Volt egy istentelen ember, aki hírhedt volt káromkodásáról, és éppen teherhajón utazott, amikor a mellette dolgozó ember véletlenül meglökte és beleesett a vízbe. Utolsó szava egy szörnyű káromkodás volt, amivel átkozta a bajtársát. A vízben azonnal eltűnt. Rövid idő múlva kimentették a hajó alól, és nagy erőfeszítések árán újjáélesztették. Amikor magához tért, az első lélegzetvétele után felkiáltott: “Dicsőség az Úrnak, megmenekültem!” Valaki ezzel válaszolt: “Igen, elég közel kerültél a halálhoz.” “Ó – válaszolt a férfi –, nem a vízből való megmenekülésre gondoltam, hanem belülről menekültem meg. Az Úr elvette bűneimet.” Aztán elmondta, hogy amikor a hajó alá került, azt gondolta, hogy elérkezett a végórája. Néhány másodperc múlva ott látta magát térdepelni édesanyja mellett, és hallotta imádságát. Bűnei hegyként magasodtak fölé, és Istenhez kiáltott, majd üdvösséget nyert. Abban a pillanatban rádöbbent bűnei bocsánatára és Krisztus vérének tisztító erejére. Ezért dicsérte Istent az első lélegzetvétel után.