2013, július 29 - 10:54
Tisztelendő Püspök- és Paptestvérek,
Kedves Fiatalok!
"Menjetek
és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" Jézus most e szavakkal fordul
hozzátok, egyenként, s ezt mondja: "Jó volt részt venni az Ifjúsági
Világtalálkozón, jó volt együtt megélni a hitet a világ négy sarkából
érkezett fiatalokkal, de most már ideje, hogy elinduljatok, és átadjátok
ezt az élményt másoknak." Jézus arra hív téged, hogy küldetést
teljesítő tanítvány legyél! Ma, Isten most meghallgatott Igéjének
fényénél mit mond nekünk az Úr? Három dolgot: Menjetek, félelem nélkül, szolgálni.
1. Menjetek.
Ezekben a napokban itt, Rióban nagyszerű élményben volt részetek, hisz
találkoztatok Jézussal, és együtt találkoztatok vele, megélhettétek a
hit örömét. De ennek a találkozásnak az élménye nem maradhat bezárva az
életetekbe, vagy a plébániai csoportotok, mozgalmatok vagy közösségetek
életébe. Az olyan lenne, mintha elzárnánk az oxigént egy égő lángtól. A
hit olyan, mint egy láng, ami úgy lesz egyre élénkebb, ha megosztják, ha
továbbadják, hogy mindenki megismerhesse, szerethesse és megvallhassa
Jézus Krisztust, aki az élet és a történelem Ura (vö.:Rm 10,9).
De
vigyázat! Jézus nem azt mondta: ha akarjátok, ha futja időtökből, hanem
azt: "Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" A hit élményét
megosztani, a hitről tanúságot tenni, az Evangéliumot hirdetni parancs,
amit az Úr ad az egész Egyháznak, neked is. Parancs ez, de
mégsem az uralkodási vagy hatalomvágyból születik, hanem a szeretet
erejéből, annak tényéből, hogy Jézus elsőként jött el hozzánk, és nem
csak valamit adott nekünk Magából, hanem egészen odaadta Magát, életét
adta, hogy megmentsen bennünket és megmutassa Isten szeretetét és
irgalmasságát. Jézus nem szolgaként kezel bennünket, hanem szabad
embereként, barátként, testvérként. És nemcsak elküld bennünket, hanem
el is kísér, mindig mellettünk van ebben a szeretet-misszióban.
Hova
küld bennünket Jézus? Nincsenek határok, nincsenek korlátok:
mindenkihez küld bennünket. Az Evangélium mindenkinek szól, nem csak
néhányaknak. Nem csak azoknak szól, akik talán közelebb vannak, vagy
fogékonyabbnak, befogadóbbnak. Mindenkinek. Ne féljetek elmenni
és elvinni Krisztust mindenhová, egészen az emberi lét perifériájáig,
ahhoz is, aki távolibbnak, közömbösebbnek tűnik. Az Úr mindenkit keres,
azt szeretné, ha mindenki érezhetné irgalma és szeretete hevét.
Külön
szeretném, ha Krisztusnak ez a "Menjetek" parancsa bennetek, a
latin-amerikai Egyház fiataljaiban is visszhangozna, akik a püspökeitek
által indított, egész földrészt magába foglaló misszióban
foglalatoskodtok. Brazíliának, Latin-Amerikának, az egész világnak
szüksége van Krisztusra! Szent Pál mondja: "Jaj nekem, ha nem hirdetem
az Evangéliumot!" (1Kor 9,16). Ez a kontinens már befogadta az
Evangélium hirdetését, ami végigkísérte útját, és sok gyümölcsöt hozott.
A további hirdetés már rátok van bízva, hogy újult erővel hangozzon
fel. Az Egyháznak szüksége van rátok, szüksége van arra a lelkesedésre,
kreativitásra, örömre, ami benneteket jellemez. Brazíliának van egy
nagyszerű apostola, boldog Anchietai József, aki mindössze tizenkilenc
éves volt, amikor misszióba indult. Mert tudjátok-e, mi a fiatalok
evangelizálásának legjobb eszköze? Egy másik fiatal. Ez az út, ezt
kövessétek!
2. Félelem nélkül.
Lehet, hogy van, aki azt gondolja: "Nincs semmilyen különleges
képzettségem, hogyan kezdhetném én hirdetni az Evangéliumot?" Kedves
barátom, a te félelmed nem sokban különbözik Jeremiásétól, aki épp olyan
fiatal volt, mint ti, amikor Isten elhívta a prófétaságra. Épp az imént
hallgattuk szavait: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni,
hiszen még ifjú vagyok." Isten nektek is azt mondja, amit akkor
Jeremiásnak: "Ne félj [...],, mert veled vagyok, és megoltalmazlak." (Jer 1,7.8). Ő velünk van!
"Ne
féljetek!" Amikor Krisztust megyünk hirdetni, Ő maga jár előttünk és
vezet bennünket. Amikor tanítványait elküldte, megígérte: "veletek
vagyok minden nap" (Mt 28,20). És ez rátok is igaz! Jézus nem hagy bennünket egyedül, nem hagy benneteket soha egyedül! Mindig veletek van.
Azután
pedig Jézus nem azt mondta: "Menj", hanem azt: "Menjetek": mi mind,
együtt kaptunk küldetést. Kedves fiatalok, érezzétek, hogy az egész
Egyház kísér és a szentek közössége veletek van ebben a küldetésben.
Amikor együtt nézünk szembe a kihívásokkal, olyankor erősek vagyunk, s
olyan forrásokat fedezünk fel magunkban, amelyek létezéséről korábban
nem is tudtunk. Jézus nem arra hívta az apostolokat, hogy
elszigetelődésben éljenek, arra hívta őket, hogy csoportot képezzenek,
közösséget alkossanak. Hozzátok is szeretnék szólni, kedves papok, akik a
szentmisében koncelebráltok: azért jöttetek, hogy elkísérjétek a
fiataljaitokat, és ez nagyon szép, megosztani a hitnek ezt a
tapasztalatát! De ez csak egy állomása az útnak. Kísérjétek őket
továbbra is nagylelkűen és örömmel, segítsetek nekik, hogy aktív
szerepet vállaljanak az Egyházban; ne érezzék magukat sohasem egyedül!
3. Az utolsó szó: szolgálni. Az előbb énekelt zsoltár elején ezek a szavak állnak: "Énekeljetek az Úrnak új éneket" (Sal 95,1). Melyik ez az új ének? Nem csak szavakból áll, nem egy dallam,
hanem a ti életetek éneke ez: hagyni, hogy az életünk Jézuséval
azonosuljon, az ő érzéseinek, gondolatainak, cselekedeteinek
elsajátítása. Jézus élete pedig másokért élt élet. Szolgáló élet.
Szent
Pál a mai szentleckében, amit nemrég hallgattunk meg, ezt mondta:
"Mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg." (1Kor 9,19).
Hogy Jézust hirdethesse, Pál "mindenki szolgája" lett. Evangelizálni
annyit tesz, mint Isten szeretetéről személyes tanúságot tenni,
felülkerekedni önzésünkön, lehajolva megmosni testvéreink lábát, ahogy
Jézus tette.
Menjetek, félelem nélkül, szolgálni! E három szót követve megtapasztaljátok majd, hogy aki evangelizál, az maga is evangelizálódik, aki átadja a hit örömét, az maga is örömöt kap. Kedves
fiatalok, amikor visszatértek otthonotokba, ne féljetek nagylelkűek
lenni Krisztussal, ne féljetek Evangéliumáról tanúságot tenni! Az első
olvasmányban, amikor Isten elküldi Jeremiás prófétát, hatalmat ad neki,
hogy "gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és ültess". (Jer 1,10).
Ez ránk is igaz. Az Evangéliumot hordozni annyit tesz, mint Isten
erejét hordozni, hogy kigyomláljuk és kiirtsuk a gonoszt és az
erőszakot, hogy pusztítsuk és romboljuk az önzés, az intolerancia és a
gyűlölet korlátait, s hogy új világot építsünk. Jézus Krisztus számít rátok! Az
Egyház számít rátok! A pápa számít rátok! Mária, Jézus anyja és a mi
Anyánk kísérjen benneteket mindig az ő gyengéd szeretetével: "Menjetek
és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése