Nem
fogod elérni a tökéletes imádságot, ha evilági gondokkal küszködöl és
nyugtalankodsz a folytonos aggodalmak miatt, mert az imádság
megköveteli az ezen gondolatoktól való mentességet. Lehetetlen számodra,
hogy bilincsekben fussál. A lélek, ami szenvedélyeknek van alávetve,
soha nem fogja elérni az imádság csúcsát. Helyette szenvedélyes
indulatok rángatják ide-oda, és nem nyeri el a megingathatatlan
nyugalmat.
Ha Isten angyala segítségünkre jön,
akkor egyetlen szóval minden ellenséges hatást elkerget és az
értelemnek olyan fényt gyújt, ami nem alszik ki.
A Jelenések Könyvének 24 véne „tömjénnel
tele aranycsészét tartott a kezében – ezek a szentek imádságai” (Jel
5,8). Az aranycsészék alatt az Istennel való barátságot értjük, az
Iránta való tökéletes lelki szeretetet, melyben az imádság a lélekben
és a valóságban fejti ki hatását.
Ha azt hiszed, hogy nem kell az imában
könnyeket ejtened bűneid miatt, akkor fontold meg, hogy messze
távolodsz Istentől. Ha örökre Nála akarsz maradni, önts forró
könnyeket.
Ha helyesen imádkozol, akkor
megtapasztalod a belső biztonságot. Angyalok fognak meglátogatni, mint
egykor Dániel prófétát, és minden történésben meghozzák számodra a
fényességes belátást. Ha szenvedélytelenül és testetlenül, lélekben és
mély békében imádkozol, akkor olyan vagy, mint egy sas, ami a tágas
levegőbe emelkedik.
A zsoltárok imádkozása tompítja a
szenvedélyeket és megnyugtatja a test türelmetlenségét. Az imádságban
az értelem vele született tevékenysége működik. Az imádkozás az a
tevékenység, ami a látó értelem fennköltségén alapszik, vagy más
szóval, az imádkozás az értelem legszebb és legtökéletesebb
teljesítménye.
[Evagrius Ponticus (kb. 345-400) aszkéta
és író korában nagy tekintélyre tett szert. Nyssai Szent Gergellyel
részt vett a II. egyetemes zsinaton Konstantinápolyban. Élete végén az
egyiptomi remetékhez csatlakozott. Iratai csak töredékesen maradtak
fenn.]
http://katolikus-honlap.hu/1701/ima.htm
