1992. december 12.
Ez a 19. születésnapom, amikor megkaptam a második titkot. 16
16 Minden december 12-én, a születésnapomon, Szűz Mária egy titkot bíz rám, amely lehet olyan, amit fel kell fedni (a Jelenések végéig összesen 12-nek kell lenni, Szűz Mária győzelmeire utalva), és lehet olyan, amely kimondottan személyes jellegű.
1992. december 15. 3 óra
Egy fénysugár ébresztett f el. Kinyitottam a szemem és egy férfit pillantottam meg: Kissé bő, narancsszínű ruhát viselt, vállán sárga palást. Olyan volt, mintha a nap sugarai szóródnának szét a vállain. Egy angyal követte, aki így szólt hozzám:
„Én vagyok az őrangyalod és azt mondom: végy papírt és tollat, mert az Úr beszélni akar veled!”
J. „Debóra, leányom! Én vagyok Jézus. Akarsz-e Engem szeretni és az Én Testemből csillapítani éhed, hogy teljesen Velem lehess? Óhajtasz-e Engem? Akarod-e?”
D. „Te vagy Jézus? És ha az álnok ördög vagy, akiről a papok beszélnek?”
J. „Vésd tudatodba intéseimet, amiket mondok! Megpróbálják majd elhitetni veled, hogy Szent Kinyilatkoztatásaim nem Tőlem származnak, hanem ellenségemtől, a Sátántól. Segítek abban, hogy különbséget tudj tenni, de ne feledd, benned is meg van ez a képesség, mert az Örök Atya a „teremtés” pillanatától fogva megadta a felismerés és megkülönböztetés képességét az embernek. A szív segít elválasztani a jót a rossztól.”
D. „Uram, én ezt nem tudtam. De most már tudom, hogy te vagy Jézus! Örvend az én szívem, anélkül, hogy meg tudná magyarázni!”
J „Leányom, az emberi természet meghajol az isteni előtt. Képes arra, hogy felismerje az ő Istenét; mégis az emberi értelem oly nagy gátat emel önmaga és az Isten közé, hogy az ember gyakran Isten nélkül marad. Ne félj, kicsikém! Ez csak a kezdete annak, hogy hívsz engem. Ne feledd: sokan kételkednek majd, hogy ebben a korban és ilyen módon munkálkodom benned, de tégy úgy, hogy szellemed tisztességgel és tisztán helytálljon minden helyzetben, akkor is, ha gyakran kerül romlottak és mindenféle hitetlenek közé. Én mindig veled vagyok, bízz bennem és szeress engem, ahogy tudsz! Én táplállak, hogy a lelked az Én Tudatommal teljen meg és legfőképpen békét adok neked, hogy békesség töltsön el. Légy mihamarább az Én megnyilvánulásom!”
D. „Mihamarabb azon leszek, Uram.”
J. „Debóra, leányom! Én vagyok Jézus. Akarsz-e Engem szeretni és az Én Testemből csillapítani éhed, hogy teljesen Velem lehess? Óhajtasz-e Engem? Akarod-e?”
D. „Te vagy Jézus? És ha az álnok ördög vagy, akiről a papok beszélnek?”
J. „Vésd tudatodba intéseimet, amiket mondok! Megpróbálják majd elhitetni veled, hogy Szent Kinyilatkoztatásaim nem Tőlem származnak, hanem ellenségemtől, a Sátántól. Segítek abban, hogy különbséget tudj tenni, de ne feledd, benned is meg van ez a képesség, mert az Örök Atya a „teremtés” pillanatától fogva megadta a felismerés és megkülönböztetés képességét az embernek. A szív segít elválasztani a jót a rossztól.”
D. „Uram, én ezt nem tudtam. De most már tudom, hogy te vagy Jézus! Örvend az én szívem, anélkül, hogy meg tudná magyarázni!”
J „Leányom, az emberi természet meghajol az isteni előtt. Képes arra, hogy felismerje az ő Istenét; mégis az emberi értelem oly nagy gátat emel önmaga és az Isten közé, hogy az ember gyakran Isten nélkül marad. Ne félj, kicsikém! Ez csak a kezdete annak, hogy hívsz engem. Ne feledd: sokan kételkednek majd, hogy ebben a korban és ilyen módon munkálkodom benned, de tégy úgy, hogy szellemed tisztességgel és tisztán helytálljon minden helyzetben, akkor is, ha gyakran kerül romlottak és mindenféle hitetlenek közé. Én mindig veled vagyok, bízz bennem és szeress engem, ahogy tudsz! Én táplállak, hogy a lelked az Én Tudatommal teljen meg és legfőképpen békét adok neked, hogy békesség töltsön el. Légy mihamarább az Én megnyilvánulásom!”
D. „Mihamarabb azon leszek, Uram.”
1992. december 19. – Otthon
A démon háborgat. 17 Ezúttal a szellememet zaklatja. Jogi szelleme megpróbálja megrontani lelkemet.
„Uram, köszönöm neked, hogy erőt adsz legyőzni, oly nagy hatalom az én erőmhöz képest! Te megtanítottad nekem, hogy a Benned való hit szétdúlja a démonok hadait.”
17 Debóra azért ezt az igét használja, mert egy pap így definiálta az agressziónak ezt a válfaját.
1992. december 20.
A gonosz Aszmodeusz mesterkedései egész álló nap folytatódtak. Azt akarta, hogy ne írjak az Úrhoz, és azt mondta:
„Gyere velem! Én gazdaggá teszlek és nem okozok neked szenvedést. Kiemellek a többiek közül és mindenki a nagyobb tisztelettel fog viseltetni irántad.”
D. „Takarodj, nem érted, hogy a lelkem már Istené és az Úr is elismerte a szenvedésemmel. Miért üldözöl mindig? Én soha nem leszek a te követőd. Inkább meghalok!”
Aszmodeusz: „Már csak tíz olyan lélekre van szükségem, mint te és kész a birodalmam.”
D. „Jézus, a Megváltó és a Szűz Mária nevében, gonosz, távozz tőlem!”
Rögvest eltűnt, amikor hangosan üvöltve szidtam.
1992. december 22. 23-30
Már lefeküdtem, amikor eszembe jutott, hogy nem mondtam el napi imáim közül a legutolsókat. Azt kérdeztem magamtól:
„És ha Jézus és Szűz Mária soha többé nem jönnek el? És ha többé nem is beszélnek velem?”
De azonnal meg is nyugodtam, mikor eszembe jutott az Oltáriszentség. 18Legszívesebben minden nap találkoztam volna Jézussal és nem távolodtam volna el soha az Ő Kegyelmétől, az életemet biztosító összekötő kapocstól. Ahogy befejeztem a Miatyánkot, egy kerek, halványkék fénygömb rátelepedett a kezemre (amelyben a Rózsafüzért tartottam). Én folytattam a Rózsafüzért és láttam, hogy az a fény egy hatalmas kapuvá változik, amelyből egy férfi lép ki, majd kedvesen így szól:
J. „Béke és áldás a te lelkednek, leányom!”
D. „Kérlek, uram, áruld el a neved!”
J. „Én vagyok Jézus Krisztus, a Jó Pásztor, a te Megmentőd és a világ Megváltója!”
D. „Mester, Jézus, kárhozott vagyok, miért köszöntesz oly nagy kegyelemmel, ha meg sem érdemlem? Te és a Te Szent Anyád szóltok egy ilyen lényhez, aki még arra is méltatlan, hogy lássa a Ti tisztaságotokat?”.
J. „Leányom, emlékezz: nem az érdemeid miatt adományozzuk a kegyelmet neked, hanem éppen a nyomorúságod miatt. Kicsim, Nekem tetszik nyomorúságod, esendőséged és főleg az a jelentéktelenség, amelyből a te egész létezésed tevődik össze. Hallgass csak ide, vegyünk egy példát: te vagy a befogadó, Én pedig az „Értékes Tartalom”. Amikor a befogadó, mint egy edény, híján van bármilyen tartalomnak, könnyű megtölteni. Én azt kívánom, hogy az Én Isteni Tudásommal töltődjön a lelked, szeretnél részesülni belőle? Szeretnéd a magadévá tenni? Válaszolj, kicsikém!”
D. „Uram, Isten Nevében én bármit elfogadnék.”
J. „Akkor meríts az Örök Szeretet forrásából, soha ne sajnáld, hogy épp mit teszel, vagy tagadj meg azon nyomban, ahogy Péterem tette!”''
D. „Jézus, ha nekem annyi hitem lenne, mint Szent Péternek, meg lennék mentve!”
J. ,A Szeretet táplálni fog téged a szentté válás útján, amely hozzám vezet. Miért kételkedsz oly nagyon?”20
D. „Bocsáss meg Uram, de az a tudat, hogy a gonosz kedvére játszhat velem, teljesen összezavar.”
J. „Ne utasíts vissza Engem! Ne okozz több fájdalmat! Ha tudnád, mennyire vártam a Veled való találkozást! Én és Szent Anyám odaföntről néztünk téged, amikor a bűn volt az egyedüli, amitől fénylett a lelked.21 Mennyi fájdalomban volt részünk, mikor még nem jött el az ideje, hogy megszólítsunk! Vég nélküli várakozás volt! Én már szenvedtem, mielőtt észrevettél volna Engem! Mondd csak, ha Én nem szólítottalak volna meg, észrevettél volna?”
D „Nem, biztosan nem!” (Micsoda fájdalmat kellett kiállnom, mikor e szavakat mondtam!)
J. ,Jöjj közelebb, kicsikém, most, hogy itt az idő! Mosakodj meg az Én „tisztító véremben”, oltsd szomjadat és lakjál jól, elfogadva az Én isteni ajándékomat! Nem kell attól tartanod, hogy a gonosz játékszere leszel, mert Én megengedem, hogy sértegessen, vagy bántson, de azt soha, hogy az én báránykám elvesszen Lucifer fondorlatosságai miatt. Hallottál valaha olyan pásztorról, aki látva, hogy az ő báránykáját farkas fenyegeti, nem szalad, hogy kiszabadítsa őt, mikor segítségért könyörög? Én vagyok a te Jó Pásztorod, örvendj, mert bár egykor a rossz lakozott benned, ma itt az Új Tavasz.”
J. „Akkor meríts az Örök Szeretet forrásából, soha ne sajnáld, hogy épp mit teszel, vagy tagadj meg azon nyomban, ahogy Péterem tette!”''
D. „Jézus, ha nekem annyi hitem lenne, mint Szent Péternek, meg lennék mentve!”
J. ,A Szeretet táplálni fog téged a szentté válás útján, amely hozzám vezet. Miért kételkedsz oly nagyon?”20
D. „Bocsáss meg Uram, de az a tudat, hogy a gonosz kedvére játszhat velem, teljesen összezavar.”
J. „Ne utasíts vissza Engem! Ne okozz több fájdalmat! Ha tudnád, mennyire vártam a Veled való találkozást! Én és Szent Anyám odaföntről néztünk téged, amikor a bűn volt az egyedüli, amitől fénylett a lelked.21 Mennyi fájdalomban volt részünk, mikor még nem jött el az ideje, hogy megszólítsunk! Vég nélküli várakozás volt! Én már szenvedtem, mielőtt észrevettél volna Engem! Mondd csak, ha Én nem szólítottalak volna meg, észrevettél volna?”
D „Nem, biztosan nem!” (Micsoda fájdalmat kellett kiállnom, mikor e szavakat mondtam!)
J. ,Jöjj közelebb, kicsikém, most, hogy itt az idő! Mosakodj meg az Én „tisztító véremben”, oltsd szomjadat és lakjál jól, elfogadva az Én isteni ajándékomat! Nem kell attól tartanod, hogy a gonosz játékszere leszel, mert Én megengedem, hogy sértegessen, vagy bántson, de azt soha, hogy az én báránykám elvesszen Lucifer fondorlatosságai miatt. Hallottál valaha olyan pásztorról, aki látva, hogy az ő báránykáját farkas fenyegeti, nem szalad, hogy kiszabadítsa őt, mikor segítségért könyörög? Én vagyok a te Jó Pásztorod, örvendj, mert bár egykor a rossz lakozott benned, ma itt az Új Tavasz.”
D. Jézus, valóban olyan közel leszel hozzám, ahogy mondod?”
J. „Kedves leányom, Szívemnek csillaga, Én és Szent Anyám legfőképpen azért jöttünk, hogy megvédelmezzünk (a rossztól) és ahogy a szülők sem hagyják el gyermeküket, akit a világra hoznak, úgy Mi sem hagyunk el téged.”
D. „Mit tehetek Értetek?”
J. „A legfontosabb, hogy ne feledd: az a képesség, amit kaptál, „a Kegyelem ajándékozásának a Kegyelme”. A Mi Szavunk az egész emberiségnek szól. Mindenkinek a jót kell tennie az Én Segítségemmel és az Én végtelen Könyörületességemmel.”
D. „Mester, minden igyekezetemmel azon leszek, hogy őrizzem a titkot, amely az én titkom és a Tiétek (Jézus és Mária), és mélységes csöndben éljem meg ezt az élményt.”
J. „Leányom, egyet tanulj meg Tőlem: a határtalan önfeláldozást másokért!”
D. Jézus, üldözni fognak és azt mondják majd, mindez a fantáziám szüleménye.”
J. „Ó, Debóra, Debóra, milyen hosszú utat kell még megtenned, de Én irányítalak és gondodat viselem majd, kis virágszálam.”
D. „Nagyon félek!”
J. „Bízzál Bennem, de tudd, hogy Nekem is az volt a küldetésem, hogy úgy éljek, ahogy te ma: vagyis szolgáljam Istent. Áldozd fel magad Velem a Kereszten, oszd meg Velem fájdalmaidat, szorongásaidat és bánatod! Én vigasztalni tudlak. Ne búslakodj soha, leányom, add nekem a szíved, hogy te is meg tudj vigasztalni Engem!”
D. „De Uram, Neked nincs szükséged rám!”
J. „Leányom, tengernyi az Én fájdalmam és bár te csak egy csepp vagy, elég a te teljes szereteted, hogy enyhülést adj. Én azt akarom, hogy nyissátok meg szíveteket és lépjetek kapcsolatba az Én Isteni Szeretetemmel.”
J. „Kedves leányom, Szívemnek csillaga, Én és Szent Anyám legfőképpen azért jöttünk, hogy megvédelmezzünk (a rossztól) és ahogy a szülők sem hagyják el gyermeküket, akit a világra hoznak, úgy Mi sem hagyunk el téged.”
D. „Mit tehetek Értetek?”
J. „A legfontosabb, hogy ne feledd: az a képesség, amit kaptál, „a Kegyelem ajándékozásának a Kegyelme”. A Mi Szavunk az egész emberiségnek szól. Mindenkinek a jót kell tennie az Én Segítségemmel és az Én végtelen Könyörületességemmel.”
D. „Mester, minden igyekezetemmel azon leszek, hogy őrizzem a titkot, amely az én titkom és a Tiétek (Jézus és Mária), és mélységes csöndben éljem meg ezt az élményt.”
J. „Leányom, egyet tanulj meg Tőlem: a határtalan önfeláldozást másokért!”
D. Jézus, üldözni fognak és azt mondják majd, mindez a fantáziám szüleménye.”
J. „Ó, Debóra, Debóra, milyen hosszú utat kell még megtenned, de Én irányítalak és gondodat viselem majd, kis virágszálam.”
D. „Nagyon félek!”
J. „Bízzál Bennem, de tudd, hogy Nekem is az volt a küldetésem, hogy úgy éljek, ahogy te ma: vagyis szolgáljam Istent. Áldozd fel magad Velem a Kereszten, oszd meg Velem fájdalmaidat, szorongásaidat és bánatod! Én vigasztalni tudlak. Ne búslakodj soha, leányom, add nekem a szíved, hogy te is meg tudj vigasztalni Engem!”
D. „De Uram, Neked nincs szükséged rám!”
J. „Leányom, tengernyi az Én fájdalmam és bár te csak egy csepp vagy, elég a te teljes szereteted, hogy enyhülést adj. Én azt akarom, hogy nyissátok meg szíveteket és lépjetek kapcsolatba az Én Isteni Szeretetemmel.”
D. „Nagyon szeretlek! Tégy velem, amit csak akarsz!”
J. „Dicsőség a magasságos Egeknek! Én is nagyon szeretlek. Leányom, az Én jelenéseim legyenek a „bor és a nyer”, amely betölti életed.22 Menj békével! A te Jézusod ekképp szólt hozzád.”
18 Az Oltáriszentség iránti szeretet abból fakad, hogy a Szűz hozza el, és a legtöbb találkozás során a Jézus-Oltáriszentséget a szíve magasságában tartja.
19 Szent Péter
20 Debórának rengeteg kételye és félelme volt.
21 A hazugság zománca.
