A hétvégén egy barátnőm rávett, hogy menjek el vele egy vallási
gyülekezetbe. A mostani időszakban sokszor említettem neki, hogy úgy
érzem, hibát-hibára halmoztam, és szükségem lenne némi lelki támaszra.
Mivel a családom nem túl vallásos, én pedig csak kórustagként vettem
részt miséken, kevés tapasztalatom volt a kereszténységet illetően.
Naivan nem kérdeztem rá, hogy pontosan mi is a neve a helynek, évek óta
csak "gyüliként" emlegeti, és hogy amolyan mérsékeltebb
keresztény-ágazat, név szerint pünkösdi karizmatikus. Persze hiba volt,
hogy nem néztem jobban utána, meg is lett a jussa a hanyagságomnak.
Mikor leszálltunk Kőbánya-Kispesten a metróról, már kezdett gyanússá
válni a dolog, hiszen az aszfalton ott virított nagy betűkkel, nyíllal:
"HITGY". Az épületet meglátva esett le a tantusz, hiszen egy
ártalmatlan, apró gyülekezetnek mi szüksége lenne egy egész
épületkomplexumra... Bent nagy plakátok, felváltva a holoipar
termékeivel, illetve "kézműves", gyanúsan minden standnál ugyanúgy festő
lekvárokkal, ruhákkal, miegymással.
De a lényeg ezután jött: az istentisztelet. Kezdetnek néhány reklám a
kivetítőkön, nyereményjátékra való felhívások, "túlélők" könyvei. Aztán
egy rövid ismertető a jövőheti programról, majd (amire barátnőm előtte
fel is hívta a figyelmemet) egy hosszú, viszont eleinte egész hangulatos
közös éneklés. Furcsa volt elsőre, hogy sok helyen nem az általam addig
megszokott keresztény témák jöttek fel a dalokban, hanem rengeteg
utalás az Ószövetségre, zsidó nevek, helyek, történetek - de hát ez nem
egy keresztény gyülekezet? Nos, amint hamarosan kiderült, korántsem -
legalábbis a legmélyén nem.
Megrökönyödve szemléltem a sokaságot, amiben szinte mindenki ének
közben karjait az ég felé emelte, sőt sokan úgy hányták-vetették egész
testüket, hogy féltem, lekaszabolják a mellettük állókat. Ezután jött az
adománygyűjtés, ami alatt a mellettem ülő nő szinte eszét vesztette,
mert a mi sorunkat véletlenül kihagyták. Emiatt össze-vissza rohangált,
pénzét gyűrögetve, nehogy lemaradjon az egyház nyugdíjának bármely
forintjáról.
Az előadás alatt volt szó holokamuról, próféciákról és a zsidók a
világ feletti (közeljövőbeli) hatalomátvételéről. Az előadó, Német
Sándor mindenkit biztatott Izrael és az egész zsidóság támogatására,
árulónak bélyegezte mindazokat, akik esetleg Palesztina mellett
szólalnának fel európai létükre, hivatkozva arra a "tényállásra", hogy
mégis kinek kellene még egy terrorista állam.
Azt hittem, ezt tovább fokozni nem lehet, de hát, mind tudjuk, hogy
ilyen alkalmakkor esélytelen reménykedni az ilyesmiben. Ekkor jött
ugyanis a cionizmus éltetése, miszerint az védi a nemzeteket (!), és
egyáltalán nem csak a zsidóság érdeke. Hiszen, mint bölcs demagógunk
kifejtette utána, az egész világ érdeke, hogy a zsidóság átvegye a világ
feletti uralmat, hiszen az csupa jót hoz magával, többek közt, a
próféciák szerint, a Messiást.
A röpke négy óra, amennyi ez a program volt (illetve ameddig én
bírtam) szünet nélkül telt, ételhez esélytelen volt jutni, hiszen mind a
bódék, mind a büfék bezártak az előadás idejére, hogy mindenki teljes
figyelmével jelen lehessen.
Mindezek után csak sután kerestem a szavakat, kifogásokat, hogy miért
is nincs tervemben többé ide ellátogatni barátném társaságában.
Szememre vethetik, hogy őszinte is lehettem volna vele, hogy nem leszek
egy ilyen zsidó propaganda áldozata, de mentségemre szóljon, hogy
egyébként ez a lány igen jólelkű, és kedves barátom. Mondjuk ezek után
igen nagy kétségeim támadtak az intelligenciabeli képességeit illetően.
Üdvözlettel,egy (szörnyülködő) fiatal magyar lány
