A képmutatás csúcsa

A Digi tévécsatorna még februárban közölte, hogy az egyik csatornája, amely eddig csak éjszaka sugárzott pornóműsort, a jövőben 24 órán teszi majd. Ezek a csatornák a tévé alapcsomagjában nicsenek benne, azokat külön lehet kérni, külön lehet rá előfizetni, igaz csupán 10 forintos havidíjért. Több megrendelő azonban azt kifogásolta, hogy a Digi azoknál is elérhetővé tette a pornócsatornát, akik nem kérték azt, nem fizettek rá elő. Ráadásul mindenféle figyelmeztetés nélkül, valahol a gyermekcsatornák közvetlen közelében. A Digi válasza a képmutatás csúcsa:

„A DIGI által nyújtott díjmentes felnőtt tartalom egyetlen telefonhívással eltüntethető az elérhető csatornák közül. A Civil Összefogás Fórum közleményére reagálva a DIGI megerősítette, hogy bármely előfizetője az ingyenesen hívható 1272-t tárcsázva azonnal megszüntetheti a hozzáférést a felnőtt tartalomhoz. A szolgáltató köszönetét fejezi ki a CÖF-CÖKA-nak az észrevételért, és egyetért azzal, hogy rendkívül fontos a gyermekek megfelelő értelmi, érzelmi fejlődése."

A DIGI azt is írja, hogy a felnőtt csatorna időkorlát mentessé tételéről ügyfeleit előzetesen tájékoztatta személyre szólóan és web oldalán keresztül is. Ebből úgy tűnik, érdemes az unalmas című hírleveleket is átfutni, hátha ehhez hasonló változtatások derülnek ki belőle. (index)

Azaz előre és ingyen mutatjuk a pornócsatornát mindenkinek, de a senki által nem olvasott hírlevelünkben azért leírtuk, hogy azt le lehet tiltani. A gyerek, aki napközben kattintgat a tévé előtt, a felnőtt, aki nem olvassa a csodálatos hírlevelet, és egyáltalán, a jó erkölcs pedig vessen magára, miért nem figyel eléggé... Egy hasonlattal: A gyilkos azt mondhatná, én csak kilőttem a golyót, az áldozat nyugodtan félre állhatott volna, hiszern hallotta a lövés hangját, látta a fegyvert - nem az én hibám, hogy a golyó eltalálta és meghalt... De! - szerk.

http://szeretetfoldje.hu/index.php/cikkek-irasok/5920-a-kepmutatas-csucsa

Renee Swope: Változás

"…hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére” Kol 2,2

Ahogy belépett az ajtón, láttam rajta a változást. 16 éves Andrew gyermekem edzésről érkezett, és a szokásos fásult, kimerült kifejezés helyett mosoly ragyogta be az arcát, mely így olyan volt, mint a telihold.

Meg sem kérdezhettem, mi történt, már mondta is: „Ahogy jöttem kifelé, az előcsarnokban megállított az igazgató, s azt mondta ’egy bajnokhoz is méltó lett volna’, ahogy dolgoztam.”

Egy megjegyzés feldobta Andrew hangulatát. Az, hogy valaki törődött vele, nézte, hogyan súlyzózik, olyan érzelmi hullámot indított el a fiamban, hogy legszívesebben megölelte volna azt az embert. De mivel ez fura lett volna, csak annyit mondott: „köszönöm”, és ment is tovább.

„De mikor a kijáratnál voltam – folytatta Andrew -, ledobtam a táskámat, és visszaszaladtam, hogy megköszönjem a tagnak a biztatást! Annyira jól esett!”

Másnap reggel Andrew elmondta, hogy mindegyre a tegnapi jelenet jár a fejében. „Elhatároztam, hogy mostantól kezdve, ha észreveszem, hogy valakinek biztatásra van szüksége, bátorítani fogom! Nem csak azért, hogy neki jól essen, hanem mert nekem is jól esik másokra figyelni, s nem mind csak magammal foglalkozni.”

Alig bírtam visszatartani a könnyeimet. Igen, büszke voltam a fiamra ezért a hozzáállásáért, de főleg a változás nyűgözött le, amit a tekintetében láttam. Az ő engedélyével megosztom, miért volt ez ilyen nagy dolog.

Hónapok óta tanúi voltunk, hogy a mi lelkes, boldog, vidám gyermekünk egyre inkább visszahúzódik tőlünk és a barátaitól. Mély kétségeinek adott néha hangot, elbizonytalanodott Istenben és saját életének értelmében.

Nyomasztó gondolatok gyötörtek, látva, hogyan süllyed le lassan a kisfiam a csüggedés, a kételkedés mocsarába, haragosan marcangolva magát küzd Isten ellen, a saját életmódja ellen.

Sokat imádkoztunk a férjemmel. Birkóztunk Istennel. Mindig beszélgettünk Andrew-val az őt nyomasztó kérdésekről, ha erre igénye volt. És szerettük tovább is, amennyire csak tudtuk.

Most, jó néhány hónappal az eset után is elképedek, mekkora változást tud eredményezni néhány biztató szó. Egy idegentől, aki észrevette, aki bátorította, és arra indította, hogy továbbadja, amit kapott tőle.

Mai alapigénkben Pál apostol megosztja velünk, hogy azért küzd a többiekért, "hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére” (Kol 2,2).

Az történik, hogy amikor biztatunk, bátorítunk valakit, szeretetben egyesül szívünk Istennel és egymással? És valami magasabb rendű megértésre jutunk, mely segít felismerni, milyen gazdagok vagyunk Krisztusban?

Azért írtam le ezt ma, mert reggel újra felidézte Andrew, mekkora változást jelentett az életében az a megjegyzés az edzőteremben. Azt mondta, hosszú idő után először érezte újra Isten szeretetének erejét és valóságát, ami előtt hónapokig zárva tartotta a lelkét. És a következő időszakban újra tudott remélni, újra tudott bízni Istenben.

Uram, köszönöm Neked a biztatás kegyelmét. Segíts, hogy lassítani tudjak, és meghalljam szavadat, amivel reményt árasztasz a lelkembe, tudatosítod bennem, hogy látsz, hogy értékelsz, hogy célod van velem! Jézus nevében, Ámen.