Mielőtt
a jelenések Anguerában elkezdődtek, Pedro Régis mintegy 18 hónapja
rohamoktól szenvedett, amire az orvosok nem találtak magyarázatot.
Számos orvos megvizsgálta őt, de diagnózist egyikük sem tudott
felállítani. Sok neurológiai, és kardiológiai vizsgálaton ment
keresztül. Csak azt tudták megállapítani, hogy minden teljesen
szabályos. Mindez nagyon aggasztotta szüleit, és családját. Mint írja,
időnkét érezte a betegséget, időnként el is ájult, majd magához tért, és
kis idő elteltével a betegségnek semmiféle jelét nem tapasztalta.
1987.
szeptember 29-én Pedro Régis hazatérőben volt az iskolából, az Anguera
melletti Bonfim de Feira városából, ahová tanítóképzőbe járt. Amint
leszállt a buszról, a házuk mellett lévő kis iskola előtt, rátört a
rosszullét. Vele lévő barátja, Celestino Silva Santa Cruz, segítségért
sietett Pedro családtagjaihoz. Pedro Régis abban a pillanatban érezte,
hogy el fog ájulni, ezért leült a földre, és észre sem vette, hogy a
közvetlen közelében egy hangyaboly van. Akkor megjelent egy fiatal
hölgy,- ő azt hitte, hogy egy nővér a szomszédból, aki Olaszországba
költözött,- húsz év körülinek látszott, fehér ruhát viselt, fehér
fátyollal, mely eltakarta arcát. Amikor odaért hozzá, így szólt:
„Segítek neked kijönni a hangyák közül.”
Nagy
könnyedséggel karjaiba vette őt, felemelte,- és beszámolója szerint,
mivel nem érezte elég biztosnak lábait a járáshoz,- bevitte őt a kis
iskola előcsarnokába, amely kb. 300 m-re volt a házától. Az iskola még
mindig ugyanott működik. Ettől kezdve Pedro már nem emlékszik a
történtekre.
A
nem sokkal később érkező családtagok már eszméletlen állapotban
találták őt. Amikor magához tért, megkérdezte, ki volt az a fiatal
hölgy, aki segített neki. Azok nem értették, miről beszél, de azt sem,
hogy mi történhetett. Érdekes tény, hogy – bár Pedro teste tele volt
hangyákkal,- hangyacsípés viszont egyáltalán nem volt rajta.
1987.október
1-én Pedro éppen beszélgetett nővéreivel a hálószobájukban, amikor a
fiatal hölgy megjelent neki. Megismerte, hogy ő az, aki pár napja
segített neki. A fiatal hölgy azt kérte, hogy nővérei hagyják el a
szobát. Aztán beszélt hozzá, és üzenetet adott át neki azzal, hogy ne
tárja fel addig senkinek, míg ő engedélyt nem ad rá. Kérte, hogy mondja
el a Rózsafűzért minden nap, és keressen egy papot. Pedro már kezdte
érteni, hogy ez egy jelenés lehetett, de még azért kétségek is
gyötörték, nem csak a képzelete játszott-e vele.
1987.
október 3-án, ebben a Rózsafűzér Királynőjének szentelt hónapban, a
család együtt imádkozta a Rózsafűzért, amikor Pedro női hangot hallott a
házon kívülről. Megkérte egyik nővérét, hogy ellenőrizze, ki van ott. Ő
visszatérve azt mondta, hogy senki nincs kinn. Másodízben is hallotta a
hangot. Most egy másik nővére ment ki, de ő sem talált senkit. Mikor
harmadízben is hangot hallott, Pedro maga ment ki, hogy körülnézzen,
szólítja-e őt valaki.
Nem
messze a ház tornácától volt egy hegy, amelyen Pedro erős fényt látott,
és késztetést érzett, hogy odamenjen. Sietett volna oda, de családja
zavarban volt, és megpróbálták őt visszatartani. Attól tartottak, hogy
talán öngyilkosságot akar elkövetni, és leveti magát a hegy lábánál lévő
kis tóba. Nővére, Valdeci, szintén látta a fényt azon a helyen. A másik
nővére, Iraci, aki ruhájánál fogva tartotta, megkérte a családtagokat,
hogy engedjék menni, ő majd elkíséri. Megérkezve a helyszínre, Pedro
csalódott lett, mivel a fény eltűnt. Mikor körülnézett, hirtelen
meglátta azt a fiatal hölgyet, nagy fényességgel körülvéve, aki már
előzőleg is megjelent neki.
Valami
furcsa erő arra késztette, hogy ereszkedjen előtte térdre. Ekkor a
fiatal hölgy bemutatkozott: „Ne félj, én Jézus Anyja vagyok, aki azért
jöttem, hogy közreműködésedet kérjem, és segíthessek az én szegény
gyermekeimnek.” A fiatal hölgy azt is elmondta Pedronak, hogy most ő
megszabadult már a rohamokat okozó betegségétől, és arra kérte, hogy
jöjjön vissza erre a helyre minden szombaton.
1987.
október 10-én, szombaton megjelent a Béke Királynője, és üzenetet
bízott rá, kérve őt, hogy írja le. Ez az első nyilvánosságra hozott
üzenet, amit Miasszonyunk Anguerában adott.
Az üzenet az alábbi:
„Én
a Béke Királynője vagyok, és azt kívánom, hogy minden gyermekem álljon
az oldalamon a nagy gonoszság elleni harcban, amely behatolt ebbe a
világba.
Hogy
ez a gonoszság ne valósulhasson meg, nektek imádkoznotok, és hinnetek
kell. Térjetek meg olyan gyorsan, amennyire csak lehetséges. A világ
nagy veszélyben van, és hogy megmeneküljetek ettől a veszélytől,
imádkoznotok kell, meg kell térnetek, és hinnetek kell a Teremtő
Szavában. Az imádkozás békét hoz a világ számára. Gyermekeim, sokan
mennek közületek templomba, de nem tiszta szívvel, és hit nélkül teszik.
Sokan csak azért mennek, hogy mutassák, ők katolikusok. Ez nagy hiba.
Nektek egyetlen ösvényt kell követnetek: az pedig az Igazság. Vannak,
akik nem tudnak megbocsátani, de nektek szükségetek van arra, hogy
megbocsássatok a szomszédotoknak. Az ellenségeskedés a Sátán műve, aki
boldog, ha elválaszthat egymástól titeket. Ezért kérlek benneteket
teljes lángoló szívemmel, hogy térjetek meg, imádkozzatok, és tanuljatok
meg megbocsátani a szomszédotoknak.”
Ily
módon, Miasszonyunk, a Béke Királynője jelenései két évtizede kezdődtek
meg azon a szent helyen. Ő sosem maradt el,- mondja a látnok. A
természetfeletti jelenségek a mai napig folyatódnak azon a helyen, és
senki nem tudja, hogy mikor fognak befejeződni, még Pedro sem.
