A Misericordiae vultus „bulla” első céljában többek között ez áll:
„A könyörület az egyház határain túl is fontos. Összeköt bennünket a zsidósággal és az iszlámmal, akik számára ez Isten egyik legfontosabb tulajdonsága. Izrael népe kapta meg elsőként a Kinyilatkoztatást, ami a történelemben, mint egy mérhetetlen gazdagság kezdete megmarad, amit az egész emberiségnek fel kell ajánlani. … Az iszlám a maga részéről a teremtő neveihez a mindenkin megkönyörülő és mindenkihez irgalmas nevet is hozzáfűzi. Ez a megszólítás gyakran hangzik el a hívő mohamedánok ajkáról, akik tudják, hogy mindennapos gyengeségükben az irgalmasság kíséri és hordozza őket. Ők is úgy hiszik, hogy senki nem állíthat határokat az isteni irgalmasság elé, mert ennek kapui mindig nyitva állnak. Ez a jubileumi év, amit mi az irgalmasság szellemében élünk, elősegíti ezekkel a vallásokkal és más tiszteletreméltó vallási tradíciókkal való találkozást. Nyitottabbá tesz bennünket a párbeszédre, hogy jobban megtanuljuk megismerni és megérteni egymást. Az elzárkózás és a megvetés minden formáját áthidalja, és elűzi az erőszak és a diszkrimináció minden formáját.”
Ezeknek a vallásközi szervezkedéseknek az a célja, hogy a Jézus alapította Egyházat a „zsidósággal és az iszlámmal és más tiszteletreméltó vallási tradíciókkal” egyenrangúvá tegye. Ez egyenesen ellentmond a katolikus tanításnak. Szent Pál apostol mondja: „Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez? Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk.” (2 Kor 6,14-16)
Az Egyház tanítása és feladata szerint a nem-keresztényekkel való párbeszéd egyetlen célja a lelkek megtérítése. Ez azonban nem a „másikhoz való alkalmazkodást, hasonulást jelenti a földi béke és boldogság garantálásához”.
Jézus pontos utasításokat adott apostolainak, hogy miként viselkedjenek első missziós útjukon: „Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról! Bizony mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak!” (Mt 10,14-15)
Minden idők keresztényeinek számolniuk kellett a vértanúsággal, mert a keresztények első kötelessége hitük megvallása. Egyedül ezért akart 1219-ben Assisi Szent Ferenc al-Malik szultánnal találkozni. Mikor végre létrejött a találkozás, a szultán ezt mondta annak a szentnek, akinek nevét Bergoglio felvette: „A ti Istenetek azt tanítja az Evangéliumában, hogy a rosszat ne viszonozzátok rosszal. … Nektek keresztényeknek ennek értelmében még kevésbé kellene országainkat megtámadnotok.” Mire a szent így válaszolt: „Úgy tűnik, hogy nem olvastad el Urunk Krisztus egész Evangéliumát. Ő ugyanis ezt is mondja: »Ha szemed okoz botrányt, vájd ki és dobd el, mert jobb, ha egy szemmel bemész az életre, mint ha két szemmel a pokol tüzére vetnek.« (Mt 18,9) Ezzel azt akarta nekünk tanítani, hogy egyetlen ember sem lehet olyan jó barátunk vagy rokonunk, mégha számunkra olyan drága is lenne, mint szemünk, hogy ne kellene őt nekünk inkább eltávolítani, kiszakítani, teljesen kioltani, ha megkísérelné, hogy bennünket a hittől és Istenünk szeretetétől eltérítsen. Ezért támadnak meg titeket és országaitokat a keresztények jogosan, mert ti megsértitek Krisztus nevét, és ahány embert csak tudtok, eltántoríttok a Benne való hittől. Ha azonban készek vagytok, a világ Teremtőjét és Megváltóját megismerni, megvallani és imádni, akkor a keresztények szeretni fognak benneteket, mint saját magukat.”
Aki nem a Legszentebb Szentháromságot, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket szereti és imádja, aki nem tér meg, az a Jézus Krisztus által alapított Egyház ellensége. Az ellenséget szeretjük, mint embereket, de nem lehet velük közös dolgunk. Állhatatosan harcolni kell ellenük, mégpedig kompromisszumok nélkül, mivel ezek a bűnben való cinkossághoz vezetnek.
(forrás: www.katholisches.info – 2015. december 16.)
http://katolikus-honlap.hu/1502/zaby5.htm