Richard Williamson püspök 2015. szeptember 5-i Eleisón-kommentárja


Hogyan viszonyul a katolikus Egyház a „rasszizmushoz”? Vagy az „antiszemitizmushoz”, vagy a „sexizmushoz, vagy pláne a „homofóbiához”. És így tovább. Milyen érdekes, hogy liberális világunk, melyben fel kéne tételezni, hogy mindenki mindenkihez kedves, a „politikai korrektség” rendszeresen új emberi csoportosulásokat nevez meg, akiket gyűlölni kell [és mostanában olyanokat is, akiket kötelező szeretni].
Ezzel szemben a katolikus Egyház, isteni Alapítóját követve, azt írja elő, hogy a felebarátot szeretni kell és nem szabad senkit sem gyűlölni, mindazonáltal azt nem mondja, hogy minden embert megkülönböztetés nélkül egyformán kell szeretni.
Figyeljük csak meg, hogyan teremt rendet Isten és ember iránti köteles szeretetünkben egy katolikus teológus. Következzen Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae-ből az idevonatkozó 13 fejezet összefoglalása (2a, 2ae, 26. kérdés-):
1. A szent szeretetben rangsor van. Hiszen a szeretet a természetfeletti üdvösségben létező barátság, és ennek az üdvösségnek a kiindulópontja Istenben van. Ahol azonban létezik egy ilyen ELSŐ, ott kell lennie további rangsornak is, tehát egy lépcsőzetes sorrendnek vagy rendnek. (Figyeljük meg, hogy egy katolikus elsőnek mindig az Istenhez való viszonyt határozza meg. Szemben a liberálisokkal, akik … legjobb esetben is az embert helyezik az első helyre.)
2. Istent jobban kell szeretni, mint a felebarátot. Hiszen a szent szeretet az üdvösségben létező, és minden üdvösségnek, boldogságnak, legyen saját magam iránt vagy a felebarát iránt, Isten a forrása. (És hol van a liberálisok boldogságának a forrása? Az önmegvalósításban, az emberben? Ezek igencsak szegényes forrásai a boldogságnak.)
3. Isten jobban kell szeretni, mint magunkat. Mert minden teremtmény saját módján természetéből fakadóan a közös legjobbat jobban szereti, mint a neki megfelelő jót, és Isten a természetes és a természetfeletti közös Legjobb.
4. Lelkünket jobban kell szeretni, mint a felebarát lelkét. Mert én közelebb állok magamhoz, mint a felebarátom, és ha én nem szeretem a saját lelkemet, akkor képtelen leszek a felebarátom lelkét szeretni. De …
5. …a felebarát lelkét jobban kell szeretni, mint testi létét, vagyis, mint a testét. Mert a lelket a test elé kell sorolni, mert a lélek közvetlenül vesz részt az üdvösségben, míg a test csak közvetve, azaz a lelken keresztül.
6. A felebarátok között az egyiket jobban kell szeretni, mint a másikat. Mert az embereknek különböző közelségük van a szeretet két pólusához: objektív Istenhez és szubjektív hozzám. A tökéletesebbek közelebb vannak Istenhez, és a rokonaim közelebb vannak hozzám.
7. Objektív a tökéletesebbeket jobban kell szeretni, mint a rokonokat. De mi szubjektív jobban szeretjük ez utóbbiakat, mint az előbbieket, mert a testi rokonság és más barátság fontosabb számunkra. „A felebaráti szeretet otthon – a rám bízottak szeretetével – kezdődik.” [A liberális elhanyagolja családtagjait, hogy vadidegen, távoli emberek – sokszor vélt – testi szükségleteit szolgálja.]
8. A vérrokonokat jobban kell szeretni, mint az idegeneket. Mert a vérrokonság a természetes eredet összekötő erején alapszik. Bár olykor más barátságok erősebbek lehetnek.
9. Objektív a szülőket jobban kell szeretni, mint a gyerekeket. Mert a szülők az élet és más jótettek forrásai, és ezért közelebb állnak Istenhez; míg szubjektív a gyerekek különböző okokból közelebb állhatnak hozzánk.
10. Az atyát jobban kell szeretni, mint az anyát. Mert életet adó részesedésük folytán az atya formálisabb és aktívabb, míg az anya materiális és passzív.
11. Objektív a szülőket jobban kell szeretni, mint a feleséget. Mert az élet és a sok jótett forrásaiként a szülők közelebb állnak Istenhez, míg szubjektív a feleséget, aki „egy testté” válik a férjjel, kell jobban szeretni.
12. Objektív a jótevőt jobban kell szeretni, mint azt, aki a jótettet fogadja. Mert a jótevők a jó forrásai számunkra, míg szubjektív jobban szeretjük azok közelségét, akiknek mi teszünk jót, mégpedig több okból, pl. „adni jobb, mint kapni”.
13. A szeretet rendje a mennyben is megmarad. Különösen az Isten iránti szeretet minden más előtt. A felebarát objektív állása Istenhez is többet fog számítani a mennyben, mint itt a földön.
Ezek szerint:
„Rasszizmus”? – melyik faj áll közelebb Istenhez és hozzám? A fajok nem egyformán állnak közel Istenhez, tehát hozzám sem. „Antiszemitizmus”? – a „sémiták” vajon Isten barátai vagy ellenségei? „Sexizmus”? – segítenek vagy hátráltatnak a mai nők engem az Istenhez vezető utamon? „Homofóbia”? – hogyan állnak a homoszexuálisok Istenhez?
Kyrie eleison
http://katolikus-honlap.hu/1502/williamson.htm