Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
Az összes magyar boldoggá avatandó boldoggá avatásáért,
A magyar népért,
A Magyar Egyház újjáéledéséért,
Püspökeinkért, papjainkért, szerzeteseinkért,
Papi és szerzetesi hivatásokért,
A magyar családokért, gyermekáldásért, a magyar ifjúságért,
Az elszakított területeken élő magyar testvéreinkért,
A külföldön szétszórtságban élő magyar testvéreinkért,
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit,
Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit,
Hallgass meg minket!
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit,
Irgalmazz nekünk!
Könyörögjünk! Mindenható örök Isten, te népünket számos szenttel és boldoggal áldottad meg. Kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra áraszd bőven ránk nagy irgalmadat. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Amen.
Egy kisgyerekek által
húzott, nyitott tetejű Porschéból köszöntötte a híveket egy máltai
egyházközség új papja, akinek sajátos felvonulása heves ellenérzéseket
váltott ki a szigetország lakóinak egy részéből.
Az esetről kedden közzétett amatőr
videofelvételen az látható, ahogy John Sultana egy lenyitható tetejű
Porsche Boxsterben állva integet a tömegnek, miután hivatalosan is
felszentelték a Máltához tartozó Gozo szigetén lévő Zebbug település
főesperesévé, írja az MTI.
Marlene Mizzi máltai EP-képviselő egyike
volt azoknak, akik nem nézték jó szemmel az új főesperes parádéját.
Mint Facebook-bejegyzésében írta: a rossz ízlés és a túlzó hivalkodás
csimborasszója. Gusztustalan! Mégis mi a fenét gondoltak?.
Sultana ugyanakkor - mint a Times of
Malta című lapnak adott nyilatkozatából kiderül - nem érti, mi a gond a
felvonulással, és úgy érzi, a kommentárok egy része nem helyénvaló. Az
egyház egyelőre hivatalosan nem kommentálta a történteket.
Ma
a spirituális hadviselés szintjeiről akarunk beszélni, és különböző
szintek vannak. Ez néhány dolgot jelent azon felül, hogy mindannyiunkat
besoroztak erre a hadviselésre, mind ott vagyunk. Az emberek, a papok
gyakran mondják nekem: “atyám, tudod, hogy tényleg csodálom a munkádat, de nem hiszem, hogy valaha is képes lennék rá.”
Aztán, mondok nekik valamit arról, hogy milyen szintű spirituális
hadviselésük van, amiről ők maguk egyáltalán nem tudnak, vagy legalábbis
sokan nincsenek tisztában ezzel, és ezért azt mondom nekik, hogy “te ugyanazt csinálod, amit én, csak én egy kicsit másképp csinálom“,
nyilvánvalóan sokkal intenzívebben. Ez a szellemi hadviselés azt
jelenti, hogy a benne való részvétel által válunk megtisztulttá,
tökéletessé.
Az
egyike azon dolgoknak, amelyek történnek a megszállott és emiatt egy
sor ördögűzésen keresztülmenő emberekkel a folyamat során, hogy
kezdenek rájönni: a démonok valójában az eszközei a
megszentelődésüknek.
Hajlamosak
vagyunk úgy gondolni a démonokra, mint azokra a dolgokra, amelyek
csökkentik a megszentelődésünk mértékét; ez csak akkor igaz, ha
engedünk nekik, de amikor harcolunk ellenük, és ellenük dolgozunk,
valójában a megtisztulásunk eszközeivé válnak, mert meg kell tagadnunk
magunkat – ellenük kell dolgoznunk – ellentétes erényt kell építenünk. A
démonok folyamatosan próbálnak rávenni minket, hogy bűnöket kövessünk
el, hogy bűnösek legyünk, és mivel vannak bűneink, ezáltal gyengék
legyünk, és így könnyebbé váljék számukra harcolni ellenünk. Ebben a
folyamatban egy visszaélésszerű kapcsolatot akarnak létrehozni velünk.
De ha harcolunk ellenük, akkor az történik, hogy erényt kezdünk
kifejleszteni.
A
kegyelemben való kiválóság azt jelenti, hogy sok megszentelő kegyelmed
van. A megszentelő kegyelem a legszentebb Szentháromság lelkedben való
lakása, és ez a benned lakás fokozatos, mondják a szentek. Egyre többet
és többet nyerhetsz belőle. Tulajdonképpen soha nem lehet túl sok
belőle.
Amikor
tehát megkérdezik: “Nos, hogyan lehet ezt a kegyelemben való
kiválóságot megszerezni?” Ez az erény kifejlesztése révén lehetséges.
Tulajdonképpen a tökéletességünk pontosan az életünkben elszenvedett
ördögi befolyás következtében alakul ki. Nézzünk szembe a tényekkel: a
legtöbben közülünk a legjobb esetben is csak középszerűen végeznénk, ha
nem volna ördögi tevékenység az életünkben; Ha nem lenne kísértés, vagy
semmi ilyesmi, a legtöbbünkben egyáltalán nem alakulna ki semmilyen
szintű erény. De a második összetevője ennek a szempontnak a következő:
amikor harcolnunk kell a démonok ellen, az azt jelenti, hogy akaratunk
gyakorlása és a küzdelem, amit végzünk nehezebb, és több energiát kell
kifejtenünk, és sokkal erősebben kell igyekeznünk. Ennek eredményeként
elnyerjük az erény egy bizonyos szintjét. Erényünk nagyobb lesz, mint
akkor lenne, ha csak normális módon próbálnánk meg magunkban
kifejleszteni az erényt.
Tehát a
kiválóság a kegyelemben a lélek felékesítése az összes erénnyel. Isten
választja ki, hogy mely lelkeket, milyen erényekkel akarja
felékesíteni. Természetesen Ő minden erényt akar, ezért minden erényre
törekednünk kell, de Ő úgy határozott, hogy az emberek életükben
különböző mértékben éljék meg ezeket.
Krisztuson
kívül csak egy személy van, akinek minden erénye tökéletes mértékű, és
ez a Szűzanya. Mindenki másnak a mennyben, az angyalokat kivéve,
különböző mértékű erényei vannak. Miért? Mert Isten szereti a
változatosságot. Honnan tudjuk ezt? Csak annyit kell tenned, hogy
megnézd a bogarak számát, amelyeket létrehozott, és máris tudhatod,
hogy szereti a változatosságot.
Isten
szereti a változatosságot, ezért olyan mennyországot akar, amelynek van
bizonyos szépsége, vagy tökéletessége a legkülönbözőbb szempontok
változatosságában, és mindez a változatosság a mennyország
harmóniájában és tökéletességében valósul meg. Ezt kívánja Ő. Ő olyan
erényt vagy erényeket választ egy adott személy életében, amelyekkel
kapcsolatban azt akarja, hogy abban kitűnve érjék el azt.
A
legtöbb ember nem veszi észre, hogy az a terület, ahol szokásszerűen
követ el bűnt – ha az életed egy bizonyos területén gyakran elbuksz-,
valójában ezt üzeni neked: Isten azt akarja, hogy elérd a tökéletesség
szintjét ebben az erényben, mert a küzdelmen keresztül fejleszted ki az
erényt és a tökéletességet. Szóval, ahelyett, hogy ránéznék, és azt
mondanám, “ezt soha nem fogom elérni”, pont fordítva kellene lennie.
Keményebben kellene dolgoznunk azokon a területeken, amelyeken elesünk,
hogy elérjük ezt a tökéletességet.
A
démonok belépnek az életünkbe. Lehetővé teszi a démonok számára, hogy
belépjenek az életünkbe, elsősorban a megszentelődésünk eszközeként,
még a megszállottság esetén is. Rákényszerítem a démonokat, hogy
ismerjék el -az ördögűzők rendszeresen megteszik ezt – ez gyengíti
őket, amikor arra kényszerítem őket, hogy beismerjék annak a
személynek, akit megszálltak, hogy ez a személy a démon tevékenysége
következtében szentebbé válik. Harcolniuk kell ellene, állandóan ki kell
fejezniük az Istenbe vetett bizalmukat. Folyamatosan Istenért kell
tevékenykedniük. A saját gyógyulásukon kell dolgozniuk. Folyamatosan a
saját tökéletességükön, erényeiken vagy bűneiken kell dolgozniuk, mert
ha megszálltak, akkor nincs szabadúszás; Vagy meg küzdesz a
szabadulásért, vagy elmerülsz. Nincs középút. De ez valójában az egész
spirituális életre is igaz, nincs egyetlen aspektusa sem a spirituális
életnek, amelyen bizonyos mértékig nem kellene dolgoznunk, ha nem is
fogjuk elérni benne a tökéletességet.
Vagy feljebb lépsz a spirituális életben, vagy lefelé sodródsz. Nincs helyben úszás.
Az
egyik legnagyobb vagy legszerencsétlenebb dolog sok katolikus esetében
az, hogy szeretnének eljutni egy bizonyos szintre, ahol mentesek
maradnak a halálos bűnöktől, és megengedhetőnek tartják, hogy van
néhány bocsánatos bűnük, amellyel ugyan küzdenek, de jól érzik magukat a
lelki életükben. Lehet, hogy rendszeresen járnak misére, részesülnek a
szentségekben. És az élet elég kényelmesnek tűnik, tudják, hogy ahhoz,
hogy felszámolják az életük utolsó tökéletlenségeit, sok szenvedésnek
és sok önmegtagadásnak kellene kitenni magukat, és így ódzkodnak tőle. A
démonok nem engedik, hogy ezt csináld. Isten pontosan azért engedi be
az életedbe őket, hogy kényszerítsenek téged vagy egyik útra, vagy a
másikra. Isten beengedi a démonokat az életünkbe, hogy növekedhessünk
az erényben. Mi válunk a megaláztatásuk eszközévé. Mi leszünk az
igazságszolgáltatás eszköze velük szemben.
Amikor
Ádám megette a gyümölcsöt és Éva megette a gyümölcsöt, Isten azt mondta
a kígyónak – ami a Sátán másik neve: “mert ezt tetted, életed minden
napján a földön fogsz csúszni és port eszel.” A földön való csúszás azt
jelenti, hogy folyamatosan meg fogják alázni. Belzebub, amely egy
másik neve a Sátánnak, egyszer bevallotta nekem, hogy az Atyaisten
valójában elmegy az útjából, hogy megalázza őt. Miért? Mert ez az ő
büntetése. Mert a bűne a gőg volt. Szóval csúszni fog, azáltal, hogy az
élet minden napján a földön van, és port eszik. Aztán az egyházatyák
megkérdezték tőlük: “Mi ez a por?” És akkor egyszerűen azt válaszolták:
„Memento, homo, quia pulvis es,” ami a latinul azt jelenti, hogy
„emlékezz ember porból vagy”.
Ez azt
jelenti, hogy a démonok most mellettünk ragadtak. Gyűlölnek minket,
nem akarják, hogy bármi közük legyen hozzánk, de most mellettünk
ragadtak, és lényegében azért, mert a Sátán okozta a bukásunkat. Most
velünk foglalkozik, csábít minket, és megteszi ezeket a dolgokat.
Mellesleg, igaz, hogy szadista örömet érez, ha látja, hogy elesünk, ha
bűnt követünk el, de azt is bevallotta nekem, hogy minden alkalommal,
amikor eléri, hogy valaki elessen, növekszik a szégyene. Tehát
lényegileg és tényszerűen minden alkalommal, amikor rávesz minket, hogy
elessünk, a szenvedése növekszik. És ez része Isten büntetésének, és mi
leszünk a büntetésének eszköze, és az Ő igazságosságának eszköze a
sátán megtagadásával és az ellene való küzdelemmel.
Szóval,
milyen szintjei vannak a spirituális hadviselésnek? Nos, a
legalapvetőbb szint a közönséges kísértés. Mindannyian szenvedünk tőle.
A közönséges kísértés lényegében így történik: a démonok képeket
juttathatnak a képzeletünkbe. Nem tudnak olyan dolgokról képeket
elültetni benne, amelyeket még soha nem láttunk. Képesek a már látott
dolgok részeit kombinálni a memóriánkban, hogy új képet hozzanak létre
belőlük, de ahogy Szent Tamás mondja: nem érhetik el, hogy egy vak ember
színeket lásson vagy elképzelje a színt, valamit használniuk kell, ami
már ott van. Ez az egyik oka annak, amiért azt mondom az embereknek,
hogy soha semmiképpen se nézzenek pornót, és nem csak azért, mert egy
része el van átkozva. Mert az a helyzet, hogy amit egyszer megnézel, azt
a démonok felhasználhatják Isten engedélyével még akkor is, ha kéred a
feledés kegyelmét.
A
démonok nagyon, nagyon rövid pórázon vannak. Szó szerint semmit sem
tehetnek, amit Isten nem enged meg, és ebbe minden beletartozik a
kísértés mértékétől a kísértés típusáig, ez vonatkozik az ördögi
befolyás minden formájára: nem tehetnek semmit, amit Isten nem enged
meg.
Az
első alkalom, amikor szembesültem ezzel egy megszállott nő esete volt,
akinek a háta alsó részét szállta meg a démon, mert általában a test
egy részét szállják meg. Ezért mondtam a démonnak, ráparancsoltam a
démonra: “Miért a hátának alsó részét szálltad meg?” És csak annyit
mondott nekem: “Nem tudom.” Kérdeztem tőle: “Hogy érted, hogy nem
tudod?” (Mellesleg, a történet elmesélése során felidézett kérdések
valójában nagyon formálisak az exorcizmus során: megparancsolom a
démonoknak, hogy mondják el, miért nem tudják, stb) És azt mondja: “Nem
tudom. Amikor megszálltam őt, Krisztus a testnek erre a részére
korlátozott engem.”
Amikor
ördögűzéseket végzel, az egyház előír egy sor kérdést, amit fel kell
tenned a démonoknak, és ki kell szedned belőlük az információkat. Az
egyik ilyen, aminek felfedése már a közeli megszabadulás jele, hogy
mikor történt a megszállás, legalábbis a megszálló démonok vezetőjének
részéről, mert nem feltétlenül mindegyik megszálló démon tudja, csak a
vezetőjük ismeri a megszállás teljes dinamikáját. Lehet, hogy nem
ismeri a távozás minden részletét, de nagyon gyakran ismeri a dátumot
és az órát, amikor kirúgják, mert fel van fedve neki. Elmondják neki,
hogy mit tehet és mit nem tehet ebben a megszállásban, beleértve a
természetfölötti megnyilvánulásokat, hogy levitálni fog-e vagy sem,
hogy egyáltalán beszélhet-e nyelveken – mindezt Krisztus határozza
meg.
Elérkezik
az idő, amikor a démonok szenvedése és büntetése olyan szélsőségessé
válik, hogy szó szerint Istenhez fordulnak, és könyörögnek neki, hogy
engedje vissza őket a pokolba, és Isten csenddel válaszol, mert nem
hallja meg az imáikat. De ez azért történik, mert Ő azt akarja, hogy
menjenek keresztül ezen. Ez a büntetés része. Ennek köze van ahhoz is,
hogy ők még azt is tudják, mikor tárhatnak fel és mikor nem tárhatnak
fel dolgokat annak érdekében, hogy a megszállott személy
megszabaduljon.
Miért beszélek erről? Ez nagyon egyszerű: rá kell jönnöd, hogy Isten úgy használja a démonokat, mint bármely más eszközt.
Még a
démonok is elismerik, hogy Krisztus rabszolgái. Valójában mindannyian
Jézus Krisztus rabszolgái vagyunk. Csak egy kérdés van, csak egy
választóvonal van, és ez az, hogy önszántából vagy az ő rabszolgája
vagy sem? Ez az egyetlen kérdés. Ők nem önszántukból azok. Nos, ez azt
jelenti, hogy tilos nekik az információt elmondani, de ránk nézve ez azt
is jelenti, hogy a mi életünkben való részvételük minden egyes
aspektusa jelzés számunkra Istentől, hogy miben kívánja
megtisztulásunkat, melyik erényben akarja, hogy jeleskedjünk, hogyan
akarja, hogy dolgozzunk az üdvösségünkön, milyen kegyelmekért akarja,
hogy könyörögjünk, milyenek elérését kívánja, mely imákat akarja, hogy
használjuk ennek érdekében. Miért? Mert Isten ismét szereti a
változatosságot.
Szóval
használja a démonokat, ezért van az, hogy a kísértésben sok különböző
szint van. A kísértés jöhet nagyon, nagyon finom formában is, ami
önmagában jónak is tűnik: „Hé, tudod, említést kellene tenned ennek
és ennek, hogy milyen csodálatos a gyep, hogy milyen jól sikerült
ápolnia a füvet ebben az évben” Odasétálsz, és azt mondod az illető ismerősödnek: „Csodálatosan sikerült a gyeped ebben az évben”, és a következő dolog, amit tapasztalsz, hogy a fickó majd leharapja a fejed. És megdöbbenve kérdezed: “miért tette ezt“, igaz? És ez azért van, mert a felesége csak folyton rágta azért, hogy túl sok időt töltött a gyepének ápolásával.
Tehát
mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a démonoknak megengedhetik még azt
is spirituális hadviselésben, hogy jó dolgokat javasoljanak jó
embereknek azért, hogy kárt okozzanak. Ez az egyik oka annak, hogy a
szentek a jótanács lelkének ajándékáról beszélnek. A jótanács lelkének
ajándéka az az ajándék, amely révén többek között tudjuk, hogy mit
tegyünk és mit ne tegyünk a lelki hadviselésben.
És
ezért az egyik dolog, amit kérni kell, az a jótanács ajándéka, de ez
azt is jelenti, hogy bizonyos alázatnak kell lennie bennünk ahhoz, hogy
ezt felismerjük. Nézd, néha csak doppingszerként fognak használni
ebben a helyzetben, és egy bizonyos szintű alázattal kell rendelkezned
ahhoz, hogy rájöjj: a démonok még jó ötleteket is be tudnak tenni a
fejedbe, nagyon gyakran nagyon finoman indulnak el.
Belzebub
kísértésben követett stratégiája azonos a természetével. Az, hogy
miként nyilvánul meg a megszállottságban, azonos azzal, ahogy a
kísértésben lép fel: nagyon váratlanul kezd, aztán beleerősít, majd
teljes szélességben lerohan. Így általában az emberek a kísértés során
gondolkodni kezdenek valamin, ami ártalmatlan, aztán a következő dolog,
amit észrevesznek, hogy valami tisztátalant sugall, mert ő a
tisztátlanság szelleme. Amit el akar érni ugyanaz, amit az ördögűzés
során is akar, ha erővel és merészen nyilvánul meg: a félelem reakciója.
És ennek az az oka, hogy amikor félünk, Szent Tamás azt mondja, hogy
az elménk a félelem tárgyára koncentrál, és rágódunk rajta,
megpróbáljuk kitalálni, hogyan szabadulhatunk meg tőle. És csak sugall
valamit, különösen az érzékeny lelkiismeretű embereknek, ha tisztátalan
gondolatot sugall, azok félelemmel reagálnak: „elbukhatok!” – és ez az
a csapda, amije van. Ahelyett, hogy az ember azonnal Istenhez vagy a
Szűzanyához fordulna, és azt mondaná, hogy tökéletesen bízom Benned.
Tehát ezek a dolgok nagyon finoman indulhatnak el, a legalacsonyabb
szinten finom formái vannak a kísértésnek, és azokon keresztül
működhetnek.
Az
ördögi hadviselés nem csak a kísértésről szól. Végig vesszük a magasabb
szinteket is, de arról is fogunk beszélni, hogy ez hogyan vonatkozik
ránk a saját életünkben.
A
következő szint a dolor, ami nem fog ránk vonatkozni, amikor fizikailag
támadják meg a szenteket, ez nem vonatkozik ránk. Ha igen, gyere el
hozzám, mert te vagy az egyetlen eset, amelyet valaha is hitelesen
láthattam. Olvastam róla, de még sosem láttam.
A
következő szint a zaklatás. Ez az, amikor kívülről támadják az
embereket. A zaklatásnak két formája van, és erről még soha nem
beszéltem, de az atya megkért, hogy beszéljek a közelgő választáshoz
kapcsolódó dolgokról, és így kapcsolódik ide ez.
Az
ördögi befolyás vagy a spirituális hadviselés következő szintje a
zaklatás, amikor a démonok kívülről támadnak meg. Ez az, amikor
megtámadják a kapcsolataidat, a pénzügyeidet, megtámadják a
tulajdonodat, néha az egészségedet.
Egyszer
Memphisben azt hitték, hogy rendelkezem a gyógyítás képességével, ami
abszurd. Nekem nincs karizmatikus ajándékom. Az emberek azt mondják,
ördögűző vagy, milyen adományod van? Semmi. Nincs semmim. Komolyan
mondom, teljes egészében fertőzött házakba sétáltam be azzal, hogy „hm,
jónak tűnik nekem!” Aztán imádkoztam, és persze történtek dolgok. De a
lényeg az, hogy nincs érzékenységem ebben a tekintetben. Tehát
elhozták hozzám ezt a bizonyos embert, akinek negyedik stádiumú
hasnyálmirigyrákja volt, és azt mondták, “hajlandó lenne imádkozni
érte?” És azt mondtam, “persze.” Bár nincs meg a gyógyítási képességem,
de egy kisebb (minor) exorcizmust végeztem el fölötte. Egy héttel
később rákmentes volt. Egy évvel később visszahozták, volt egy másik
furcsa betegsége. Ezért imádkoztam érte. Ez egy héttel később tűnt el.
Szóval végül azt mondtam neki, hogy „valamiféle átok alatt vagy.” Ez a
zaklatás egy formája.
Tehát
van átok egyfajta magasabb szintű zaklatás, és az átkok alapvetően arra
szolgálnak, hogy a negatív irányba befolyásolják az embereket. De a
zaklatás sokféleképpen történhet.
Két
megkülönböztetést lehet tenni a zaklatás kapcsolatban. Van közvetett
zaklatás és közvetlen zaklatás. Közvetlen zaklatás az, amikor
ténylegesen megtámadják az életedet, téged, az egészségedet, a
kapcsolataidat, a pénzügyeidet, azt, ahogy a dolgok működnek az
otthonodban stb. Tehát közvetlenül támadnak téged. De van egy bizonyos
szintje a spirituális hadviselésnek, amivel mindannyiunknak dolga van,
ahol a zaklatás közvetett következményeivel kell számolnunk. Ez az,
amikor a politikusok és egyéb olyan emberek, akik az ördög befolyása
alatt vannak, lényegileg gonosz dolgokat tesznek.
Vágjunk
bele a közepébe: nem olyan politikai légkörben élünk, ahol eszmék
közötti különbségek vannak, hanem olyan politikai légkörben élünk, ahol
az egyik oldalon a jó van, a másikon a gonosz. Itt nem az eszmék
közötti különbségekről van szó. Az eszmék, amelyeket a felszínen
láthatunk csak azért vannak, hogy terjeszthessék általuk a
gonoszságukat. Ennyire egyszerű. Ha belenézel a közepébe, és lemerülsz a
mélyére, láthatod, hogy vannak emberek, akik egyszerűen csak aljasok.
Csak gonosz dolgokat csinálnak. És honnan tudod ezt? Minden egyes
dolog, amit tesznek, maximalizálja a károkat annak keretein belül,
amire képesek. Ez olyan dolog, ami ténylegesen hatással van ránk. Ez
nem rakétatudomány, tulajdonképpen olyasmi ez, amiről te magad is
olvashatsz az interneten: hogy vannak jelenlegi politikusok, nemzetközi
politikusok, és néhány még ebben az országban is, akik ténylegesen
sátánizmusban és boszorkányságban érintettek. És ezt meg tudod
állapítani abból, amit tesznek. Nem fogok neveket mondani…már most
látom, hogy ezzel lennének tele az újságok.
Fel
kell ismernünk, hogy amikor mások gonosz dolgokat tesznek, démonokat
vonzanak be a kultúrába, a társadalomba, az egyházba, az közvetett
zaklatás, amit elszenvedünk.
Annak
felismerése sem rakétatudomány, hogy van egy alapvető gonosszal
kapcsolatos probléma most az egyházban. Amikor püspökök és bíborosok
rukkolnak elő azzal, hogy rendben van, ha két férfi valamilyen polgári
együttélési szerződést köt egymással, akkor valami alapvetően rossz és
gonosz dolog történik az egyházban. Ennek ellenére ezeket a dolgokat
kell elszenvednünk; Mindannyian elszenvedjük közvetve ezt a spirituális
hadviselést, ami ezen a szinten zajlik. És ez nagyon intenzív.
A hely,
ahol találkozhatunk a spirituális harc legintenzívebb formájával néha a
plébánia, a plébánia magasabb szintjei, néha a pap szenved el ilyen
támadást, de leggyakrabban az egyházmegyei szint.
A
vitriol, az abszolút gyűlölet, ami a démonokban van a püspökök iránt …
amikor látod a démonokat beszélni a püspökökről megszállottsági
esetekben, a gyűlölet, amellyel viseltetnek irántuk, tapintható. Szó
szerint láthatod a gyűlöletet. A Vatikán szintjén folyó harc – amelytől
mindannyian szenvedünk – ilyen harc zajlik ezen a szinten, és ez
egyfajta közvetett zaklatás.
Amit
természetesen fel kell ismernünk, az az, hogy az egyház tévedhetetlen.
Krisztus azt mondta, hogy a pokol kapuja nem vehet erőt rajta. Ez nem
jelenti azt, hogy az egyháztagok nem válhatnak igazán bűnössé. Ez nem
jelenti azt, hogy nem lehet egy Szentatyánk, aki nagyon furcsa és
különös, még hittel ellentétes dolgokról is szónokolhat, mert az egyház
maga mondta, hogy csak ilyen körülmények között tudjuk, hogy
tévedhetetlen, amikor azt fogja mondani nekünk, amit szükségszerűen
igazságnak ismerünk. Ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk
őt, ez csak azt jelenti, hogy hitünk világos megértésével kell
rendelkeznünk, és ez egy nagyon fontos pont.
A
spirituális hadviselésben való küzdelmed egyik alapvető módja, hogy
ismerned kell a hitedet. Nem elég csak néhány imát mondani itt-ott,
folyamatosan tanulnod kell a hitedet, hogy ne szívjon be ez a közvetett
elnyomás, mert az annyira mérgező. A modernizmus, amely most az
eretnekség az egyházban, nagyon mérgező. Annyira a levegőben van, hogy
ha nem kapsz különleges kegyelmet, vagy ha nem igazán ismered nagyon jól
a hitedet, akkor egyszerűen csak tévedésben végzed. Ez ilyen egyszerű,
ezért imádkoznod kell Istenhez. De ez egy közvetett spirituális
hadviselés, amivel mindannyiunknak meg kell birkóznunk. Valószínűleg
mindannyian megtapasztaltuk ezt: amikor ülsz, és elolvasod azokat a
híreket, amik a Vatikánból jönnek, vagy néhány dolgot, amit ezek a
bíborosok mondanak, vagy néhány dolgot, amit a püspökök mondanak és
tesznek. Aztán az egész pedofília botrány, meg minden más, ami folyik
itt. Ez teher egy jó katolikusnak, és ez a szenvedés. És ez pontosan az a
fajta támadás, amit a démonok meg akarnak tenni, ha nem tudnak
közvetlenül elérni téged, úgy akarnak levadászni téged, hogy elérik a
kétségbeesésedet, vagy belehajszolnak téged a csüggedésbe, csalódásba,
vagy akár az egyházban való botránkozásba.
Aquinói
Szent Tamás szerint kétféle botrány van: aktív botrány, amikor tényleg
csinálsz valamit, ami botrányos, de van passzív botrány is. És ez mit
jelent? Ez az, ha látsz valakit csinálni valami rosszat, és ez bűnre
vezet téged, vagy arra, hogy elveszítsd a hitet. És azt mondja, hogy ez
bűn. Nem számít, hogy mit csinálnak ezek az emberek, nem számít, mit
csinál bárki, nem számít, hogy mit tesz bármely pap, püspök, bíboros
vagy pápa. Meg kell ismerned alaposan a hitedet, és nem szabad
megengedni, hogy ezek befolyásolják a hitedet. Nehéz, de része a
spirituális hadviselésnek.
Közvetve
szenvedünk a politikához való viszonyban is. Ez az egyik oka annak,
hogy a spirituális hadviselés részeként kötelesek vagyunk szavazni. Az
egyház kijelentette, maga II. János Pál mondta azt az egyik
dokumentumában, hogy “minden polgárnak, akinek szavazati joga van,
kötelessége szavazni annak érdekében, hogy biztosítsa a társadalom
közjóját”. És hanyagság, bűn, ha ezt nem tesszük meg. Kötelességed, hogy
elmenjél és ezt tegyed. Miért? Mert kötelességünk, ahogy XIII. Leó
mondta, és XI. Piusz mondta, és az összes szent mondta, különösen a
pápák az elmúlt 150 évben, hogy kötelességünk létrehozni Krisztus
Királyságát. Még a világi szférában is. És ez azt jelenti, hogy ennek az
országnak a polgáraiként kötelességünk elmenni és szavaznunk kell
azokra az emberekre, akik életpártiak– ezek az egyház értékei: az élet
védelme és a közjó megvédése.
A
szabadkőművesség egyik agyszüleménye a kommunizmus. Tudjuk, hogy a
szabadkőművesség ördögi tetőtől talpig. Sőt, egy démon azt is elismerte
nekem, hogy a szabadkőművesség minden egyes fokozata egy-egy démonról
kapta a nevét. Azt is tudjuk, a legfelső szinten ez valójában luciferi,
ez nem sátáni, a sátáni azt jelenti, hogy valójában imádják a Sátánt,
de ez Luciferi, ami azt jelenti, hogy te magad leszel saját Istened.
Szóval tudjuk, hogy a csúcson Lucifer áll.
A
kommunizmus egyik diadala – az egyik módszere annak, ahogy a
kommunizmus elterjesztette tévedéseit, ahogy a Szűzanya mondta
Fatimában, az, hogy mindenki azt gondolja, hogy a választás legfontosabb
tétje a gazdaság. Nem, nem az. Minden választáson a legfontosabb a
polgárok lelki és erkölcsi jóléte, ez a legfontosabb egy választáson.
Tény, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az elsődleges dolog a
gazdaság és hülye, aki nem ezt gondolja. Nem, igazából az hülye, aki azt
hiszi, hogy a gazdaságról szól. Szent Tamás azt mondja a De Regimine
Principum című munkájában, hogy azért kell előmozdítani a jó gazdaságot,
hogy a polgárok erényekben növekedni tudjanak. Ezért van a gazdaság.
De az
egyik módja annak, hogy ezzel közvetve foglalkozzunk, és ez az, amiért
részévé kell tennünk a lelki hadviselésünknek alsóbb szinten, hogy
segítsük a magunk részéről a kultúrát, hogy segítsük a politikát, hogy
segítsük a társadalmat azáltal, ahogyan szavazunk, amit csinálunk, amit
támogatunk. Ezek azok a dolgok, amiket meg kell tennünk annak
érdekében, hogy leküzdjük az ördögi befolyást. És ez még mindig csak az
elnyomás szintje.
A
következő szint az ördögi megszállottság. Az ördögi megszállottság az,
amikor pszichológiailag megtámadják a személyt, azaz olyan mértékben
ostromolják a képzeletüket, hogy a személy nem tud „a dobozon kívül”
gondolkodni, vagyis nem tud a félelemen, a vágyon vagy a haragon kívül
gondolkodni.
Mi a
különbség a megszállottság és valami között, ami pszichológiai? Amikor
ez pszichológiai az eléggé felismerhető, mert ez egy szokás, egy
intellektuális bűn, ami alapvetően az, ami a mentális betegség: ez egy
intellektuális bűn, hacsak nem organikus ok okozza, valami pszichiátriai
ok. De ez nagyon törvényszerű, és ezt egy külső inger kapcsolja be,
vagy ki. Valaki mond neked valamit, aztán dühösen reagálsz. Ez
pszichológiai. Amikor viszont ördögi megszállottságról van szó, csak úgy
bekapcsol és kikapcsol, és nincs külső jel, ami mutatná, hogy ott van.
Az egyik módja annak, ahogy észre lehet venni a jelenlétét az
emberekben, hogy például gyónni mennek, és az egész hirtelen megszűnik.
Aztán három-négy nap múlva, vagy később ismét megjelenik. És ez
bármilyen bűn esetében lehet így.
Miért
engedi Isten a démonokat az életünkbe? Néha azért, mert azt akarja,
hogy a folyamat során szentebbé váljunk. Liguori szent Alfonz azt
mondta az egyik művében, hogy abszurd az a feltételezés, hogy Isten
mindenkinek mindig kegyelmeket fog adni, még a haláluk pillanatában is.
Azt mondja, hogy van a halálos bűnöknek egy bizonyos mennyisége, amit
Isten előre meghatározott. Amint a személy eléri azt a pontot, ki fogja
húzni a kegyelem csatlakozóját, és többé nem lesz képes leküzdeni az
ördögit. És honnan tudjuk, hogy ez igaz? Mert az egyház hagyományos
gyakorlata imádkozni a végső kitartás és a végső bűnbánat kegyelméért.
Ha Isten mindig kegyelmet ad nekünk és minden egyes embernek, még a
halálos ágyunknál is, miért kezdte volna el egyáltalán az Egyház ezt a
gyakorlatot? Nem lenne semmi értelme, ugye?
Isten
néha azért engedi meg a démonok jelenlétét az emberek életében, hogy
megbüntesse őket, ez nem túl gyakori, és általában azért van, mert az a
személy úgy döntött, hogy nem fog együttműködni: “Nem fogok
megváltozni, ezért akarom ezt a bűnt. Azt akarom, hogy ez
megtörténjen.” És így Isten beengedi a démont az életükbe, hogy
megpróbálja őket, hogy megmutassa nekik, mi az igazi büntetés. Szó
szerint megadja nekik azt, ami a bűnük következménye.
Amit a legtöbb ember nem tudatosít az, hogy bármely halálos bűn tulajdonképpeni következménye az ördögi megszállás.
Általában
évente 600-800 emberrel találkozunk ördögi befolyás miatt abban a
társadalomban, amiben vagyunk, és ebből a 600-800-ból évente átlagosan
csak két-három tényleges megszállott van. Szóval kevesebb, mint fél
százalékról beszélünk. De mindezek az emberek halálos bűnöket követnek
el, ezt látod a környezetedben, és akkor vajon miért nem szállnak meg a
gonosz lelkek ugyanennyi embert? Ez nagyon egyszerű visszavezetve az
alapelvre: Isten irányítja a démonokat, nem mi. Tehát, még akkor is, ha
mi kinyitjuk az ajtót, Istenen múlik, hogy megengedi-e a démonnak,
hogy belépjen az ajtón, hogy javunkra szolgál-e vagy sem, végül néha
megengedi, de nagyon ritkán engedi be a démont az ember életébe
büntetésként. Ennek egyik oka, hogy megmutassa a személynek: “Nézd, ez
az, amit választottál. Ez az, amit akartál, és ez a bűnöd hatása.”
Van a
vallásszabadságnak egy hamis felfogása körülöttünk. Először is: a
vallás az igazságosság alerénye, és a vallás az az erény, amely révén
Istennek megadod, ami neki jár. Tehát gyakorlatilag nem lehet szó olyan
vallásszabadságról, amely nem Istenről szól. Tehát amikor a sátánisták
és a boszorkányok azt mondják: “Nos, ez a szabad vallásgyakorlatom” a
valóságban az övéké nem vallás, ők így hívják, de ez nem igaz vallás,
mert egy igaz vallásnak köze kell legyen Istenhez.
Ha
hamis felfogás van a vallásszabadságról, az történik végül, hogy a
sátánisták és kapcsolt részeik, pereket indítanak különböző államok és
mások ellen, annak érdekében, hogy megpróbálják elősegíteni az
abortuszt, mert az abortusz az ő szentségük. Ha egyszer bekerül egy
kultúrába, akkor rendkívül nehéz lesz kiszorítani abból a kultúrából. A
kultúránk különösen veszélyeztetett helyzetben van.
A Sátán
alatt vannak azok a démonok, akiket “öt tábornoknak” hívunk. Az öt
tábornok az az öt démon, akik hierarchikusan közvetlenül a Sátán alatt
vannak, és ők azok, akik végrehajtják a terveit. Bizonyos esetekben
hívják a Táblának (tanács, asztal) is őket, mert tulajdonképpen
felosztanak bizonyos dolgokat.
Az első alatta lévő démon Baal. A Sátán valójában a
tisztátalanság démona, de Baal is démona a tisztátalanságnak; fő
feladata, hogy a kultúrákat elárassza a tisztátalansággal, elsősorban a
paráznaság révén. Amint a paráznaság eluralkodik, elvész az a felfogás,
hogy a házastársi szexuális aktus a gyermekek nemzésére irányul. Ebből
származik az a meggyőződés, hogy a szexnek rekreációsnak kell lennie,
és hogy rendben van, akármilyen módon gyakorlod, ha élvezetet szerez.
Szóval
Baal lefekteti az alapokat. Láttuk ezt a saját országunkban, úgy
hívták, hogy Szabad Szerelem mozgalom. Ők vetették meg az alapokat. A
következő dolog, amit megpróbál elérni – ahogy Szent Páltól olvassuk,
hogy Isten a férfiakat és a nőket kiszolgáltassa vágyaiknak, és a
férfiak elkezdjenek férfiakkal, a nőkkel pedig nőkkel lefeküdni. Nem
tudom, hogy észrevették-e, hogy a novus ordóban eltávolították “A paráznaság lelkétől szabadíts meg minket“-
invokációt a Mindenszentek Litániájából, pont akkor, amikor a Szabad
Szerelem mozgalom elkezdődött. Amiért imádkozunk, azt kapjuk. Nem
imádkozol érte, nem fogod megkapni.
Ezután
felbukkan a következő három démon. Az első Asmodeus, ő a
homoszexualitás démona a férfiakban. Aztán ott van a Leviatán démona,
aki a homoszexualitás démona a nőknél, de ez a férfias fajta női
homoszexualitás; ezek azok a nők, akiknek „nehéz a sarka”, hogy úgy
mondjam Aztán ott van a Lilith szelleme, amely a női homoszexualitás
csábítóbb formája.
Ha
megnézzük a kultúrákat, láthatjuk, hogy minden egyes kultúra ebbe az
irányba tolódik történelmileg, nem csak a miénk. Történelmileg mindig
ez a változás iránya: amint eluralkodik egyszer a paráznaság, akkor
eljutsz a fogamzásgátláshoz, majd ennek következménye a homoszexualitás,
majd az abortusz.
Baphomet
az ötödik, és ő a démona a gyermekáldozatnak, az abortusz a
kultúránkban. Gondolj bele: eltörölték a házasságtörésre vonatkozó
törvényeket, és Baal kezébe adtak minket. Aztán meghozták a Roe és Wade
törvényt, és Baphomet kezébe adtak minket. Aztán engedélyezték a
melegházasságot, és így most az országunk politikailag a pokol sátán
alatti öt legfőbb démonának hatalma alatt áll. A kezükbe adtak minket.
Ez az, ahol most tartunk.
Mindannyian
benne vagyunk ebben a spirituális hadviselésben. Ez egy olyan szint,
amellyel mindannyiunknak szembe kell néznünk. Száz évvel ezelőtt az
embereknek ebben a kultúrában nem volt dolguk azzal a szellemi
hadviseléssel, amellyel nekünk. A spirituális hadviselés fajtái nem
változnak, csak a mértéke. És minél több bűnt követnek el az emberek,
annál nagyobb felhatalmazást kapnak a démonok, és annál rosszabb lesz.
Tehát
az ördögi megszállottság sokféle lehet. Az emberek egyszer azt
kérdezték tőlem: “Szerinted hány ördögtől megszállott ember van az
Egyesült Államokban?” És azt mondtam, hogy ha a felnőtt lakosságra
vonatkozóan kellene megbecsülnöm, azt mondanám, hogy 25%. Nagyjából két
héttel később, miután ezt mondtam, valóban kijött egy statisztika, hogy
a 18 és 25 év közötti fiatalok 22%-a jár jelenleg pszichológushoz,
vagy volt már dolga pszichológussal.
Aztán
ott van az ördögi megszállottság, ami ritka, nagyon ritka. Mint már
említettem, ez kevesebb, mint fél százaléka azoknak az embereknek,
akikkel dolgunk van, de a megszállottság egyre nagyobb probléma. Még a
médiában és a kultúrában is látjuk. Ha megnézel vagy meghallgatsz
néhány nőt Hollywoodban és a zeneiparban – a nők különösen, bár a
férfiak is részt vesznek benne-, nyíltan beszélnek arról, amit
inkubusznak nevezünk; hogy van egy inkubuszuk, ami alapvetően egy démon,
akivel szexuális kapcsolatuk van. Nyíltan beszélnek róla, és ezen nők
közül sokan valójában megszállottak. Látható a pszichológiai mintájuk
alapján, mert a pszichológiai minták nagyon különböznek a
megszállottság, az ördögi befolyás és az olyan dolgok esetében, mint a
pszichózis. Nagyon különbözőek, még akkor is, ha a képzetlen szem
számára ugyanolyannak tűnnek.
A
megszállottság valójában kétféle. Van részleges megszállottság, és ez
az, ahol megszállott személynek vannak világos periódusai.
Biztos
vagyok benne, hogy sokan az itt lévők közül látták az Ördögűzés Emily
Rose üdvéért című filmet. Valójában ez egy igaz történeten alapult. A
nő neve Anneliese Michel volt. Ő ténylegesen kétszer volt megszállva – a
film nem beszélt erről -, de kétszer volt megszállva. Először
1967-ben, majd 1969-ben vagy 70-ben szabadult meg. Három hónappal
később a Szűzanya megjelent neki, és azt mondta: “Megengednéd-e újra a
megszállást, hogy sokan tudomást szerezhessenek róla?” És ő igent
mondott. Újra megszállták. Végül azért halt meg, mert a démonok
leállították az evési képességét, amit Isten engedélyével megtehettek.
De a világos időszakaiban órákat töltött az Oltáriszentség előtt,
engesztelve és imádkozva a németországi papságért, mert abban az időben
– ez 1970-től nagyjából 1972-ig volt – a német papok „lementek a
sínekről”. Felajánlotta a megszállottságát, az összes fájdalmat és
szenvedést, amin keresztülment. Mert amikor démonok megnyilvánulnak,
néha egy személy nincs semminek tudatában, de néha a személy érez minden
egyes dolgot, amit a démon érez, vagy amin keresztülmegy vagy amit
megtapasztal, és így ez szó szerint olyan, mintha kínzáson menne
keresztül, ez az egyik oka annak, hogy nehéz őket koncentráltan a pályán
tartani. De ő mindezt a korabeli papságért ajánlotta fel. Az
emlékiratai szerint Krisztus valójában azt mondta neki, hogy végül
oltárra emelik, ami egy másik megnevezése a szentté avatásnak. Rendkívül
módon szent nő volt. És ennek nagy jelentősége van számunkra, mert ez
azt jelenti, hogy megszállott lehetsz ugyan, de ez nem mond semmit
arról, hogy a kegyelem állapotában vagy-e vagy sem. Mert a
megszállottság a testben van, a szentség, a megszentelő kegyelem a
lélekben van. Két különböző helyen vannak.
Ha
vetünk egy pillantást a különböző szintekre, amelyekkel az embereknek
ténylegesen dolguk van, láthatjuk, hogy mindannyian találkozhatunk
ezekkel a dolgokkal közvetve. Vannak emberek odakint a te életedben is,
akikről valószínűleg nem tudod, hogy valóban megszállottak. Csak
pszichotikusnak vagy ahhoz hasonlónak tűnnek, vagy csak az tűnik fel,
hogy mindig gonoszt tesz az illető személy.
De a
papokkal kapcsolatban most visszamegyek arra a megjegyzésre, amit
tettem az elején. A papok azt mondják: “Tudod, hogy csodálom a
munkádat, de én magam sosem akarnám csinálni”, és megkérdezem őket:
“Szoktál gyóntatni?” És válaszolnak, hogy: „Igen, de itt talán egy
kicsit késő van már ehhez, nem?”
A
gyónás a legtöbb esetben hatékonyabb, mint az ünnepélyes ördögűzés, ha
valakinek van egy be nem váltott bűne, és valójában megszállták. Ez azt
jelenti, hogy a jog, amivel a démon rájuk igényt tart, megtörik. Mert
minden alkalommal, amikor bűnt követsz el, vagy minden alkalommal,
amikor döntést hozol, vagy Istenhez kötöd magad a jó választásával, vagy
a rossz révén a démonokhoz kötöd magad. A feloldozás – absolvere
latinul- szó szerint azt jelenti, hogy feloldani, hogy feloldozod az
igazságosság kötelékét, mert az igazságban kivetted magad Isten alól, és
a sátán alá helyezted magad a bűnödön keresztül, és ennek
eredményeként most már hozzá vagy kötve ehhez a fickóhoz. És amikor
meggyónsz, megszakad ez a kötelék. A feloldozás révén már nem kötődsz a
bűnödhöz vagy a bűn hatásaihoz.
Azt
mondom a papoknak, “nézd, ha gyóntatsz, már kisebb ördögűzéseket
végzel, és nem is tudsz róla.” És sokszor az emberek gyónni mennek, és
hirtelen megszakad.
A pap,
aki ördögűzésre tanított, azt mondta, “Hé, mellesleg, van ez a dolog,
amit horgászatnak hívnak”, és mivel én legyező horgász vagyok, ez
eléggé felkeltette az érdeklődésemet. És azt mondta: “Ez az, amit
csinálsz, ha ülsz a gyóntatószékben, és tudod, hogy vannak emberek a
templomban, akik nem jönnek gyónni. Kezdj el imádkozni valamennyi démon
ellen, akik visszatartják őket a gyónástól. Ez úgy működik, mint az
óramű, amint megteszed ezt, egy percen belül valaki belelép a
gyóntatószékbe: “Atyám, ma nem akartam gyónni, de…” És ez azt mutatja,
hogy a démonok valóban meggyőzhetik az embereket, és befolyásolhatják
őket a saját spirituális fejlődésükkel kapcsolatban.
Csak az
elmúlt 40-50 évben alakult ki, hogy az emberek azt gondolják: ha
valamilyen pozitív érzelmi reakciójuk van valamilyen lelki dologgal
kapcsolatban, akkor az Istentől van. Ez az, amit Luther Márton gondolt.
Valójában éppen abban az időben tette ő ezt Isten működésének
kritériumává, amikor Isten elküldte Avilai Szent Terézt és Keresztes
Szent Jánost az egyháznak, akik ennek teljesen az ellenkezőjét mondták:
azt, hogy az érzelmekben nem lehet megbízni. Miért? Mert a démonoknak
hozzáférésük van ezekhez; okozhatják az érzelmeket, és én láttam ezt.
Pozitív érzelmeket kelthetnek bizonyos jámbor gyakorlatokkal
kapcsolatban, de blokkolhatják is őket. Tehát nem követheted az
érzelmeidet, nem bízhatsz bennük, követned a hit által megvilágosodott
értelmet kell. Ezt kellene követnünk.
Egyszer,
amikor ördögűzést végeztem, a nő, akit megszálltak, azt mondta: “Nos,
úgy érzem…” Azt mondtam, “Várj egy percet, hadd tisztázzuk: tudod, hogy
a démonok irányítják az érzelmeidet, és a döntésedet mégis az
érzelmeidre alapozod?” – ami azért is nagy probléma, mert az
ördögűzésben folyamatosan próbálod elérni a lélektani elkülönülést a
megszállott és a démon között, mert a démon pszichológiailag bennük
van, és szórakozik velük. El kell jutnod erre a pszichológiai
elkülönülésre, mert ha nem, akkor a démon mögé bújhat. Nem fogsz
eljutni sehova.
Azt
mondom a papoknak: „ha gyónásokat hallgatsz, megszabadítod az embereket
attól a köteléktől, ami ezekhez a démonokhoz kötik őket, és ez megtöri
a démonok rájuk gyakorolt befolyását, és ennek eredményeként a démon
meg akarja ezt torolni rajtad.” Ez az oka annak, hogy még a jó papok is
néha ilyen időszakokon mennek keresztül, amikor megtámadják őket,
belső támadásokat kapnak ezzel kapcsolatban.
Ördögűzőként
köztem és a legtöbb pap között, aki nem akar belekerülni ebbe csak az,
hogy én tudom, hogy ez a ökölvívó ring. (Egyébként, ha egy pap maga
akarja ezt csinálni, afelől vannak kétségeim, hogy jó-e. A legtöbb jó
ördögűző olyan, akit rugdosni kellett erre, és közben kiabálva
tiltakozott). Ez egy küzdőtér több szempontból is. Az egyik a harc:
hogy verést fogsz kapni. Mindannyian benne vagyunk a boksz ringben.
Mindannyian elszenvedünk verést a démonoktól. Lesz némi szenvedés, lesz
valami, amit meg fognak tenni velünk. Ez a létezésünk természetéhez
tartozik a bukás után. De ez a lehetőségünk arra is, hogy helyet
kapjunk a mennyben. A verés csak egy része a folyamatnak. Csak
hajlandónak kell lenned elviselni a verést és harcolni ezzel. Tudod,
hogy megtámadnak, és hajlandónak kell lenned átverekedned magad ezen, és
hajlandónak kell lenned végigmenni ezen.
A
legfontosabb dolog a hajlandóság a szenvedésre. És ez az, amit a
démonok nem akarnak, hogy elsajátíts. A félelem minden lehetséges
formáját fogják arra használni, hogy visszatartsanak a szenvedésre való
hajlandóságról. Mert, ha kész vagy szenvedni, akkor nincs semmi a
spirituális életben, amit ne tudnál megszerezni. De ha nem vagy hajlandó
leküzdeni a szenvedéstől való félelmet, ahogy régen nevezték ezt a
katekizmusok, ha nem vagy hajlandó leküzdeni azt, soha nem fogod elérni a
tökéletesség magaslatait.
Benne
vagy a boksz ringben, tudod, hogy meg fogod kapni a magad verését,
szembe kell csak szállnod, és megbirkózol vele. És ez az igazi feladat:
a papoknak rá kell jönniük, hogy abban a pillanatban, amikor
felszentelik őket, a céltábla a hátukon van, és meg fogják verni őket. A
kérdés az, hogy mennyire vagy hajlandó megtenni az alattad lévők
érdekében, ez az igazi kérdés.
Mint
ördögűzőnek a szellemi hadviselésnek magas szintjével kell számolnod,
igen, ez elég magas. De nem állandó, Isten ad nekünk néha szünetet. Az
emberek nagyon gyakran kérdezik tőlem: “Atyám, mit csinálsz, hogy
megszabadulj az egésztől”, „Szivart szívok és whiskyt iszom”. Valaki
megkérdezte: „tényleg ezt teszed?” „Igen, néha” „Miért csinálod ezt?”
„Mert nem engedem, hogy a démonok megfosszanak a normális élettől”. Ezt
próbálják tenni a démonok. Irigylik az életünket. Irigylik a jót, amit
élvezhetünk, és ennek eredményeként meg akarnak fosztani minket ettől,
és el akarják hitetni velünk, hogy ezek a dolgok gonoszak. Ez rossz.
Miközben a lényeg az, hogy amíg mértékletes vagy, rendben vannak ezek a
dolgok.
Képesnek
kell lenned otthagyni a munkát a munkahelyeden. Ez felveti a lelki
harcnak egy nagyon fontos pontját: Szent Péter azt mondta, “legyetek
éberek és vigyázzatok, mert az ördög ott kószál mindenütt és keresi,
kit nyeljen el.” Ez az, amiért ébernek kell lenned.
Az
éberség nem azt jelenti, hogy keresed, ez csak azt jelenti, hogy rajta
tartod a szemed, így ha valami lelki rendezetlenség merül fel a
családban, ha a démonok elődugták csúnya fejüket, ez a pillanat az,
amikor levágod a fejüket, nem korábban. Nem keresed őket, mert ha
keresed őket, megtalálnak. Ezt el kell kerülnöd.
A
spirituális hadviselés hevessége nagyon magas is lehet. Valószínűleg a
legmagasabb szintű lelki hadviselés azé a személyé, aki megszállott, és
aki valóban úgy döntött, hogy együttműködik az Isten akaratával, és
kiutat akar találni belőle. Sőt, még azt is elmondtam néhány embernek,
akiket megszálltak: “Oké, nézd, amikor a mennyben leszel, kedvesnek
kell lenned velem, mert te nálam szentebb leszel, ami azt jelenti, hogy
felettem leszel, főnök lehetsz felettem, szóval kedvesnek kell lenned
velem, amikor a mennybe érsz.” Mert közülük néhányan a legszentebb
emberek, akikkel találkoztam. És ezen a spirituális hadviselésen
keresztül nyerték el azt a szentségi szintet.
Láttam
egy nőt, akit megszállt Belzebub – ez egy másik neve a Sátánnak, a
tisztátalanság szellemének – és hat hónap telt el úgy, hogy még
bocsánatos bűnt sem követett el! Bocsánatos bűnt!
Tehát,
amikor azt gondoljuk magunkban, “Ó, én küzdök a lelki életemben” –
elképzelésünk sincs róla! Ezeknek az embereknek a lelke és a harca
olyan szinten van, amit egyikünk sem tapasztal meg, és mégis, Isten
mindent megad nekik, ami szükséges. És ez önbizalmat és reményt ad
nekünk is. Nem számít, hogy milyen szintű a lelki hadviselés, milyen a
támadás, milyen az ostrom, hogy ez bennem van-e, vagy hogy a családomban
van-e, vagy az egyházban, a társadalomban vagy a kultúrában, a
politikában; Nem számít.
Végül
is Isten a történelem Ura. Isten irányítja, és Isten lesz az, aki
meghatározza, hogy mit kezdhetünk vele, és hogyan győzhetjük le, és ez
csak azt jelenti, hogy együtt kell működnünk Vele, ha démont akar az
életedben. És általában mindenkinek van egy, általában a legtöbb
családnak tapasztalatom szerint generációs szelleme van: a szülők vagy
valaki által elkövetett bűnök nemzedékről nemzedékre öröklődnek, mint a
bűn miatti időbeli büntetés egyik formája; ez mind része a hagyományos
katolikus tanításnak.
Néhányan
azt hiszik, “Ó, ez mind protestáns dolog.” Nem, ez nem az. Ez a
hagyományos katolikus tantás része. Csak annyit kell tenned, hogy
megnézed Ádámot és Évát. Mindannyian hozzáragadtunk a generációs
démonhoz, a Sátánhoz az ő egyetlen bűnüktől. A másik dolog az, hogy
Isten akarja a megszentelődésedet; Az, hogy mennyi démon vesz részt az
életedben, és támad téged, azt a szintet mutatja meg, amit Isten a
mennyben szán neked. Ez az, amit mutat. Ha egyáltalán nincsenek démonok
az életedben, ami nem valószínű, de ha csak kis fickók szaladgálnak, az
rossz jel. Ez annak a jele, hogy valószínűleg nem fogsz túl magasra
jutni. Ha viszont küszködsz, akkor átverekszed magad rajta. Ez az egyik
oka annak, hogy amikor olyan családokat látok, akiknek erős katolikus
hitük van, és ostromolják őket, rájuk nézek, és azt gondolom magamban:
“Isten jobban akarja az életszentséget ettől a családtól, mint másoktól.
Mert tényleg ez történik ott.
Nem azt
mondom, hogy a démonok jók, nem, ők teljesen gonoszak. Akaratuk
teljesen a gonoszra hajlott, és az egyik tévedés, amit el kell
eloszlatni, mert ez teljes nonszensz, amely azt mondja: “Ó, a végén
senki sem lesz a pokolban, mert Isten választási lehetőséget fog adni az
embereknek.” Először is, ez közvetlenül ellentétes a
kinyilatkoztatással, ez közvetlenül ellentétes Jézus Krisztus szavaival.
Nagyon világosan mondta, hogy gyehenna tüze örök, “ahol a féreg nem
hal meg”, ami egy másik neve a lelkiismeretednek – örökké rágni fog
téged. Nem lesz vége. Ez része az egyház állandó hivatalos tanításának.
Ha a pokolban vagy, az az örökkévalóságig fog tartani.
A
második dolog, hogy a pokolban lévőknek az akarata rögzült. Nem tudnak
megváltozni, még Isten sem fogja megadni nekik a kegyelmet, hogy
megváltozzanak, ahogy az egyház ezt tanítja. Nem tudnak megváltozni,
mert az akaratuk a gonoszban rögzült. Ezt látod a démonoknál. Ott fogsz
ülni, és azt mondod:
“Oké, hadd tisztázzuk, azért jöttél létre, hogy eljussál a boldogító színelátásra?” Igen!
”És azért jöttél létre, hogy rendelkezz ezzel a fenomenális tudással, és hogy így segíts az embereknek?” Igen!
És úgy döntöttél, hogy nem teszed meg, és tudtad a bűnöd következményeit?” Igen!
”És tudtad, hogy ez örökké fog tartani?” Igen!
”És tudtad, hogy szenvedni fogsz ezektől a dolgoktól?” Igen!
”Újra megtennéd?” Igen!
Nem
tudnak megváltozni. Nem akarnak megváltozni. Ők döntöttek így.
Választásukkal úgy döntöttek, hogy tartósan ragaszkodnak a bűnhöz, amit
állandóan akarnak. A pokolban lévő emberek számára ez az állandóság a
haláluk idején jön el. Amikor meghalsz, az akaratod vagy a jóban van
rögzítve, vagy a gonoszban. Nincs változás.
Tehát
az a szöveg, hogy “Ó, végül is Isten olyan irgalmas!” – ez az egész
szentimentalizmus, ez teljesen az irgalmasság és az igazságosság hamis
felfogásán alapszik. Ne gyere nekem ezzel!
Fel
kell ismernünk, hogy Isten alkotta ezt a világot, tudta volna másképp
is, de Isten szereti a jó harcot, egy igazán jó harcot. Tudod ezt még
emberi lényként is, Isten természetes hajlamot adott nekünk erre, igaz?
Nem azt mondom, hogy menj és nézz bokszmeccset, de ha van egy jó
bokszmeccs, és csak ütés következik ütés után, és folyton egymás után
mennek, és az egyik srác végül győz, tudod, hogy mindenki feláll és
örül. Isten is így van. A mennyben mindenki ugyanúgy szereti a jó
harcot, igaz?
A
különbség a következő: a filmekben – és ezeket az ördögűzős filmeket
alig tudom végigülni -, ha nézed őket, mi történik? Mindig azt
mutatják, az ördögűző félve megy be. A dinamika éppen az ellenkezője
ennek: amikor egy tapasztalt ördögűző belép egy szobába a démonhoz, a
démon halálra rémül. És azért van halálra rémülve, mert egy 200 kilós
gorilla áll a pap mögött, és a gorilla neve Krisztus, aki olyannyira meg
fogja verni őt, hogy eljut arra a pontra, amikor már annyira rosszul
viseli a fájdalmat, hogy egyszerűen leáll, és nem tud tovább működni.
Tudja, hogy ez fog történni, tudja, hogy rossz lesz, tudja, hogy
megalázzák, tudja, hogy meg kell tennie és mondania kell dolgokat, hogy
amikor visszatér a pokolba, kigúnyolják, mindent tud, szóval halálra
van rémülve.
De ez
bátorságot adhat nekünk ahhoz, hogy felismerjük, hogy amikor a saját
lelki csatáinkról van szó Krisztus akkor is mögöttünk áll, amíg vele
vagyunk. Krisztus valóban azt mondta a tanítványoknak, amikor
visszajöttek, mindannyian örültek, és mondták, hogy még a démonok is
engedelmeskedtek nekünk a te nevedért. És azt mondta nekik, hogy ne
annak örülj, hogy a démonok engedelmeskedtek neked, ne ennek örülj,
inkább annak örülj, hogy a neved fel van írva a mennyben. Ez azt
jelenti, hogy minél intenzívebb a személy lelki hadviselése az életében,
ez valójában annál inkább a meghívottság nagyobb jele, ha Krisztussal
együttműködnek. De aztán Krisztus is azt mondta, akkor tartsd magad
haszontalan eszköznek. Haszontalannak! El sem tudom mondani, hányszor
mondják a démonok az ördögűzés során, hogy “nem tudod elérni, hogy ezt
tegyem.” Nem, nem tudom. Egyszer, az egyik előadásomon valaki
megkérdezte, hány embert szabadítottál meg? Azt mondtam: egyet sem. Nem
szabadítottam meg senkit. Nem, de Krisztus sok embert szabadított meg a
jelenlétemben. De nem szabadítottam meg senkit, mert nincs hatalmam
megszabadítani senkit. Csak Jézus Krisztus szabadíthat meg téged, vagy a
családodban lévő embereket. A lényeg a következő: haszontalanok
vagyunk, és csak akkor nem, amikor engedjük, hogy Krisztus rajtunk
keresztül cselekedjen.
Egyszer,
az egyik ördögűzés alatt történt, amit végeztem egy olyan nő esetében,
akit megszállt a félelem démona. Krisztus mindannyiunktól azt kérte,
hogy mindenki az alázaton dolgozzon, mindenki, aki körülvette a
megszállottat, hogy az alázatért imádkozzon. És így, egy bizonyos
ponton, elértük, hogy a démon felfedje magát. És el akartam érni, hogy
mondja az alázat litániáját, és egy bizonyos ponton, körülbelül az
egyharmadánál, az a gondolat jutott eszembe, azt hiszem, ez egy kegyelem
volt: “Állj félre az útból.” És az volt a határozott benyomásom, hogy
Krisztus azt mondta nekem: “Nem az a te dolgod, hogy magadhoz vonzd az
embereket, hanem az, hogy hozzám vonzd az embereket, és félreállj az
útból. És ekkor kezdtem megérteni, és amikor a démonok azt mondták,
“tudod, hogy nem tudod rábírni, hogy ezt tegyem”, én mondhattam: Nem, de
Ő képes rá.
Érdekes,
hogy amikor azt mondod, hogy Ő képes rá, a démonok, ha csak azt
mondod, hogy “Ő”(hímnem), tudják, hogy ez Istenre utal. Ha azt mondod,
hogy Ő (nőnem), az a Szűzanyára utal. Ők rávehetnek, hogy
megtedd. Én nem tudom elérni, hogy megtedd. De ez azt üzeni, hogy még a
saját lelki harcodban is félre kell állnod az útból. Hagyd, hogy
Krisztus dolgozzon érted, és dolgozz az alázaton, és akkor nagyon erős
leszel abban, hogy megtisztítsd a démonoktól a saját életedet és a
családod életét.
Egyszer
a démon rám nézett, és a Szűzanyával való kapcsolatban azt mondta,
hogy az ereje az alázatában rejlik. Most gondold át, hogy ez mit
jelent. Ez azt jelenti, hogy ha büszkék vagyunk, gyengék vagyunk. Miért
vagyunk gyengék? Mert mi vesszük át az irányítást. Míg amikor
alázatosak vagyunk, hagyjuk, hogy Krisztus rajtunk keresztül működjön,
és neki végtelen hatalma van: mindenható, ezért bármit elérhet. És így
az alázata tette a Szűzanyát olyan erőssé – még a Fiának tökéletes
eszközévé is az alázata teszi őt.
A
tökéletes eszköz pontosan azt teszi, amit akarsz, és amikor akarod. És
ez volt a Szűzanya, és most is az. Mindig Isten akaratát teszi,
bármikor és bárhogy határozza Ő meg, és háttérbe vonul, és soha nem
számolja a személyes költségeket, soha. Az alázaton kell dolgoznod. Ez
egy kegyelem. Ezt kell elérni. És kérned kell a Szűzanyát ezért.
Ezek a
különböző szintek, és mindannyiunknak dolga van velük. Most nem azt
mondom, hogy ülj le és találd ki, “oké, ezen a szinten vagyok…” Ezt nem
javaslom. Azt mondom, hogy ha van egy démon, amit Isten enged be az
életedbe, és ő elvezet a spirituális hadviselés szintjére, ne hagyd
abba. Csak kérjed Krisztust: “Krisztus, tegyél erőssé. Add meg a
hajlandóságot a szenvedésre. Tégy alázatossá. És aztán segíts, hogy
megtartsam az irányt.” És ha megteszed ezt a négy dolgot, kéred ezt a
négy dolgot, megtartod az irányt, eléred azt a dicsőséges koronát,
amiről Szent Pál beszél.
