A modern nyugati kultúra nagy tabuja, hogy a távoli múltban
földalatti mozgalomként terjeszkedő sátánizmus ma az államok
hallgatólagos beleegyezésével és/vagy aktív állami támogatással,
kiterjedt médiagépezetet igénybe véve működhet. Az indirekt módon, tudat
alatti (szubliminális) üzenetek formájában zajló tömeges
személyiségdeformálás eredménye statisztikailag kimutatható.
Magyarországon tíz év alatt 1,6 millió fővel csökkent a katolikusok
száma. Az idősebb, keresztényként nevelkedett korosztályok eltűnnek, az
őket követő fiatal generáció pedig már nem vallja magát se
kereszténynek, se vallásosnak, miközben tabunak számít, hogy a most
felnőtté váló generációtól már senki nem vár el semmiféle vallásosságot,
viszont a mai huszonévesek – anélkül, hogy erről tudnának - egy a
sátánizmust propagáló közegben nevelkedtek fel.
A tudat alatti üzenet
Az
mára egy viszonylag széles körben ismert tény, hogy a nagy nyugati
multinacionális cégek gyakran egyfajta indirekt marketinget folytatva
tesznek szert csillagászati összegű bevételekre. A mozifilmekben két
képkocka közt megjelenített Coca Cola képe a klasszikus eset, de az
éppen divatos akcióhős által „véletlenül” felvillantott óramárka vagy a
film egy jelenetében a háttérben látható üdítőital által kifejtett hatás
ugyanezen elv szerint működik. Tudatos, érvelésen alapuló reklám
helyett az agy öntudatlanul is befogadja a látottakat és a tudatos
emlékként vissza sem idézhető képet a film által nyújtott élményhez
kapcsolja, majd a néző a legközelebbi vásárlás alkalmából öntudatlanul
is a filmben felvillanó márkát veszi meg.
Ugyanezen
elvek szerint állt elő az a helyzet, hogy ma Magyarországon 1,6
millióval kevesebb katolikus van, mint tíz évvel ezelőtt. A tömegmédia
egy többszintű, indirekt sátánista propagandát közvetít, mely három, jól
elkülöníthető területen hat;
-
fellazítja a keresztény gyökerű társadalmak keresztény egyházakhoz való
kötődését, majd a szükséges távolság kiépítését követően nyíltan az
egyház ellen uszít. A nyugaton nevelkedett legfiatalabb generációnak már
idegen nem csak az ima, a templomba járás, de akár az isteni
gondviselés gondolata, mert egy olyan közegben nevelkedett, ami szerint
az ima fölösleges, értelmezhetetlen dolog, a templomba járás a maradiak
és öregemberek dolga, Isten pedig nem létezik. A média a papok
pedofília-botrányaitól hangos, a megmaradt hívőket maradiaknak, lelkileg
sérültnek állítja be, miközben mindezt egy lelki sérült homoszexuális
elméleteire alapozott tudomány akarja hitelesíteni. Egy ilyen közegben
érthető, hogy senkinek nem tűnik fel a nemzetközi szinten működő,
államok feletti sátánista propaganda, ami mára a szocializáció részévé
vált. Ez a bizonyos vallásellenes szocializáció a sátánista propaganda
legnyilvánvalóbb eleme, a másik két szint már nem közvetlenül látható.
-
A sátánista propaganda másik szintje, ahogyan ferde képet alkot saját
magáról. Anélkül, hogy bárki közvetlenül egyetlen állítást is tenne
róla, emberek millióiban alakít ki hamis képet a sátánizmusról és a
démoni erők működéséről. Ez a szint valójában két, jól elkülöníthető
hatásra osztható, melyek közül, ha nem is a meghatározóbb, de a
könnyebben tetten érhető a démoni erők működéséről alkotott hamis
elképzelések összessége.
Hogyan
képzeljük el ma a démoni erők működését? Erről leginkább a démoni erők
filmes megjelenítése alapján alkothatunk képet, hiszen a többség ezekből
a filmekből hall először a démoni erők létezéséről és működéséről. Az
általánosan ismert horrorfilmek/thrillerek jellegzetes eleme a kísértés,
a megszállás. Ilyen kultuszfilm pl. az Ördögűző (The Exorcist), de az
általa ihletett filmek sokasága mellett egy mai példa a The Conjuring,
ami a démoni megszállás egy tipikus esetét viszi filmvászonra. Óriási
felelősség van ezeknek az erőknek a filmes megjelenítésén, ugyanis
ezeknek köszönhetően a legtöbb ember szinte teljesen azonos
elképzelésekkel rendelkezik a démoni erők működéséről. A démonok általi
megszállással foglalkozó filmek nem a megszállottság hétköznapi eseteit
mutatják be, hanem abszurd, groteszk eseteket, melyek ugyan lehetnek
igazak, de elenyésző arányú kivételnek tekinthetők. A saját családját
lemészárló, eltorzult arcú, külsőleg is démonhoz hasonlatossá váló
megszállottak mutogatása csendben beadagolja a nézőnek azt a tudat
alatti üzenetet, hogy ez, és csak ez a démoni megszállottság, amivel
eltereli a figyelmet a démoni erők működésének teljesen hétköznapi
eseteiről, - ami valójában a démoni erők működésének túlnyomó részét
képezi. Az ilyen esetek előtérbe hozása, a megszállottságról alkotott
hamis kép pedig lehetővé teszi, hogy a démoni erők a hétköznapi életben
minden gyanún felül, teljességgel észrevétlenül működjenek.
Ilyen képet alkotunk a démoni megszállottságról
Azon
felül, hogy a megszállottságról alkotott hamis kép láthatatlanná teszi a
teljesen hétköznapi eseteket, többnyire ezek a filmek felelősek azért,
hogy a démoni erőket az átlagember olyan, hatalmas erőkként képzeli el,
ami parancsol az ember akaratának és könnyedén uralmat nyer az ember
felett. Ennek a hamis elképzelésnek köszönhetően az emberek felett
ténylegesen eluralkodhatnak démoni befolyások anélkül, hogy az egyén azt
észrevenné, hiszen egyrészt nem ismeri fel, másrészt a sátánista
propaganda a tudat alatti üzenetekkel elhiteti, hogy az ellenállásnak
semmi ételme, mert a démon ereje mindig hatalmasabb.
A
sátánista propaganda jellegzetes vonása, hogy az ember a sátánista
propaganda létezését sem hiszi el. Teljes tagadással reagál. Emiatt a
tudat alatti üzenetek kifejtik hatásukat, - és a statisztika önmagáért
beszél. Ha valaki 80 évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy 100 év múlva
Európában a kereszténység egy elszigetelt kisebbség lesz – el lehet
képzelni, mi lett volna az általános reakció. Pedig a tíz év alatt 1,6
millióval kevesebb katolikus intő jel, és ez csak az összlakossága
vonatkoztatott statisztika. ’Valamiért’ arról nem hoznak nyilvánosságra
adatokat, hogy a ’89 után születettek közt hány százalék mondaná magát
kereszténynek. Hány hívő ember van azok közt, akik a rendszerváltás után
születtek? A rendszer nem fogja leleplezni önmagát.
-
A rejtett sátánista propaganda sikeresen elérte, hogy ma általánosan
elfogadott dolognak számítanak olyan dolgok, amiért néhány évtizeddel
ezelőtt megkövezés, de minimum általános megvetés járt volna. A
tévképzetekkel tudták ezt elérni, ugyanis azt láthatjuk, hogy az
embereknek fogalma sincs arról, mi sátánizmus, és mi nem az. Azt
gondolják, a sátánizmus a sátánisták által végzett groteszk szertartások
összessége, miközben nem veszik észre, hogy az életük egy-egy
meghatározó eleme is sátánizmus. Annyira a hétköznapi élet részévé vált,
hogy az átlagembernek már fel sem tűnik.
A sátánizmusról alkotott kép…
és a modern sátánizmus gyakorlata.
A
sátánizmus idealizált képének kialakulásához az önmagukat sátánistáknak
kikiáltók és okkultisták is nagyban hozzájárultak, de azt tisztázni
kell, hogy a démoni erők szolgálata nem merül ki a feketemisében, a
sátánista rituálékban, vagy a sátánista filozófiában. A démoni erők
szolgálata, vagyis a modern sátánizmus gyakorlata a gyermekeit otthagyó
családapa, a férjét megcsaló feleség, a feleségét megcsaló férj. A
sátánizmus egy másik, modern gyakorlatának nevezhető az is, hogy ami
mellé nem kerül meztelen nő, az a fogyasztói társadalomban sem eladható,
még akkor sem, ha csak egyszerű újságról van szó. A sátánizmus modern
gyakorlata, hogy az ember a legelemibb ösztöneinek van alávetve - az
egyszerű ösztöneinél fogva mozgatható, felkelthető a figyelme, sőt, mi
több; ezt teljesen normálisnak tartja, esetleg valamilyen indokkal még
büszke is rá.
Hogy
végre tisztább képet alkothassunk a társadalom mai állapotáról, ki kell
jelentenünk; az erkölcstelenség minden formája sátánizmus. Ahogyan
sátánizmus az erkölcstelenség elfogadása és az erkölcstelenség elleni
fel nem lépés is. Az ösztönök értelem és érzelem fölé helyezése
lealacsonyítja az embert, aki így a démoni befolyásokra nyitottabbá
válik. A mai világban mennyire jelent valós veszélyt, hogy a démoni erők
a társadalomra hatást gyakorolhatnak?
A megszállás
A
démoni megszállással foglalkozó filmek jellegzetes vonásai akár a
teljes társadalomra is vonatkoztathatók. A megszállás folyamata szintén
tetten érhető a tömegeken. Ez akár a kultuszfilmekből ismert jelenetek
alapján is körvonalazható. A megszállás első fázisa a figyelemfelkeltés.
A démon fokozott ingerekkel hívja fel magára a figyelmet. Szokatlan
hangok, hirtelen hangos zaj. Az inger a célszemély ingerküszöbét
meghaladja, a figyelem a kívánt irányba terelődik. Nyikorgó ajtók,
kopogás a padláson, vagy a falakban. Amelyik inger sikeresen odavonzza a
figyelmet, a démon azt a tevékenységét fokozza, mígnem a kiszemelt
áldozat állandó figyelmét megszerzi. Ez a megkörnyékezés folyamata, ami
nem véletlen, hogy hasonlóságot mutat a tömegmédiában látottakkal. Ki
hol halt meg, milyen szörnyűségek történtek a világban, botrányok,
balesetek, mind a figyelemfelkeltés formái. Amelyik ingerre nő a
nézettség, azt fokozzák. Ha a néző haláleseteket akar, a csapból is az
fog folyni, hogy hol milyen haláleset történt. Ha a néző csak az
erkölcstelenségre figyel fel, erkölcstelenséget mutatnak neki. Ha
botrányt akar, akkor botrányt csinálnak. A lényeg mindig az állandó
figyelem megszerzése.
Miután
a démon megszerezte a kiszemelt áldozat figyelmét, megpróbál
eluralkodni rajta. Ezt a figyelem teljes rabul ejtését követően
megfélemlítéssel tudja véghezvinni. Az ajtók kicsapódnak, bár senki
nincs ott, aki kinyitotta volna. Az ablaküveg betörik, pedig senki nem
volt ott. Furcsa fények, villogás, esetleg eldurannak a villanykörték.
Klasszikus jelenetei ezek a démoni megszállással foglalkozó filmeknek. A
végkimenetel mindig a kiszemelt áldozat figyelmének rabul ejtése és a
teljes megfélemlítés, mígnem az áldozat elfogadja a démon jelenlétét
azzal, hogy a démon jelenlétéhez igazítja az életét, alkalmazkodik
hozzá. A tömegmédia rabul ejti az ember figyelmét, olyan ingert ad, amit
a néző akar, és az sem véletlen, hogy a következő lépcsőfok is
hasonlóságot mutat. Nehéz lenne letagadni, hogy a tömegmédia az emberek
általános megfélemlítésének eszközévé vált. A ’démon’ jelenlétéhez való
alkalmazkodás szintén megjelenik a társadalom és a média viszonyában, ez
tagadhatatlan. Amit a média sulykol, az elfogadottá válik. Az emberek
alkalmazkodnak, és aki nem akarja elítélendőnek gondolni magát, azon is
az alkalmazkodás kényszere van.
Az
eluralkodás folyamata végül abban teljesedik ki, hogy a démon
elszakítja az áldozatot a külvilágtól és elzárja a lehetséges segítség
útvonalait. Ezt az ingerküszöb továbbfokozásával éri el, mígnem az
ingerküszöb olyan szintre jut, hogy más benyomások egyszerűen nem jutnak
el az áldozat agyáig. Abban a fázisban a kiszemelt áldozat önerőből és a
környezete számára is menthetetlenné válik, ezen a ponton már
ördögűzésre van szükség.
Az
eluralkodás fázisának betetőzése kísérteties hasonlóságot mutat a
társadalom atomizálódásával. Az ingerküszöböt fokozatosan emelik, mígnem
a néző (az áldozat) már csak ugyanazon a forrásra tud figyelni. Erre
kiváló példa a mai filmek és a több évtizeddel ezelőtti filmek közti
különbség. Érdemes megfigyelni, hogy egy 50, vagy akár 30 évvel ezelőtt
forgatott film mennyire nem tudja lekötni a figyelmet – mert az akkori
filmek a mai ingerküszöböt már nemhogy nem haladják meg, de a közelébe
se érnek (unalmasnak hatnak). Az emberek nem egymásra figyelnek, mert ’a
valóság szürke’, az álomvilág pedig szép színes és erősebb ingereket
ad. A démon elszigetelte áldozatát, aki már csak rá tud figyelni.
Miközben
a megfélemlítés az utolsó ellenállást is legyűrte, a segítség minden
más lehetséges útja el van zárva, a következő lépés a megszállás. Azon a
ponton már exorcizmusra van szükség.
Nógrádi Tamás