A húsvéti ünnepekkor számtalanszor elhangzik, hogy Jézus a „zsidók királya” volt. Hogy lehet az, hogy húsvétkor a zsidók nem emlékeznek meg az állítólagos „zsidó” Jézus királyukról, akiket ők ölettek meg. Most abba nem megyünk bele, hogy az ókori zsidóknak nem is volt királyuk, hisz olyat mint királyság sosem hoztak létre az állandóan vándorlók, a gyülevész rablóhordák tömegei. Semmi nyoma nem maradt meg, semmilyen királyságuk nem létezett. Miközben más ókori népektől 6-8-10 ezer éves építészeti és tárgyi emlékek maradtak meg napjainkig. A zsidók semmit sem tudnak felmutatni az ókori korszakukból, amik tárgyi emlékek lennének.
JÉZUS NEM VOLT ZSIDÓ
Több ókori tény bizonyítja, hogy a názáreti Jézus, aki Galileából származott, ahol nem laktak zsidók, tehát nem volt zsidó származású. Ugyan Betlehemben született (Jeruzsálemtől délre 10 km-re), de honnan kerültek oda szülei? És miért mentek utána az északi Galileába lakni? Ezt írja a Katolikus Lexikon:”Az biztos, hogy tanításainak színtere elsősorban Galilea, a Genezáreti-tó környéke, de a 4 evangélista alapján az is tény, hogy több ízben részt vett Jeruzsálemben a nagy ünnepeken, és Júdeában is járt. Tanítványai is galileaiak, Júdás kivételével. A zsidók vezetőivel való nézeteltéréséből ered a főtanács által való elfogatása és kiszolgáltatása Poncius Pilátus római helytartónak, aki mint a messiási jogcím követelőjét kivégeztette.” Kizárt dolog, hogy az ókorban egy szegény, nincstelen zsidó mozgalmat indított volna a zsidó főpapok ellen, hogy szüntessék meg a gyűlöletes tanaikat és vallásukat. Ilyenre még a valóban zsidó Saul rabbi sem vetemedett, aki egyetlen szövegében sem ostorozta a zsidó főpapokat, rabbikat és a zsidó vallást. Tehát Jézus semmiképpen nem lehetett zsidó, amikor nekiesett a főpapok bírálatának. A zsidók valójában nem tartják Jézust zsidó származásúnak, csak ezt a hazugságot hirdetik róla. Pétert és Saul-Pált a római zsidók adták át kivégzésre a római hatóságoknak, mivel a kereszténység akkor már olyan jelentős volt, alig három évtizeddel Jézus halála után, hogy a zsidók a két keresztény vezető eltávolításával akarták a kereszténységet megszüntetni. Azonban Saul-Pál még idejében „kapcsolt” és a zsidó elvárásoknak megfelelően összekotyvasztott szövegeiben teljesen kiforgatta Jézus tanait és egy zsidó maszlagot hordott össze, amit aztán később beillesztettek az Újszövetségbe. Milyen érdekes! Még Jézus kimondott szavait állítólag négy evangélista jegyezte le, akik közül talán csak egy ismerhette személyesen Jézust, addig Saul rabbi, aki csak hallomásból tudott Jézusról minden igyekezetével azon volt, hogy meghamisítsa Jézus örök érvényű igéit és őt mint „apostolt” emlegetik és zavaros, ellentmondásos irományait beleillesztették az Újszövetsége. Jézus szó szerint a zsidók Ószövetségét kidobta a szemétre, Jehovával együtt. A lexikon szerint Máté és János apostol Jézus tanítványa volt, Máténak arámi volt az anyanyelve és személyes benyomások alapján írta le művét. A többi apostol nem ismerte személyesen Jézust, Márk csak tanúja volt Jézus utolsó napjának, Lukács csak Jézus halála után sok évvel másoktól hallotta Jézus életét.
A KATOLIKUS LEXIKONBÓL
Pilátus kis táblát készítettett, héberül, görögül és latinul ezt íratta rá és Jézus feje fölé szögeztette a keresztre: Iesus Nazarenus Rex Iudeorum, 'Názáreti Jézus a zsidók királya'. A legenda szerint szerint Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona császárné találta meg a Kálvária földjében a Szent Kereszttel együtt. (első változat a lexikonból) Arámul, görögül és latinul áll rajta Jézus elítéltetésének oka, amint Pilátus gúnyolódva mondta: „Názáreti Jézus, a zsidók királya”. Maga az írásmód a hitelesség bizonyítéka: jobbról balra kell olvasni (a gör. és lat. betűket is). A szövegét a 4 evangélista egymástól eltérően „idézi”. Szt Ambrus szerint Szent Ilona a Golgotán megtalálta Jézus keresztfájának tábláját, a „titulus”-t is. Magával hozta Rómába, ahol befalazták az ereklyéket őrző kápolna fölé emelt bazilika egyik boltívébe. 1492-ben itt találták meg az 50 cm hosszú, zsinórral átkötött ólomdobozban. (katoilkuslexikon, részlet, második változat)
Tehát a lexikon szerint az INRI feliratot héberül is a táblára írták, a második változatban a hébert fölcserélték arámira, ami Jézus anyanyelve volt, persze ő héberül is tudott. Érdemes még Szent Ilonának is utána nézni, aki Kr.u. 248-330 körül élhetett, a lexikon szerint:”A 4. század végéről való legenda szerint a Golgotán megtalálta Jézus és a két lator keresztjeit, és a keresztrefeszítés eszközeit is. A Szent Kereszt kiválasztására Jeruzsálem akkori püspökének javaslatára egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő nőhöz vitték a darabokat, és azt a keresztet nyilvánították Jézus keresztjének, melynek érintésére a nő meggyógyult. A szegeket, melyekkel Jézus testét a fára szegezték, elvitte a fiának. Ezekből az zablát és sisakot csináltatott, melyeket hadviselés közben használt. A császárné a kereszt egy részét Rómába vitette és felépítette a Szent Kereszt (Sante Croce in Gerusalemme) bazilikát, a másik részét ezüst tokba foglaltatta és ott hagyta Jeruzsálemben. A megtalálás helyén is bazilikát emeltettek. Szintén az ő nevéhez kötik a napkeleti bölcsek jelenleg a kölni dómban őrzött maradványainak megtalálását is.”
A KATOLIKUS LEXIKON SZERINT
Itt már születését Kr.u. 250 körülire teszik. Az első lexikon legendának nevezi a szent kereszt megtalálását és ezt a katolikus lexikon is feltételezi. Ha születési évét nézzük, akkor a kereszt keresésére legalább 76 évesen vállalkozott, tehát halála előtt mintegy három évvel. Véleményünk szerint Jézus halála után közel 300 évvel a három keresztből semmi sem maradhatott, hacsak nem védték meg ezek maradványait akkoriban valamilyen módon az időjárástól. Kr.u. 70-ben a rómaiak lerombolták a várost, ahonnan a zsidók elmenekültek másfelé. Semmilyen írás nem szól arról, hogy a Kr.u. 70-től a 300-as évekig kik lakhattak Jeruzsálemben, mert az arabok oda később vándoroltak be, amikor a 600-es évek első felében megostromolták a várost, ahol állítólag 90 ezer keresztényt öltek meg, a lexikon szerint.
SZENT ILONA KUTATÁSA
Idézzük.”326-ban szentföldi zarándokútra indult. Végiglátogatta Palesztina szent helyeit, és templomokat építtetett Betlehemben az Úr születésének helye fölé és az Olajfák hegyén a Mennybemenetel helyén. A hagyomány szerint Jeruzsálemben a Golgotán megtalálta a Szent Keresztet és a szenvedés más eszközeit is. Erről Aquileiai Rufinus (345--410) a következőket írja egyháztörténetében: ,,A niceai zsinat idején Ilona, Konstantin édesanyja, ez a hitével és vallásosságával egészen egyedülálló asszony isteni intések alapján Jeruzsálembe ment és az ottaniak segítségével kereste a helyet, ahol Krisztus szent testét keresztre feszítették. A helyet azért nem volt könnyű megtalálni, mert az üldözések idején egy Vénusz-szobrot állítottak föl (a Golgotán), hogy aki Krisztus tiszteletéért odamegy, úgy tűnjék, Vénuszt tiszteli. Ezért a keresztények elkerülték a helyet, s az már majdnem feledésbe merült. Amikor Ilona égi jel alapján rátalált a helyre, eltávolíttatott onnan mindent, ami a pogány kultuszhoz tartozott, és a mélybe ásva (egy sziklaüregben) megtalálták a három keresztet. A megtalálás örömét csak az zavarta, hogy a kereszteket nem lehetett egymástól megkülönböztetni. Ott volt ugyan külön Krisztus keresztjének felirata is, de nem lehetett meghatározni, melyik kereszthez tartozik. Az emberi tudatlanság isteni segítségre szorult. Történt, hogy a város egyik előkelő asszonya megbetegedett és már a halálán volt. Makariosz jeruzsálemi püspök, amikor látta, hogy Ilona és a vele lévők nem tudják eldönteni, hogy a három közül melyik Krisztus keresztje, így szólt: Hozzátok ide a talált kereszteket és Isten mutassa meg nekünk, melyik volt az Úré! Ezután a királynéval és kíséretével együtt bement a beteghez és térdre borulva így imádkozott:Uram, ki arra méltattál minket, hogy az emberi nem üdvösségét egyszülött Fiad a kereszt elszenvedésével hozza meg, és most szolgálód szívébe sugalltad, hogy megkeresse azt a boldog fát, amelyen üdvösségünk függött, mutasd meg a három kereszt közül azt, amely az Úr dicsőségét szolgálta, vagy azt mutasd meg, mely kereszteken haltak meg a latrok. Mutasd meg azzal, hogy ez a félholt asszony, ha az üdvözítő keresztje érinti, térjen vissza a halálból az életre! Ezek után hozzáérintették az asszonyhoz az egyik keresztet, de nem történt semmi. Hozták a másikat is, de akkor sem történt meg a kért gyógyulás. Amikor azonban odahozták a harmadik keresztet is, az asszony kinyitotta a szemét, fölkelt és sokkal fürgébben, mint betegsége előtt, járni kezdett. Visszanyerte egészségét és magasztalta Isten hatalmát. A császárné e jel láttán fogadalmának megfelelően azon a helyen, ahol az Úr keresztjét megtalálta, királyi pompával ragyogó templomot építtetett. A szegeket, melyekkel az Úr testét a fára szegezték, elvitte a fiának. Ezekből zablát és sisakot csináltatott, melyeket hadviselés közben használt. A császárné az üdvöt hozó fa egy részét elvitte fiának, a másik részét ezüst tokba foglaltatta és ott hagyta Jeruzsálemben. Ezt ma is nagy tisztelettel őrzik.''
Kép: 1 Názáret Jézus korában, 2 magyar kápolna Jeruzsálemben, 3 a zsidók igazi királya a XX. században, a világ legnagyobb zsidó tömeggyilkosa, Sztalin, akinek ez fölvett neve volt. A kép bal alsó sarkában a zsintén zsidó Berija, aki 1953-ban megmérgeztette Sztalint, hogy utána ő kerüljön hatalomra, aztán őt is kivégezték még az év végén.
http://amagyaroldal.hu/hirek/content/zsid%C3%B3k-%C3%B6lt%C3%A9k-meg-%E2%80%9Ezsid%C3%B3k-kir%C3%A1ly%C3%A1t%E2%80%9D