2011. december 20., kedd
Angyali érintés II.
11 - A titok
12 - Rock and roll apuka
13 - Az indigó angyal
14 - Jákob lajtorjája
15 - Visszatérés
16 - Csellengők
17 - Drága Istenem
Angyali érintés II.
6.- A mosoly művelet
Monica egy egzotikus táncos segítségére siet, akinek a lánya farkastorokkal született.
7 - Bankrablás földrengéssel
Monica és Tess egy bankrablás közepén találják magukat. Amikor közben földrengés lesz, Monica a páncélteremben reked egy várandós nővel.
8.- Azonosítatlan nő
Jennifer, aki riporter egy újságnál, csak a mának él. Nincsenek céljai, tervei. Egyik nap bent ragad a liftben Clay-jel, aki meghívja egy esti partira. Jennifer elmegy, és szemtanúja lesz egy tragédiának, egy véletlen balesetnek. Ez teljesen megváltoztatja a lány életét...
9 - Fivérek
Amikor egy csaló prédikátornak adja ki magát, a bátyja megpróbálja megleckéztetni. Vajon Monica jó útra tudja-e téríteni őket?
10 - Rossz úton járva (Elveszettek)
Tess és Monica ezúttal egy esküvőn dolgoznak. Mark, akire vigyázniuk kell, régi barátja esküvőjére tér haza hosszú évek után Európából. Mark ekkor tudja meg, hogy legjobb barátja, egyetemi csoporttársa, évekkel ezelőtt öngyilkos lett, mert csalással vádolták. Mark maga sem tudja, de valójában vétlenül ő is okozója barátja halálának...
Angyali érintés II.
1 - Interjú egy angyallal
Monicával interjút készít egy riporter, hogy felelevenítse a sebész esetét, aki azt az ittas sofőrt műtötte, aki a gyermekeit megölte.
2 - Bizalom
Zack Bennett jó zsaru, de pár hónapja - mióta meglőtték - megváltozott. Betegsége idején erős fájdalomcsillapítókkal kezelték, és ez segített drogfüggése kialakulásában. Monica lesz az új társa, és feladata, hogy segítsen Zack-nek megtalálni a helyes utat...
3 - Ördögi angyal
Monica egy egymástól elhidegült apának és fiának igyekszik segíteni. Túl kell járnia egy a munkáját szabotálni tervező bukott angyal eszén.
4 - A sofőr
Debora sikeres riporter, akinek meggyőződése, hogy ő alakítja a sorsát. Ám egy véletlen baleset elképzelései felülvizsgálatára kényszeríti. A tragikus esemény hatására, hosszú évek után szembenéz önmagával, szorongásaival. Ebben segít Monica...
5 - Egymásra találás
Megan - aki egy éve vesztette el a férjét - most anyja temetésére utazik haza. Itt találkozik ifjúkori szerelmével, Sammel, akinek érzései mit sem változtak Megan iránt, és most szeretné életét összekötni vele. A nő is hasonlóan érez, ám elutasítja Sam közeledését és megosztja vele élete fájdalmas, halálos titkát. Itt igazán elkél az angyalkák segítsége...
Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning“
Köszönet az Isteni Irgalmasság ajándékáért
2011. december 19., hétfő, 7:30
Drága leányom, mennyire szeretném, ha a keresztények mindenhol szívük mélyének hódolatát fejeznék ki megszületésemért.
Forró óhajom, hogy Szentlelkem áthassa majd az egész emberiség szívét és lelkét ezalatt az idő alatt.
Születésem ünneplését valódi jelentéséért kell tisztelni. Ne feledjétek, hogy ekkor megváltásom ajándékát tisztelitek.
Atyám először ezért küldött Engem.
Ezért fogok ismét visszatérni, hogy a megváltás második esélyét ajánljam fel az emberiségnek.
Azt akarom gyermekeim, hogy a Keresztes Imahadjárat következő imáját ebben a Karácsonyi időben ajánljátok fel:
„Ó, Mennyei Atyánk,
Nagy elismeréssel tisztelünk Téged azért az áldozatért, mely által Megváltót küldtél a világba.
Örömmel és hálaadásként ajánljuk fel neked alázatos, hálaadó imánkat az Isteni Irgalmasság ajándékáért, mellyel gyermekeidet most megajándékozod.
Ó Legmagasságosabb Isten, tégy minket méltókká, hogy hálával elfogadhassuk ezt a Nagy Irgalmasságot.”
Szeretett Megváltótok,
Jézus Krisztus
P. Kozma Imre, a Betegápoló Irgalmasrend priorának Karácsonyi üzenete
A karácsonyi titok azoknak valóság, akik a világ éhező, fázó, otthontalan gyermekeiben felismerik a fénytelen barlangistálló jászlába fektetett Gyermeket. E felismerésben megérkezik a boldogság a földre, s nyomában a béke.
E felismerésben fogant Assisi Szent Ferenc lelkében az elhatározás: „Amit kívánsz, kedvedért mindent megteszek!” Egy, a társainak elviselhetetlen, de tőlük a gondozásra átvett „elvetemült poklosnak” mondta ezt, akinél ő is kudarcot vallott. Ferenc, Isten megtapasztalt jóságának örömében volt erre képes. Abban az örömben, hogy most valamicskét visszaadhat abból az elfogadó, megbocsátó, gyógyító, irgalmas szeretetből, amit ő az Úrtól kapott.
Mindegyikünk vágyott-áldott jutalma lehet az, amit e testben-lélekben meggyógyult ember − útban az égi haza felé − Szent Ferencnek üzen: „Maradj meg Isten áldásában!”
E felismerésben választ királyi születésével végletesen ellentétes életmódot − kortársait lenyűgözve − Árpádházi-Thüringiai Szent Erzsébet. A szegény Krisztus menyasszonyaként minden elesettel együtt érez, minden szenvedővel együtt szenved, minden szegényben Krisztust látja. S mert a szükség csak közelről látszik, személyesen kereste fel a szegényeket. Férjének és családjának él, mégis van ideje mindenki számára, akit közelébe hoz az élet.
Olyan örökséget hagyott ránk, amelynek felhasználásával, a jólét és nyomorúság között meredő falak legyőzhetők, s összekapcsolhatjuk az eget a földdel.
E felismerésben értelmezhető a Betegápoló Irgalmasrend alapítójának, Istenes Szent Jánosnak rácsodálkozó kérdése: „Te vagy, Uram?”
Egy kedves legenda szerint mielőtt egy beteg szegényt asztalhoz ültetett volna, ágyba fektetett volna, lábát megmosta. Mikor fölébe hajolt, látta, hogy a láb szögekkel átvert. Áhítattal emelte föl fejét: „Te vagy, Uram?” A koldus mosolyogva bólintott és eltűnt.
A látomás megszűnt, de Istenes Szent János elhatározása megerősödött a betegek szolgálatára. Azóta az ő művében, intézményeiben, családjában az irgalom győzedelmeskedik az ítélet felett.
Oly korban élünk, amikor sokan elveszítik hitüket. Az ember nem úgy veszíti el a hitét, mint egy pénztárcát, vagy lakáskulcsot, hanem úgy, hogy nem engedi, hogy a hit alakítsa életét. Helyette mentegeti magát, enged a kényelemnek, az önzésnek, az emberek hízelgésének, az előítéleteknek, amik mérgezik a családok, a közösségek, a társadalom életét.
Akik a legkisebbeket felkarolják, azok egy jobb világ hírnökei.Akik a legkisebbeket felkarolják, azok egy jobb világ hírnökei.
A múlt század elején történt. Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett.
Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította: „Ezt szeretnéd megvenni?” A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról. „Nem is lehet drága” − folytatta a férfi. A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne. „Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit.” A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta.
„Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el.”
A gyerek csodálkozva nézett a férfira. „Gyere, menjünk be az üzletbe” − és megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt: „Éppen zárni készülök.” A férfi hunyorított a szemével: „Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar.” Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta: „Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, amit szeretnél.”
A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó betlehemre: „Ezt szeretném.” A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot.
Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart. „Szó sincs róla, uram” − szólt a kereskedő. „Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.”
A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus.
Budapest, 2011 Karácsonyán
P. Kozma Imre OH
prior
E felismerésben fogant Assisi Szent Ferenc lelkében az elhatározás: „Amit kívánsz, kedvedért mindent megteszek!” Egy, a társainak elviselhetetlen, de tőlük a gondozásra átvett „elvetemült poklosnak” mondta ezt, akinél ő is kudarcot vallott. Ferenc, Isten megtapasztalt jóságának örömében volt erre képes. Abban az örömben, hogy most valamicskét visszaadhat abból az elfogadó, megbocsátó, gyógyító, irgalmas szeretetből, amit ő az Úrtól kapott.
Mindegyikünk vágyott-áldott jutalma lehet az, amit e testben-lélekben meggyógyult ember − útban az égi haza felé − Szent Ferencnek üzen: „Maradj meg Isten áldásában!”
E felismerésben választ királyi születésével végletesen ellentétes életmódot − kortársait lenyűgözve − Árpádházi-Thüringiai Szent Erzsébet. A szegény Krisztus menyasszonyaként minden elesettel együtt érez, minden szenvedővel együtt szenved, minden szegényben Krisztust látja. S mert a szükség csak közelről látszik, személyesen kereste fel a szegényeket. Férjének és családjának él, mégis van ideje mindenki számára, akit közelébe hoz az élet.
Olyan örökséget hagyott ránk, amelynek felhasználásával, a jólét és nyomorúság között meredő falak legyőzhetők, s összekapcsolhatjuk az eget a földdel.
E felismerésben értelmezhető a Betegápoló Irgalmasrend alapítójának, Istenes Szent Jánosnak rácsodálkozó kérdése: „Te vagy, Uram?”
Egy kedves legenda szerint mielőtt egy beteg szegényt asztalhoz ültetett volna, ágyba fektetett volna, lábát megmosta. Mikor fölébe hajolt, látta, hogy a láb szögekkel átvert. Áhítattal emelte föl fejét: „Te vagy, Uram?” A koldus mosolyogva bólintott és eltűnt.
A látomás megszűnt, de Istenes Szent János elhatározása megerősödött a betegek szolgálatára. Azóta az ő művében, intézményeiben, családjában az irgalom győzedelmeskedik az ítélet felett.
Oly korban élünk, amikor sokan elveszítik hitüket. Az ember nem úgy veszíti el a hitét, mint egy pénztárcát, vagy lakáskulcsot, hanem úgy, hogy nem engedi, hogy a hit alakítsa életét. Helyette mentegeti magát, enged a kényelemnek, az önzésnek, az emberek hízelgésének, az előítéleteknek, amik mérgezik a családok, a közösségek, a társadalom életét.
Akik a legkisebbeket felkarolják, azok egy jobb világ hírnökei.Akik a legkisebbeket felkarolják, azok egy jobb világ hírnökei.
A múlt század elején történt. Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett.
Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította: „Ezt szeretnéd megvenni?” A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról. „Nem is lehet drága” − folytatta a férfi. A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne. „Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit.” A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta.
„Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el.”
A gyerek csodálkozva nézett a férfira. „Gyere, menjünk be az üzletbe” − és megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt: „Éppen zárni készülök.” A férfi hunyorított a szemével: „Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar.” Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta: „Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, amit szeretnél.”
A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó betlehemre: „Ezt szeretném.” A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot.
Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart. „Szó sincs róla, uram” − szólt a kereskedő. „Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.”
A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus.
Budapest, 2011 Karácsonyán
P. Kozma Imre OH
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)