L. barátomat pap testvérei is piszkálják, mert reverendában jár. Egy 28
éves latin atya ugyanezt tapasztalja nap mint nap. Ezt a cikket ő
írta.
A reverendáról egy latin pap tollából
Debrecen utcáit járva...
A mindennapokban egy nagyon is aktuális és ugyanakkor örök érvényű
tényt tapasztalok meg, ami a papi élethez hozzátartozó viseletet
illeti. Napjainkban nagyon sok szó esik a tanúságtételről. Ez önmagában
szép gondolat, a kérdés csak annyi, hogyan is valósítjuk meg. A válasz
nagyon is kézenfekvő és egyben logikus is: Mindenki ott és olyan
formában élje meg a tanúságtételt, ahol és amilyen körülmények között
él. Ez természetesen a Mindenható Istennek szentelt emberekre, vagyis
papokra és szerzetesekre még inkább érvényes. Ugyanis az Úr Jézus
Krisztus embereiről van szó. Jézus világosan megmondta: „Hirdessétek az
evangéliumot minden népnek!”
Jézusnak szüksége van ránk. Ebből pedig az következik, hogy szigorúan
tilos, ugyanakkor a lelki élet területén egyben életveszélyes is, ha nem
Jézus felhívása szerint cselekszik a neki
szentelt ember.
Mit jelent papi, illetve szerzetesi ruhában megjelenni bárhol is
vagyunk? Önazonosságunk teljes és egyértelmű megélését. Továbbá az
Evangélium hirdetését jelenti. Téves, sőt egyenesen az igazságot
meghazudtoló állítás, hogy a papi, illetve szerzetesi viselet elriasztja
az embereket Jézustól, illetve az Egyháztól. Ezt azonnal megértjük, ha
kitérünk a papi és szerzetesi viselet latin kifejezésére. A
szerzetesek viselete a „habitus”. A szó annyit jelent a latin nyelvben,
mint „magaviselet, szokás”. Egyértelműen kifejeződik, hogy a
szerzetesi ruha viselője Istennek elkötelezett személy, mely
elköteleződés egy sajátos életforma megélésére emlékeztet. A szerzetes,
bármit is cselekszik, bárhol is van, ő mindig szerzetes, Istennek
elkötelezett marad. A papok viselete a „reverenda”. Az elnevezés a
latin „reverendus,-a, -um” (tiszteletre méltó) kifejezésből származik. A
legnagyobb tisztelet, ami egyenesen az imádás szintjére emelkedik, a
papban jelenlévő Jézus Krisztusra irányul.
A reverenda viselése nem az úgynevezett „tridentisták” nosztalgiázása,
hanem a leghatásosabb, minden tekintetben legkézzelfoghatóbb
tanúságtétele és megvallása a mi Urunknak. Jézus felhívása különösen is
érvényre jut: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom
Mennyei Atyám előtt. Aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is
megtagadom Mennyei Atyám előtt.”
Az Úr Jézushoz való ragaszkodást tapasztalom meg minden nap az emberek
felől, amint Debrecen utcáit járom. Amikor bátran megszólítanak.
Hangosan így köszönnek: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Ugyanezt
tapasztalom iskolában, amikor a gyermekek, fiatalok, mi több,
pedagógusok megállnak és örömmel látják, hogy „Végre papot is találunk
itt”. Amikor emberek megnyílnak és akár kérik azt, hogy meggyónjanak,
vagy valahogy rendezhessék életüket, ha nehéz helyzetbe jutottak.
Ugyancsak közeledést tapasztalok Jézus iránt, amikor a betegek is
felsóhajtanak örömükben, hogy Isten emberével találkozhatnak és nem egy
civil ruhás valakivel, aki ezáltal elidegeníti tőluk Jézust és egyben
magát is. Ugyanez az öröm tapasztalható meg akár boltban, benzinkúton,
kórházban és az élet minden helyszínén.
Egyik nap fiatalok hangosan megjegyezték: „Még vannak papok?” Örömmel
jelentem be, hogy: „Igen! Vannak”. Természetesen csak akkor, ha minden
pap és szerzetes megvallja Jézust az emberek előtt. Egyszer és
mindenkorra meg kell jegyezni: A tanúságtétel nem korlátozódik le időre,
eseményre és helyszínre. „Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje
szerint!” A papi hivatások számának csökkenéséért jelentősen felelős az a
modernista gondolkodás, hogy a reverenda és a habitus viselése
elriasztja az embereket, illetve az, hogy nem a külsőség a fontos.
Igenis, fontos a viselet is. Ugyanis akikkel találkozunk, először ezen
keresztül „tájékozódnak”. Amikor Szent Papokért imádkozunk, akkor azért
is kell imádkozunk, hogy a papok és szerzetesek ne szégyelljék Jézust
és magukat sem. Nekünk nincs miért szégyenkezni, elbújni.
Sajnos találkoztam már olyan pappal, aki hagyja magát sodorni a
modernizmussal. Ennek egyik látható jele a pulóverbe, garbóba bújás,
nehogy kiderüljön, hogy pap az illető. Sajnos több száz, ezer ilyen pap
van. Ne csodálkozzunk azon, ha önazonosságuk teljesen megsemmisül. Itt
az ideje ismét visszatérni a klasszikus és a modernista elveket kizáró
életformához, aminek egyik alapja, hogy a pap és szerzetes minden
tekintetben az legyen, aki: magaviseletben és öltözködésben egyaránt.
Boldogságos Szűz Mária, papok édesanyja! - Könyörögj érettünk!
Rev. P.P.
http://anticenzor.blog.hu/
Reverendában stoppol Péter atya Ember módra élsz, ha igazságosan élsz
