Soha nem foglak megvonni jelenlétemtől
2020. december 2.
Miután
először meglátogattál, megpróbálta követni lábam az egyenes ösvényt, és
azóta próbálok a nyomodban járni. Csak egy kicsit nyitottam ki a
fülemet, de megkaptam tanításodat és fülbemászó szeretethimnuszodat,
amelyek arra tanítottak, hogyan kell szeretni.
Őszintén
kerestem az igazságot, és nagyon vágytam arra, hogy akaratodat
kövessem. Beléd kapaszkodtam, Hozzád ragaszkodom, elhatároztam, hogy nem
engedlek elmenni Téged, akit a szívem szeret. Az iskolád útmutatást
adott nekünk, és királyi udvaraid bölcsességét. Bőkezűen kínálod nekünk a
bölcsességet. Köszönöm Neked, Uram és Királyom.
Ragyogó
és fenséges, Tiéd a menny és a föld az összes lakójával együtt, a Tieid
ők, és minden, ami bőkezűségedből rajta van. Ezekben a végső napokban a
béke üzenetét hozod Tieidnek. Beteljesíted az Írást, miszerint: „az
elsők elmúlnak”[1] és miközben a trónodon ülsz, ezt mondod: „Íme, újjáteremtek mindent!”[2]
Te vagy a leghatalmasabb, az egész világegyetem nagy királya. Mutasd
meg nekünk, hogy milyen törékenyek vagyunk a Te fenséges hatalmad előtt.
Emlékeztess minket, hogy még csak porszemek sem vagyunk, csupán egy
fuvallat, ami soha nem tart örökké a földön. Téríts észhez minket!
Leányom, melletted vagyok. Írd le szavaimat:
Hadd
emlékeztesselek, hogy abban a pillanatban, amikor a lelked felismert
Engem, mint Megváltódat, az maga a tökéletes erény, így újjászülettél,
és Én, a te Istened, azóta gyönyörködöm benned és te Bennem. Tudtodra
adtam, hogy mindig az Enyém voltál. Azon a napon[3]
megtapasztaltad és felismerted hatalmamat. Hagytam, hogy egy kis időre
lehulljon szemedről a fátyol, és érezd bőkezűségemet, lásd, hogyan
tartom az egész univerzumot a tenyeremen, és hogyan áll fenn Bennem
minden létező dolog. Megrémültél, amikor átérezted hatalmamat, mert
ebben a néhány pillanatban világossá vált számodra, hogy valóban Én
vagyok az istenség, akinek a kezében van az élet és a halál. Ugyanakkor
szelíd, gyengéd szívű és kedves vagyok. Irgalmas és feltétel nélküli az
irántatok való szeretetem.
Boldog az az ember, aki Belém veti bizalmát!
Uram!
Add, hogy az élők egyetlen dologra vágyakozzanak, arra, hogy a Te
házadban lakjanak, és a Te édességedet élvezzék. És ó, Istenem, add,
hogy belépjenek tanításod királyi udvaraiba, és a Te szereteted igazi
tanítványaivá váljanak.
Mindenkit
arra hívok szüntelenül, hogy tiszteljen és imádjon Engem szent
udvaraimban, ahol azt a tanítást kapjátok, hogy minden művem jó. Valóban
nagyszerűek alkotásaim, amelyek minden képzeletet felülmúlnak, a
múltbéliek tovatűnnek, a csodák megmaradnak.
Egyetlen
pillanat a Te királyi udvaraid küszöbén állva többet ér, mint mindaz,
amit itt az egész földi életünkben szerzünk. Nem is beszélve arról, ha
majd meghívsz királyi udvaraidba. Most mégis azt érzem a hangodból,
Kedvesem, hogy szomorú vagy. Figyelek, hogy mit mond az én Uram.
Ah,
Vassula, Vassula. Ma az emberek a halál völgyében járnak, a föld
elvesztette békéjét, a hitehagyástól sorvadozik. Minden, ami a földből
való visszatér oda. Egy halálos lehelet söpör végig a föld felszínén és
az embereken. Üzeneteimen keresztül egyre sürgetőbben hívlak benneteket,
nemzedék, hogy keressetek és szomjazzatok Engem, és őszintén vágyjatok
szent fényességem után. De ti jobban szeretitek a saját bűnös
útjaitokat. Atyám haragja lassan a tetőpontjára ér, és elpusztul a föld.
A föld belefáradt az emberekbe, és az emberek is belefáradtak ebbe a
földi létbe, ami nem adja meg nekik azt, amiről úgy gondolják, hogy jár
nekik. Közel van már a nap, amikor elkeseredettségükben így szólnak majd
a hegyekhez, „Temessetek el!”, a halmokhoz, hogy „Omoljatok ránk!”[4] Már nagyon közel az idő, visszatérésem ideje itt áll a küszöbön.
Generáció,
keveset tudsz arról, hogy hamar, nagyon hamar feltűnik egy fényes jel
az égen. Reszkető félelem fogja el majd azokat, akik visszautasítottak
Engem. Örömmel ujjongnak majd azok, akik mindig szerettek Engem. Ők mind
menedéket találnak majd szárnyaim alatt, mert hűséges az Én megmentő
segítségem. A világ ezután a jel után soha nem lesz már ugyanaz.
A
Szentírásban néha a fűhöz hasonlítasz bennünket, ami reggel kihajt és
virágzik, alkonyatkor elhervad és elszárad. Így mutatod meg, hogy
mennyire rövid az életünk.
Ha
oltalmamban élsz, nem kell félned. Ha menedéket találsz szárnyaim
alatt, vezetni foglak, és sértetlen maradsz. Mindenkit megvédek, aki
ismeri és segítségül hívja Nevemet, ezért nekik nem kell félniük.
Királyi udvaraimba foglak majd vezetni benneteket, ahol a tanítás és a
bölcsesség által kivirágoztok. Frissek és üdék maradtok, és hirdetitek a
világnak igazságosságomat és megmentő segítségemet. Ti lesztek az Én
papírtekercsem, amelyre ráírom szabályaimat, törvényemet és
rendeletemet, amelyek soha nem változnak. És Kedveseim, miközben
udvaraimban pihentek, kinyilvánítom nektek szeretetemet elefántcsont
lantom zenéjével és arany hárfám ringató hangjával.
A
himnuszod az együttérzés és a kedvesség himnusza, amely arra tanít
minket, hogy tiszta szívvel induljunk házadba, mert Te király vagy, aki
igazságosan ítél. Egy király, aki szereti az igazságot. És örömmel
vagyok így királyi udvaraidban, ezzel az ajándékkal, amelyet nekem
adtál.
A
semmiségedben Gyermekem, Én tudok lenni a minden. Mindent betöltök, ami
hiányzik belőled. Látod, hogy mennyire megörvendeztet, amikor veled
vagyok?! Leányom, szükségem van egy szívre, amely egyszerűségében
szeretettel befogad Engem, amelyben nyugalomra lelhetek, és
elrejtőzhetek a világ zaja elől. Távol tartom magamat az eltévelyedett
és büszke szívektől. Nem tudom elviselni ezeket. Nem hat meg
ékesszólásuk, nem érint meg beszédük, ellenben gyönyörködöm a bűnbánó
szívekben. Gyengédséggel és szeretettel koronázom meg ezt a nemzedéket
gonoszságuk ellenére.
Kedvesem,
továbbra is az életemet lehelem beléd, hogy az utánam való szüntelen
szomjazó vágyakozással töltselek be, és illatos fényemben élj,
viszonzásképpen te is megillatosítsd Vőlegényedet. Mindenkit emlékeztess
arra, hogy az Úr Isten ismeri azokat, akik az Övéi, ezért közel engedi
Magához őket, és beléphetnek szívének a közepébe, amely a ti szent
hajlékotok.
Uram!
Emlékszem, hogy mit mondtál, amikor a Szentföldön meglátogattuk a szent
helyeket, ahol laktál, a lelkigyakorlat végén pedig így mondtam
köszönetet: „Köszönöm Uram, hogy elhoztál minket ide, a Te otthonodba,
ahol laktál.” Te azonnal ezt válaszoltad: „Az Én otthonom? Milyen
otthon? Az Én otthonom a Mennyben van, és a tiétek is… “
Oltár!
Időtlen időkig emlékeztetni foglak benneteket, hová és kihez tartoztok,
és hol van a ti végső célotok és lakhelyetek. Létezésetek okára órákon
át fáradhatatlanul tanítalak majd. Nap mint nap emlékeztetlek arra, hogy
Én vagyok a ti misztikus serlegetek, amely életadó forrást fakaszt
bennetek. A Paradicsom a ti otthonotok, azoknak az otthona, akiket
megillatosítottam leheletemmel. Megmondtam egykor, hogy kegyelmi életet
ajándékozok nektek. Mert a kegyelem olyan, mint egy ragyogó fény, amely
elvezet az isteni életben való részesedéshez. A ti időtökben úgy adom
Magamat nektek, mint amilyen kegyelmesen előtte még soha a
történelemben. És minél szabadabban adjátok át magatokat Nekem, annál
többet kaptok Belőlem.
Senkihez
nem jövök karddal az oldalamon, és nem használok szigorú eszközöket,
amikor tanítalak benneteket. Mert ez nem az én tanítási stílusom, és nem
is így akarlak szentekké és mártírokká emelni benneteket. A nektek
adott Szavaim, melyek édesebbek, mint a nektár, vissza fognak csengeni
szívetekben. Az Én beszédem édesebb, mint a lépesméz. Mi másért
tanítanálak benneteket, minthogy az erény és a vallás által
felemeljelek. Így bánok a lelkekkel, amelyek az Enyémek. Áldottak azok,
akik buzgón keresnek Engem, kimondhatatlan örömmel töltöm el lelküket,
olyan gyönyörűek lesznek, mint a liliom és nárcisz mező az Én ragyogó
fényemben.
Uram,
írva van, hogy boldog az az ember, akit kiválasztasz és meghívsz a Te
udvaraidban való életre. A lelkem arra vágyik, hogy átlépjem királyi
udvaraid küszöbét, ahol a Te jelenlétedben találom magam, amint előtted
térdelek. Előtted, a dicsőség királya előtt, az ellenállhatatlan Egy
előtt, mert a hűség és a nemeslelkűség a Te védjegyed. Dicsőséges külsőd
félelmetes látvány, pompás öltözéked arannyal és zafírral borított. Te,
aki nagy irgalommal kormányzol, hogy megvilágosítsd és tanítsd a
lelkeket, akik bűnbánó szívvel közelednek Feléd, hallgasd meg ma
imádságunkat. Jöjj, és világosítsd meg azokat a lelkeket, akik
kedvetlenül bolyonganak a bűn erdejében elveszve, és akik még nem
ismernek Téged. Áraszd rájuk bőségesen kegyelmedet, kend fel őket a
boldogság olajával, tedd őket Magadévá! Gyújtsd lángra hideg szívüket,
hogy feltekintsenek nagyságodra, és felfedezzék a Te szent arcodat, a Te
lenyűgöző szépségedet.
Ünnepélyesen
kijelentem, hogy ha kinyitják szívüket és befogadnak Engem, örömmel
veszem, és boldoggá teszem őket. Tökéletes lesz a lelkük. Kimentem őket a
bűn erdejéből, és királyi udvaraim küszöbéhez vezetem, ahol majd
választhatnak. Angyalaim végigkísérik őket az úton, és választaniuk kell
a fény és a sötétség között. Ha a világosságot választják, ölelésembe
hullnak, és minden, ami előtte beszennyezte lelküket, eltűnik és
bocsánatot nyer. De akik nem válaszolnak hívásomra és az igazra, azok
továbbra is megvetéssel lesznek irántam, mert ők inkább a sötétségben
akarnak maradni. Mert írva van[5],
hogy habár eljöttem a világba, hogy világosságot gyújtsak, az emberek
jobban szerették a sötétséget a világosságnál, mert tetteik gonoszak.
Valóban, mindenki, aki rosszat tesz, gyűlöli a világosságot, és kerüli
azt, mert fél, hogy a cselekedeteire fény derül. De az az ember, aki az
igazság által él, a fénybe jön, tehát minden, amit tesz, úgy tekinthető,
mint amit Istenben tesz.
A
szavaid, Uram és Királyom, mézédesek. Tömjénező fák illatát árasztja
ragyogó öltözeted, amelyet drágakövek borítanak. A jelenléted dicsőséges
tökéletesség. Amikor szólásra nyitod ajkadat, egy tiszta fénysugár jár
át és hatol bele mindenbe. Páratlan szépség, hogyan tud Neked bárki is
ellenállni? Valóban, a Te Lelked betölti az egész világot. Páratlan,
ellenállhatatlan, mindenható, és még ennél is több.
Légy
az Én békém illata, Vassula! Édes a dallam, amellyel dicsőítesz,
balzsam a sebeimre. Olyan, mint egy csermely vize mellé ültetett liliom,
mint egy fenyőtömjén ágacska, Atyámnak kedveltje, fogadd áldásomat!
Soha
ne hagyj el engem, hogy szüntelenül dicsérhessem szent nevedet ezekben
az istentelen időkben. Segíts nekem fenntartani a vallás ügyét, segíts
nekem újjáépíteni az egyházat romjaiból és töredékeiből. Tudod, hogy
Nélküled tehetetlen vagyok, ha nem állsz mellettem. Sokkal többet tudnék
még mondani, de az sem lenne elég.
Kedvesem,
magasztalj fel Engem dicsőítésedben. Eddig csak keveset láttál
műveimből. Légy olyan tanulékony, amilyennek akarlak. Teljes szívvel
imádkozzál, hogy zene legyen füleimnek. Hallgass Rám, a jó munka nem
merül feledésbe. Imádkozni az emberiségért olyan, mint vért ontani (vérünket ontani értük – szerk.). Mivel
a világ visszautasítja a bűnbánatot, az emberiségért mondott imáidra
úgy tekintek, mint az egész világért vállalt bűnbánatra. Építsd újjá
házamat, töltsd meg gyümölccsel, még ha keményen is bánnak veled. Légy
olyan, mint egy liliom a tövisek között, soha ne hagyd el tanításaimat!
Uram, tarts engem szárnyaid alatt! Miért szenved az ember a földön, még az ártatlanok is?
Ha
az ember szenved a földön, az azért van, mert a világban hiányzik a
szeretet… a szeretet hiányzik… a szeretet az Én királyságom kulcsa. Ha
követnék parancsaimat és tanításom szavait, nem szenvednének. A
Szentlélek nem lakik ravasz lelkekben, visszaretten azoktól. Ha a lelkek
felfuvalkodottak a büszkeségtől, hogyan várod, hogy a Szentlélek lakást
találjon bennük? Az emberek elesnek büszkeségük miatt, mert a kegyelem
elhagyja őket, de aki törekszik arra, hogy megtalálja az igazságot, Rám
fog találni. A Szentírásban nemde azt mondtam, hogy „kérjetek és kaptok,
keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki
kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.”[6]
Tehát ha valaki szem elől téveszt Engem, térjen meg! A bűnbánat mindent
rendbe hoz, és a bűnbánó bocsánatot nyer és szabadságot kap, betölti őt
édességem. Eltölti szívüket a béke, és a kegyelem állapotába kerülnek
egész hátralévő életükre. Utána gyönyörűségem kertjébe viszem őket, ahol
szeretetemmel és kimondhatatlan áldásaimmal töltöm el ezeket a
lelkeket, és életben maradnak. Egyesülök velük, és ők az Enyémek
lesznek. Ebben a kegyelemben lesz részük, és érezni fogják a Velem való
egységet, átistenülnek. Ez lesz az ő megtérésük gyümölcse, egy
tökéletes, misztikus egyesülés.
Uram!
Te mondtad, hogy ha imádkozunk az emberiségért, az olyan, mintha saját
vérünket ontanánk értük önzetlen szeretetből. Mivel a világ elutasítja a
bűnbánatot, a mi imáinkat elégtételnek tekinted-e az egész világért?
Igen,
leányom, ez lesz a bűn ellenszere, és a megbocsátás kapuja. Az éjszaka
elmenekül, és jön a feltámadás. Ezért arra kérlek, imádkozz a
bűnösökért, hogy a kegyelmem rájuk szállhasson. Nem akarom megvonni
egyetlen lélektől sem a kegyelmi állapotot, azt akarom, hogy belépjenek
királyságomba. Égek a vágytól, hogy megbocsáthassak nekik, mert a
szeretetem végtelen. Vassula, adj megnyugvást Nekem, szeretettel és
buzgón imádkozzál! Legyenek olyanok az imáid, mint a tömjén, vagy mint a
szeretet lobogója, hiszen képtelen vagyok ellenállni szeretetednek.
Jöjj, ne engedd, hogy kétségek gyötörjenek. Most a szobádban vagyok,
közel hozzád, hogy a napjaidat ünneppé változtassam. Soha nem foglak
megvonni jelenlétemtől! Támaszkodj Rám, és hirdesd Szavamat a világnak. A
Szeretet szeret téged… IC