2017. július 10., hétfő
Körlevél a püspökökhöz az Eucharisztiához használt kenyérről és borról.
Az alábbiakban közzétesszük az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció által 2017. június 15-én kiadott körlevél magyar nyelvű fordítását.
1.
Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció a szentatya,
Ferenc pápa megbízása alapján az egyházmegyék püspökeihez (valamint a
jogban velük egyenlőkhöz) fordul, hogy emlékeztesse őket arra, hogy
mindenekelőtt az ő feladatuk, hogy az Úr vacsorájának méltó
megünnepléséről gondoskodjanak (vö. Lk 22,8–13.). A püspökre tartozik –
aki Isten misztériumainak elsődleges kiosztója és az Egyház liturgikus
életének szabályozója, előmozdítója és őre (vö. CIC 835, 1.§) –, hogy
az Eucharisztiához használt kenyér és bor minőségére, valamint ezek
elkészítőire figyelemmel legyen. Azért, hogy ebben segítségükre legyünk,
újra felhívjuk a figyelmet a jelenlegi rendelkezésekre, és néhány
gyakorlati tanácsot is nyújtunk.
2. Míg eddig általában csak néhány szerzetes foglalkozott az Eucharisztia ünnepléséhez használt kenyér és bor elkészítésével, ezek azonban ma már megvásárolhatók szupermarketekben, egyéb üzletekben, és interneten keresztül is. Hogy kétség se merüljön fel az Eucharisztia anyagának érvényességét illetően, a jelen dikasztérium azt javasolja az ordináriusoknak példaképp, hogy az Eucharisztia anyagát garantáló tanúsítványokkal biztosítsák annak összetételét.
Az ordináriusoknak kötelességük emlékeztetniük a papokat, különösen a plébánosokat és a templomigazgatókat, hogy saját felelősségük ellenőrizni, hogy kitől származik az ünneplésre használt kenyér és bor, és ezek anyaga alkalmas-e.
Ugyancsak az ordinárius kötelessége tájékoztatni és figyelmeztetni az Eucharisztiában használt bor és kenyér előállítóit az előírások feltétel nélküli betartására.
3. Az Eucharisztia anyagára vonatkozó szabályokat a CIC 924-es kánonja, illetve a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek 319–323. pontjai tartalmazzák, amelyeket a Kongregáció a Redemptionis Sacramentumban már megmagyarázott (2004. március 25.):
a) „A szent eucharisztikus áldozat bemutatásakor használt kenyérnek kovásztalannak kell lennie, kizárólag búzából készülhet, és frissnek kell lennie, annyira, hogy a romlásnak semmi kockázata ne legyen. Ebből következik tehát, hogy ha más anyagból készül, még ha gabonából is, vagy ha búzától különböző anyaggal keverik, oly mértékben, hogy az a közfelfogás szerint már nem mondható búzakenyérnek, nem érvényes anyag az áldozat bemutatásához és az Eucharisztia szentségéhez. Súlyos visszaélés az Eucharisztia kenyerének készítéséhez más anyagokat, például gyümölcsöt, cukrot vagy mézet használni. Magától értetődik, hogy az ostyát olyan személyeknek kell készíteniük, akik nemcsak jó hírnevükkel tűnnek ki, hanem szakértelemmel és megfelelő felszereléssel is rendelkeznek.” (n. 48.)
b) „A szent eucharisztikus áldozat bemutatásakor használt bornak természetesnek, szőlőből valónak, eredetinek, hamisítatlannak és idegen anyagoktól mentesnek kell lennie. A szentmise közben kevéske vizet kell hozzá vegyíteni. A legnagyobb gonddal kell ügyelni arra, hogy az Eucharisztiának szánt bort romlatlanul őrizzék, és meg ne ecetesedjen. Kivétel nélkül tilos olyan bor használata, melynek tisztasága és eredete kétséges: az Egyház ugyanis a szentségek érvényességéhez szükséges feltételek esetében bizonyosságot követel. Nincs megengedve semmiféle törekvés bármely más ital használatára, ami nem érvényes anyagot jelentene.” (n.50.)
4. A Hittani Kongregáció a püspöki konferenciák elnökeihez írt körlevelében engedélyezi az alacsony gluténtartalmú kenyérnek és a mustnak mint eucharisztikus anyagoknak a használatát (Prot. N. 89/78 – 17498; 2003. július 24.), amelynek szabálya olyan emberekre vonatkozik, akik különböző és súlyos okok miatt nem fogyaszthatnak normál körülmények között előállított kenyeret vagy erjesztett bort:
a) A teljesen gluténmentes ostya érvénytelennek számít az Eucharisztiához. Egyedül a részlegesen gluténmentes számít érvényesen használt anyagnak, amelyben lennie kell elegendő gluténnak ahhoz, hogy úgy érjék el a kenyér létrejöttét (panifikáció), hogy nem kevertek hozzá idegen anyagot, és nem használtak ehhez olyan eljárást, amely a kenyér természetét megváltoztatná." (A. 1–2.)
b) „A must, vagyis a szőlő levének friss vagy felfüggesztett fermentációs eljárások segítségével tartósított változata, amelyek nem változtatják meg annak természetét (például fagyasztás), Eucharisztiához érvényes anyag.” (A. 3.)
c) „Az ordináriusok illetékesek abban, hogy egy pap vagy egy hívő számára megadják az engedélyt a csökkentett gluténtartalmú ostya, valamint a must mint az eucharisztia anyagának használatára az Eucharisztiában. Az engedély megadható rendszeres használatra, amíg fennáll az a helyzet, mely ezt az engedélyt megkívánta.” (C. 1.)
5. Ugyanezen Kongregáció határozatot hozott arról is, hogy a genetikailag módosított szerves anyag is érvényesnek számít az eucharisztikus használatban (vö. Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusának levele, Prot. N. 89/78 – 44897; 2013. december 9.).
6. Akik a kenyeret és a bort a liturgikus ünnepléshez előállítják, legyenek tudatában annak, hogy ezen munkájuk az eucharisztikus Áldozatra irányul, így ez becsületességet, felelősséget és hozzáértést kíván meg tőlük.
7. Az általános normák megtartásához az ordináriusok egyeztethetnek püspöki konferenciájukkal a konkrét útmutatások megadásához. Tekintettel a helyzetek és a körülmények összetettségére, valamint a szakralitás iránti tisztelet csökkenésére, szükségesnek tűnik, hogy az illetékes hatóság megbízásából legyen, amely az előállítók részéről konkrétan garantálja az eucharisztikus anyag hitelességét, valamint annak megfelelő terjesztését és árusítását.
Javasoljuk például, hogy a püspöki konferencia jelöljön meg egy vagy több szerzetesi közösséget vagy más hozzáértő szervezetet, amely az eucharisztia kenyerének és borának az előállításáról, tárolásáról és értékesítéséről egy adott országra vonatkozóan vagy olyan országok számára, ahová ezeket exportálják, a szükséges igazolásokat kiadja. Felhívjuk a figyelmet továbbá arra is, hogy az eucharisztiához készített kenyeret és bort az értékesítés helyén megfelelő tisztelettel kezeljék.
Kelt az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció székhelyén, 2017. június 15-én, Krisztus Szent Testének és Vérének Ünnepén.
Robert Sarah bíboros
prefektus
+ Arthur Roche érsek
titkár
A körlevél eredeti szövege itt olvasható latin, és olasz nyelven.
Fotó: CNA
Forrás és fordítás: Liturgikus Intézet
Magyar Kurír2. Míg eddig általában csak néhány szerzetes foglalkozott az Eucharisztia ünnepléséhez használt kenyér és bor elkészítésével, ezek azonban ma már megvásárolhatók szupermarketekben, egyéb üzletekben, és interneten keresztül is. Hogy kétség se merüljön fel az Eucharisztia anyagának érvényességét illetően, a jelen dikasztérium azt javasolja az ordináriusoknak példaképp, hogy az Eucharisztia anyagát garantáló tanúsítványokkal biztosítsák annak összetételét.
Az ordináriusoknak kötelességük emlékeztetniük a papokat, különösen a plébánosokat és a templomigazgatókat, hogy saját felelősségük ellenőrizni, hogy kitől származik az ünneplésre használt kenyér és bor, és ezek anyaga alkalmas-e.
Ugyancsak az ordinárius kötelessége tájékoztatni és figyelmeztetni az Eucharisztiában használt bor és kenyér előállítóit az előírások feltétel nélküli betartására.
3. Az Eucharisztia anyagára vonatkozó szabályokat a CIC 924-es kánonja, illetve a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek 319–323. pontjai tartalmazzák, amelyeket a Kongregáció a Redemptionis Sacramentumban már megmagyarázott (2004. március 25.):
a) „A szent eucharisztikus áldozat bemutatásakor használt kenyérnek kovásztalannak kell lennie, kizárólag búzából készülhet, és frissnek kell lennie, annyira, hogy a romlásnak semmi kockázata ne legyen. Ebből következik tehát, hogy ha más anyagból készül, még ha gabonából is, vagy ha búzától különböző anyaggal keverik, oly mértékben, hogy az a közfelfogás szerint már nem mondható búzakenyérnek, nem érvényes anyag az áldozat bemutatásához és az Eucharisztia szentségéhez. Súlyos visszaélés az Eucharisztia kenyerének készítéséhez más anyagokat, például gyümölcsöt, cukrot vagy mézet használni. Magától értetődik, hogy az ostyát olyan személyeknek kell készíteniük, akik nemcsak jó hírnevükkel tűnnek ki, hanem szakértelemmel és megfelelő felszereléssel is rendelkeznek.” (n. 48.)
b) „A szent eucharisztikus áldozat bemutatásakor használt bornak természetesnek, szőlőből valónak, eredetinek, hamisítatlannak és idegen anyagoktól mentesnek kell lennie. A szentmise közben kevéske vizet kell hozzá vegyíteni. A legnagyobb gonddal kell ügyelni arra, hogy az Eucharisztiának szánt bort romlatlanul őrizzék, és meg ne ecetesedjen. Kivétel nélkül tilos olyan bor használata, melynek tisztasága és eredete kétséges: az Egyház ugyanis a szentségek érvényességéhez szükséges feltételek esetében bizonyosságot követel. Nincs megengedve semmiféle törekvés bármely más ital használatára, ami nem érvényes anyagot jelentene.” (n.50.)
4. A Hittani Kongregáció a püspöki konferenciák elnökeihez írt körlevelében engedélyezi az alacsony gluténtartalmú kenyérnek és a mustnak mint eucharisztikus anyagoknak a használatát (Prot. N. 89/78 – 17498; 2003. július 24.), amelynek szabálya olyan emberekre vonatkozik, akik különböző és súlyos okok miatt nem fogyaszthatnak normál körülmények között előállított kenyeret vagy erjesztett bort:
a) A teljesen gluténmentes ostya érvénytelennek számít az Eucharisztiához. Egyedül a részlegesen gluténmentes számít érvényesen használt anyagnak, amelyben lennie kell elegendő gluténnak ahhoz, hogy úgy érjék el a kenyér létrejöttét (panifikáció), hogy nem kevertek hozzá idegen anyagot, és nem használtak ehhez olyan eljárást, amely a kenyér természetét megváltoztatná." (A. 1–2.)
b) „A must, vagyis a szőlő levének friss vagy felfüggesztett fermentációs eljárások segítségével tartósított változata, amelyek nem változtatják meg annak természetét (például fagyasztás), Eucharisztiához érvényes anyag.” (A. 3.)
c) „Az ordináriusok illetékesek abban, hogy egy pap vagy egy hívő számára megadják az engedélyt a csökkentett gluténtartalmú ostya, valamint a must mint az eucharisztia anyagának használatára az Eucharisztiában. Az engedély megadható rendszeres használatra, amíg fennáll az a helyzet, mely ezt az engedélyt megkívánta.” (C. 1.)
5. Ugyanezen Kongregáció határozatot hozott arról is, hogy a genetikailag módosított szerves anyag is érvényesnek számít az eucharisztikus használatban (vö. Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusának levele, Prot. N. 89/78 – 44897; 2013. december 9.).
6. Akik a kenyeret és a bort a liturgikus ünnepléshez előállítják, legyenek tudatában annak, hogy ezen munkájuk az eucharisztikus Áldozatra irányul, így ez becsületességet, felelősséget és hozzáértést kíván meg tőlük.
7. Az általános normák megtartásához az ordináriusok egyeztethetnek püspöki konferenciájukkal a konkrét útmutatások megadásához. Tekintettel a helyzetek és a körülmények összetettségére, valamint a szakralitás iránti tisztelet csökkenésére, szükségesnek tűnik, hogy az illetékes hatóság megbízásából legyen, amely az előállítók részéről konkrétan garantálja az eucharisztikus anyag hitelességét, valamint annak megfelelő terjesztését és árusítását.
Javasoljuk például, hogy a püspöki konferencia jelöljön meg egy vagy több szerzetesi közösséget vagy más hozzáértő szervezetet, amely az eucharisztia kenyerének és borának az előállításáról, tárolásáról és értékesítéséről egy adott országra vonatkozóan vagy olyan országok számára, ahová ezeket exportálják, a szükséges igazolásokat kiadja. Felhívjuk a figyelmet továbbá arra is, hogy az eucharisztiához készített kenyeret és bort az értékesítés helyén megfelelő tisztelettel kezeljék.
Kelt az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció székhelyén, 2017. június 15-én, Krisztus Szent Testének és Vérének Ünnepén.
Robert Sarah bíboros
prefektus
+ Arthur Roche érsek
titkár
A körlevél eredeti szövege itt olvasható latin, és olasz nyelven.
Fotó: CNA
Forrás és fordítás: Liturgikus Intézet
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)