Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

A csodák, amelyeket a Keresztes Imahadjárat imái, az Én imáim által ígértem a világnak, gyarapodni fognak

2013. május 11. szombat 20:20

Drága szeretett leányom, nem számít, ha fájdalmat kell elviselned a miatt, ahogyan elutasítanak téged Miattam, mert az Én Szavam sohasem fog meghalni. Szavam felkerekedik majd, és egyre hangosabb lesz, mint egy erőteljes szél, és addig növekszik majd erősségében, míg a mennydörgéshez hasonlóan nem fog Hangom zengeni szerte a Földön. Csak nagyon kevesen lesznek, akik nem fogják meghallani Hangomat, és még azok is, akik elutasítanak Engem, továbbra is beszélni fognak Rólam. Képtelenek lesznek arra, hogy ne vegyenek erről tudomást.

Mint bármelyik édesanya szülötte, Isten gyermekei is önkéntelenül is vonzódni fognak Hozzá, beleértve azokat is, akik nem hajlandók Őt elismerni. Mint egy újszülött csecsemő, aki kötődik édesanyjához, úgy Isten minden gyermeke is fel fogja ismerni a tapintáson, a hangon és az illaton keresztül mindazt, ami hozzá tartozik. Isten gyermekei érzékelni fogják, amikor Isten Jelenléte megérinti majd a lelküket. Éppen úgy, ahogy az enyéimet ismerem, azok is válaszolni fognak Hívásomra, akik szeretnek Engem.

Leányom, Isten Szent Akarata Erős, és le fogja győzni mindazokat, akik ellenszegülnek Isten Szavának. Amikor úgy érzed, hogy nagyon sok ellenszegülés és gyűlölet van ezzel a Küldetéssel szemben, akkor mindig Ünnepélyes Ígéretemmel kell megvigasztalnod magad. Ez pedig minden lélek megmentése, hogy az Új Paradicsomomat hamarosan be lehessen mutatni az emberiségnek, a lehető legkevesebb szenvedéssel. A szenvedést mérsékelni lehet a Maradék Hadseregem imáin keresztül, mivel Én különleges kegyelmekkel láttam el azokat.

A csodák, amelyeket a Keresztes Imahadjárat imái, az Én imáim által ígértem a világnak, gyarapodni fognak, és sokan lesznek gyógyulások és megtérések szemtanúi. Ezeken a csodákon keresztül meg fogom Magam ismertetni még a legkeményebb kételkedőkkel is. A Keresztes Imahadjárat imáin keresztül Irgalmasságom meg lesz mutatva a Keresztény Egyházak szolgáinak is, és hamarosan sokan közülük bizonyítékot fognak kapni ezen Üzenetek hitelességéről.

Akaratom teljesülni fog, és senki sem fogja azt megállítani. Sokan ellene fognak szegülni Akaratomnak, sértéseket kiáltván Szavamra és leköpnek téged, leányom, de a gyűlöletük el lesz törölve, és hamarosan meg fogják nyitni a szívüket, mert nem lesz semmi kétségük afelől, hogy a Mesterük az, Aki hívja őket. Én vagyok az Eszköz, mely által meg lesznek tisztítva. Csak általam lesz megadva nekik az Antikrisztussal szembeni egyetlen védelem. Keresni kell szüntelen az Én védelmemet, és az Élő Isten Pecsétjét annyi léleknek kell átadni, amennyinek csak lehetséges.  

Hallgassatok utasításaimra, és minden rendben lesz. Ha figyelmen kívül hagyjátok figyelmeztetéseimet, és csupán a saját erőtökkel próbáljátok – saját felelősségetekre – leküzdeni az igazságtalanságokat, melyek széles körben terjednek, miközben a világot a fenevad keze irányítja, akkor nem lesztek elég erősek. Fogadjátok el ajándékaimat, és maradjatok mindig abban a biztos tudatban, hogy Én megvédelek majd benneteket családotokkal és barátaitokkal egyetemben.

Jézusotok

Watchman Nee: A szeretet útja

Két testvér a rizsföldjén dolgozgatott. Földjeik egy domb közepén, másokénál feljebb terültek el. Nyáron, a nagy forróság idején a két testvér egész nap mást sem tett, csak vizet hordott a földjére, este pedig lefeküdtek aludni. Egyik éjszaka, amikor éppen aludtak, valaki lyukat fúrt a testvérek földjét körülvevő öntözőcsatornába, és lefolyatta a vizet a saját rizsföldjére. Másnap a két testvér észrevette ugyan, hogy mi történt, de nem szóltak egy szót sem.

Újra megtöltötték az árkokat, de a rákövetkező este valaki megint leengedte belőlük a vizet. A testvérek azonban ismét csak hallgattak. Mivel keresztények voltak, úgy érezték, hogy csendben tűrniük kell. Ez hét egymást követő napon megismétlődött. Némelyek már azt javasolták, hogy őrködjenek éjszakánként, hogy elkaphassák és megverhessék a kártevőt. De ők erre semmit sem válaszoltak: Keresztények voltak, hogyan tehetnének ilyesmit?

Azt gondolhatnánk, hogy az a keresztény, aki hagyja, hogy nap mint nap így bánjanak vele és sohasem emel szót magáért, biztosan tele van örömmel. De ők furcsa módon egyáltalán nem voltak boldogok, sőt a boldogtalanság annyira úrrá lett rajtuk, hogy feltárták helyzetüket egy tapasztaltabb testvér előtt.

Miután elmondták az esetet, megkérdezték: „Hogy lehet az, hogy egy teljes héten át szenvedjük el ezt a rosszat, és még mindig boldogtalanok vagyunk?”

A tapasztaltabb testvér így válaszolt: „Azért vagytok boldogtalanok, mert nem vittétek végig a dolgot. Először az ő földjét kellene megöntöznötök, és csak azután a tiéteket. Menjetek vissza, próbáljátok ki és figyeljétek meg, vajon nyugalmat talál-e a szívetek.”

A két testvér beleegyezett, hogy kipróbálják a jó tanácsot és elmentek. Másnap reggel már a szokásosnál korábban talpon voltak. Első dolguk az volt, hogy megöntözték annak a gazdának a földjét, aki olyan buzgalommal lopta tőlük a vizet. És különös dolog történt – minél többet dolgoztak rosszakarójuk földjén, annál boldogabbnak érezték magukat. Mire befejezték az öntözést saját földjeiken is, szívük teljes nyugalomra talált. Amikor ezt kétszer háromszor megismételték, odament hozzájuk az az ember aki előzőleg lecsapolta a vízet, bocsánatot kért, és ezt mondta: „Ha ez a kereszténység, akkor többet is szeretnék hallani róla.”

Ez a történet azt bizonyítja, hogy a helyes-helytelen mérlegelése esetében a tűrés a helyes megoldás. Mi mást várhatnánk el valakitől? Az a két testvér egész nap az öntözéssel fáradozott, mégpedig rekkenő hőségben. Nem voltak tanult emberek, egyszerű földművesek voltak. Helyesen és jól cselekedtek. Mi mást lehetett volna még elvárni tőlük? Végül azonban a szeretet útját választották. Mindig ezt az utat kell választanunk. A ”helyes vagy helytelen” útja egy másik út. Az emberek szerint elegendő, ha valami helyes, de Isten nem éri be a tetteinknél kevesebbel. Mindent úgy kell végeznünk, hogy a szívünk megteljen békességgel és örömmel. Ez a különbség a két út között. Nekünk úgy tűnik, elegendő a helyes vagy helytelen kérdésének vizsgálata, de Isten nem elégszik meg a helyes cselekedetekkel. Ő azt kívánja tőlünk, hogy az isteni szeretet követelményeit is kielégítsük.

Minden azon múlik, hogy a szeretet útján járunk, vagy a helyes-helytelen útját választjuk. Isten Igéje alapján fel kell ismernünk, hogy sötétben járunk, ha kizárólag a „helyes vagy helytelen” kérdését vizsgálgatjuk, ha csak a saját természeti életünk szerint élünk és cselekszünk.

http://szeretetfoldje.hu/index.php/szeretet-toertenetek/59-szeretet-toertenetek/3634-a-szeretet-utja

Gyógyulás az Eucharisztia által

Elhangzott a váci Eucharisztikus Kongresszuson, 2013-ban, Sipos Gyula rövid előadása.

Felmérés: mennyire krisztusiak, illetve mennyire farizeusok a keresztények?

A keresztényeket sokszor vádolják képmutatással. A Barna Group nevű, kaliforniai székhelyű vallásszociológiai kutatócsoport reprezentatív mintán alapuló felmérése azt vizsgálta, mennyi lehet ebben az igazság.

David Kinnaman és John Burke több mint ezer telefoninterjú alapján arra keresték a választ, mennyire krisztusi módon gondolkodnak és cselekszenek a keresztények, illetve mennyire hasonlítanak az Újszövetség gőgös írástudóihoz. A megkérdezetteknek húsz kijelentéssel kapcsolatban kellett állást foglalniuk, melyekből tíz Jézus Krisztus tetteit és lelkületét tükrözi, tíz pedig az írástudókét. Az egyetértésnek négy fokozatát jelölhették meg. Az állítások a következők voltak:

(Krisztusi viselkedés)
• Először meg szoktam hallgatni a másik embert, hogy tudjak valamit az életéről, s csak azután beszélek neki a hitemről.
• Az utóbbi néhány évben többeket ösztönöztem arra, hogy elgondolkodjanak a Krisztus-követésről.
• Sokszor étkezem együtt olyanokkal, akik nagyon másként élnek vagy gondolkodnak, mint én.
• Nem várom, hogy a nemkeresztények odajöjjenek hozzám, inkább igyekszem rájönni, mire van szükségük.
• Időt szoktam szánni nemhívőkkel való személyes találkozásokra, hogy a Krisztus-követés felé segítsem őket.

(Krisztusi lelkület)
• Korábbi vagy jelenlegi körülményeitől függetlenül minden emberben Istentől származó értéket látok.
• Hiszem, hogy Isten mindenkié.
• Látom, hogy Isten működik az emberek életében, azokéban is, akik nem engedelmeskednek neki.
• Fontosabb felismertetni az emberekkel, hogy Isten az övék, mint tudatosítani bennük, hogy bűnösök.
• Szánom azokat, akik nem engedelmeskednek Istennek és erkölcstelen dolgokat tesznek.

(Gőgös, farizeusi viselkedés)
• Szoktam mondani, hogy az életemben az a legfontosabb, hogy Isten törvényeinek engedelmeskedjem.
• A bűneimről és a küzdelmeimről nem szoktam beszélni; ezek csak Istenre és rám tartoznak.
• Kerülöm a homoszexuális kapcsolatban élő személyek társaságát.
• Szeretem szóvá tenni, ha valaki téved egy teológiai vagy tanbeli kérdésben.  
• Szívesebben segítek a templomba járóknak, mint kívülállóknak.

(Gőgös, farizeusi lelkület)
• Nehezen barátkozom olyanokkal, akik szemlátomást mindig rosszat tesznek.
• Nem az én dolgom, hogy segítsek azokon, akik nem segítenek magukon.
• Hálát érzek, hogy keresztény vagyok, amikor látom mások kudarcait és hibáit.
• Hiszem, hogy ki kell állnunk azokkal szemben, akik szembehelyezkednek a keresztény értékekkel.
• Akik megtartják Isten törvényeit, jobbak, mint azok, akik nem.

A válaszokat pontozva a szakemberek négy csoportra osztották a válaszadókat:
– tetteiben és lelkületében egyaránt krisztusi;
– tetteiben krisztusi, de lelkületében nem;
– lelkületében krisztusi, de tetteiben nem;
– sem tettben, sem lelkületben nem krisztusi.

Az eredmények szerint a magukat kereszténynek valló amerikaiak 51 százalékát a kutatók által farizeusinak nevezett lelkület és viselkedés jellemzi, és csupán 14 százalékra – vagyis minden hetedik keresztényre – jellemző a krisztusi lelkület és cselekvés. A keresztények ötödének (21%) lelkülete krisztusi, de tettei sokszor farizeusiak, 14% pedig krisztusi módon cselekszik, de tettei mögött gőg és képmutatás sejlik.

A kutatás a keresztényeket – felekezettől függetlenül, hitbeli kritériumok alapján – több csoportra osztotta és külön is vizsgálta.

Az átlagnál valamivel magasabb a krisztusi lelkület és viselkedés aránya (23%) és alacsonyabb a farizeizmusé (38%) az evangéliumi keresztényeknél. A csoport fennmaradó részére krisztusi tettekkel párosuló farizeus lelkület (kb. 25%) vagy a fordítottja, farizeus viselkedéssel párosuló krisztusi lelkület (15%) jellemző. Kinnaman szerint ez „érthetőbbé teszi, miért vádolják sokszor képmutatással az evangéliumi keresztényeket. Egyetlen „bűnük”, hogy helyesen cselekszenek, de a motivációjuk helytelen.”

Ugyancsak viszonylag magas a krisztusi lelkület és viselkedés aránya a liberálisabb politikai felfogású keresztények (22%), a protestáns kisegyházak tagjai (19%), a nők (18%) és a végzős egyetemisták (18%) körében. 

Kevésbé jellemzi viszont a krisztusi felfogás és viselkedés a keresztények közül a 67 év felettieket (6%), a konzervatív politikai nézeteket vallókat (8%) és a férfiakat (9%). A gyakorló katolikusokra az átlagnál erősebben jellemző a krisztusi lelkülettel párosuló farizeus viselkedés (esetükben ez az együttállás 10 ponttal haladta meg az átlagot).

Kinnaman szerint a felmérés megmagyarázza azt az adatot is, hogy a nemkeresztény fiatalok 84 százaléka ismer legalább egy keresztény embert, de csak 15 százalékuk szerint különbözik a keresztények élete jó értelemben másokétól. „Nem meglepő, hogy a keresztényeknek nem sikerül Jézust megjeleníteniük, hiszen a Krisztusban történő átalakulás oly nehéz és oly ritka” – mondja, ugyanakkor felveti a kérdést: Lehet, hogy a papok, nevelők valamiképpen azt sugallják, hogy a helyes cselekvés fontosabb, mint a helyes lelkület? Lehet, hogy az egyházi vezetők inkább a tettekre és teljesítményekre összpontosítanak, mert azok láthatóbbak és mérhetőbbek, mint a gondolkodásmód?

A fiatalok sokszor a keresztények képmutatása miatt maradnak el a templomból. S bár egyetlen felmérés sem tökéletes mérce, a jelen kutatás eredményei azt igazolják, hogy van valami igazságuk. „Mint Pál írja a Galata-levélben, a keresztény közösségnek éppoly bátran szembe kell szállnia a képmutatással, mint bármely más bűnnel” – figyelmeztet a kutató.

Magyar Kurír (mk)
Kapcsolódó: A keresztény lelki fejlődés tíz állomása és négy akadálya