Pell bíboros: Az elváltak és újraházasodottak továbbra sem áldozhatnak majd

George Pell ausztrál bíboros, a Gazdasági Titkárság prefektusa hamarosan megjelenő új könyvében kizártnak tartja, hogy az októberi rendkívüli püspöki szinódus érdemben változtasson az elváltak és polgárilag újraházasodottak áldozását tiltó egyházi gyakorlaton – tudósít a Catholic News Service.

Az elváltak és polgárilag újraházasodottak áldoztatásának engedélyezése az október 5–19. közötti püspöki szinódus egyik központi vitatémájának ígérkezik, az üléstermen belül és kívül is. A katolikus egyház tanítása kimondja, hogy azok, akik az előző egyházi házasságuk érvénytelenítése nélkül kötöttek újra polgári házasságot, csak abban az esetben járulhatnak szentáldozáshoz, ha új partnerükkel „fivérként és nővérként”, a szexuális együttléttől tartózkodva élnek együtt.

„A lelkipásztori gyakorlat nem mondhat ellent az egyház tanításának” – írja Pell bíboros, Sydney volt érseke az Ignatius Press kiadónál október 1-jén megjelenő új könyve, a The Gospel of the Family (A család evangéliuma) előszavában. „Úgy nem tudjuk megőrizni a házasság felbonthatatlanságát, ha megengedjük, hogy az újraházasodottak is magukhoz vegyék az Eucharisztiát.”

A bíboros könyvében az egyház hagyományos tanításának világos újrafogalmazására kéri a szinódust, elkerülendő egy olyan széles körű tiltakozáshullám kibontakozását, mint ami 1968-ban történt, amikor VI. Pál pápa megerősítette a fogamzásgátlást elítélő katolikus tanítást.

Az októberi szinódusra készülő Pell új kötetében így fogalmaz: „Minél hamarabb veszik tudomásul a megbántottak, a langyosak és a kívülállók, hogy alapvető doktrinális és pasztorális változásokra nem kerül majd sor, annál könnyebb lesz megelőzni és eloszlatni az ilyen és ehhez hasonló tanítások megerősítését követő csalódás okozta felháborodást.”

„A monogám, felbonthatatlan, szent házasság katolikus-keresztény hagyományának megőrzéséhez a következő hónapokban kulturált, megfelelő ismereteken alapuló, de következetes párbeszédre, ha úgy tetszik, vitára lesz szükség.

Mindazonáltal az, hogy az elváltak és polgárilag újraházasodottak áldoztatásának engedélyezését helyezzük a középpontba, az kontraproduktív és hiábavaló küzdelem némi ideig-óráig tartó vigaszért – tette hozzá Pell. – Egészséges közösségek nem összpontosítják teljes figyelmüket periferiális témákra, és emellett sajnos igen kicsi azon elvált és újraházasodott katolikusok száma, akik fontosnak tartják, hogy engedélyezzék számukra az áldozást” – írja a Gazdasági Titkárság prefektusa.

„Főleg azon európai egyházak harcolnak ezért a változásért, ahol kevés a templomba járó, illetve az elváltak egyre nagyobb számban döntenek úgy, hogy nem házasodnak újra” – írja az ausztrál bíboros. Majd így folytatja: „Ez a kérdés szimbolikus jelentéssel bír a katolikus hagyomány támogatói és támadói számára egyaránt: a kereszténység minden ellenzője azt várja, hogy az egyház végül beadja a derekát ebben a kérdésben.”

Pell bíboros elismerte, hogy az irgalmasság gyakorlása – aminek a fontosságát Ferenc pápa és Kasper bíboros is kiemelte – központi probléma, ha házasságról, szexualitásról, megbocsátásról és a szentáldozásról van szó. Ugyanakkor felhívta a figyelmet az irgalom és a hűség, valamint az igazság és a kegyelem közti létfontosságú kapcsolatokra: „Jézus, bár nem ítélte el a házasságtörő asszonyt, sőt megmentette a megkövezéstől, addigi életének változatlan folytatására sem biztatta – azt mondta neki: »Menj, de többé ne vétkezzél!«”.

Magyar Kurír

Óriási felfordulás készülődik a világban

Hogyan jelentkezik a hit válsága a „világban”

A honlap csak a kereszténységgel foglalkozik, egész eddigi történetében nem fordult elő, hogy „evilági” témákkal kapcsolatos cikkeket közöljön. Most azonban (egy kedves olvasó tollából) egy olyan rövid összefoglaló írás következik, aminek látszólag semmi köze a valláshoz. Ez azonban nagy tévedés: Az emberiség történelme a katolikus Egyház történelme, a világban csak az történik, amit a katolikus Egyház „megenged”, azaz ami a katolikus Egyházban történik meg először. Mai világunk válsága ezért nem más, mint az Egyház válságának terméke. Bár tény, hogy az elmúlt 500 év tévútjai mind a protestantizmus „őrült ideájának” egyenes következményei, de azért azt nem szabad elfelejteni, hogy a protestantizmus eretnekségét is katolikus papok és szerzetesek találták ki, és hajtották végre. (Ez az egyik oka, hogy ezt a cikket a PROTESTANTIZMUS oldalra tettem fel.)
Még azok közül is sokan, akik a saját területükön észreveszik a visszásságokat, úgy gondolják, hogy a bajok kizárólag az élet egyes területein jelentkeznek. Ez valójában Isten és a katolikus Egyház jelentőségének, szerepének az alábecsülése: Isten nem hagy magából gúnyt űzni – és ez mindarra vonatkozik, amit teremtett, azaz egyszerűen mindenre. A válság nem csak az Egyházban és nem csak az egészségügyben, hanem mindenütt, kívül-belül tombol, fenyegeti az emberiséget, miközben a „megváltására vár”.
Aki elég idős ahhoz, hogy a cikkben (és a Fekete Antal tanulmányaiban) említett sorsdöntő évszámok egyikét-másikát már maga is megélte, és még tanult az egyetemen közgazdaságtant, és nyitott szemmel járt a világban, az tudja csak igazán, hogy mennyire igazak e cikk megállapításai.

---

Aki a gazdasági és geopolitikai kérdéseket mélyebben meg akarja ismerni és érteni, annak alternatív hírforrásokat kell ehhez használnia (elsősorban angol nyelvű internetes oldalakat), mert a fősodratú média (bel- és külföldön egyaránt) szimpla propaganda, porhintés, agymosás.

A 2008-as gazdasági válságot csak azzal „oldották” meg a világban, hogy elkezdtek őrültek módjára pénzt nyomtatni, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a csőd szélére került hatalmas nagybankokat állami/jegybanki pénzből mentették meg, ami nem más, mint a magánadósság átalakítása közadóssággá. Amint ez a piramisjáték bedől, már nem lesz senki, akihez fordulni lehet segítségért, mert az államok még jobban el vannak már adósodva, mint 2008-ban. Az alapvető gond ott van, hogy ma már az összes pénz papírpénz olyan értelemben, hogy a bizalmon, hiten kívül nincs mögötte semmilyen érték. A II. világháború után az USA dollár volt közvetlenül átváltható aranyra (államok és jegybankok által), és rögzített volt más valuták árfolyama a dollárhoz képest, de 1971-ben az USA egyoldalúan „ideiglenesen” felfüggesztette az átválthatóságot. Így most már se a dollár, se azon keresztül más valuták mögött nincs aranyfedezet, nincs semmi. A válság óta pedig a világ összes nagy központi bankja (USA, Japán, Kína, Európai Központ Bank, Bank of England) őrült pénznyomtatásban vesz részt, ami egyrészt csak a szuper gazdagokat, főleg a nagybankokat juttatja előnyhöz, másrészt tökéletesen eltorzítják a piacokat. A nagybankok és a jegybankok manipulálnak mindent, legyen szó kamatokról, devizaárfolyamokról, nemesfém árakról, mindenről.

A pénznyomtatás inflációt gerjeszt a világon, ami az élelmiszer árak emelkedéséhez vezet, ami olyan államokban, ahol a fogyasztói kiadások nagy hányadát teszi ki az élelem (pl. Egyiptom, Thaiföld, egyéb harmadik világbeli országok), politikai felforduláshoz vezet. A pénznyomtatás okán a banki kamatok nulla közelivé válnak, vagyis azt büntetik, aki megtakarít (mert a betétjére alig kap kamatot), ellenben azt jutalmazzák, aki adósságot halmoz fel (mert a hitele szinte ingyen van).

Nem kell külön mondani, milyen körök kezében van a világ pénzügyi rendszere. Az Új Világrend céljaiba tökéletesen beilleszkedik az, ami most zajlik: a középosztály pénzügyi likvidálása. A megtakarításaikra nem kapnak kamatot, a lehazudott infláció folyamatosan morzsolja az anyagi erejüket, az infláció feletti hozam elérésének egyetlen módjaként a mesterségesen felpumpált részvénypiac felé terelik a megtakarításokat: nemde ott a legkönnyebb rövid idő alatt egy tőzsdekrach révén „elpárologtatni” az emberek pénzét? A másik hatékony módszer a deviza sorozatos leértékelése: felkelve az ember azt hallja a rádióban, hogy a pénze mondjuk mától 20%-kal kevesebbet ér.

A cél, hogy az anyagilag és politikailag önálló középosztály lecsússzon a proletár tömegbe, amelyet a kenyér (állami támogatásoktól, élelmiszerjegyektől való függőség) és a cirkusz (média, sport stb.) jól ismert eszközeivel egy szűk elit ural. A lehető legtökéletesebb diktatúra előfeltétele ez, a demokrácia álarca alatt. A gazdasági folyamatok is arra mutatnak, amiről mi, katolikusokként már régóta tudunk: valami óriási felfordulás készülődik a világban. Sokkal nagyobb gazdasági válság, mint 2008-ban, valószínűleg még az 1929-33-asnál is jóval nagyobb. Tudjuk, hogy az is világháborúba torkollott. Csak mivel a folyamatok felgyorsultak, most még hamarabb fog háborúba csapni a gazdasági összeomlás. Az Egyesült Államok még jelenleg a legnagyobb katonai hatalom, de agyaglábakon áll. Ha összedől, magával fogja rántani a világot egy háborúba.

A jól ismert recept: Gazdasági problémák vannak, összeomlás előtt állunk? Nosza, fogjuk az egészet egy gonosz másik országra (pl. Oroszország, Kína), és indítsunk ellene háborút. Addig se ellenünk fordul a népesség, hanem a „külső ellenség” felé. Japánban ugyanez látható, újjáéled a militarizmus. Csak az a kérdés, melyik dominó fog először eldőlni (USA? Japán? Európa?), sokak szerint Japán. De egy biztos: ha egy dominó eldől, akkor az egész világrendszer összedől, mert annyira össze vannak kapcsolva. Devizaháború (már zajlik) – gazdasági világálság (bármikor jöhet) – világháború. Nagyjából ez várható sorrendben.

A színfalak mögül irányító szűk, szó szerint sátánista elit számára a káosz, a háború kívánatos eszköz a céljaik megvalósítására. Minden világháború egy nagyot taszított lefelé a társadalmakon, egy fokozattal felerősítette a hitbeli-erkölcsi pusztulási folyamatot. Amikor az emberek félni kezdenek (éhségtől, háborútól), akkor a kis életük megmentése érdekében könnyen el lehet velük fogadtatni szinte minden új rendszert. Azt gondolom, hogy az eddigi legnagyobb káosz készíti majd elő a terepet az Új Világrend és az Antikrisztus számára: az emberekkel egy szörnyű világválság és világháború után el lehet fogadtatni az egységes világkormányt, a nemzetállamok felszámolását, az egységes világvallást – ilyen szöveggel: Azért voltak kereskedelmi és fegyveres háborúk, mert országok álltak szemben egymással. Ha nincs több ország, nincs több összecsapás az országok közt sem. Hány vallási okból indított háború volt a történelemben? Ha egybeolvasztjuk a vallásokat, nemde béke köszönt a világra? S persze, aki majd nem akar beállni a sorba, az maga lesz a béke ellensége, szélsőséges terrorista, akit az emberiség békéje és biztonsága érdekében likvidálni lehet és kell. A keresztényüldözés erről fog szólni.

Hogy mikor dőlnek el az első dominók, mindenki csak találgatja. De ahogyan egy piramisjáték garantáltan összeomlik, úgy ez a világméretű piramisjáték is ugyanerre a sorsra fog jutni. A rendszerben benne van a lehetőség, hogy nagyon rövid időn belül (akár idén is) jön a pénzügyi összeomlás. A pénznyomtatás lélegeztető gépén vegetál még ez a haldokló rendszer, amit a lakájmédia újra életre kelő, meggyógyult nyugati gazdaságnak hazudik. A tömegek csak akkor fogják észrevenni, hogy hazudtak nekik, amikor az összeomlás bekövetkezett. Addig elmerülnek a focimeccsek, szappanoperák, bulvárhírek kábító ködében.

Azt persze én nem tudom eldönteni, hogy a gazdasági válság, háborúk után egy isteni büntetés jön, majd egy aranykor, s csak azután az Antikrisztus, vagy a nagy háború után egyből az Antikrisztus jön. Mindenesetre a világgazdasági összeomlás garantált, ezt megoldani már nem lehet, legfeljebb az elkerülhetetlen halált elodázni kissé.

A cikkel kapcsolatban figyelembe ajánlom Fekete Antal professzor cikkeit az interneten, például ezt: „Keynes, a közgazdaságtan Mefisztója”.

http://katolikus-honlap.hu/1402/osszeomlas.htm