A hangomat még a legelvetemültebb emberek is meg fogják hallani
2018. augusztus 21.
Uram, a Te irgalmad és könyörületed
hálára indítja szívünket, mert letekintettél
az égből nyomorúságunkra.
Nem sújtottál le jogaroddal,
királyi jogaroddal, az igazság jogarával,
hanem megkíméltél minket, és elküldted
szereteted és barátságod himnuszát:
a szeretet és az irgalom költeményét.
Rám bíztad e költeményt,
hogy megszégyenítsd a bölcseket.
Írnokoddá tettél, hogy leírjam
e költeményt, korunk ódáit.
Sokan elfelejtettek Téged, Istenem,
de a Te szíved mindig velünk maradt.
Sohasem fordítottad el tőlünk arcodat,
inkább kegyesen és gyengéden
lehajoltál a magasból, és amikor
szólásra nyitottad ajkadat,
harmatként áradó szavaid
megszenteltek minket, gyermekeidet….
Megmondtam,
leányom: leszállok ily módon hozzájuk és udvarolok nekik, habár tudtam,
hogy meg fogom nyerni a szívüket. Sértő szavaikat kegyelmemmel
orvosolom, rosszindulatukat áradó szeretetté változtatom. Bámulatos
tetteket fogok véghezvinni, és megmutatom nekik megmentő segítségemet.
Hangomat a legelvetemültebb emberek is meg fogják hallani, fényemet a
legtávolabbi nemzetekre is szét fogom árasztani, azokhoz a népekhez,
akik sohasem tudtak vagy hallottak Rólam. Szavam zene lesz a fülüknek,
és örvendezni fognak megmentő igazságomnak.
Uram, kegyelmeddel Magadhoz vonzottál minket,
Kezed oly sok csodájának lehettünk tanúi!
Boldog vagyok, amikor karjaidban tartasz,
Jahve házában biztonságban és otthon érzem magam,
és amikor óvó öleléseddel betakarsz,
még ha át kell is élnem az éjszaka rémségeit,
ezek nem ártanak nekem,
mert lelkem biztonságban pihen karjaidban…
Én
hűséges vagyok a hűségeshez. Mindig támogatni és őrizni foglak téged!
Soha nem fogom megengedni, hogy lábad letérjen az ösvényről, melyet
számodra kijelöltem. Én Vagyok a te becsületesség ruhájába öltözött
Urad! A szíved öröme vagyok, ugye? Az egész mennyország az Én
dicsőségemet hirdeti! Öltözetem fenséges és dicsőséges, és ragyogó
fényözön vesz körül.
Nem vetted észre, miként vezetett a Lélek közeledésem hajnalától fogva? Emlékszel, amikor úgy kiáltottál Atyámhoz, hogy „apuka”?
Igen, nagyon is tisztán emlékszem e rendkívüli, káprázatos pillanatra!
Egyetlen
teremtmény sem tudta volna felfedni előtted ezt az igazságot, hogy
örömmel ki tudd mondani a szót: „Apuka”. A Szentlélek sugallta ezt
neked, miközben elűzte tőled a démonokat. Atyám és Én ekkor
örvendeztünk, mert tudtuk, hogy már szívedbe tudjuk plántálni
Szavainkat. A Bölcsesség szavait, melyek édesebbek, mint a méz.
Erkölcsösséget
és becsületességet fogsz tanulni tőlünk, elkezdjük rendbe hozni az
életedet, és általad sokak életét. Aztán Szent Társad lehetek, aki
sohasem hagy el téged! Királyi és megszentelt írás fogja formálni és
vezetni kezedet, bár tudtuk, hogy ezt[1] dühösen üldözni fogják szegény, elfogult gondolkodású lelkek.²[2]
De hamis ítélkezésük izzó parazsat fog rakni a fejükre! Szívem
gyöngyháza, te színültig töltötted kezemet drágakövekkel, akárhányszor
„apukának” szólítottad Mennyei Atyádat!
Isten a mi Atyánk a Mennyekben,
Abba, vagy Apuka a mi sziklánk.
Aki bizalommal megy Hozzá,
az biztonságban és otthon érzi magát,
és egyedül már csak Istenben találja nyugalmát.
Legyenek tetszésedre gondolataim
és szavaim, én Uram!
Emlékeztesd
őket arra is, hogy ösvényeim, melyek a szeretet és az igazság ösvényei,
mindazok előtt nyitva állnak, akik Szavaimat és Törvényemet megtartják.
Atyám és Én megáldunk, gyermekem. A Szeretet szeret téged. IC
