"Mondom
nektek, nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösnek,
mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen." Lk. 15
Egy olyan "örömet" szeretnék ma bemutatni, melyet a mennyek országában
nagyon nagyra tartanak, de melyet sajnos a XXI-dik század sok embere
hírből sem ismer! Egy nagyon beteg, torz világkép szerint, az emberek
jók és rosszak, és a két világ között nincs átjárható híd! Hogy hol a
határ? A fasizmus szerint a nemzeti hovatartozás alapján lehet meghúzni
a határt, a kommunizmus hívei a társadalmi osztályok alapján osztották
kétfelé a világot! Ma ugyanazt a hazug, beteg nótát fújva, egyesek
szerint vannak a jó fiúk és vannak a terroristák! Ami közös mindezekben
az izmusokban, hogy nincs átjárás, párbeszéd, kiengesztelődés e két
világ között. Fennhangon harsogják a jelszót: "Terroristákkal nem
tárgyalunk!" A szörnyű, hogy az egyetlen cél a másik fél elpusztítása,
teljes kiirtása!
Ez a gondolkodás a legszörnyűbb, legdurvább
Istenkáromlás, mert azt feltételezi, hogy a Teremtő Atyánk tudatosan
rosszat teremtett, olyant, amit az ember el kell pusztítson, mintegy a
Teremtő felé nőve, halálos ítéleteket osztogatva, ki kell igazítsa az
Isten által teremtett világot! Ez egy olyan világkép melyet mi
keresztények el kell utasítsunk, hisz Krisztus Urunk végtelen
szeretettel szereti az elesett, bűnös embert, és hiszi, hogy a Mennyei
Atya által teremtett lény meg tud térni, meg tud változni és fel tud
nőni az ő Teremtőjéhez! Az evangéliumok minden egyes története erről
szól! Karácsony este, a pásztorok hódolata, vagy a napkeleti bölcsek
látogatása, mind azt bizonyítja, hogy Isten bízik bennünk! Jézus ezért
áll szóba mindenkivel, az öreg Nikodémustól kezdve, a kapzsi Zakeuson
keresztül a házasságtőrő asszonyig, vagy a nálánál is mélyebbre
süllyedt gadarai ördöngössel, mert tudja, hogy az ő Mennyei Atyja által
teremtett ember jó! Ott a kereszten haldokolva is a zt mondja, hogy
lehet, hogy nem tudja az ember, hogy mit cselekszik, de egészen biztos,
hogy nem rossz, ezért is kér bocsánatot a nevünkben a Mennyei Atyától!
Jézus nemcsak mondja, hogy számára a legdrágább a századik, az
elveszett bárány, hanem ő maga keresi fel a szentírás szerint
mindazokat akik bajban vannak! Aki bizalommal, hittel hozzáfordul, az
legyen bármennyire is bűnös, - gondoljunk csak a kereszten mellette
függő jobb latorra - attól ő nem tagadja meg a barátságát! Milyen szép,
ahogyan átdöfött lábbal elkíséri az emmauszi tanítványokat és nem
korholja őket, hanem olyan szépen beszél velük, hogy ahogyan ők maguk
mondják: "lángolt a szívünk, míg hallgattuk Őt!" Átdöfött szívvel
megszólítja, az első keresztény vértanú, Szent István vérétől maszatos
Sault, és jóságos párbeszéddel eljut odáig, hogy ez a bűnös ember
megírja a világtörténelem legszebb versét, a "Szeretet Himnuszát!
A keresztény ember szerint, minden történet legalább három szereplős!
Van a testvérem, vagyok én, és van a gonosz lélek, ki mind ordító
oroszlán jár körül, keresi, hogy kit nyelhetne el. A gonosz támad,
nemcsak próbálja testvéredet lehúzni, bűnre csábítani, hanem benned
szövetségest is keres aljas munkájához, azt szeretné ha segítenénk neki
a másikat elítélni, a bűnét beleégetni, elhitetni vele, hogy ő rossz,
elveszett, menthetetlen! Elementáris erővel élem meg mind ezt, sokszor a
gyermekek között! Egy újonnan befogadott fiúcska egyszer öt társát
verte meg, megtehette, hisz korban, erőben erősebb volt. Odamentem a
nevelők által sarokba szorított, a dühtől remegve gyilkolni akaró
gyermekhez, és szeretettel átöleltem, ő elkezdte ütni a mellemet, de én
jóságosan magamhoz szorítottam. Dühösen mondta, hogy engedjem el, mert
ő úgyis megszökik. Szelíden csak annyit mondtam, hogy én szívesen
elengedem, mehet, de hova tud elmenni, ki fogja őt szeretettel
befogadni? Ahogyan öleltem , éreztem, hogy kis teste olyan feszült, mind
a gitár húrja! Szelíden veregettem, paskoltam a hátát, és ő egyszer
csak elkezdett keservesen zokogni. Még jobban magamhoz öleltem és
éreztem, hogy a görcsbe vonagló teste elernyed, majd remegve, félve
belém kapaszkodott és sírtunk ott együtt, de ez már a kiengesztelődés,
az öröm könnyei voltak! Olyan egyszerű elítélni egy gyermeket, vagy
embert és kimondani, hogy rossz, de gondolkozzunk csak el, ilyenkor mi
is történik? Igazából az elítéltet odalökjük a gonosznak, mind a kis
reszkető madárfiókát a ragadozó macskának! A bűnös, elesett ember ott
vergődik a gonosz karmai között és nekünk nem az a dolgunk, hogy a bűn
tényét megállapítsuk, hanem szeretettel, bölcsességgel, jósággal
megmentsük, tisztára mossuk őt! Legyünk nagylelkűek és segítsünk
újratervezni az életét! Igen, az előítéletet félretéve, akár vérző
lábbal vagy átdöfött szívvel szembe kell menni a mai kor Sauljaival, és
velük vándorolva, olyan szépen, bölcsen, jóságosan kellene beszélnünk,
hogy a remény, a hit fellángoljon az ő szívükben is, s hogy belőlük is
felfakadjon a szeretet himnusza! Hiszem és vallom, hogy minden emberben
ott ragyog mélyen Krisztus urunk szép arca, és nekünk nem az a
dolgunk, hogy egymást a gonosz karjai közé lökjük, hanem az, hogy
segítsük megírni, megfogalmazni, kimondani a szeretet, a jóság szép
szavait! Az ember nem a szépségverseny zsűrije, hanem mentőöv, melyben
az elesett társa megkapaszkodhat és partra vergődhet!
Sokszor
elgondolkodtam azon, hogy igazából Jézus is megírhatta volna az ő
tanításának legtömörebb hitvallását, a szeretet himnuszt, de mennyivel
szebb és hitelesebb ez a vers így! Milyen csodálatos, hogy Jézus
végtelen jósággal, türelemmel megfogalmaztatja a bűnös emberrel az ő
tanításának a lényegét. Alázattal azt gondolom, hogy míg a földön az
öreg reszkető kezű Pál írta a maga halhatatlan sorait, és a mennyek
országában Krisztus urunk pezsgőt bontva ünnepelte a szeretet diadalát a
bűn felett! Sokféle öröm van ezen a földön, de a tudatlant jóra
tanító, a bűnöst a haláltól megmentő ember öröméhez kevés fogható!
Isten ezt az örömöt nagylelkűen szeretné megosztani velünk! Ő azt
akarja, hogy ujjongjunk minden egyes megmentett lélek újrakezdett
életének, és szomorúan sirassuk a bűneiben elvesző testvéreinket!
Krisztus, a tékozló fiú atyjának az örömét szánja nekünk, és nem a
gyűlölködő, bosszúért kiáltó nagyobbik testvér kérlelhetetlen
ítélkezését!
Szeretettel,
Csaba t. magnificat.ro
