Bocsa József atya húsvéti homiliája

A Nagyhét és a Húsvét egymás folytatása, csak együtt értelmezhetők.

Miután a mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedésével és halálával befejezte az emberiség megváltásának a művét, testét a sírba tették, és ott nem egészen három napig nyugodott. A borzalmas szenvedések után ez valóban megnyugvás, elnyugodás volt a számára.

Az ő szent testének a sírba tétele a föld megszentelését is jelentette. A katolikus temető megszentelt föld, ahol az Úrban elhunytak megnyugodhatnak, és várhatják azt, hogy bejussanak – feltámadt testük is bejuthasson – a nyugalomnak abba az országába, amelyről a nagyszombati zsolozsma olvasmányos imaórájának szentírási olvasmánya szól: „Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába)"

Jézus halálával és sírban nyugvásával maga a Föld is belépett újjászületésének abba az új korszakába, amely a már Izajás prófétánál is ott szereplő új égben és új földben fog kiteljesedni. Ez az újjászületés a vajúdásnak, szülési fájdalmaknak még évszázadait jelenti, de ennek az új földnek a körvonalai napjainkra már egyre jobban kirajzolódnak.

Milyen lesz ez az új Föld? Ennek az új  égnek és új földnek az ígérete már ott szerepel Izajás prófétánál: „Mert új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek.” (65,17) Erről részletes leírás szerepel a Jelenések könyvének 21-22. fejezetében. „Akkor új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger is megszűnt. (Jel 21,1)” Ez Jézus második eljövetele után fog megvalósulni. Az Apostolok cselekedetiben és a Jelenések könyvében is úgy olvashatjuk, hogy Jézus a felhőkön fog eljönni. Ha pedig a felhőkön jön el, ez azt is jelenti, hogy még nincs itt a világ vége, mert még létezik a föld a maga légkörével. Sok jelenkori próféciában ez úgy szerepel, hogy Jézus azt a paradicsomot fogja visszaállítani, amiből Ádám és Éva a bűn miatt kiűzetett.

Az Isten által a Szentírásnak számos más helyén megígért új paradicsomnak félreértelmezései is voltak már a történelem folyamán, amelyeket az egyház mint hamis várakozásokat, elképeléseket, elítélt. Volt egy ilyen a Középkor és az Újkor határmezsgyéjén És volt egy a közelmúltban, amely még nem zárult le most sem teljesen.

Ez pedig a szocialista-marxista földi paradicsom. Számunkra, a szovjet szocializmust, kommunizmust átélt Kelet-európai országoknak ez már csak egy rémálom, amely sokunkat megnyomorított. Csak egy kis emlékeztető: a lényege ennek az volt, hogy a termelőeszközök köztulajdonba vételével, a szocialista-kommunista proletárforradalommal automatikusan el fog jönni ez a földi paradicsom. És amikor aztán évtizedek múltán is váratott magára, akkor próbáltak farigcsálni az elméleten. Mi jól tudjuk, hogy a földi paradicsom ígérete helyett a szenvedéseknek és a borzalmaknak milyen áradatát hozta magával ez a 40-50 éves kommunista uralom.

A latin-amerikai országokban  azonban most is kacérkodnak vele. Ez nyilvánvalóvá lett Ferenc pápa latin-amerikai útja kapcsán, amelynek mintegy szimbolikus összefoglalása volt a bolíviai elnök által neki átnyújtott különös kereszt, ahol Jézus a Sarlóra és kalapácsra van felfeszítve. Ez a kép azt sugallja, hogy a kereszténységgel összeházasított marxizmus, a felszabadítás teológia hozza el a földi paradicsomot az emberiség számára.

A marxizmust-leninizmust és annak különféle változatait a korábbi pápák XIII. Leo pápától kezdve egyértelműen elítélték, rámutattak a szocialista-kommunista eszmék  káros voltára – nemcsak a kereszténység, hanem a civil polgári társadalom szemszögéből is. És kifejtették az egyház szociális tanítását. A felszabadítás teológiát II. János Pál pápa Ratzinger bíborossal karöltve, aki akkor a Hittani Kongregáció prefektusa volt, határozottan elítélte annak teljes filozófiai-teológiai mélységeiben. Rámutattak arra, hogy keresztény-szocializmus és marxista felszabadítás teológia fából vaskarika.

Azt azonban nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy az egyházi magas tisztségviselők körében ez mindenestül lezárt téma lenne. És sajnos a kommunizmus réme Európát is tovább fenyegeti az orosz birodalom és Kína közelsége miatt.

Hogy ezt a két veszedelmet, és a ránk leselkedő egyéb veszedelmeket is  elkerüljük, ahhoz húsvéti hitre, és abból fakadó tisztánlátásra és hitből fakadó cselekedetekre is szükségünk van. Ezt a húsvéti hitet csak az ajándékozhatja, közvetítheti számunkra, aki azt elsőként birtokolta.

A Szűzanya húsvéti hite.

A sírba tételtől kezdve egy ember volt csak a földön, aki őrizte magában a feltámadás hitét, és ő a Szűzanya volt. Ennek a húsvéti hitnek az igazi ápolója és első képviselője a földön a Szűzanya volt.

A hagyomány úgy tartja, hogy a Szűzanyára való tekintettel rövidítette meg a Mennyei Atya azokat a napokat, hogy nem három nap lett belőle, hanem csak "harmadnap", ahogyan azt a Hiszekegyben is valljuk: „Harmadnapon feltámadott a halottak közül.” Ha úgy lett volna, mint Jónással, hogy három nap és három éjjel tartózkodott a hal gyomrában, akkor Jézusnak csak Húsvét hétfőn délután három óra után kellett volna feltámadnia. De Ő már a 3. sírban töltött nap hajnalán feltámadt.

A Szentírásban ugyan nem szerepel, de a hagyomány úgy tudja – ezt Szent II. János Pál pápa is kijelentette – hogy Jézus feltámadása után elsőként Édesanyjának jelent meg, hogy megvigasztalja Őt, és megajándékozza a feltámadás örömével. Ő, a Feltámadott boldog anyja tud megajándékozni minket is a húsvéti hittel. Vagyis azzal a hittel, hogy most, amikor, Európára, a világra és az egyházra is oly nagy sötétség borul – minden emberi kilátástalanság ellenére is – közel a húsvét hajnala. Bár az egyház is a keresztre feszítésének az óráit éli, de éppen ezért közel van a feltámadás is.

A Szűzanya egészen szoros együttműködését megváltásban egy sajátos egybeesés is kiemeli a mostani 2016-os évben. Az idén Gyümölcsoltó Boldogasszony napja és a Nagypéntek egybeesett. Liturgikusan ugyan külön ünnepli az egyház, de ez az egybeesés mégis figyelemre méltó. Jézus földi életének a fogantatása és befejezése egy napra esett ebben az évben.

Két személy, az új Ádám és az új Éva igenje kellett a megváltáshoz. A Szűzanya igenje Gyümölcsoltó Boldogasszony napján: Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a Te igéd szerint. És Jézus igenje Nagypénteken: „Ha lehetséges, múljék el tőlem e kehely, de mindazonáltal ne az én akaratom legyen, Atyám, hanem a tiéd.” Ha bármelyikük nemet mond, nincs megváltás és nem várhatnánk új ég és új Föld elérkezésére sem.

A Föld már Jézus halálának a pillanatában vajúdni kezdett. Hatalmas égzengés, villámlás volt, nagy földrengés támadt, minden elsötétedett, a templom függönye ketté hasadt. A régi befejeződött és valami egészen új kezdődött.

Ennek az újnak a kiteljesedéséhez, az új földnek az elérkezéséhez Jézus és Mária igenje mellett a mi igenünkre is szükség van. Jézus mint a misztikus test feje megtette, ami tőle telt az emberiség megváltása érdekében, és a Szűzanya is, de nekünk, mint az ő misztikus teste tagjainak is meg kell tennünk a magunkét. Cselekednünk kell ennek érdekében a Szentlélektől megvilágosított hittel és abból következő világos látással. És egyesítve minden cselekedetünket és szenvedésünket Jézus cselekedeteivel és szenvedéseivel, hogy e pusztuló világ romjai alól minél több lélek megmeneküljön és üdvözüljön, és hogy sokan megérhessük az új ég és új föld mielőbbi elérkezését, a feltámadt Üdvözítő második eljövetelét.

http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/1056-husvet-2016

GÁNCS PÜSPÖK SZERINT TÖRŐDJÜNK BELE AZ ERŐSZAKBA?

Épületes húsvéti szöveggel jött elő az evangélikus püspök, mintha elfelejtette volna, hogy Jézust ártatlanul és erőszakkal végeztették ki a zsidók. Úgy látszik ez nem jutott a püspök eszébe. Erőszakra nem szabad erőszakkal válaszolni? Javasoljuk az okos püspöknek, hogy akkor nézzen utána annak, hogy az államok miért tartanak fönn ERŐSZAKSZERVEZETEKET? Azért, elsősorban, hogy minden ország megvédje saját nemzetét, népét és hazáját az ellenségtől. De úgy látszik az okos püspök szótárából az ellenség szó is hiányzik.

MONDJUNK LE AZ ÖNVÉDELMÜNKRŐL?

Mi épületes szövege alapján az elvakult, szemellenzős, képmutató püspök urat a magyarság ellenségének tekintjük, mivel nem engedné meg nekünk az ÖNVÉDELMET sem, ami némi erőszakkal szokott járni. Mert a védekezés másként nem megy a legtöbb esetben, csak erőszakkal. Nem szeretnénk az elvakult, szemellenzős püspökre több szót vesztegetni, de azt még megjegyezzük, ha őt valaki az utcán megpofozná, akkor könyörögne a tettesnek, hogy ez nem volt elég neki, adjon neki még több pofont, csupán a szeretet kedvéért. Vagy mit tett volna az okos püspök 1945-ben, ha a szüleit az ő szeme láttára halomra lőtték volna az oroszok, gyermekeit pedig megerőszakolták volna. Nem védekezett volna sehogy? Persze, ha túlerő van, akkor nehéz és kockázatos dolog az önvédelem, de a magyar történelem legnagyobb hősei a túlerővel szemben mindig is védekeztek és nem hátráltak meg. Ezt tették Árpádtól kezdve, Zrínyin át legnagyobb hőseink, de még a hungarista „nyilas” hőseink is 1944-45-ben. Az ilyen Gáncs-félék pedig előre föltették volna a kezüket az oroszok előtt, hogy „ide lőjetek a mellemre”. Egyébként a püspök hazug és képmutató, hiszen számos magyar pap hősiesen ellenállt, amikor oroszokkal, szerbekkel, zsidó ÁVÓ-sokkal, pufajkásokkal került szembe. A püspök idézhette volna, hogy csak a II. világháború során több ezer magyar pap vált a kommunista erőszak áldozatává, többen ellenállást is tanusítottak, önvédelemből. A győri Apor püspök is ellenállt a fegyveres erőszaknak! A hamis értelemben használt szeretet jegyében jobban tette volna a püspök, ha hallgatott volna. Kép:MNO, részlet

ERDŐ RABBI MÉG TÖBBET IS MONDOTT

Az esztergomi érsek húsvéti üzenete ebben az épületes szövegben merült ki, aminek lényegét idézzük: A könnyelmű ember a hónap közepén föléli fizetését…

Ebből is látszik, hogy az elhíresült főpapnak semmilyen fogalma sincs a hazai nyomorúságról, amikor millióknak nincs elégséges jövedelmük, tehát eleve képtelenek könnyelműen költekezni. Erdő rabbinak tudnia kéne, hogy Magyarországon közel négymillió magyarnak azért fogy el a hó közepére a pénze, mert addigra minden számlájukat kifizették és ennivalóra is alig jut nekik, a többi létszükségletről pedig még nem is beszéltünk. Kép: Kun páter (Kun András 1911-1945), minorita szerzetes 1944 őszén nemzetünk védelmében fogott fegyvert

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/g%C3%A1ncs-p%C3%BCsp%C3%B6k-elg%C3%A1ncsolt-benn%C3%BCnket

JÉZUS NEM VOLT ZSIDÓ?

A húsvéti ünnepekkor számtalanszor elhangzik, hogy Jézus a „zsidók királya” volt. Hogy lehet az, hogy húsvétkor a zsidók nem emlékeznek meg az állítólagos „zsidó” Jézus királyukról, akiket ők ölettek meg. Most abba nem megyünk bele, hogy az ókori zsidóknak nem is volt királyuk, hisz olyat mint királyság sosem hoztak létre az állandóan vándorlók, a gyülevész rablóhordák tömegei. Semmi nyoma nem maradt meg, semmilyen királyságuk nem létezett. Miközben más ókori népektől 6-8-10 ezer éves építészeti és tárgyi emlékek maradtak meg napjainkig. A zsidók semmit sem tudnak felmutatni az ókori korszakukból, amik tárgyi emlékek lennének.

JÉZUS NEM VOLT ZSIDÓ

Több ókori tény bizonyítja, hogy a názáreti Jézus, aki Galileából származott, ahol nem laktak zsidók, tehát nem volt zsidó származású. Ugyan Betlehemben született (Jeruzsálemtől délre 10 km-re), de honnan kerültek oda szülei? És miért mentek utána az északi Galileába lakni? Ezt írja a Katolikus Lexikon:”Az biztos, hogy tanításainak színtere elsősorban Galilea, a Genezáreti-tó környéke, de a 4 evangélista alapján az is tény, hogy több ízben részt vett Jeruzsálemben a nagy ünnepeken, és Júdeában is járt. Tanítványai is galileaiak, Júdás kivételével. A zsidók vezetőivel való nézeteltéréséből ered a főtanács által való elfogatása és kiszolgáltatása Poncius Pilátus római helytartónak, aki mint a messiási jogcím követelőjét kivégeztette.” Kizárt dolog, hogy az ókorban egy szegény, nincstelen zsidó mozgalmat indított volna a zsidó főpapok ellen, hogy szüntessék meg a gyűlöletes tanaikat és vallásukat. Ilyenre még a valóban zsidó Saul rabbi sem vetemedett, aki egyetlen szövegében sem ostorozta a zsidó főpapokat, rabbikat és a zsidó vallást. Tehát Jézus semmiképpen nem lehetett zsidó, amikor nekiesett a főpapok bírálatának. A zsidók valójában nem tartják Jézust zsidó származásúnak, csak ezt a hazugságot hirdetik róla. Pétert és Saul-Pált a római zsidók adták át kivégzésre a római hatóságoknak, mivel a kereszténység akkor már olyan jelentős volt, alig három évtizeddel Jézus halála után, hogy a zsidók a két keresztény vezető eltávolításával akarták a kereszténységet megszüntetni. Azonban Saul-Pál még idejében „kapcsolt” és a zsidó elvárásoknak megfelelően összekotyvasztott szövegeiben teljesen kiforgatta Jézus tanait és egy zsidó maszlagot hordott össze, amit aztán később beillesztettek az Újszövetségbe. Milyen érdekes! Még Jézus kimondott szavait állítólag négy evangélista jegyezte le, akik közül talán csak egy ismerhette személyesen Jézust, addig Saul rabbi, aki csak hallomásból tudott Jézusról minden igyekezetével azon volt, hogy meghamisítsa Jézus örök érvényű igéit és őt mint „apostolt” emlegetik és zavaros, ellentmondásos irományait beleillesztették az Újszövetsége. Jézus szó szerint a zsidók Ószövetségét kidobta a szemétre, Jehovával együtt. A lexikon szerint Máté és János apostol Jézus tanítványa volt, Máténak arámi volt az anyanyelve és személyes benyomások alapján írta le művét. A többi apostol nem ismerte személyesen Jézust, Márk csak tanúja volt Jézus utolsó napjának, Lukács csak Jézus halála után sok évvel másoktól hallotta Jézus életét.

A KATOLIKUS LEXIKONBÓL

Pilátus kis táblát készítettett, héberül, görögül és latinul ezt íratta rá és Jézus feje fölé szögeztette a keresztre: Iesus Nazarenus Rex Iudeorum, 'Názáreti Jézus a zsidók királya'. A legenda szerint szerint Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona császárné találta meg a Kálvária földjében a Szent Kereszttel együtt. (első változat a lexikonból) Arámul, görögül és latinul áll rajta Jézus elítéltetésének oka, amint Pilátus gúnyolódva mondta: „Názáreti Jézus, a zsidók királya”. Maga az írásmód a hitelesség bizonyítéka: jobbról balra kell olvasni (a gör. és lat. betűket is). A szövegét a 4 evangélista egymástól eltérően „idézi”. Szt Ambrus szerint Szent Ilona a Golgotán megtalálta Jézus keresztfájának tábláját, a „titulus”-t is. Magával hozta Rómába, ahol befalazták az ereklyéket őrző kápolna fölé emelt bazilika egyik boltívébe. 1492-ben itt találták meg az 50 cm hosszú, zsinórral átkötött ólomdobozban. (katoilkuslexikon, részlet, második változat)

Tehát a lexikon szerint az INRI feliratot héberül is a táblára írták, a második változatban a hébert fölcserélték arámira, ami Jézus anyanyelve volt, persze ő héberül is tudott. Érdemes még Szent Ilonának is utána nézni, aki Kr.u. 248-330 körül élhetett, a lexikon szerint:”A 4. század végéről való legenda szerint a Golgotán megtalálta Jézus és a két lator keresztjeit, és a keresztrefeszítés eszközeit is. A Szent Kereszt kiválasztására Jeruzsálem akkori püspökének javaslatára egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő nőhöz vitték a darabokat, és azt a keresztet nyilvánították Jézus keresztjének, melynek érintésére a nő meggyógyult. A szegeket, melyekkel Jézus testét a fára szegezték, elvitte a fiának. Ezekből az zablát és sisakot csináltatott, melyeket hadviselés közben használt. A császárné a kereszt egy részét Rómába vitette és felépítette a Szent Kereszt (Sante Croce in Gerusalemme) bazilikát, a másik részét ezüst tokba foglaltatta és ott hagyta Jeruzsálemben. A megtalálás helyén is bazilikát emeltettek. Szintén az ő nevéhez kötik a napkeleti bölcsek jelenleg a kölni dómban őrzött maradványainak megtalálását is.”

A KATOLIKUS LEXIKON SZERINT

Itt már születését Kr.u. 250 körülire teszik. Az első lexikon legendának nevezi a szent kereszt megtalálását és ezt a katolikus lexikon is feltételezi. Ha születési évét nézzük, akkor a kereszt keresésére legalább 76 évesen vállalkozott, tehát halála előtt mintegy három évvel. Véleményünk szerint Jézus halála után közel 300 évvel a három keresztből semmi sem maradhatott, hacsak nem védték meg ezek maradványait akkoriban valamilyen módon az időjárástól. Kr.u. 70-ben a rómaiak lerombolták a várost, ahonnan a zsidók elmenekültek másfelé. Semmilyen írás nem szól arról, hogy a Kr.u. 70-től a 300-as évekig kik lakhattak Jeruzsálemben, mert az arabok oda később vándoroltak be, amikor a 600-es évek első felében megostromolták a várost, ahol állítólag 90 ezer keresztényt öltek meg, a lexikon szerint.

SZENT ILONA KUTATÁSA

Idézzük.”326-ban szentföldi zarándokútra indult. Végiglátogatta Palesztina szent helyeit, és templomokat építtetett Betlehemben az Úr születésének helye fölé és az Olajfák hegyén a Mennybemenetel helyén. A hagyomány szerint Jeruzsálemben a Golgotán megtalálta a Szent Keresztet és a szenvedés más eszközeit is. Erről Aquileiai Rufinus (345--410) a következőket írja egyháztörténetében: ,,A niceai zsinat idején Ilona, Konstantin édesanyja, ez a hitével és vallásosságával egészen egyedülálló asszony isteni intések alapján Jeruzsálembe ment és az ottaniak segítségével kereste a helyet, ahol Krisztus szent testét keresztre feszítették. A helyet azért nem volt könnyű megtalálni, mert az üldözések idején egy Vénusz-szobrot állítottak föl (a Golgotán), hogy aki Krisztus tiszteletéért odamegy, úgy tűnjék, Vénuszt tiszteli. Ezért a keresztények elkerülték a helyet, s az már majdnem feledésbe merült. Amikor Ilona égi jel alapján rátalált a helyre, eltávolíttatott onnan mindent, ami a pogány kultuszhoz tartozott, és a mélybe ásva (egy sziklaüregben) megtalálták a három keresztet. A megtalálás örömét csak az zavarta, hogy a kereszteket nem lehetett egymástól megkülönböztetni. Ott volt ugyan külön Krisztus keresztjének felirata is, de nem lehetett meghatározni, melyik kereszthez tartozik. Az emberi tudatlanság isteni segítségre szorult. Történt, hogy a város egyik előkelő asszonya megbetegedett és már a halálán volt. Makariosz jeruzsálemi püspök, amikor látta, hogy Ilona és a vele lévők nem tudják eldönteni, hogy a három közül melyik Krisztus keresztje, így szólt: Hozzátok ide a talált kereszteket és Isten mutassa meg nekünk, melyik volt az Úré! Ezután a királynéval és kíséretével együtt bement a beteghez és térdre borulva így imádkozott:Uram, ki arra méltattál minket, hogy az emberi nem üdvösségét egyszülött Fiad a kereszt elszenvedésével hozza meg, és most szolgálód szívébe sugalltad, hogy megkeresse azt a boldog fát, amelyen üdvösségünk függött, mutasd meg a három kereszt közül azt, amely az Úr dicsőségét szolgálta, vagy azt mutasd meg, mely kereszteken haltak meg a latrok. Mutasd meg azzal, hogy ez a félholt asszony, ha az üdvözítő keresztje érinti, térjen vissza a halálból az életre! Ezek után hozzáérintették az asszonyhoz az egyik keresztet, de nem történt semmi. Hozták a másikat is, de akkor sem történt meg a kért gyógyulás. Amikor azonban odahozták a harmadik keresztet is, az asszony kinyitotta a szemét, fölkelt és sokkal fürgébben, mint betegsége előtt, járni kezdett. Visszanyerte egészségét és magasztalta Isten hatalmát. A császárné e jel láttán fogadalmának megfelelően azon a helyen, ahol az Úr keresztjét megtalálta, királyi pompával ragyogó templomot építtetett. A szegeket, melyekkel az Úr testét a fára szegezték, elvitte a fiának. Ezekből zablát és sisakot csináltatott, melyeket hadviselés közben használt. A császárné az üdvöt hozó fa egy részét elvitte fiának, a másik részét ezüst tokba foglaltatta és ott hagyta Jeruzsálemben. Ezt ma is nagy tisztelettel őrzik.''

Kép: 1 Názáret Jézus korában, 2 magyar kápolna Jeruzsálemben, 3 a zsidók igazi királya a XX. században, a világ legnagyobb zsidó tömeggyilkosa, Sztalin, akinek ez fölvett neve volt. A kép bal alsó sarkában a zsintén zsidó Berija, aki 1953-ban megmérgeztette Sztalint, hogy utána ő kerüljön hatalomra, aztán őt is kivégezték még az év végén.

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/zsid%C3%B3k-%C3%B6lt%C3%A9k-meg-%E2%80%9Ezsid%C3%B3k-kir%C3%A1ly%C3%A1t%E2%80%9D

Az irgalmasság lelki cselekedetei: 6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani

Húsvét: A halál halála

A vasárnapi iskolában a gyerekek Jézus feltámadásáról tanultak. A tanár elmagyarázta, hogy bár Jézust sírba fektették, Ő mégis feltámadt. Amikor megkérdezte őket, hogy szerintük mik voltak Jézus első szavai miután kijött a sírból, egy kislány rávágta: „Tá-ráá!”

Amikor Jézus meghalt a kereszten, legyőzte a bűnt, feltámadásával azonban a halál felett is győzedelmeskedett.

Sokan nem szívesen beszélnek a halálról, pedig a Húsvét a halál haláláról szól.

Egyesek azzal vádolják a keresztényeket, hogy nem akarnak szembenézni a valósággal, pedig pontosan ezt teszik, mégpedig sokkal direktebb és őszintébb módon, mint nem hívő társaik. Beszélünk róla, megküzdünk vele, és rájövünk, hogy nincs mitől tartani, mert a győzelmet már kivívták helyettünk.

Sokan még a halál szótól is félnek és inkább azt mondják, hogy „elment” vagy esetleg kényszeredetten viccelődve kijelentik, hogy „feldobta a talpát”. A halál nehéz téma számukra.

Édesapja haláláról reflektálva Bradley Cooper színész egy interjú során ezt mondta:

„Hirtelen megértettem, hogy tényleg… én is meg fogok halni egy napon. Itt van. Nem egy könyvben olvasok róla, nem egy filmen látom. Meghal valaki előtted, akit nagyon szeretsz. Azt mondtam magamban, hogy ’Igen. Ez a halál.’ És egy napon ez velem is meg fog történni.”

A halálozási statisztikákat érdemes figyelembe venni. Tízből tíz ember meghal. Azért fontos ezzel szembenézni, mert csak azok tudnak igazán élni, akik készek a halálra.

Az élet nagyon gyorsan elmúlik. Megfigyeltem, hogy az évek előrehaladtával az idő múlása felgyorsulni látszik. Egy nemrég megjelent cikkben azt olvastam, hogy ez azért van, mert az emberek a legtöbb fontos tapasztalaton fiatal korukban mennek keresztül, később pedig a napok csak úgy rutinszerűen pörögnek tovább. Mivel egyre kevesebb az új tapasztalat, az élet múlása felgyorsulni látszik. A cikk azt tanácsolta, hogy ennek elkerülése érdekében szerezzünk új tapasztalatokat. Csakhogy a legtöbb ember szívesebben vesz délutáni sziesztát és csak kényszerhelyzetben lép ki komfortzónájából. Az élet így elsuhan mellettük.

A népességrobbanás korosztálya a fiatalságot ünnepelte. Egyik kedvenc daluk a Forever Young, az Örök Fiatalság volt. Hihetetlen, de a Rolling Stones még mindig turnézik. Az idő azonban nem az ő oldalukon áll. A 60-as évek fiatalsága „sex, drugs and rock ‘n’ roll” helyett a zsírleszívás, ráncfelvarrás és a Botox híve lett. Ahelyett, hogy szembenéznének a valósággal, úgy tesznek, mintha semmi sem változott volna. Pedig tényleg lehetnének örök fiatalok…

Húsvét a halál halálának évfordulója. A halál meghalt, amikor Jézus feltámadt.

„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” – János 11:25-26

A háziméh csak egyszer csíp. Miután fullánkját beledöfte egy emberbe, percei meg vannak számlálva. Amikor megpróbálja kihúzni a bőrből, a fullánk kiszakad, és viszi magával a bélrendszer egy részét is. Ez okozza pusztulását.

Hasonló módon, amikor Jézus meghalt a kereszten, Sátán azt gondolta, hogy terve sikerrel járt. Azt gondolta, hogy halálra döfte Jézust. A halál fullánkja azonban Sátán vereségét hozta.

„Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” – 1. Korinthus 15:54-55

A hívő számára a halál fullánkja kiszakadt, mert Jézus felvitte a keresztre. Persze az ember teste még mindig meghal és azzal is tisztában vagyok, hogy sok szörnyűség történik a világban. Én magam néhány nap múlva fogok megemlékezni saját fiam haláláról. 41 éves lenne. Értem, hogy az életünk a Földön véges, de azt is tudom, hogy a halál nem a végállomás. Bár testünk a földbe kerül, tudjuk, hogy fel is támad. A halál nem az út vége, csupán egy kanyar. Amikor Jézus meghalt és feltámadt, elvette a halál erejét. Ez volt a halál halála.

Forrás: wnd.com, Greg Laurie írása alapján