SZENT PÉTER CSONTJAIT MEGNÉZHETTÉK

A rossz idő ellenére teljesen megtelt Szent Péter téren közszemlére tették - most első alkalommal - a Péter apostol csontjait tartalmazó urnát. A harmincszor tíz centiméteres bronz ereklyetartót 1971 óta a vatikáni pápai lakosztály kápolnájában őrzik. Azóta először hagyta el az ereklyetartó az apostoli palotákat és először mutatták meg a hívőknek. Az urna nyolc darab, mintegy két-három centiméteres csonttöredéket tartalmaz. Ezek a Szent Péter bazilika főoltára alatt húzódó ókori keresztény temetőből származnak, a mártírhalált halt apostolnak tulajdonított sírból. Az egyházfő megemlékezett az Ukrajnát 1932-33-ban sújtó nagy éhínség (Holodomor) nyolcvanadik évfordulójáról is, melyben - mint fogalmazott - "milliók haltak meg a szovjet rezsim miatt". (MTI, részlet) Kép: hirado

MEGJEGYEZZÜK

Meglehetősen szűkszavúan beszélt a pápa a 7 millió ukrán megöléséről, ami az állítólagos, de soha be nem bizonyított 6 milliós holomitoszt is meghaladta és igazán megnevezhette volna, hogy a szovjet vezetők 99 %-a zsidó volt! Továbbá elutazhatna a pápa az egykori GULAG-ok helyszínére is, hogy közvetlen benyomásai legyenek a valóságról.

Ferenc pápa: Krisztus, Dávid király leszármazottja valóban az a „fivér”, aki körül létrejön a nép, aki gondját viseli népének, mindannyiunknak, élete árán is. (vatikánirádio) Mi köze van Dávidnak, a züllött gyilkosnak Jézushoz? Erről miért nem beszélnek?

A székesfehérvári püspök a mai rádiós miséjében azt mondta, hogy „Dávid volt Jézus „előképe”. Spányi Antal püspök miséjében Izraelt dicsőítette és a templomban lévő zsidó polgármestert feltünően nyájas szavakkal köszöntette a mise elején. A szentlecke pedig Szent Pálról, Saul rabbiról szólt...A kórus pedig Dávidot dicsőítette. Végül a püspök ezt mondta Jézusra utalva:”A kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek.” Elképesztő....Ahelyett hogy azt részletezte volna, hogy kik ölték meg Jézust?

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/p%C3%A1pa-nem-megy-szovjet-gul%C3%A1gokra

Medjugorjéban készült fotók VICKÁVAL, az egyik látnokkal

Az elsőn VICKA (az egyik látnok) felett a Szentlélek jelenik meg galamb képében.

A másodikon pedig, amikor VICKA tanúságot tett, akkor a Szűzanya Palástja borította be a testét.

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

A Szeretet azért növekszik, mert az egy Ajándék Istentől, és azzal a hatalommal rendelkezik, hogy elpusztítja a gonoszságot

2013. november 23. szombat, 17:00

Drága szeretett leányom, szeretném elmagyarázni a szeretet fontosságát, és azt, hogy azzal hogyan győzhetitek le a gonoszságot, és hogy szeretet nélkül hogyan terjed a gonoszság.

A Sátán képtelen a szeretetre, de e helyett önmegszállottja mindannak, amiről azt hiszi, hogy az ő hatalmát és nagyszerűségét képezi. Amikor ő megszállja a lelkeket, az első dolog, hogy elpusztítja a szeretetet az illető lélekben. Amikor ezt eléri, szörnyű gyűlöletet csepegtet a lélekbe, és ez a gyűlölet megosztottságot okoz. A gyűlölet ihlette megosztottság és veszekedések kétségbeesett cselekedetek elkövetéséhez vezethetnek, amelyeket egyik lélek egy másik lélek ellen követ el. Ezek a gyűlölettel teli cselekedetek nagyon gyakran szörnyű kegyetlenségekhez vezethetnek, sőt még gyilkosságok elkövetéséhez is. Akik megnyílnak az ördögnek, azoknak a büszkeség bűne bele van csepegtetve a lelkébe, ez pedig könyörtelen becsvágyhoz és kapzsisághoz vezet. De ahol szeretet van, ott van Isten Jelenléte is.

A Szeretet azért növekszik, mert az egy Ajándék Istentől és azzal a hatalommal rendelkezik, hogy elpusztítja a gonoszságot. A Szeretet nem önző. A Szeretet nagylelkű, megbocsátó és a büszkeség bűnétől érintetlen. Nektek minden nap kérnetek kell Istentől a Szeretet Ajándékát, és amikor ez megadatik számotokra, akkor használjátok azt fegyverként a gyűlölet ellen. Amikor a szeretet jelen van egy tiszta lélekben, az mindig vonzza azon lelkek gyűlöletét, akik száműzték Istent az életükből. Ők nem képesek Isten Fényét elviselni, ami azokból a lelkekből sugárzik, akik elteltek Isten Szeretetével.

Most pedig menjetek azzal a tudattal, hogy a Szeretetet azon lelkek megsegítésére kell használni, akiknek nagy szükségük van a Segítségemre. Kérlek, imádkozzátok a Keresztes Imahadjárat eme imáját a Szeretet Ajándékáért.

A keresztes Imahadjárat 129. imája: A Szeretet Ajándékáért

Ó, Istenem, kérlek, tölts el engem Szereteteddel.

Segíts nekem mindazokkal megosztanom a Szeretet Ajándékát, akik rászorulnak Irgalmadra.

Segíts nekem, hogy Téged egyre jobban szeresselek.

Segíts nekem, hogy szeressem mindazokat, akiknek szükségük van a Te Szeretetedre.

Segíts nekem, hogy szeressem ellenségeidet.

Tedd lehetővé, hogy a Szeretet, amellyel megáldottál engem, azt a célt szolgálja, hogy elárassza mindazok szívét, akikkel kapcsolatba kerülök.

Segíts nekem, hogy azzal a Szeretettel, amelyet a lelkembe csepegtettél, legyőzzek minden gonoszságot, megtérítsem a lelkeket, megfutamítsam az ördögöt és minden gonosz ügynökét, akik megpróbálják megsemmisíteni Szent Szavad Igazságát. Ámen.

Én Vagyok a Szeretet. Ha ti igazán szerettek Engem, Én még több szeretettel fogom elárasztani a lelketeket, és ezzel a Szeretettel segíteni fogtok Nekem a világ megmentésében.

Jézusotok

Két Lucia-nővér, Marian T. Horvat tanulmánya alapján

Az igazi Lucia

Az ál - Lucia

„Oroszország meg fog térni, Európa a pokol felé tart”
Utalva a „Róma el fogja veszíteni a hitet és az Antikrisztus székhelye lesz” cikkben leírtakra, miszerint: »Mindez csak azt a sejtést erősíti meg, hogy a „vatikáni titkok” lassan elvesztik a „misztériumok auráját”, és ezzel egy borzalmas valóságot tárnak fel«, most egy olyan titokról közlök képeket, mely már régóta kering a katolikus világban, de amelyet csak nemrég, Marion T. Horvat tanulmánya leplezett le igazán.

Lucia-ról a fatimai látnokról van szó, aki a Boldogságos Szűz fatimai jelenései idejében a három látnok közül a legidősebb, 10 éves volt, és aki egyedüliként élte meg a felnőttkort. És akire a Szűzanya egy titkot bízott, a híres „fatimai harmadik titkot”, melyről úgy intézkedett, hogy ha Lucia hamarabb hal meg, mint 1960, akkor Lucia halálakor, ha később, akkor 1960-ban kell nyilvánosságra hozni.

1943-ban Lucia nővér súlyosan megbetegedett, ezért ahogy felépült, 1944 januárjában José de Silva, Leiria-Fatima püspöke felszólította, hogy írja le a titok harmadik részét, mert attól féltek, hogy meghal. Eközben Valladolid érseke, aki akkor a tuyi egyházmegyét vezette, azt mondta, hogy ne tegye. Ebben a bizonytalan helyzetben ismét megjelent a Szent Szűz Lucia nővérnek és megengedte neki, hogy leírja a harmadik titkot.
1944. január 3-án Lucia nővér eleget tett a kérésnek, a levelet március 1-jével keltezte. Ez lett az egyetlen kézirat, amit két borítékba helyeztek. A külső borítékra Lucia nővér ráírta, hogy csak 1960 után bonthatja föl a lisszaboni pátriárka vagy a leiria-fatimai püspök. Ezután lepecsételt borítékban átadta Leiria-Fatima püspökének megőrzésre, aki elküldte a lisszaboni pátriárkának.

Lucia 1921-től a dorottyás nővérek zárdájában élt, ezért láthatók a fényképeken a dorottyás nővérek rendi ruhájában, majd 1948. március 25-én, mely nap ebben az évben éppen Nagycsütörtökre esett, belépett a szigorúbb szabályzatú sarutlan karmelita rendbe, és a coimbrai Szent Teréz kolostorba vonult, ahol egy évvel később, „Mária, minden kegyelem közvetítője” ünnepén, 1949. május 31-én letette örök fogadalmát.

1957. április 4-én Lucia nővér kérésére a leiria-fatimai püspök átadta az írást a Vatikánban található Szent Officiumnak megőrzésre, amit Alfredo Ottaviani bíboros elhelyezett a Titkos Levéltárban.
1959. augusztus 17-én Alfredo Ottaviani bíboros beleegyezésével Pierre Paul Philippe OP atya elvitte az 1958-ban megválasztott XXIII. János pápához a borítékot. XXIII. János pápa a levelet elolvasva, „kis habozás után” ezt mondta: „Várunk. Imádkozni fogok. Majd megmondom, mit döntöttem.” Később úgy határozott, hogy a borítékot visszaküldi a Szent Offíciumnak, s nem fedi föl annak tartalmát. (lásd erről a honlap cikkét)
1965. március 27-én az 1963-ban megválasztott VI. Pál pápa Angelo Dell'Acqua helyettes államtitkárral együtt elolvasta és visszaküldte a borítékot a Szent Offícium levéltárába, azzal az utasítással, hogy a szöveget nem szabad nyilvánosságra hozni.
1967. május 13-án VI. Pál pápa egy napra elzarándokolt Fatimába, ahol megáldoztatta a a Coimbra-ból odahívott Lucia nővért.

2000. április 27-én, a coimbrai Szent Teréz karmelita kolostorban találkozott Lucia nővér Tarcisio Bertone bíborossal, a Szentatya megbízottjával, aki közvetlenül a pápának tartozott beszámolni az elhangzottakról, és Silva leiria-fatimai püspökkel. A bíboros megmutatta az őrzött levelet (aminek borítékára Lucia nővér ráírta, hogy csak 1960 után bonthatják föl) és megkérdezte: „Miért éppen 1960? A Madonna határozta meg ezt a dátumot?” Lucia nővér válasza: „Nem az Úrnő, hanem én határoztam meg 1960-at, mert meglátásom szerint 1960 előtt nem értették volna meg, csak később érthették meg. Most már jobban meg lehet érteni. Én leírtam, amit láttam, a magyarázat nem rám tartozik, hanem a pápára.”

Itt nagyon komoly ellentmondások vannak: Egyfelől Lucia abban az időben, amikor még biztosan ő volt ő, soha nem mondott vagy tett volna olyat, amit „én határoztam így” szavakkal kezdett volna, Sőt, pont az ellenkezőjéről, a teljes engedelmességről, akaratának az Ég akarata alá helyezéséről tett tanúságot. Másfelől, 1957 előtt ugyanerre a kérdésre: „Miért éppen 1960?” – mindig egyszerűen, de nagyon határozottan így válaszolt: „Mert a Szűzanya ezt kérte.” Harmadszor, ha a magyarázat nem rá tartozik, akkor hogyan beszélhet arról, hogy az ő meglátása szerint, mi a helyes? Egy 1957 előtti Lucia így

soha nem fogalmazott volna!

2000. június 26-án a Lucia nővér által leírt látomás szövegét, a század pápáinak ezzel kapcsolatos megnyilatkozásait, továbbá a Hittani Kongregációnak a látomáshoz fűzött magyarázatát tartalmazó tizenhat oldalas dokumentumot Joseph Ratzinger bíboros és Tarcisio Bertone érsek, a kongregáció elöljárói mutatták be az újságíróknak. A harmadik titkot Joseph Ratzinger bíboros magyarázta: Szerinte „prófétai látomásról” van szó, és nem egy jövendő esemény pontos – „lefényképezhető” – víziójáról. A titok szövege szimbolikus jelentésű: a 20. században az ateista kommunizmus által üldözött keresztényekről, a pápák által vezetett vég nélküli keresztútról, a pápa szenvedéséről szól. A „fehér ruhás püspök”, akit a katonák megölnek, maga II. János Pál, aki megmenekült a gyilkos merénylet után, mert Mária megoltalmazta. Ezzel Fatimát mintegy a múlt („lejátszott”) eseményei, a már beteljesült látomások körébe sorolta.

A nyilvánosságra hozott szöveg:

» Az 1917. július 13-án, a fatimai Béke-völgyben kinyilatkoztatott titok harmadik része:

Az én Istenem iránti engedelmességből – aki Őexcellenciája, a Főtisztelendő leiriai Püspök úr, valamint Ön és az én szentséges Anyám által adott erre parancsot nekem – írok Önnek.
A két, már korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással. Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval mondta: 'Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!'

Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk 'valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők.
A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket.

Kelt Tuyban, 1944. március 1.«

Emlékszem, hogy a titok nyilvánosságra hozatala után még a tradicionalisták, például a korábban erről a témáról előadásokat tartó Schmidberger atya is, első reakcióként elfogadta a szöveg hitelességét. Később azonban egyre több kétely merült fel, mert a megismert szöveg alapján sokan nem értették, miért volt ez a titok annyira fontos, hogy ilyen komolyan kellett őrizni, és miért volt annyira veszélyes, hogy 40 évig nem lehetett nyilvánosságra hozni? Ezzel egyidőben Lucia nővér szerepe és viselkedése is egyre több gyanúnak adott táptalajt, hiszen se kinézete, se szavai, se viselkedése nem volt a régivel összeegyeztethető.
Akit a világ Luciaként 1967-től kezdve ismert, nem az az egyszerű, alázatos, befelé forduló, inkább komoly, mint vidám teremtés volt, mint amilyet 1957-ig látott.

Casimir Barthas: „Die Kinder von Fatima” (A fatimai gyermekek) című könyvében a püspöki engedéllyel 1946. október 17-én és 18-án Luciával történt beszélgetését dolgozta fel. Könyve 253. oldalán ezt írja Lucia érzéseiről, melyek 1927. körül akkor törtek rá, amikor megtudta, hogy a világban egyre többen beszélnek a fatimai látomásokról. Ebben az időben őt még kötötte fogadalma, mely szerint nem szabadott Fatimáról beszélnie, és nevét sem mondhatta meg környezetében senkinek: „Az én mennyei titkaim földi könnyelműség zsákmányai lettek!”
A szerző ezen 1946-os beszélgetés során jegyezte fel Lucia e szavait is: „Azt kívánom, hogy Fatima egyre inkább ismertebb legyen, én magam pedig egyre ismeretlenebb.

Lucia nővér 1957 és 1967 között teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, sőt még engedéllyel sem látogathatta meg senki. 1967-ben lépett újra ki a világ elé, amikor VI: Pál Fatimába látogatott. Csakhogy ez az 1967-es Lucia szemmel láthatóan nem csak viselkedésben, de külsőleg sem hasonlított a régi Luciára, és nem csak azért, mert idősebb lett. Ez a megváltozott viselkedés különösen 2000 júniusa, azaz a hivatalos harmadik titok nyilvánosságra hozatala után vált egyre feltűnőbbé, amikor ez az új Lucia megerősítette, hogy a felolvasott szöveg valóban az ő általa leírt szöveg.
Ekkor fogalmazódott meg egy teória, miszerint az igazi Lucia 1957-ben vagy e körül meghalt, és helyére egy ál-Luciát tettek. A kiválasztás kritériumát kevésbé a külső hasonlóság, mint sokkal inkább az az erkölcsi tulajdonság adhatta meg, hogy valaki hajlandó egy ilyen aljas szerepet elvállalni. Ez főleg akkor lesz szembetűnő, ha megvizsgáljuk és összehasonlítjuk az 1957 előtti és az 1967 utáni Lucia fényképeit.

Úgy tudom, Marian T. Horvat, Ph.D. volt az első, aki ezt a feladatot először magára vállalta, majd vizsgálatának eredményeit a traditioninaction.org oldalon található két tanulmányában közzétette.
Az első tanulmány címe: Two Sister Lucys of Fatima?
http://www.traditioninaction.org/HotTopics/g00FatimaIndex.html
A másodiké: Photos and facts on the Two Sister Lucys of Fatima
http://www.traditioninaction.org/HotTopics/g00Fatima/Photos and facts on the Two Sister Lucys of Fatima.mht

Horvat alaposan kielemzi a képeket, a két Lucia eltérő arccsontjait, profilját, szemöldökeit, szemeit, fogait, állkapcsát, utána mosolyát és szigorú tekintetét. A különbség ordít. Többek között ott, hogy amíg az 1957 előtti Luciát alig-alig lehetett rávenni, hogy mosolyogjon a kamera előtt, az 1967 utáni Luciát komolynak lehet alig látni.
Azon is elgondolkozik a szerző, hogy vajon egy fogorvos képes lehet-e egy arcnak ekkora megváltoztatására. A válasz – mint fogorvos is mondhatom – az, hogy ugyan a fogpótlások, sőt állkapocs operációk sok mindenre képesek, de ekkora átalakításra nem. Másfelől, igen valószínűtlen, hogy Lucia, aki 40 éves koráig láthatólag igen keveset törődött külsejével, később nagyon nagy szájsebészeti beavatkozásokba beleegyezett volna, ráadásul minek?

Marian T. Horvat az archívumban talált rá az 1957 előtti Lucia képeire. Az aláírás szerint az első 1946-ból származik, vagyis az itt látható képen Lucia 39 éves. A második kép alatt nincs dátum, de itt idősebbnek látszik, mint az elsőn, de mivel még mindig a dorottyás nővérek ruháját viseli, nem lehet több mint 41 éves.
Kiskorú képével összehasonlítva (lásd fent a harmadik képet) az is látható, hogy vonásai nem változtak annyit, hogy ne legyen felismerhető a későbbi képeken.

2006 márciusában az Inside the Vatikan bemutatott egy képet, melyen ez áll: „Ritka kép a fiatal nővérről, Luciáról.” Ezen már a karmeliták rendi ruháját viseli, tehát legalább 41 éves vagy ennél több. Nos, a nő ezen a fotón és a dorottyás ruhájú nő a fenti fotón hogyan ábrázolhatná ugyanazt a személyt?

Az eltérő külső mellett azonban legalább annyira feltűnő az eltérő viselkedés: az 1957 előtti Lucia gesztusai szolidak, egyszerűek, diszkrétek, visszafogottak, azt a benyomást teszik, hogy nem örült a fotózásnak. Az 1967 utáni Lucia mindig mosolyog, előrehajol, érdeklődő a környezete számára.

Marian T. Horvat Lucia-tanulmányát a következő kérdésekkel zárja:
»Sokan nem értik, hogyan lehet az, hogy súlyos vallási és egyházi kérdésekről mást mondott 1957 előtt, és egészen mást 1967 után. Ekkora változás hogyan lehetséges, illetve mi az oka, pláne olyan valakinél, akinek Jézus és Édesanyja többször is megjelent?”

Ha Urunk és Édesanyja 1917 után is többször megjelent Luciának, akkor miért nem mondtak neki semmit a II. Vatikáni Zsinatról, ennek következményeiről, az ú. n. liturgikus reformokról, a NOM-ról, és a vallási élet rohamos eltűnéséről? Ellenkezőleg az 1967 utáni Lucia láthatóan semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy állva áldozzon, mint például 1991. május 13-án, és 2000. május 13-án, mely alkalomból az itt látható fotók készültek.

Ha korábban annyira kihangsúlyozta, hogy a titkokat legkésőbb 1960-ban nyilvánosságra kell hozni, akkor 1960 és 2000 között, azaz 40 évig miért nem tette soha szóvá ennek elmulasztását? És hogyan fogadhatta el, hogy Ratzinger bíboros és Bertone úgy kezelje ezt a titkot, mint a „múlt lezárt részét”?

Ezekre és még egy csomó más kérdésre végre választ kapunk, ha elfogadjuk, hogy 1960 óta egy ál-Luciát tettek az igazi helyére.«

(Forrás: katolikus - honlap. hu )

Nyolc kilométer magas hamufelhőt lövellt egy indonéz vulkán

Mintegy tizenötezer ember kitelepítését rendelték el az indonéz hatóságok vasárnap, miután ismét kitört a Sinabung vulkán.

A Szumátra szigetének északi részén található, 2460 méteres tűzhányónál szombat este óta kilenc kitörést észleltek az indonéz vulkanológiai és geológiai katasztrófa-elhárítási központ közlése szerint. A hegy vasárnap reggel 8000 méter magas hamufelhőt lövellt ki, és a kráter két kilométeres körzetében mérges gáz ömlött a vulkánból.

A kitöréseket követően a legmagasabb fokú riadókészültséget léptették életbe a hatóságok. A lávaömléstől tartva a kráter öt kilométeres körzetében elrendelték az emberek kitelepítését, és a katasztrófavédelem 500 dolgozóját vezényelték a helyszínre.

Újra kitört a Szumátra szigetének északi részén található Sinabung vulkán
Forrás: AFP/Sutanta Aditya

A Sinabung vulkán már harmadszor tört ki novemberben. A vulkán négyszáz év szunnyadás után 2010 augusztusában lépett újra működésbe, az akkori váratlan katasztrófában két ember életét vesztette. Idén szeptemberben ismét aktivitást mutatott a tűzhányó, emiatt a körzetében akkor szintén tizenötezer embert evakuáltak.

Tizenötezer embert telepítenek ki
Forrás: AFP/Ivan Danamik

Indonézia a Csendes-óceánnak abban a - tűzgyűrűnek nevezett - térségében helyezkedik el, ahol különösen gyakoriak a földrengések, illetve a vulkáni kitörések. Az ország több mint tizenhét ezer szigetén 500 vulkán található, közülük 128 aktív, és ebből 68 veszélyesnek számít. Az egyik legveszélyesebb indonéziai vulkán, a Jáva szigetén található Merapi 2010-es kitörései több mint 350 ember halálát okozták.

Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

Szövetségkötés a szentekkel

Őrangyalom lélekben elvezetett engem Illéshez és Mózeshez. Nagy élményt jelentett a velük való találkozás. Amikor szemtől szembe láttuk egymást, ők így szóltak hozzám: „Gyermekem, mi földi életünkben mélyen elköteleztük magunkat az egyetlen Istennek, aki mindnyájunk Teremtője és a világ alkotója. Az emberiségnek követnie kellene a pátriárkák példáját. Az Úr most általuk akar szövetséget kötni veled és minden választottal beleértve az engesztelőket is. Jöjj velünk és figyelj szavainkra!” Egy hatalmas hegy lábához mentünk, és láttam, hogy a hegy csúcsa összeér az éggel. A hegyre fölfelé vezető úton 10 aranyszínű lépcsőn kellett végig haladni. Mindegyik lépcsőn egy mondat állt, a Tízparancsolatból. Az első lépcsőn ez állt: „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Mózes: „Leányom, Jahve úgy kíván szövetséget kötni veled, hogy véred által elkötelezed magad Neki és törekedni fogsz az Ő törvényeinek a betartására. Vállalod-e ennek a felelősségnek a súlyát?” Azt feleltem: „Igen, de csak Isten erejével és kegyelmével.” Ekkor a jobb kezemet kellett nyújtanom felé és véremet kellett hintenem az első parancsra. Illés: „A Krisztussal való gyakori egyesülésed a szentáldozásban erőssé tesz téged arra, hogy hűen szolgálni tud Istenedet és hitedben sose légy bátortalan.” A többi lépcsőn felfelé haladva ugyanúgy véremet kellett hintenem és vállalnom kellett szavaim felelősségét. Amikor felértünk a hegy tetejére egy gyönyörű templomot láttam. Ezt a templomot angyalok őrizték úgy, hogy körbevették. Láttam, hogy a Szűzanya kilép a templomból, elém jött és szeretettel bekísért engem ebbe a templomba. Ahogy beléptünk, figyelmem egyből a középen elhelyezett szent frigyládára szegeződött. A frigyláda körül az Ószövetségnek azok a nagy alakjai álltak, akik komoly szerepet töltöttek be nemcsak az Ószövetségben, hanem fontos szerepük van a jelenlegi világban is. Közülük kiemelkedtek Noé, Mózes Ábrahám, Izsák, Jákob és Illés. Ábrahám azt mondta: „Gyermekem, örömöt jelent számomra, hogy sikerült végig haladnod az úton. Úgy tekints a hegyre és a tíz lépcsőre, hogy az a te küldetésedet jelképezi. Igen nagy feladatot kaptál az Úrtól, amelyet egyedül nem lennél képes megvalósítani. Ő azért küldött hozzánk, hogy segítsünk neked és mindazon testvéreidnek is, akik hajlandóak e szövetséget megkötni velünk. A hit a legnagyobb kincs a világban. Ha a hit elvész, akkor nem juthattok be az Isten országába. A Szentlélek, aki az idők során egyre jobban felfedte magát előttetek, azért fog kiáradni az emberiségre, mert nagy a hitetlenség e világban, és emiatt számtalan lélek sorsa megpecsételődik a túlvilágon. Ne féljetek, mert közel van az Úr eljövetele! Akkor mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy ki is Ő az égben és a földön. Megáldalak téged és testvéreidet az állandó felkészülés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Jézus Krisztus eljövetelekor hasonlót fogunk tapasztalni, mint azok az emberek, akik ott voltak a pokol tornácán, amikor Ő kereszthalála után leszállt hozzájuk.

2013. 11. 23, Szombat a szentmise alatt

A Szűzanya lélekben a Golgota hegyére vitt minket, ahol láthattuk Üdvözítőnket függni a kereszten. A szentek és angyalok sokasága is jelen volt, hiszen egy különleges eseménynek lehettek a tanúi. Egy fényes lépcső vezetett fel Jézushoz minket. Egyenként mentünk fel a Szűzanya kíséretében az ő Szent Fiához, aki jobb kezét a keresztről felénk nyújtotta és miután szorosan megfogtuk az Ő kezét, Édesanyánk egy stólával átkötötte kezeinket, és ezt mondta: „Szent Fiammal való egységeteket megújítjátok, amelyre én örömmel áldásomat adom. Ezáltal részt vállaltok az Ő szenvedéseiből úgy, mint az ő apostolai. Nem is tudjátok, hogy ezekre a kegyelmekre milyen nagy szükségetek van! Bízom bennetek, ahogyan Mennyei Atyánk is bízik énbennem. Ha a szövetségkötésnek ezzel a gondolatával vesztek részt ezután minden szentmisén, az sokak üdvösségére fog válni. A szeretet erényének a lényege a másokért való élés, az önzetlen mások üdvösségén való munkálkodás. Ha erre nem érzitek magatokat képesnek, akkor még mindig nem értettétek meg a Szentháromság titkát.”

Láttam Urunk fölött szeretett Atyánk kedves tekintetét, és érezni lehetett benne, hogy áldását adta ránk. A szentek közben végig imádkoztak értünk. Belemártották ujjukat a Szűzanya kezében lévő kehelybe, amelyben Szent Fia vére volt, és ezzel megjelölve minket, keresztet rajzoltak mindnyájunk homlokára. Végül bal kezüket a szívükre helyezték, a jobb kezüket pedig a magasba emelték és hüvelyk, mutató és középső ujjukat egymáshoz érintették a Szentháromság jelképét mutatva. Ezzel azt jelezték felénk, hogy mindig legyünk egyek a Szentháromsággal. Jézus: „Gyermekeim, minden szentmisében szövetséget köttök velem, és ezáltal enyhítitek e világ feletti fájdalmaimat és mély vigasztalást nyújtotok nekem. Köszönöm, hogy kifejezitek felém szereteteteket, amelyből oly kevés részem van. Én pedig veletek vagyok minden nap és soha nem engedem, hogy Oltáriszentség nélkül maradjatok.”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/2013-11-25-08-47-01

Krisztus Király ünnepe

Krisztus Király ünnepe

"Krisztusról mint királyról a liturgikus év folyamán többször megemlékezünk, ez az ünnep azonban más, hiszen nem csak kiemeli Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát, hanem az egyházi év végén előremutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor mint Úr, s Király jön majd el megítélni mindeneket" – írta az ünnepről Somfai Elemér. Krisztus Király ünnepét XI. Piusz pápa vezette be 1925. december 11-én Quas Primas című enciklikájában. A pápa elhatározásának háttere, hogy ebben az időben erősödni látta az ateista kommunizmus és a szekularizmus eszméit és ezt a Krisztustól és az egyháztól való elfordulás veszélyeként értékelte. Eredetileg a Mindenszentek ünnepe előtti vasárnap tartották. Krisztus Király ünnepe a II. Vatikáni Zsinat után, 1969-ben került az advent előtti utolsó vasárnapra. A mai ünnepen a megelőző évközi vasárnapoktól eltérően, zöld helyett fehér ruhában miséznek a papok. Az egyházi évet Krisztus Király ünnepe zárja. Az utolsó ítéletre jövő királyt ünnepeljük, aki által részesülünk a szeretet végső győzelmében. „Hiszek Jézus szentséges szívében/ És mindent átölelő nagy szeretetében./ Hiszek a lelkeknek szent közösségében,/ Hiszek a szeretet végső győzelmében.” vallotta Prohászka Ottokár püspök. Krisztus egyetemes uralma szeretetben áll fenn – hirdeti Szent Pál apostol is. Szeretetből teremtette a világot. Szeretetből testesült meg. Szeretetből halt meg és támadt fel. Uralmáról gyönyörűen hirdeti az ünnepi prefáció: „Regnum veritatis et vitae” az igazság és az élet uralma, „Regnum sanctitatis et gratiae” a szentség és a kegyelem uralma, ”Regnum amoris, iustitiae et pacis” a szeretet, az igazságosság és a béke uralma! A szentmisében ma arra emlékezünk, hogy miután Jézus önmagát teljesen kiüresítve jött el közénk, az idők végén dicsőségben és fényben, Királyként érkezik az ítéletre. Krisztus királysága más mint a földi hatalomé, mert országa nem e-világból való. Éppen ezért Ő nem hatalommal igáz le, hanem szeretetével vonz magához sokakat. Krisztus a szolgálat királya: szolgákat nem akart, szolgálni Ő akart. Krisztus az egyszerűség királya: hintója sosem volt, mindig csak gyalogolt. Krisztus a szeretet, a szívek királya: Mindenkit szeretett, senkit meg nem vetett. „Hallgasd a csend szavát./ Meghallod hívását./ Ő soha nem hagy el,/ Szólj csak, és átölel./ Tán észre sem veszed,/ Úgy fogja két kezed.” Higgyünk Isten szavában és ígéretében, higgyünk a szeretet végső győzelmében hiszen: Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol. Krisztus minden rossztól megoltalmazza övéit, mert Ő ilyen király!

Krisztus Király vasárnapján véget ér a hit éve