A
szájkosár nem csak egy orwell-i intézkedés, hanem ezen kívül pszichénk,
következésképpen egészségünk elleni támadás! Semmi nem ásott olyan
mély szakadékot a polgárok közé, mint a maszkhordás kötelezővé tétele.
Ezen előírás betartásából, illetve megtagadásából könnyű szerrel
következtetni lehet az érintettek lelki állapotára, miközben a
megtagadókat a politikusok és a média önző covid-idiótáknak,
összeesküvés-gyártóknak titulálja.
A
maszkkötelezettséget semmi nem indokolja: se komolyan vehető tudományos
ismeretek, se egy járvány, és pláne nem valamilyen alkotmányjogi
paragrafus. Ráadásul ez a kényszerintézkedés rút arculcsapása mindazon
tudományos ismeretünknek, amit immunrendszerünk működéséről eddig
tudunk.
Ebből következik,
hogy az a politikai intézkedés, ami a kötelező maszkviselést előírja,
büntetendő cselekedet, és egészen biztosan nem arra szolgál, amit
állít: életek mentésére. A politikusok mellett a média viseli a
legnagyobb felelősséget, hogy azokat az embereket, akik nem hajlandók
magukat ennek az abszurd intézkedésnek alávetni, a közösség, a
társadalom veszélyeztetőinek állítják be. Úgy tűnik azonban, hogy
ahhoz, hogy az állampolgárok végre rájöjjenek, hogy lépésről lépésre a
legvadabb diktatúrába vezetik őket, még sok mindennek meg kell
történnie.
Senki
nem használ az idős és beteg embereknek azzal, hogy egy rongydarabot
visel az arcán. Ehelyett azt a kérdést kellene feltenni és őszintén
megválaszolni, hogy mi az, ami ezeknek az embereknek segíthet?
Amit szintén elbagatellizálnak, vagy egyáltalán nem is említenek meg,
az az a kérdés, hogy mik a következményei ennek az értelmetlen, de
nagyon is meggondoltan megparancsolt és egyúttal törvénytelen
előírásnak? Mert e rongydarabok viselete nem csak direkt, hanem
indirekt is kihat a pszichénkre, és a lelkünkre gyakorolt hatás miatt
komoly stresszt okoz bennünk. Azt pedig mindenki tudja, hogy a stressz
gyengíti az immunrendszert. Vagyis a kötelező maszkviselés pont azt
támadja, amit állítólag védenie kellene: testi épségünket.
Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a világ akkor sem volna ép, ha minden
ember alávetné magát a maszkkényszernek. Ez csak azt jelentené, hogy
az emberek mind latens félelemi állapotban élnek, ami miatt csak idő
kérdése, hogy a sokféle, kétségtelenül számos esetben erőszakosan
végződő konfliktus mikor és hogyan tör a felszínre?
De ami ennél is fontosabb tudni: A
hatalmat gyakorlók ezzel az állapottal nem érhetik be, hiszen egy
félelmet állandóan táplálni kell, nehogy kialudjon, és ezért folyton
szítani kell, magasabb fokra kell emelni, hogy az emberek
kondicionálására, vagy legalábbis elkábítására továbbra is hatásosan
tudják alkalmazni.
Aki
tehát abban a reményben, hogy később megint jobb lesz, talán egy
oltóanyag megoldja a problémát, úgy dönt, hogy opportunizmusból nem
vonja ki magát a mostani maszkőrületből, az elszámítja magát.
Az emberek folyamatos gondnokság alá vétele és kondicionálása az arcuk
és ezzel személyiségük jelentős részét eltakaró befödésének
elrendelésével egész szociális életünkre tartós, sőt,
visszafordíthatatlan hatást fog gyakorolni. Ez a beteggé-tevő állapot
minden nap mélyebbre vési bele magát tudatunkba, de még inkább az
idegrendszerünkbe és a lelkünkbe, tudatalattinkba és agyunkba, és
ezáltal viselkedésünkben maradandó változásokat idéz elő.
A
maszkkötelezettség a korona-őrület kitalálónak ügyesen megválasztott
módszere, hogy az embereket két táborra ossza. Míg az egyik csoport
számára a maszk a „védjük kölcsönösen egymást” szlogen jegyében egyfajta
szolidaritást jelképez, addig a másik csoport számára ez egy teljesen
felesleges, ostoba és önkényes intézkedést jelent. Míg az első csoport
tagjai számára a vírus az oka a szerintük kétségtelenül jogos
intézkedéseknek, addig a másik csoport tagjai számára a
döntéshozók a felelősek az előidézett pánikért, és az ebből eredő
felesleges és oktalan intézkedésekért.
És mivel a döntéshozók számára a félelem állandó fenntartása a cél,
azaz egyáltalán nem akarják a félelmet megszüntetni, sőt még
csökkenteni sem, az ellenszegülőkkel szemben egyre radikálisabb
intézkedéseket kell hozniuk. Ugyanakkor a „hitetlenek” leigázása még
sem jelenti e folyamat végét. A folyamatnak tovább kell haladnia, hogy a
döntéshozók terveiket maradéktalanul véghezvihessék, és az emberiség
kontrollálását örökre fenntarthassák.
Miként
ezt Orwell 1984-es könyvében leírta, az új diktátoroknak nem elég, ha
az emberek megadják magukat. Nem, a diktátorok a hitetlenek
megdolgozását csak akkor hagyják abba, ha azok már hisznek is az új igazságban: ugyanis az ellenőrző és irányítórendszer számára csak ekkortól kezdve válnak veszélytelenné.
Mindezen procedúra alatt a rendszer a rá jellemző természetességgel és a
hatalom cinizmusával hangoztatja, hogy mindez csak az emberek
érdekében történik. A szép új világ polgárainak nemcsak EGY új
igazságban kell hinniük, hanem minden következő újban is, amit a „Nagy
Testvér” kijelent, e mottó szerint: „Kettő meg kettő olykor öt. Olykor
pedig három. Olykor minden együtt. Jobban kell igyekezniük, mert nem
könnyű, okossá válni.”
Visszatérve
a maszkkötelezettségre, mára már sokan belefáradtak a hasztalannak
tűnő ellenállásba, nincs már több erejük ahhoz, hogy értelmükkel
ellenálljanak egy ekkora hazugságnak. Ezért csatlakoznak a
környezetükben már szintén fáradttá váltak csoportjához, és alávetik
magukat a maszkkényszernek. Ez az a pillanat, amikor az értelem, az
empátia és a reflexió helyett ad a bénultságnak – és az új hitnek: „a
maszk hasznos”. Üdvözlünk a szép új világban! Nincs más alternatíva? De igen! Hiszen, csak
annak, aki fél, van lehetősége arra, hogy félelmein egy jó pillanatban
eltöprengjen, azokat feldolgozza, és ily módon legyőzze. Ezt nevezik
bátorságnak. Félelem nélkül a bátorság nem tud kifejlődni és működni. A bajban rejlik tehát a változás potenciálja is. Éljünk tehát mi is így, mind a magunk, mind mások javára, mutassunk példát a bátorságra, ezzel bátorítsunk másokat is!
(forrás: https://peds-ansichten.de – 2020. augusztus 22.)
[Megjegyzés:
Amikor a járványtagadókat nyilvánosan gyalázzák, érdemes lenne
feltenni azt a logikus kérdést a kérdező riportereknek vagy a jelenlevő
korona-védőknek, hogy mi a véleményük, vajon miért teszik ezt a
tagadók? Milyen érdekeket követnek ezzel az ellenállással, milyen
hasznot jelent ez számukra? Talán azt, hogy az egész média, az egész
közvélemény őket szidja, gúnyolja? Hogy kirúgják őket az állásukból?
Hogy tönkremegy az egzisztenciájuk, az egészségük? Hogy lelkibetegek
lesznek? – És utána kérdezzék meg a riporterek, a közvélemény alkotói
maguktól, hogy számukra milyen előnyt jelent a viselkedésük? És akkor
kiderül, hogy ők azok, akik KIZÁRÓLAG CSAK NYERNEK az egészen: a
hülyeség terjesztésében, a pánik szításában, a hazugságok folytonos
ismétlésében. És mivel ez így van mindenütt a világon, a logika és a
nyilvánvaló „bizonyítékok” alapján, már minden elfogulatlan ember
számára ki kell derülnie, hogy melyik csoport az, amelyik az igazságot
mondja, és melyik az, amelyik hazudik?]
http://katolikus-honlap.hu/2001/maszk-oltas.htm