Nem gondoltam, hogy ilyen rövid időn belül ismét egy lövöldözésről kell írnom.
Függetlenül
attól, hogy ki mit gondol a világ helyzetéről, és az irányról, ami
felé tartunk, mindenképpen egy borzalmas problémával állunk szemben.
Újra és újra látjuk megtörténni, és amíg bűn és gonoszság van a
világon, nem várható, hogy ez abbamaradjon. Na meg ott van az iszlám
terrorizmus.
A szóban
forgó brutális és szofisztikált terrortámadást egy fiatal pár, Syed
Farook és Tashfeen Malik hajtotta végre, akik egy karácsonyi
összejövetelen nyitottak tüzet Dél-Kaliforniában. 14 embert lőttek le
(azóta az áldozatok száma 21-re emelkedett), sokakat pedig
megsebesítettek.
Farook
nem olyan régen Szaúdi-Arábiában járt, ahonnan megházasodva tért
vissza. Ismerősei „nagyon vallásos” emberként jellemezték. A liberális
média órákon át úgy tett, mintha nem lehetne tudni, hogy
terrortámadásról van-e szó. A támadók személyazonosságának
nyilvánosságra hozatala előtt a CNN idétlenül kerülgette az
elkerülhetetlen kérdést. Anderson Cooper kétségbeesetten próbálta
emlékeztetni a nézőket, hogy nem feltétlenül „nemzetközi terrorizmusról”
van szó. Egyik vendége szerint amerikai állampolgárok tettéről is szó
lehet, akiket „tengerentúli” ideológiák fertőztek meg. A műsorvezető
egyetértett vele, kihangsúlyozva, hogy ez belföldi terrorizmus is lehet,
belföldi indítékokkal. Annyira féltek kiejteni a „muszlim” vagy
„iszlám” szavakat, hogy a beszélgetés rövid idő alatt értelmetlen
hebegésbe fulladt.
Sok
hírcsatorna felvetette, hogy munkahelyi vitáról is szó lehetett, ami
éppen a karácsonyi ünnepségen tört ki, hiszen mi sem természetesebb,
minthogy valaki a pillanat hevében, hirtelen indulattól vezérelve
felkap néhány puskát, egy kis robbanóanyagot, pár csőbombát, kommandós
ruhát ölt magára és egy bűntárs segédletével összehangolt támadást hajt
végre munkatársai ellen, majd a rendőrség kiérkezése előtt egy fekete
dzsippel távozik.
Ma már
azt is tudjuk, hogy a pár szomszédai a támadás előtti hetekben furcsa
tevékenységet észleltek, de nem akarták jelenti a rendőrségen, attól
tartva, hogy rasszista megkülönböztetéssel vádolják majd őket, az pedig
nem lett volna politikailag korrekt.
Isten igenis képes megoldani a helyzetet
A
liberális média a történtekről szóló első beszámolókkal szinte egy
időben elkezdte az imáikat felajánló keresztények kigúnyolását. Sokat
elárul egy társadalomról, amikor egy tragédia imák helyett az ima
kigúnyolását váltja ki a többségből, vagy legalábbis a leghangosabb
médiumokból. Miközben az ijedt áldozatok a támadás helyszínén
szekrényekben rejtőzködve SMS-eztek családjuknak, hogy imádkozzanak
értük, egyesek az országban azt üzenték nekik válaszként, hogy „b******** meg az imáitokat”.
A New
York Daily News csütörtöki számának teljes címoldalát betöltő hatalmas
betűkkel hirdette, hogy „Isten nem fogja ezt helyrehozni”, szemrebbenés
nélkül gúnyolva Istent, és mindenkit, aki imájával az áldozatok és
családjaik mellett állt.
A
politikai bal szinte egyöntetűen kijelentette, hogy Isten segítségét
kérni nemcsak butaság, hanem egyenesen káros is. Azt mondják, hogy
inkább tenni kéne valamit.
Ismét
egy nevetségesen értelmetlen kettősség. Mintha az ember nem lenne képes
imádkozni és tenni is valamit egyszerre. A különösen koordináltak
pedig talán még a tettek közben is képesek imádkozni. Az ima egy
folyamatos, állandó és kitartó kommunikáció Istennel. A probléma
részben abban állhat, hogy egyesek csak a bajban fordulnak Istenhez és
talán akkor is csak a Twitteren ajánlják fel imáikat ahelyett, hogy
megállnának, és tényleg imádkoznának. Vajon hány keresztény ereszkedett
térdre tegnap, hogy Isten kegyelmét, vigasztalását és igazságát kérje?
Hányan imádkoznak „szüntelenül”?1 Hányan voltak „állhatatosak az imában?2 Hányan keltek fel korán, hogy Jézushoz hasonlóan imádkozzanak?3
Talán ha mindenki, aki hívőnek vallja magát, imádkozna is, nem tartanánk ott, ahol tartunk.
Nem
akarom győzködni az ateistákat az ima erejéről, hiszen először el
kellene ismerniük, hogy Isten létezik és jelen van életünkben, de a
hívőknek nem kéne korlátokat szabni az ima hatalma elé. Dávid a
Zsoltárokban azt mondja, hogy „ha az igazak kiáltanak, az ÚR
meghallgatja és minden bajukból kimenti őket.”4 Jézus pedig arra tanított, hogy, ha kérünk, kapunk.5 Lehet, hogy nem úgy vagy nem akkor, ahogy azt mi gondolnánk, de Isten minden imát meghallgat és válaszol rájuk.
Kevés
szó van, amit gyakrabban olvashatnánk a Bibliában, mint az „ima”. Az
ima önmagában is több áldást hoz. Nemcsak válaszokat eredményez (ahogy
nem minden ima kérés, hiszen kifejezhetjük hálánkat vagy egyéb
gondolatainkat is), de hitbeli növekedést is jelent.
Az ima
működik! Tudom, hogy működik, és ha többet imádkoznánk, jobb emberek
lennénk, és ha jobb emberek lennénk, jobb ország lennénk. És igen: a
tömeges lövöldözéseket is megakadályozhatnánk, ha többet imádkoznánk.
Ez nem azt jelenti, hogy minden lövöldözés megszűnne vagy meghiúsulna,
vagy minden rosszat elkerülhetnénk, és még véletlenül sem jelenti azt,
hogy akik egy ilyen lövöldözés áldozatául
estek azok nem imádkoztak eleget. Éppenséggel az is lehet, hogy a
tegnapi lövöldözés áldozatai a hit és az ima óriásai voltak, ha pedig
nem, az sem jelenti azt, hogy Isten az ima hiányáért büntetné őket.
Csupán
azt jelenti, hogy az ima képes megvédeni és Isten igenis képes
megoldani a helyzetet. Sőt! Isten már „meg is oldotta” amikor elküldte a
Fiát, hogy meghaljon a bűneinkért és megváltást hozzon az egész
világnak. Rendelkezésünkre bocsátotta a teljes és végső megoldást, ami
mindenki számára elérhető, aki kéri ezt. Amikor pedig visszatér, eltöröl
a szemünkről minden könnyet és nem lesz többé halál6 és minden egyszer és mindenkorra megoldódik.
Addig
is, míg Jézus visszatér a végső „megoldással”, egyáltalán nem
értelmetlen vagy bolondság imádkozni, hogy Isten segítsen megoldani
személyes és egyéb gondjainkat, legyenek akármilyen aprók vagy
hatalmasak, és megvédjen minket és családunkat a világot érő szörnyű
csapásoktól.
Ez nem
azt jelenti, hogy mindent pont úgy fog megoldani, ahogyan elképzeltük.
Az ima nem egy varázspálca, Isten pedig nem egy szellem a palackban, de
az imáinknak igenis van hatása és gyümölcse és azért, mert nem a
mindig a mi földi értelmünk szerinti gyümölcsöket hoznak, nem jelenti
azt, hogy gyümölcstelenek.
Azt
pedig soha se feledjük, hogy Isten már régen megadta a legfontosabb
megoldást, Jézust, de tőlünk függ, hogy elfogadjuk az általa mutatott
utat. Gonosz és erőszakos tettek akkor történnek, amikor az emberek
elutasítják ezt a megoldást és letérnek az Útról. Isten szabad akaratot
adott nekünk, hogy eldönthessük kit követünk és mit teszünk, de nem Ő
hozza létre ezeket a gonoszságokat és nem Ő kényszeríti azokat, akik
ilyet tesznek. Bár elhozta a megoldást, sokan elutasították azt, és
amíg ez így van, szörnyű dolgok sajnos megtörténhetnek.
Például
ezért is imádkozhatunk. És természetesen közben tehetünk is valamit.
Bár egy átlagember önmagában kevésnek tűnik a terrorizmus ellen,
megtehetjük, hogy figyelünk, megtehetjük, hogy megvédjük magunkat, és
megtaníthatjuk gyerekeinknek, hogy a helyes úton járjanak, hogy a megoldás és ne a probléma részei legyenek és imádkozhatunk is.
Tedd meg, amit tudsz, a többit pedig bízd Istenre!
A világ problémái nem fognak megszűnni, de a téged körülvevő világ kicsit jobb és biztonságosabb lesz.
- 1. Thessalonika 5:17 [
]
- Kolossé 4:2 [
- Márk 1:35 [
- Zsoltárok 34:17 [
- Lukács 11:9 [
- Jelenések 21:4 [
