A gyermekek fejlődésének természetes közege a család, ugyanis az egészséges személyiségfejlődéshez szükséges feltételek csak ép családban adottak. A legfontosabb az itt megélhető biztonságérzet, melyet a szülők egymás iránti szeretete táplál. A családi légkör ugyanis a szülők egymással való kapcsolatán múlik elsősorban. Ahol a szülők külön-külön szeretik gyermeküket, de egymással nem tudnak kijönni, a gyermek szorong, veszélyben van.
Egészséges családban a gyermek spontán megéli azt, hogy ő fontos. Szülei, rokonai már egészen kiskorától kezdve észreveszik és értékelik minden fejlődési vívmányát (amikor feláll, kimondja első szavait, énekel stb). S ami még a gyermek fontosságát sugallja, az az, hogy szüleinek van rá idejük, s kiemelt figyelmet fordítanak rá. Az egészséges önértékelés szempontjából elengedhetetlen a saját személyiségét érintő fontosság átélése.
A szülők életvezetését, döntéseik sorozatát az értékrendjük határozza meg, melyet a gyermek önkénytelen is átvesz. Emellett a szülők mintául szolgálnak a későbbi társas viselkedéshez is. Jó szülői minta esetén a gyermeknél is szocializált viselkedés várható, míg ha túlnyomórészt ellenségeskedést kifejező kommunikációs mintákat kap, neki is nehézségei lesznek a bensőséges kapcsolatok ápolását illetően.
Gyermekeink harmonikus lelki fejlődésének szempontjából különösen ezen 4 "tápsó" nélkülezhetetlen: a biztonságérzet, fontosságtudat, maradandó értékrend, és a követhető példa (magatartási és kommunikációs minták).
Sajnos a mai gyerekek egyre nagyobb mértékben állnak családon kívüli hatások alatt, s sokszor maga a család is rossz csatornákon keresztül táplálkozik lelkileg és szellemileg egyaránt. Az ártalmas lelki hatásokkal szemben azonban a keresztény családok védőpajzsa hatékonyan véd, mivel ott Jézus Krisztus áll a középpontban. Ő az, akinek jelenlétében biztonságban lehetünk, emberré lett értünk, ami fontosságunkat igazolja, Ő közvetít maradandó értékrendet, s az Ő élete nyújt megfelelő példát számunkra.
Szabolcsi HajnalkaTovábbiak: segitok.naplom.com