Amit az egyház a fogamzásgátlásról tanít, az nem lehet szabad vita tárgya teológusok között. Az ellenkezőjét tanítani egyenértékű azzal, hogy a házaspárok erkölcsi lelkiismeretét tévútra vezetik...Mint ahogy az egyházi Hagyomány szüntelenül tanítja, Isten nem parancsol lehetetlent, de minden parancsolattal szintén együtt jár egy kegyelmi ajándék, amely segíti az emberi szabadságot annak teljesítésében...Mindig álljatok készen arra, hogy félreérthetetlenül kimondjátok az igazságot a jóról és a rosszról az emberre és a családra vonatkozóan...
1987. június 5. péntek
Kedves fivérek és nővérek!
1. Szeretettel köszöntelek benneteket és
köszönetet mondok a jelenlétetekért. Nagyon örülök, hogy a Szent Szív
Katolikus Egyetem Orvostudományi karán „A termékenység természetes szabályozását tanulmányozó és kutató központ” tanulmányi találkozót tartott az élet felelős átadását érintő kérdésekről.
Elkötelezettségetek része az egyház
küldetésének és közreműködik abban, egy olyan lelkipásztori törődésnek
megfelelően, amely a legsürgetőbbek és legfontosabbak között van. Annak a biztosításáról van szó, hogy a házastársak szent módon éljék meg a házasságukat.
Ti felajánljátok nekik a segítségeteket az életszentséghez vezető
útjukon, hogy maradéktalanul megvalósítsák a házastársi hivatásukat.
Közismert, – ahogy a II. Vatikáni Zsinat
is feltárta (vö. Gaudium et Spes, 51,1) - hogy gyakran az egyik
legnagyobb aggodalom, amellyel a házastársak szembenéznek, abból a
nehézségből fakad, amit a házastársi életükben az élet felelős
továbbadása etikai értékének megvalósítása jelent. Maga a Zsinat
ennek a problémának a helyes megoldását arra az igazságra alapozza,
hogy nem lehet ellentmondás az emberi élet átadására vonatkozó isteni
törvény és az igazi házastársi szerelem között (vö. Gaudium et Spes, 2).
Értékek vagy javak „konfliktusáról” és ebből következően ezek
„kiegyensúlyozásáról” beszélni, az egyiket választani és a másikat
elutasítani, nem helyes erkölcsileg, és csak zűrzavart kelt a
házastársak lelkiismeretében. Krisztus kegyelme adja meg a
házastársaknak a valós képességet ahhoz, hogy teljesítsék a házastársi
szerelmük teljes „igazságát”. Ti konkrét tanúságot kívántok tenni ennek
lehetőségéről és ez felbecsülhetetlen segítséget nyújt a házaspároknak
ahhoz, hogy a maga teljességében megéljék a házastársi
szeretetközösségüket. A nehézségek ellenére, amelyekkel találkozhattok,
szükség van rá, hogy ezt nagylelkű odaadással folytassátok.
2. A nehézségek, amelyekkel találkoztok,
különböző jellegűek. Az első, és bizonyos értelemben a legkomolyabb az,
hogy a keresztény közösségekben is lehetett és lehet hallani olyan
hangokat, amelyek megkérdőjelezik az egyház tanításának igaz voltát. Ezt
a tanítást erőteljesen kifejtette a II. Vatikáni Zsinat, a Humanae
Vitae enciklika, a Familiaris consortio k. apostoli buzdítás és a
közelmúltban a Donum Vitae, az Élet ajándéka instrukció. Ebben az
értelemben komoly felelősség merül fel: azok, akik nyíltan
szembeszállnak Isten törvényével, amelyet az egyház hitelesen tanít,
rossz útra vezetik a házastársakat. Amit az egyház a fogamzásgátlásról
tanít, az nem lehet szabad vita tárgya teológusok között. Az
ellenkezőjét tanítani egyenértékű azzal, hogy a házaspárok erkölcsi
lelkiismeretét tévútra vezetik.
A második nehézséget az a tény
jelenti, hogy sokan azt hiszik, hogy a keresztény tanítás, bár igaz,
mindazonáltal nem megvalósítható, legalábbis egyes helyzetekben. Mint
ahogy az egyházi Hagyomány szüntelenül tanítja, Isten nem parancsol
lehetetlent, de minden parancsolattal szintén együtt jár egy kegyelmi
ajándék, amely segíti az emberi szabadságot annak teljesítésében.
Ezért állandó imára, a szentségek gyakori vételére, és a házastársi
tisztaság gyakorlására van szükség. A ti elkötelezettségetek ezért nem
korlátozódhat pusztán az emberi termékenység ellenőrzésének módszereire.
Az erre vonatkozó tájékoztatást bele kell illeszteni egy átfogó
nevelési tervbe, amely a házastársak személyéhez szól, figyelembe véve
az integritásukat. Enélkül az antropológiai kontextus nélkül fennáll
annak a veszélye, hogy a javaslatotokat félreértik. Erről egyértelműen
meg vagytok győződve, mivel a tanfolyamaitokat mindig helyes
antropológiai és etikai reflexiókra alapoztátok.
Ma jobban, mint tegnap, az emberek ismét
kezdik érezni, hogy szükségük van az igazságra és józan értelemre a
mindennapi tapasztalataik során. Mindig álljatok készen arra,
hogy félreérthetetlenül kimondjátok az igazságot a jóról és a rosszról
az emberre és a családra vonatkozóan.
Ezekkel az érzésekkel szeretném
bátorítani az egyedülálló apostoli szolgálatot, amelyet ki kívántok
fejteni az egyházmegyékben és családi képzőközpontokban. Oktatva az élet
felelős átadását, tudjátok, hogy hogyan bátorítsátok a házastársakat,
hogy kövessék a természeti törvényben és az egészséges keresztény
lelkiismeretben rejlő erkölcsi alapelveket. Tanítsátok őket, hogy
keressék és szeressék Isten akaratát! Bátorítsátok őket, hogy tartsák
tiszteletben és teljesítsék a házastársi szeretet és az élet ajándéka
magasztos hivatását!
Örömmel adom áldásomat mindnyájatokra, szeretteitekre és apostolkodásotok kezdeményezéseire.
II. János Pál pápa
Forrás: Vatican.va
http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/02/06/ii_janos_pal_papa_eddig_le_nem_forditott_beszede_a_fogamzasgatlasrol
