Legyetek imádság
Medjugorje, 2017. július 25.
"Drága gyermekek! Legyetek imádság és Isten szeretetének visszfénye mindazok számára, akik távol vannak Istentől és Isten parancsaitól. Gyermekek, legyetek hűségesek és határozottak a megtérésben és dolgozzatok önmagatokon, hogy az életszentség igazság legyen számotokra, és az ima által ösztönözzétek magatokat a jóra, hogy kellemesebb legyen földi életetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

Ha visszaemlékezünk a Szűzanya múlt havi, a jelenések évfordulójára adott üzenetére, akkor láthatjuk, hogy mély imára hívott bennünket. A legjobb ima az őszinte ima, amely létünk mélyéből fakad és éltünk jelen pillanatát tükrözi. Tudjuk, hogy Jézus az imában tudott kérni és hálát adni Mennyei Atyjának, de ugyanakkor vérrel verejtékezve imádkozott a Getszemáni kertben.
A Szűzanya mostani üzenetében arra hív bennünket, hogy legyünk imádság. Cselánói Tamás, Szent Ferenc életrajzának írója, imának nevezte őt. Assisi Szent Ferencet kimondottan „imának” definiálta. „Sokszor anélkül, hogy ajkait mozgatta volna, magában imádkozott, és azzal, hogy külső érzékeit befelé összpontosította, lelkét szinte az égig való szárnyalásra képesítette. Így minden tehetségét és érzését arra az egy dologra irányította, amit éppen kért az Úrtól, és nem is annyira imádkozó (embernek), mint inkább imádságnak látszott. (...) Ilyenkor egész benseje izzásba jött, s a tekintete, úgyszintén szeretettől olvadozó lelke már a mennyek országában időzött“ ( 2 Cel 95). Ferenc imává és az ima legőszintébb tanítójává vált. Magányos és rejtett helyeket keresett, ahol az imában az Úrral találkozott.
Szent Márk evangélista írja: „Másnap korán hajnalban fölkelt, eltávozott, és egy elhagyatott helyre ment, hogy ott imádkozzék” (Mk 1,35). Amikor Jézus imádkozni akart, lemondott az alvásról is. Ez tanitás számunkra is, ugyanakkor az Úrhoz vezető út. Ahhoz, hogy emberi kapcsolataink termékenyek legyenek, előbb meg kell tanulnunk egyedül lenni. Életünkben értékelnünk kell az egyedüllét idejét. A szentek életében is nagy szerepe volt a magánynak.
Nekünk, mai keresztényeknek, akik túlzott tevékenységgel vagyunk megfertőzve, úgy tűnik, többet kell adnunk magunkból – de, mi az, amit adhatunk? Azt gondolhatnánk, hogy Jézusnak, aki oly szoros kapcsolatban van az Atyával, nem is kellett imádkoznia. De, Ő nagyon is imádkozott, sokszor lemondva az alvásról is. És ez mindig is így lesz. Az emberek azoknak a társaságát keresik, akik találkoznak Istennel. Ha életünkben nincs összeszedettség és ima, csak az emberek elől való menekülés saját munkánk világába, akkor ezáltal, önzésünk megszállottjaivá válunk.
Kérdezd meg magadtól, mennyi időt szánsz az imára?
Legfontosabb dolgaid közül, hányadik helyen van az ima?
Az első helyen van, mint a legfontosabb, vagy csak valahol dolgaid, tevékenységeid sorának végén?
Válaszolj ezekre a kérdésekre és meglátod mi fontosabb az életedben Istennél?!
Sokan panaszkodnak, hogy a napi feladatok sokaságában milyen nehéz időt találni az imára. Azonban arra, amit szeretünk, mindig találunk időt. Csak az imában kaphatjuk meg azt, hogy mit tehetünk, mivé válhatunk, és mit adhatunk másoknak.
Imádság
Szűz Mária, kegyelemmel teljes, taníts meg tisztán megőrizni szívünket és úgy elmélkedni, ahogyan Te tetted. Imádkozz velünk és értünk úgy, ahogyan az apostolokkal imádkoztál, Jézus ígéretének beteljesedésére, a Szentlélekre várva. Te a Szentlélek jegyese vagy, te ismered az Ő erejét és fényét, amire nekünk oly szükségünk van. Hála neked ezekért az évekért, amelyekben buzdítasz bennünket és utat mutatsz, hogy elnyerhessük azokat a kegyelmeket, amelyeket Isten nekünk szeretne ajándékozni. Kérlek mindazokért, akiket rabul ejtett a közömbösség, a lelki lustaság és vakság. Kérlek, takard be őket édesanyai palástoddal, hogy kiutat találjanak a rabságból, és eljussanak az élet teljességére, amelyet Jézus ígért nekünk. Ámen.
M.M