Kidolgozták a keresztény tanúságtétel ökumenikus alapelveit

A Vallások Közti Párbeszéd Pápai Tanácsa, az Egyházak Világtanácsa és az Evangélikus Világszövetség közös munkájának, ökumenikus párbeszédének gyümölcseként elkészült az a fontos dokumentum, amely javaslatokat fogalmaz meg a keresztény misszió számára.

A három szervezet a világ keresztényeinek 90 százalékát fogja össze. Történelmi pillanatnak nevezték a dokumentum elfogadását éppen most, amikor egyre inkább nő a feszültség a vallások között. Az alapelveket az elmúlt öt év során dolgozták ki, és egy-egy itáliai, franciaországi és bangkoki találkozó alkalmával vitatták meg. A dokumentum címe: Keresztény tanúságtétel egy többvallású világban. Ajánlások.

Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallások Közti Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke a Vatikáni Rádiónak adott interjújában elmondta, hogy a dokumentum többek között hangsúlyozza: a keresztény üzenetet hirdetni kell, de nem szabad ráerőszakolni az emberekre. A megtérés a Szentlélek műve, a keresztény tanúságtétel a pluralista világban a különböző vallásokkal és kultúrákkal folytatott párbeszédet feltételezi. A szöveg leszögezi a vallásszabadság elvét, amely magában foglalja a jogot a vallás nyilvános megvallásához, annak terjesztéshez és a vallás megváltoztatásához – tájékoztat a Vatikáni Rádió Magyar nyelvű honlapja.

Az ötoldalas dokumentum hangsúlyozza, hogy a misszió az egyház lényegéhez tartozik, az evangéliumi elvek szerint kell folytati, a minden ember iránti szeretet jegyében. Felsorol 12 alapelvet, amelyet a keresztény tanúságtétel során figyelembe kell venni, köztük ilyeneket: Jézus példája, az erőszak visszautasítása, mások tisztelete. Szerepel az alapelvek között a szolgálat is: fontos az oktatás, egészségügyi ellátás, de a szolgálat során nem szabad kihasználni mások szegénységét.

Hat konkrét cselekvési javaslatot fogalmaz meg a keresztény tanúságtétel számára, amelyek alapelemei a követekezők: tanulni, építeni, bátorítani, együttműködni, buzdítani, imádkozni.

Magyar Kurír

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning”

Az ateisták és a tudósok azt fogják mondani, hogy a Nagyfigyelmeztetés egy szemfényvesztés volt

2011. július 3. vasárnap, 18:30

Szeretett leányom, folytatnod kell utadat, előre kell nézned és követned kell Utasításaimat. Ne fordulj el, amikor a sátán támad téged, a nap minden percében. Kizárólag Rám összpontosíts. Meg kell tanulnod megérteni, hogy milyen lényeges az Én társaságomban eltöltött idő, különösen a Szentségimádáskor, hogy ennek a küldetésnek a csúcsán maradhass.

Az imára szánt idő szintén fontos, mert minél több időt töltesz el, a Velem való intim beszélgetésben, annál több kegyelemben lesz részed. Ennek elmulasztása azt fogja jelenteni, hogy teljesen kitárod magad a csaló támadásai előtt.

Az Én Szavamat, leányom, sokan elutasítják, azok, akik nem akarnak hallani. Ennek nagyon sok oka van. Ma, sok gyermekem csukta be a szemét lelkük létezésének igazsága előtt. Ők a világot karolják át és mindazt, amit felkínál, mintha ez az élet kenyerének pótléka lenne. Sokan szintén óvakodnak a hamis prófétáktól, hiszen ez az a korszak, amikor mindenhol hamis próféták lépnek majd fel. Ez az a zűrzavar, amelyet a sátán akar okozni, azért, hogy az Én valódi küldötteimet ne vegyék észre. Mivel az alázat egy követelmény a kiválasztott látnokok számára, nem tudnak kiemelkedni a világ szemei előtt, mert más a természetük. A hamis látnokok pedig a reflektorfénybe tolják magukat. Ők saját magukra fognak összpontosítani. Üzeneteik hitelesnek tűnhetnek és ezekre egy virágzó nyelvezet lesz jellemző, beillesztett bibliai részletekkel, de üzeneteik valótlanságát két fő szempont fogja leleplezni. Az első: üzeneteikre hivatkozva ők a középpontban fognak állni és élvezni fognak minden figyelmet, amit kapnak. A második szempontnak ott lesznek nektek az üzenetek maguk. Ezek összezavaróak lesznek, nehezen olvashatóak és nem lesznek tartós hatással a lelkekre. Leányom, sajnos az Egyház hajlik arra, hogy elutasítsa a hiteles látnokokat, mert ezekben az ügyekben felelősséget kell mutatniuk.

Ezért sokkal könnyebb Egyházamnak olyan üzeneteket támogatni, amelyek a Szentírás idézeteit tartalmazzák, ahhoz, hogy valódiságukat kinyilvánítsák. Tanításaim egyszerűségét nekik nehéz elfogadni, különösen ma, amikor az igazságból sok mindent a tolerancia maszkja mögé rejtenek. Nem könnyen fogadják el azt sem, amikor az Idők Végére emlékeztetik őket, mivel felszentelt szolgáim, félelmeik miatt visszautasítják kelyhem magukhoz vételét és a felelősségteljes cselekedetet.

A világ történelmében ez a legfontosabb időszak. Az elmúlt évszázad alatt látnokaim minden jelet megkaptak, de ezeket (felszentelt szolgáim) nem veszik figyelembe, mivel fejüket a homokba dugják. Éppen ebben az időben prédikálnak sokat felszentelt szolgáim a Földre való visszatérésem fontosságáról.  Nekik fel kell készíteniük a lelkeket, azáltal, hogy azokra a következményekre emlékeztetik őket, amelyek rájuk várnak, ha nem sikerül nekik még itt a Földön megmenteniük a lelküket, mert haláluk után már nem könyöröghetnek a megbocsátásért.

Most felszentelt szolgáimhoz szólok: miért nem akarjátok ezt kihangsúlyozni nyájaitoknak? Miért nem mutattok rá aktívan arra, hogy a nagy büntetés milyen kihatással lesz gyermekeimre? Nem tudjátok, hogy sok gyermekem fogja a lelkét elveszíteni az Antikrisztus miatt, aki már itt van a Földön és ugrásra készen vár a színfalak mögött?

Meg kell érteniük gyermekeimnek, hogy a Nagyfigyelmeztetés, habár az Irgalmasságnak egy nagy eseménye lesz, mégis csak egy része lesz annak a nagyon nehéz és kihívó időnek, ami még bekövetkezik minden gyermekem számára. Végül majd a megrögzött bűnösök és a sátán követői megtagadják Létezésemet. Az ateisták azt fogják mondani, hogy ez csak egy, az egész világra kiterjedő szemfényvesztés volt. A tudósok pedig egy logikus magyarázatra fognak törekedni, de erre egy sem lesz.  Ezalatt követőim kettészakadnak. Sok millió ember meg fog térni, de összezavarják őket azok a hazugságok, amelyeket a gonosz csoportok terjesztenek – a halált okozó Egy –Világ – Hatalomról -, akiknek az lesz a céljuk, hogy pénzügyi nyereségeikért elpusztítsák az egyszerű embereket.

Gyermekeim, ha nem maradnak elegen a helyes úton, akkor lehetetlen lesz elhárítani a büntetéseket. Ez az, amiért Isten, az Atya meg akarja állítani a bűnösöket, hogy alkotását és gyermekeit megkímélje a pusztulástól. Olyan nagy erősségű földrengéseket szabadít a világra, amilyet még eddig nem tapasztaltak, vulkánkitöréseket a legvalószínűtlenebb helyeken és a Föld úgy fog hánykolódni, mint egy horgony nélküli hajó a zord vizeken, egyetlen helyet sem találva a kikötésre.

Kérlek benneteket gyermekeim, hagyjátok jóvá, hogy a Nagyfigyelmeztetés mindannyiatokat megmenthesse. Fogadjátok el, hogy ez a csoda sok millió embert fog megmenteni, akik különben elvesznének. Azoknak, akik nem akarják megváltoztatni az életüket, a következőket mondom: Ők a sátán házát választják. Ima nélkül semmi remény sincs számukra, mert ők, a földi Új Paradicsom kulcsát el fogják veszíteni. Helyette a pokol tüzében fognak égni.

Ha tudnák, hogy ez a gonosz út hova viszi őket, gondoljátok, hogy akkor megváltoztatnák útjaikat?

Gyermekeim, kérlek benneteket, segítsetek rajtuk úgy, hogy elmondjátok nekik az Igazságot. Ha nem akarnak hallani, imádkozzatok lelkük megmentéséért, mert ez minden, amit tehettek értük.

A ti szerető Megváltótok és az Irgalmasság Királya,

Jézus Krisztus

Georg May professzor: A papság a zsinatutáni egyházban Elgondolkodtató különbségek a papszentelési rítus régi és új formájában (1993)

A változtatások a szentelési fokozatokban és formákban

A papjelölteket a nevelés és képzés, az ima és a tanulás, a vizsga és az önvizsgálat több évnyi előkészülete után engedik szentségi szentelésre. Azok a férfiak, akik 40 évvel ezelőtt [tehát 1963-ig, mivel a cikk 1993-ban íródott] az oltárhoz léptek, hogy fogadják a papszentelés szentségét, korábban már megkapták a tonzúrát, a négy alacsony rendet, a szubdiakonátus és a diakonátus szentelést. Tehát sok lépcsőfokon keresztül vezették őket a papszenteléshez. Ebben a hosszú vezetésben az Egyháznak nagy bölcsessége rejlett: Bizonyos értelemben a szentély elé egy előépületet állított, amin először át kellett érni, mielőtt valaki a szentélybe beléphetett. A hatalmak fokozatos növelését a erkölcsi személyiség érésének kellett kísérnie.

A szentelések kiszolgáltatásának rendjében az elmúlt 40 [azaz 50] évben azonban fontos változások történtek. Az alacsonyabb rendeket ugyanúgy eltörölték, mint az első magasabb rendet, a szubdiakonátust. Az alacsonyabb szentelési fokozatok helyére lépő szolgálatok nem szentelések, ezekből hiányzik az Istennek való konstitutív átadás momentuma. A papságra sem utalnak, hiszen mindenki számára nyitva állnak, azok számára is, akik nem akarnak papok lenni. Aki ma az első szentségi szentelési fokozatot, a diakonátust, fogadja, nem haladt át a korábban ezt megelőző nem-szentségi szentelési fokozatokon, és ezért fennáll annak a veszélye, hogy nem érzi már annak a pillanatnak a magasztosságát, ami ekkor történik vele.

Ugyancsak elgondolkodtatóak a szentelési szentség kiosztásának új formái. Ha valaki a papszentelés szövegeit megvizsgálja, amelyek az úgynevezett liturgia-reform előtt és ez után voltak, illetve vannak érvényben, akkor annak azonnal feltűnik a pap állásának és funkciójának a verbális legyengítése. A tudós bencés, Athanasius Kröger atya ebben a fontosságnak, a súlypontnak az Istentől az ember, a léttől a tevékenység felé való, nem elhanyagolható eltolását látja: „A papszentelés lényege, a személyes (nem te-vonatkozású) kegyelmi felruházás és a hatalmak kiosztása hátra lép az új pap jövőbeli szociális (te-vonatkozású) feladatai mögé.”
Ez az ítélet találó. A megváltoztatott formula megalkotóira nyilvánvalóan nagy benyomást gyakoroltak azok a szerzők, akik eltávolodtak az úgynevezett „sacerdotalis” papképtől.

Részleteiben a következő végzetes változtatásokat lehet megfigyelni. A „Veni, creatos Spiritus” himnusz előtti orációban korábban az állt, hogy a papok „kenyeret és bort a te Fiad testévé és vérévé egy tiszta szentelés által változtassák át” (transforment). A mostani szöveg mindössze „Istennek bemutatandó áldozatról” beszél.
Aki a két megfogalmazást elfogulatlanul összehasonlítja, abban óhatatlanul ez a kérdés fogalmazódik meg: Most már elmarad az átváltoztatás? Az átváltoztatás szavainak szerepe megszűnt? A pap és tevékenysége a transsubstantiatio (átlényegülés) számára nélkülözhetők lettek?
A kenyér és a bor áldozati elemek átadásánál a püspök korábban ezt mondta: „Vedd a hatalmat (potestatem) az Istennek szóló áldozat és szentmise bemutatásához mind az élők, mind a holtak javára.” – A zsinatutáni rítusban viszont ezt mondja: „Vedd a szent nép áldozati adományát, amelyet Istennek kell bemutatnunk.” [May professzor szövegében szó szerint ez áll: „Vedd a szent nép Istennek bemutatandó adományát.”]
Aki ezt a két szöveget egymásmellé teszi és elgondolkodik, annak fel kell tennie a kérdést: Nem kap a pap ma már hatalmat az áldozásra? Ez a hatalom talán átszállt a népre? Megváltozott tehát a szentmise lényege? A misében nem mutatnak be többet áldozatot? A mise nem könyörgő- és engesztelőáldozat többé, ami az élők és a holtak javára lesz applikálva? Nincs talán többé tisztítótűz szenvedőkkel, akiknek a szentmiseáldozat bemutatása által segítséget lehet nyújtani?

A papszentelés korábbi rítusában a püspök a szertartás végén határozottan kijelentette: „Vedd a Szentlelket, akiknek megbocsátod bűneit, azoknak meg vannak bocsátva, és akiknek megtartod, azoknak meg vannak tartva.” Ezt az imát az új rítusban eltörölték. Felmerül a kérdés: Miért? Megvan-e a papnak a hatalma, mégpedig neki egyedül, hogy bűnöket bocsásson meg, vagy nincs meg neki? Ha megvan neki: Megkapja-e a papszentelés során ezt a hatalmat vagy sem? Ha megkapja, akkor miért nem lesz ez többé kimondva? Nem éppen a bűnök megbocsátására szóló hatalom, együtt a szentmiseáldozat bemutatásának hatalmával adja a katolikus papság lényegi magját? Ha ez így van, akkor miért nem mondja ezt ki a papszentelési rítus? Hogy a papnak „áldást” kell adnia, ahogy a korábbi rítus kijelentette, az az új rítusban már nem szerepel.
Aki ezeket a változtatásokat komolyan átgondolja és hagyja, hogy hassanak rá, és akinek a katolikus papság jelent még valamit, azt ezek miatt a változtatások miatt csak a szörnyű jeges rémület foghatja el. Ami itt történik, az irtózatos!

A püspök papszenteléskor mondható mintabeszédében a papságról, hatalmairól és feladatairól jelentős és dogmatikailag kielégítő kijelentések is szeperelnek. De ezek csak hirdetmények, és még csak nem is kötelező elmondani őket. Vettem részt olyan papszenteléseken, melyeken egyetlen szó és alig egy gondolat hangzott el ebből a beszédből.
Ezen kívül azt a torzulást is tekintetbe kell venni, ami a latinból a német [a különböző népnyelvű] szövegbe való fordításkor történik. A püspök új beszédének latin szövegében az áll, hogy a pap azért lesz felszentelve, hogy többek között az istentiszteletet, mindenekelőtt az Úr áldozatát ünnepelje (ad ...cultum...divinum in dominico praesertim sacrificio celebrandum).
A latin szövegben ott áll ez a fontos szó: celebrare, ami a szentségi hatalmi szolgálatra vonatkozik. A német fordítás ebből „az istentiszteletet vezessék, mindenekelőtt az Úr áldozatánál” szöveg lett. Itt tehát a papból elöljáró lesz, egyfajta gyülekezeti vezető.

Hogy a katolikus egyház papjai mindezt elfogadják anélkül, hogy fellázadnának, világosan megmutatja, milyen fokon áll a hittudatuk.

(forrás: http://www.summorum-pontificum.de/meinung/may_priesterweihe.shtml) – 2011. július 4.)