2013. július 29., hétfő

Kétféle boldogságot találtak az emberben

A boldog lelkiállapot eltérő génkifejeződési programot aktivál a szervezetben attól függően, hogy az emelkedett érzést sekélyes örömök hajszolásával, vagy egy nagyobb, nemesebb célért való küzdelemmel, például mások segítésével érjük el - állítják amerikai kutatók.

A Kaliforniai Egyetem szakembereinek legújabb vizsgálatából az derült ki, hogy a genetika szintjén egyáltalán nem mindegy, hogy mi tesz valakit boldoggá: teljesen eltérően hat ugyanis a humán genomra a hedonikus életmódból fakadó boldogságérzet, mint az, amikor egy nemesebb célért küzdve, elhivatottságtól vezérelve érjük el a boldogságot.

A PNAS című szakfolyóiratban megjelent kutatásba 80 egészséges felnőttet vontak be, akiktől vérmintát vettek. Emellett minden résztvevőnél meghatározták az öncélú élvezethajszolásából eredő (hedonikus) boldogság, valamint a belső indíttatásból, jótettek által magasabb célért való munkálkodás által kiváltott (eudaimonikus) öröm szintjét.

A vérvizsgálatból kiderült, hogy a kétféle boldogságkeresés eltérő módon befolyásolja a génkifejeződés-profilt. Azoknál a résztvevőknél, akiknél az öncélú élvezethajszolás jelentette a boldogság legfőbb forrását, magas volt a gyulladáskeltő gének kifejeződésének szintje, és alacsony a vírusellenes génexpresszió. Ezzel szemben azoknál, akik az élet értelmét egy magasabb cél megvalósításában látták, alacsony volt a gyulladásokat okozó génkifejeződés, míg az antivirális és antitest-génexpresszió magas szintjét tapasztalták.

(origo)

Assisi génkifejeződés profilja

Eltérve az alaptémától, annak tartalmától, néhol szökellve, mégis valahol kapcsolódva ahhoz.

Újra és újra a következő sorok ugranak be (azok mondanivalói), amelyeket az ember folyamatosan ismételget, ízlelget de nem tud kellően, "tökéletesen befogadni" (s itt magamról beszélek). A hit, amely nem szimplán, szárazon szavakban, gondolatokban, elméletekben, külsőségekben, formákban, hanem valójában már a szeretetben, irgalomban, gyakorlatban teljesedik ki. Sokszor kértem az Úrtól karizmákat, ismeretszava, prófétálás, gyógyítás... adományát, nem értettem meg és nem ért el a tudatom mélyéig az, amit Pál apostol tanított a szeretetről, nem érettem meg azt, mit jelent valóban kereszténynek lenni. A szeretetet az ember életében valahol adottnak, természetesnek tekintettem, pedig nem, a szeretet mellett dönteni, a másik szeretete mellett dönteni, lehajolni hozzá, érte, sokszor a hit igazi próbája, kereszténységünk érettségének egyik fokmérője. Rácsodálkozom mindig Szent Ferenc soraira, segítenek megérteni Jézus szándékait, ráeszmélek kereszténységünk azon szépségeire, amelyet nem tud helyettesíteni más értékekben, értékrendben ezen földön.

Tudnék vajon megbocsátani bárkinek, tudnék vajon bárkit szeretni feltétel nélkül, azt is aki megbántott, aki ellenem tört, a haragot magamban szeretetre tudnám cserélni, le tudnám vetkőzni előítéleteimet, tudnék folyamatosan alázatosságra törekedni, tudnék mindig kicsi lenni, utolsó lenni a sorban? Mindannyiszor ráeszmélek arra, mennyire éretlen még a hitem, hogy elesések és felállások sora az életem...

"Uram, tégy engem a békéd eszközévé,
hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik,
hogy a megbocsátás szellemét vigyem oda, ahol széthúzás van,
hogy harmóniát vigyek oda, ahol békétlenség van,
hogy hitet vigyek oda, ahol kételyek vannak,
hogy örömöt vigyek oda, ahol szomorúság lakik.

Uram, add meg nekem, hogy én vigasztalhassak ahelyett, hogy engem vigasztalnának,
hogy én értsek meg másokat ahelyett, hogy arra vágynék, engem értsenek meg,
hogy szeressek inkább, minthogy engem szeressenek.
Mert aki elfelejti magát, az találja meg,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre."

Létezhet olyan boldogság a földön, ami mindenki számára megadathat? Talán a lelki nyugalom, lelki béke, a lelki boldogság irányába, talán ezen út az, ami megadathat mindenki számára a földön, szegénynek, gazdagnak, betegnek, egészségesnek, szabadnak és szolgának egyaránt, Jézus útján, melyről Szent Ferenc is beszél.

barnan

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

A többi ártatlan, akik vakon követik a fenevadat és a hamis prófétát, egy kegyetlen kötelékbe lesznek zárva

2013. július 28. vasárnap, 21:40

Drága szeretett leányom, soha nem szabad kételkedned Szavamban. Ha igazán bízol Bennem, akkor azt kell tenned, amit elvárok tőled, hogy meg tudjam világosítani a világot ebben az időben, és hogy fel tudjam készíteni az embereket az Új Kezdetre.

Sok minden meg volt jövendölve mindabból, ami az Egyházammal történik, de el kell fogadnotok, hogy e förtelmeket Atyám egyetlen ok miatt engedi meg. Ez a Sátán uralmának a vége. A saját nevében életre keltette a fenevadat, ezért az Antikrisztus maga a Sátán szelleme. Ő és követői csak nagyon kevés időt kaptak a lelkekért folytatott csatában.

A Sátán bosszúja az, hogy annyi lelket lopjon, amennyit csak tud, még mielőtt megkötözésre kerülne, és a mélységbe dobatna. Azok, akik seregéből a kígyót bálványozzák, csak a hatalom miatt követik utasításait, mert a hatalom – mint mondja nekik – az övék lesz, ha segítenek neki ördögi tervét befejezni. Mennyire fognak szenvedni ezek a lelkek, mégpedig örökre, és mennyire fognak kiáltani Irgalmamért, amikor szörnyű sorsuk felismerése világossá válik előttük.

A többi ártatlan, akik vakon követik a fenevadat és a hamis prófétát, egy kegyetlen kötelékbe lesznek zárva, amelyből képtelenek lesznek elmenekülni. Nekik kétségbeejtően szükségük van a segítségetekre. Kitartóan kell imádkoznotok a lelkükért, hogy visszakerüljenek Hozzám. Először nem sokat fognak látni a külvilágból, ami számukra aggodalomra adna okot. A Közel-Keleti háborúkat és az azt követő békét tapssal fogják fogadni.

A béke embere sok kitüntetést fog kapni elismerésként humanitárius munkálkodásáért. Látni lehet majd, amint a hamis próféta a világ egyházait egyesíti, és minden alkalommal kimutatja mindazon jellegzetes tulajdonságait, melyeket egy szent jellemvonásaival hasonlítanak össze.

Minden rendben lesz, amíg ez a kettő nem fordít a helyzeten, és dühösen le nem sújt azokra, akik ellenszegülnek világot ellenőrző tervüknek. Ők az Én földi Egyházamat a fenevad fészkévé fogják szőni, míg a sötétség be nem borítja a Földet.

Mindenki nyugtalanságot fog érezni. Ti mindnyájan érezni fogjátok a gonoszságot, amint a Sátán, az Antikrisztuson keresztül mindent ellenőrizni fog. De minekután a dolgok reménytelennek fognak tűni, Én leereszkedem majd, hogy Irgalmam által mindent beborítsak, hogy bebizonyítsam a világnak az Igazságot.

Oly nagy az Én Irgalmam, hogy még a legsötétebb lelket is meg fogja világosítani, és ők megkönnyebbült szívvel fognak Hozzám jönni. Ebben a szakaszban, a Szentlélek Ereje által, minden kétség el lesz űzve a lelkükből. Nem sokkal ezután, amint Isten gyermekei már ismerik az Igazságot, az Utolsó Harsona is fel fog csendülni, és a Föld meg fog újulni. Minden gonoszság el fog tűni. A Nap egy Nagy Fénnyel fog mindnyájatokat eltölteni, és az Új Paradicsom, amelyet bárki valaha is el tudott volna képzelni, mint a legnagyobb Ajándék számotokra, nagy szeretettel lesz átadva.

Mindössze annyit kell tennetek, hogy bízzatok abban az Igazságban, melyet feltárok, hogy elkerülhessétek azokat a csapdákat, melyeket azért helyeztek le, hogy ellopják a lelketeket. Azok közületek, akik látnak, akik bíznak Bennem, akik hívnak Engem, segíteni fognak Nekem azok lelkének megmentésében, akik ugyan látnak, de visszautasítják az Igazság meglátását.

Jézusotok

A hamis próféta beszéde az IVT záró Szentmiséjén--Menjetek, félelem nélkül, szolgálni

2013, július 29 - 10:54

Tisztelendő Püspök- és Paptestvérek,
Kedves Fiatalok!

"Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" Jézus most e szavakkal fordul hozzátok, egyenként, s ezt mondja: "Jó volt részt venni az Ifjúsági Világtalálkozón, jó volt együtt megélni a hitet a világ négy sarkából érkezett fiatalokkal, de most már ideje, hogy elinduljatok, és átadjátok ezt az élményt másoknak." Jézus arra hív téged, hogy küldetést teljesítő tanítvány legyél! Ma, Isten most meghallgatott Igéjének fényénél mit mond nekünk az Úr? Három dolgot: Menjetek, félelem nélkül, szolgálni.

1. Menjetek. Ezekben a napokban itt, Rióban nagyszerű élményben volt részetek, hisz találkoztatok Jézussal, és együtt találkoztatok vele, megélhettétek a hit örömét. De ennek a találkozásnak az élménye nem maradhat bezárva az életetekbe, vagy a plébániai csoportotok, mozgalmatok vagy közösségetek életébe. Az olyan lenne, mintha elzárnánk az oxigént egy égő lángtól. A hit olyan, mint egy láng, ami úgy lesz egyre élénkebb, ha megosztják, ha továbbadják, hogy mindenki megismerhesse, szerethesse és megvallhassa Jézus Krisztust, aki az élet és a történelem Ura (vö.:Rm 10,9).

De vigyázat! Jézus nem azt mondta: ha akarjátok, ha futja időtökből, hanem azt: "Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" A hit élményét megosztani, a hitről tanúságot tenni, az Evangéliumot hirdetni parancs, amit az Úr ad az egész Egyháznak, neked is. Parancs ez, de mégsem az uralkodási vagy hatalomvágyból születik, hanem a szeretet erejéből, annak tényéből, hogy Jézus elsőként jött el hozzánk, és nem csak valamit adott nekünk Magából, hanem egészen odaadta Magát, életét adta, hogy megmentsen bennünket és megmutassa Isten szeretetét és irgalmasságát. Jézus nem szolgaként kezel bennünket, hanem szabad embereként, barátként, testvérként. És nemcsak elküld bennünket, hanem el is kísér, mindig mellettünk van ebben a szeretet-misszióban.

Hova küld bennünket Jézus? Nincsenek határok, nincsenek korlátok: mindenkihez küld bennünket. Az Evangélium mindenkinek szól, nem csak néhányaknak. Nem csak azoknak szól, akik talán közelebb vannak, vagy fogékonyabbnak, befogadóbbnak. Mindenkinek. Ne féljetek elmenni és elvinni Krisztust mindenhová, egészen az emberi lét perifériájáig, ahhoz is, aki távolibbnak, közömbösebbnek tűnik. Az Úr mindenkit keres, azt szeretné, ha mindenki érezhetné irgalma és szeretete hevét.

Külön szeretném, ha Krisztusnak ez a "Menjetek" parancsa bennetek, a latin-amerikai Egyház fiataljaiban is visszhangozna, akik a püspökeitek által indított, egész földrészt magába foglaló misszióban foglalatoskodtok. Brazíliának, Latin-Amerikának, az egész világnak szüksége van Krisztusra! Szent Pál mondja: "Jaj nekem, ha nem hirdetem az Evangéliumot!" (1Kor 9,16). Ez a kontinens már befogadta az Evangélium hirdetését, ami végigkísérte útját, és sok gyümölcsöt hozott. A további hirdetés már rátok van bízva, hogy újult erővel hangozzon fel. Az Egyháznak szüksége van rátok, szüksége van arra a lelkesedésre, kreativitásra, örömre, ami benneteket jellemez. Brazíliának van egy nagyszerű apostola, boldog Anchietai József, aki mindössze tizenkilenc éves volt, amikor misszióba indult. Mert tudjátok-e, mi a fiatalok evangelizálásának legjobb eszköze? Egy másik fiatal. Ez az út, ezt kövessétek!

2. Félelem nélkül. Lehet, hogy van, aki azt gondolja: "Nincs semmilyen különleges képzettségem, hogyan kezdhetném én hirdetni az Evangéliumot?" Kedves barátom, a te félelmed nem sokban különbözik Jeremiásétól, aki épp olyan fiatal volt, mint ti, amikor Isten elhívta a prófétaságra. Épp az imént hallgattuk szavait: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok." Isten nektek is azt mondja, amit akkor Jeremiásnak: "Ne félj [...],, mert veled vagyok, és megoltalmazlak." (Jer 1,7.8). Ő velünk van!

"Ne féljetek!" Amikor Krisztust megyünk hirdetni, Ő maga jár előttünk és vezet bennünket. Amikor tanítványait elküldte, megígérte: "veletek vagyok minden nap" (Mt 28,20). És ez rátok is igaz! Jézus nem hagy bennünket egyedül, nem hagy benneteket soha egyedül! Mindig veletek van.

Azután pedig Jézus nem azt mondta: "Menj", hanem azt: "Menjetek": mi mind, együtt kaptunk küldetést. Kedves fiatalok, érezzétek, hogy az egész Egyház kísér és a szentek közössége veletek van ebben a küldetésben. Amikor együtt nézünk szembe a kihívásokkal, olyankor erősek vagyunk, s olyan forrásokat fedezünk fel magunkban, amelyek létezéséről korábban nem is tudtunk. Jézus nem arra hívta az apostolokat, hogy elszigetelődésben éljenek, arra hívta őket, hogy csoportot képezzenek, közösséget alkossanak. Hozzátok is szeretnék szólni, kedves papok, akik a szentmisében koncelebráltok: azért jöttetek, hogy elkísérjétek a fiataljaitokat, és ez nagyon szép, megosztani a hitnek ezt a tapasztalatát! De ez csak egy állomása az útnak. Kísérjétek őket továbbra is nagylelkűen és örömmel, segítsetek nekik, hogy aktív szerepet vállaljanak az Egyházban; ne érezzék magukat sohasem egyedül!

3. Az utolsó szó: szolgálni. Az előbb énekelt zsoltár elején ezek a szavak állnak: "Énekeljetek az Úrnak új éneket" (Sal 95,1). Melyik ez az új ének? Nem csak szavakból áll, nem egy dallam, hanem a ti életetek éneke ez: hagyni, hogy az életünk Jézuséval azonosuljon, az ő érzéseinek, gondolatainak, cselekedeteinek elsajátítása. Jézus élete pedig másokért élt élet. Szolgáló élet.

Szent Pál a mai szentleckében, amit nemrég hallgattunk meg, ezt mondta: "Mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg." (1Kor 9,19). Hogy Jézust hirdethesse, Pál "mindenki szolgája" lett. Evangelizálni annyit tesz, mint Isten szeretetéről személyes tanúságot tenni, felülkerekedni önzésünkön, lehajolva megmosni testvéreink lábát, ahogy Jézus tette.

Menjetek, félelem nélkül, szolgálni! E három szót követve megtapasztaljátok majd, hogy aki evangelizál, az maga is evangelizálódik, aki átadja a hit örömét, az maga is örömöt kap. Kedves fiatalok, amikor visszatértek otthonotokba, ne féljetek nagylelkűek lenni Krisztussal, ne féljetek Evangéliumáról tanúságot tenni! Az első olvasmányban, amikor Isten elküldi Jeremiás prófétát, hatalmat ad neki, hogy "gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és ültess". (Jer 1,10). Ez ránk is igaz. Az Evangéliumot hordozni annyit tesz, mint Isten erejét hordozni, hogy kigyomláljuk és kiirtsuk a gonoszt és az erőszakot, hogy pusztítsuk és romboljuk az önzés, az intolerancia és a gyűlölet korlátait, s hogy új világot építsünk. Jézus Krisztus számít rátok! Az Egyház számít rátok! A pápa számít rátok! Mária, Jézus anyja és a mi Anyánk kísérjen benneteket mindig az ő gyengéd szeretetével: "Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" Ámen.

Rovásírásért halálbüntetés

A székelyföldi papság körében néhányan titkosírásként használták a rovást - mellyel a halálbüntetést kockáztatták a román kommunista uralom alatt.

Ervin Atya a rovásírásról

Ervin atyát háromszor tartóztatták le a Securitate emberei, kétszer ítélték halálra, majd azt életfogytiglani börtönre változtatták. Összesen 13 évet ült Románia börtöneiben. Hitét, humorát mégis megőrizte. Papi hivatását 16 helyen gyakorolta. Márton Áron püspök szentelte pappá a következő szavakkal: „Vértanúkká szentellek titeket!” Ha nem is lett vértanú a szárhegyi Ferences Kolostor szerzetese, szenvedéssel teli, bátor élete a nagy tanúságtevők közé emeli őt. (Életéről bővebben itt)

A 93 éves Ferencz Ervin ferences szerzetes szárhegyi kolostorában mesélt a rovásírásról. A kolostort Kájoni János alapította és itt került végső nyughelyre (1687. április 25-én halt meg Kájoni János). Kájoni is ismerte és kutatta a rovást (az ő életéről a Katolikus Lexikonban lehet bővebben olvasni itt).

Ervin Atya elmondta, hogy a polgármesterrel igen jóban van, támogatja, hogy Gyergyószárhegy település neve rovással is ki legyen írva, példaként Ditrót említi. Életútját felidézve ismertette, hogy a második csíksomlyói szolgálatának ideje alatt (1947-48) titokban nézegették a rovásírást és a megfejtéseket, mert ez "nagy titok volt akkor". Írásos dokumentumot sajnos nem tud felmutatni ebből a korból, mert a papok egymást közt titkosírásként használták a rovást, amelyért halálbüntetés járt, ha kitudódott.

Ervin Atya életének újabb állomásához ér, hiszen augusztus 3-án adja majd át a kolostort, utána lesz "szabad". Igyekszik megtanulni az internetet, valamint egész irodalma van a rovásírásról, majd ezt is rendszerezi szeretné.

(Rovás Infó)