?
Erdő Péter 1954-ben született Magyarországon. Jelenleg esztergom-budapesti érsek. A bíborosi kollégium egyik legrégebben szolgáló tagja, 2003-ban nevezte ki II. János Pál.

Sokan konzervatív ortodox jelöltként emelik ki Erdő személyét, és pozitív tulajdonságaira mutatnak rá: az evangelizációra való összpontosítására, Mária-imádatára, az egyház hierarchikus jellegének védelmére, a papi cölibátus támogatására, valamint egyes erkölcsi kérdésekben, mint például az abortusz és a fogamzásgátlás használata, tett ortodox kijelentéseire.

Másrészt Erdő vezető szerepet játszott a zsinati folyamatban, és közvetlenül együttműködött annak elősegítésében, hogy az eretnek és szentségtörő célok felé haladjon.

Erdő szerepe a családról szóló zsinaton

Erdő volt a 2014-es rendkívüli családügyi zsinat főkapcsolattartója. Az ő felelőssége volt a Relatio Pre Disceptionem, a félidős jelentés elkészítése, amely a zsinati atyáknak a zsinat első hetében elhangzott felszólalásait hivatott összefoglalni, és a második szakaszban a kiscsoportok megbeszéléseinek napirendjét szolgáltatja.

A 2014-es Relatio Pre Disceptionem, amely Erdő neve alatt jelent meg, és amelyet felolvasott a zsinati atyáknak, összeegyeztethetetlen volt a katolikus hitvallással. Nemcsak a nyilvános házasságtörők szentségtörő szentáldozásának vételét (amit az Amoris Laetitia 2016-ban állapított meg) és az azonos neműek egyesülésének megáldását (amit a Fiducia Supplicans 2023-ban állapított meg) alapozta meg, hanem az egész szöveg modernista teológiai megközelítéssel van alátámasztva.

Az Erdő nevében felhozott védekezés az, hogy a szöveg egy részét vagy egészét valaki más írta, és Erdő aztán terjesztette a zsinat elé, annak ellenére, hogy nem értett egyet a szöveg tartalmával.

Védői azzal érvelnek, hogy azzal, hogy Erdő megengedte, hogy a szöveg az ő nevében jelenjen meg, és úgy olvasta fel, mintha a sajátja lenne, gyávaságot és félénkséget követett el, de nem a saját eretnek meggyőződését nyilvánította ki. A nemrégiben megjelent bíborosi jelentés Erdőt "óvatosnak, kockázatkerülőnek, sőt félénknek" írja le. Erdő maga is tagadta a következő napon legalább néhány passzus szerzőségét. Egy vatikáni sajtótájékoztatón, amikor megkérdezték tőle, hogy mit jelentenek a homoszexualitásról szóló passzusok, P. Bruno Forte-ra mutatott, és azt mondta, hogy "aki a szöveget írta, annak tudnia kell, hogy miről beszél"[1].

Ebben a védekezésben sok igazság lehet. Mégis, az továbbra is igaz, hogy Erdő megengedte, hogy ez a szöveg a neve alatt megjelenjen, és hogy személyesen olvassa fel az általa pápának tekintett ember jelenlétében és püspökök gyülekezete előtt. Nyilvánosan magáévá tette annak hibáit, és mivel azokat nyilvánosan soha nem vonta vissza, ez továbbra is hosszú árnyékot vet hírnevére.

Egy ember nyilvános szavai és tettei alapján ítéljük meg ortodoxiáját, nem pedig az alapján, amit a barátai mondanak nekünk a magánéleti meggyőződéséről.

Erdő árulása az egyházzal szemben szörnyű következményekkel járt a lelkek örök sorsára nézve; a félidős relatio meghatározta a zsinat második felében folyó vita napirendjét, és kulcsfontosságú lépésnek bizonyult az Amoris Laetitia és a Fiducia Supplicans felé. Maga a szöveg azonnali botrányt, zavart és demoralizációt okozott a hívek körében. Erdő teljes mértékben felelős tetteinek következményeiért. Engedte, hogy a katolikus egyház ellenségei ugródeszkaként használják fel.

Egyesek szerint Erdő a következő évben megtanulta a leckét, és valóban, a 2015-ös Relatio Pre Disceptionam lényegesen kevésbé botrányos, bár még mindig aligha az, ami elvárható lenne a katolikus tanítás kifejtésétől egy egyházfőtől.

Ha Erdő 2015-ben vette is a bátorságot, és ellenállt annak, amit tőle követeltek, ez az elszántság nem tartott sokáig. Az ezt követő években Erdő következetesen Ferenc hűséges követőjeként mutatkozott be. Nem csatlakozott más bíborosokhoz Ferenc tanításának egyes aspektusait bírálva. 2021-ben elindította az "Amoris Laetitia családi évet", és nyilvános szentmisét celebrált annak megnyitására. Ezzel nyilvánosan kinyilvánította, hogy támogatja egy olyan dokumentumot, amely legalább hét eretnekséget tartalmaz, és amely bevezette a szentség szisztematikus meggyalázását.

Erdő azt is kijelentette, hogy egyházmegyéjében alkalmazni fogják a Traditionis Custodes-t, Ferenc kísérletét a római egyház átvett rítusainak elnyomására.

Erdő két urat próbál szolgálni

Andrea Gagliarducci vatikáni tudósító úgy jellemezte Erdőt, mint aki "a régi és az új, az egyház mint intézmény és a Ferenc pápa által hozott újdonságok közötti összekötő emberré vált". [2]

Az egymásnak ellentmondó állításokat azonban nem lehet összeegyeztetni. Ferenc újdonságai pedig egyenesen ellentmondanak Krisztus igazságának.

Erdőnek, amikor két úrhoz próbált hűséges lenni, csak egyhez sikerült hűségesnek lennie: Ferenchez. Nem lehet úgy szolgálni Jézus Krisztust, hogy közben hamis evangéliumot hirdet, és az új és a régi vallás között nem lehet kibékülni.

Ahogy John Henry Newman írta:

Ha Szent Athanáz meg tudott egyezni Ariusszal, Szent Cirill Nestoriusszal, Szent Domonkos az albigensekkel, vagy Szent Ignác Lutherrel, akkor két párt egyesülhet, egy bizonyos kijelölhető időben, vagy bizonyos szerencsésen fokozatos közeledésekkel, vagy ügyes korlátozásokkal és engedményekkel, akik kölcsönösen sötétségnek tartják a világosságot és világosságnak a sötétséget.

"Delenda est Carthago"; az egyiknek vagy a másiknak el kell pusztulnia[3].

Vagy ahogyan Szent Pál mondta:
Ne viseljetek igát a hitetlenekkel. Mert mi részese az igazságosság az igazságtalanságnak? Vagy milyen közösségben van a világosság a sötétséggel? És milyen egyetértés van Krisztusnak a Béliálissal? Vagy mi köze van a hívőnek a hitetlenhez? És milyen egyezségben van az Isten temploma a bálványokkal? Mert ti vagytok az élő Isten temploma, amint Isten mondja: Én lakozom bennük, és közöttük járok, és én leszek az ő Istenük, és ők az én népem lesznek.

Ezért: Menjetek ki közülük, és különüljetek el, azt mondja az Úr, és ne érintsetek tisztátalan dolgot; és én befogadlak titeket, és Atyátok leszek, és fiaim és leányaim lesztek, azt mondja a Mindenható Úr. (1 Kor 6:14-18)

Erdő védelmezői ragaszkodhatnak ahhoz, hogy a magánéletben még mindig katolikus. De a katolikus hitet nyilvánosan kell megvallani, nem pedig magánéleti meggyőződésből.

A nyilvánosság előtt Erdő a hűséges fiú szerepét játszotta Ferencnek, és ez azt jelenti, hogy a hívő katolikusoknak nincs más választásuk, mint hogy megkérdőjelezzék alkalmasságát a Jézus Krisztus által alapított egyház látható fejévé való megválasztására.
Nem szabad tagadásba bocsátkoznunk, hanem szembe kell néznünk az igazsággal.

A katolikus hit nyilvános megvallása mindannyiunk kötelessége. Az Egyház története a mártírok története. Férfiak, nők, sőt gyermekek ezrei voltak, akik inkább fizették meg a végső árat, minthogy megtagadják a katolikus hitet. E vértanúk mindegyike valóságos személy volt, aki fizikai fájdalmat, érzelmi gyötrelmet érzett, és élni akart. Voltak vágyaik a jövőre és szeretteikre, akiket hátrahagytak. Mégis inkább a halált választották, minthogy elárulják Krisztust.

A bíborosok azért viselnek pirosat, hogy jelképezzék, hogy hajlandóak meghalni a római egyház hitéért. Mindegyikük szabadon vállalta tisztségét - és annak kiváltságait -, ugyanakkor súlyos felelősséget is vállalt. A vértanúk tanúságtételének fényében szemlélve egyértelmű, hogy a bíborosjelöltek együttesen nem teljesítették a katolikus hit megvallásával kapcsolatos felelősségüket.

A klerikalizmusnak van egy olyan formája, amely konzervatív körökben nagyon is elterjedt, és amely a papságot sokkal alacsonyabb mércével mérik, mint a laikusokat, és minél magasabbra emelkedik valaki a vélt hierarchiában, annál kevesebbet várnak el tőle.

Ferenc volt ennek a klerikalizmusnak a legnagyobb haszonélvezője. Sokan, akik a liberális laikusokat vagy az olyan papokat, mint James Martin, vidáman elítélték volna, mint nem katolikusokat, hirtelen elhallgattak - vagy támadásba lendültek -, amikor Ferencről ugyanezt javasolták.

Ferenc után a klerikalizmus e formájának legnagyobb haszonélvezői a "konzervatív bíborosok" voltak, akiket továbbra is az Egyház potenciális megmentőiként dicsérnek, függetlenül attól, hogy hányszor árulják el nyilvánosan a hitet és a híveket.

Abba kell hagynunk, hogy eláruljuk magunkat azzal, hogy ezeket az embereket hősökként kezeljük. Hadd bizonyítsák be, hogy méltóak az általuk követelt tisztségekre azáltal, hogy elkötelezik magukat a katolikus hit teljes megvallása mellett, bármi áron is.

Forrás: https://www.lifesitenews.com/analysis/does-cardinal-erdo-serve-the-catholic-church-or-the-synodal-church/

Nyilatkozni lehet, de figyelembe véve a valóságot a "ez" a Katolikus Egyház "Ferenc pápaságával" már "révbe jutott," szét fog esni, menthetetlenül! Vagyis pontosabban fogalmazva BEKÖVETKEZIK A SZAKADÁS, mert a "többség" már tévútra tévedt és ki fog tartani a "tévedésébe"! A "hűséges maradék" pedig katakomba módban fogja "túlélni" ezt az "átmeneti időszakot"! Tetszik vagy sem, de "II. Ferenc", vagyis az elkezdett "munkát" az utódja BEFEJEZI, kiderül, hogy milyen "név" mögé bújva! A Jel 13, 11. jövendölése egyértelműen szól: "a szárazföldi vadállat", vagyis EGYHÁZI SZABADKŐMŰVESSÉG ténykedése "feltárja a gonoszság misztériumát"! Remélem most már sokkal többen felismerik, hogy valóban a "második eljövetel nemzedéke vagyunk", tehát az eseményeket ebben a "sodrásban" érdemes szemlélni, értelmezni és életünket ehhez igazítani! Vö. 2 Pét 3, 1 - 15!

Kapisztrán