Alapvető vallástörténet

Mi a Biblia?

A biblos görög szó jelentése: könyvek. Arra utal ez az elnevezés, hogy a Biblia tulajdonképpen egy iratgyűjtemény, 66 írásművet tartalmaz, amelyeket bibliai könyveknek nevezünk. A Biblia két fő részből áll: Ószövetség és az Újszövetség.

A 66 irat közül 39 eredetileg héber (egy egészen kis része arám) nyelvű, és Izráel népe körében keletkezett a Kr. e. XV. századtól, a Kr. e. IV. századig. A Bibliának ezt az első részét Ószövetségnek (vagy Ótestamentumnak) nevezzük.

A többi 27 irat az őskeresztény egyház körében keletkezett az Kr. u. I. század folyamán, eredetileg görög nyelven. Ebben az időben a görög volt az első számú világnyelv a Római Birodalom területén. A Biblia második részét Újszövetségnek (vagy Újtestamentumnak) nevezzük. 21 levélformátumú irat található benne, és 6 könyv.

Az Ószövetség a Biblia körülbelül 77%-át teszi ki mennyiségileg.

Történelmi okokból érthető, hogy az Ószövetség van elöl a Bibliában. De a Bibliát ne úgy olvassuk, mint egy hétköznapi könyvet. Az ajánlott olvasási mód, hogy a négy evangéliumot olvassa el először a Biblia iránt érdeklődő. Majd az Újszövetség egyéb részeit. Majd újra és újra és újra… Minél jobban megérteni Jézus tanítását. Ezt a tanítást vesse össze az olvasó a nemzeti oldal alapvető tételeivel, a világ helyzetével, saját élettapasztalatával. Így fénylik fel előttünk a Krisztusi szeretet, és észrevesszük Isten kezét a mindennapokban is. Ezután ajánlott a Biblia egyéb részeinek olvasása.

Kánon

A kánon azt jelenti zsinórmérték. A kanonizáció az a hosszú folyamat volt, amely során a Biblia elnyerte mai formáját. Itt elsősorban az Újszövetségről beszélünk, hiszen az Ószövetség már Kr.e. IV. század körül elnyerte végleges formáját. 367-re tehető a mai Újszövetség kialakulása. Az egyház vezetői elsősorban azt vették figyelembe a kanonizáció során, hogy egy irat mennyire van közel a forráshoz, tehát az olyan iratokat részesítették előnyben, amiket Apostoli (Apostolok: Júdást levonva Jézus 11 legfőbb tanítványa.) eredetűnek gondoltak. Egyszerűbben mondva a minél régebbi iratokat. Ezenkívül fontos szempont volt még, hogy az olyan iratok sem kerülhettek be, amelyek tartalmaztak az egyház által megbélyegzett, vagy nem támogatott szellemiségű tanításokat. Például gnosztikus, marcionista vagy montanista jegyeket mutattak. Itt most néhányan felkiálthatnak, hogy „de hát ez cenzúra!”. De nem feltétlenül rossz dolog ez. Gondolhatjuk, milyen mennyiségű írás keletkezett egy olyan jelentőségű eseményről, mint Jézus működése. Valahogy rendet kellett tenni közöttük. Hogy milyen más rejtett szempontok játszhattak még közre a kanonizáció során, arról most nem találgatunk. Azok az iratok, amik ilyen-olyan okból nem kerültek be a Bibliába, neveztetnek Apokrif iratoknak. Például ilyenek Péter Evangéliuma, Nikodémus Evangéliuma. Minden kanonizált irat az I. században keletkezett.

Érdekes egyháztörténeti adalék ebből az időből Serapion püspök esete a Péter Evangéliuma című apokrif irattal. Ezt megmutatták neki egy látogatáskor az egyik gyülekezetben és első olvasásra nem talált benne semmi kivetnivalót. Később felhívták a figyelmét rá saját gyülekezetében, hogy ebben az iratban gnosztikus elemek is találhatók, mire figyelmesebben átolvasta, maga is rájött ezekre és azután egy levélben írt azoknak, akiktől eredetileg az iratot kapta, hogy felhívja figyelmüket erre a veszélyre.

Fennmaradt kéziratok

A materialista beállítottságú ember számára a Biblia csak egy szép mese, amit azonban (többek között) cáfolni látszik a ránk maradt kéziratok nagy száma.

Az ÚSZ.-i kéziratokból gazdag mennyiség áll rendelkezésünkre. De egyetlen egynek sem maradt fenn eredeti példánya. Nem mintha nem becsülték volna, hanem mert erős használatnak voltak kitéve, anyaguk nem volt tartós. A császárkorban a főbb íróanyagok viasszal bevont fatáblák, melyekre íróvesszővel írtak, valamint agyag-cseréptáblák voltak. Ezek hétköznapi szükségletek kielégítését szolgálták.

Irodalmi célokra szinte kizárólagosan a papiruszt használták, mely a Nilusdelta mocsaras kiöntéseiben termő papyrus-sásból készült. Ez terjedt el a görögök, majd a mediterrán népek között, a hellenizmus korában szinte kizárólagos íróanyaggá lett. Csak ritkán írtak mindkét oldalára, maga az anyag nem volt tartós. Nedvességre, napfényre igen érzékeny volt. Hosszabb iratokhoz több lapot ragasztottak egymás mellé, így keletkezett a tekercs. Ennek végét egy fapálcához erősítették és mindig csak annyit hengerítettek le belőle, amennyi az olvasásához kellett. Az írás lúdtollal, koromtintával történt.

Csak a IV. században jelent meg a pergamen. De már a császárkorban megjelent a könyvforma is, idegen szóval Codex, ahol a lapokat nem egymás mellé, hanem egymás fölé helyezték és összefűzték. A pergamen már jóval tartósabb anyag. Ezen maradt ránk a kéziratok nagy többsége. Fiatal állatok, kecske, juh, borjú, antilop gyengébb bőréből készült. Pergámumban tökéletesítették a készítését, innen kapta nevét is. A pergamen igen drága anyag, olykor nem lehetett hozzájutni és ezért régi, szükségtelennek vélt kéziratok pergamenlapjait újra lecsiszolták, s új szöveget írtak rá. Az archeológia számára legtöbbször a régi szöveg az igazi érték s ezt különböző vegyészeti, fényképészeti eljárásokkal sikerült ismét előhívni. Az ÚSZ. kéziratai között is akadnak ilyenek.

Az ÚSZ. ránkmaradt pergamen kéziratainak száma kb. 2700. Van még 63 papiruszkézirat. Legnagyobb részük IV. századbeli. Hagyományozásuk aránytalanul kedvezőbb minden más ókori mű hagyományozásánál (pl. Homérosz művei és az első ránkmaradt kézirat között több mint két évezred a távolság). Az ÚSZ. esetében alig harmadfél évszázad a távolság a kéziratok és az eredeti autografon, vagyis őspéldány között, néhány papirusz esetében pedig csak néhány évtized. A 2700 kéziratból csak alig több mint 50 tartalmazza a teljes ÚSZ.-et. További 120-ból csak a Jelenések Könyve hiányzik. A leghitelesebb kéziratokat egymástól névvel és jellel különböztetik meg. Eredetileg felfedezőjükről, tulajdonosukról, lelőhelyükről vagy megőrzőhelyükről nevezték el őket.

Említsük meg a három legtekintélyesebbnek mondható fennmaradt kéziratot.

Codex Sinaiticus. A Sínai hegyen levő Katalin kolostorban fedezte fel Tischendorf. Jelenleg a British Múzeumban őrzik. 346 lap, ebből 147 az ÚSZ.-et tartalmazza, majd Barnabás Levele következik és Hermas Pásztorának egy része.

A Codex Sinaiticus

A Codex Alexandrinus négy kötetből áll, 773 lapot tartalmaz, ebből 143 ÚSZ.-i szöveget ad, kisebb kihagyásokkal. A kézirat az V.században keletkezett, valószínűleg Egyiptomban.

A Codex Vaticanus, jele V03, a Vatikáni Könyvtárban őrzött kézirat. 759 lapjából 142-ben van ÚSZ.-i szöveg. Kb. 50 évvel lehet idősebb a Sinaiticus-nál, így ez a legrégebbi fennmaradt kézirata nem csak a Bibliának, de az antik irodalomnak is.

János evangéliumának 7-ik és 8-ik fejezetének egy része a Codex Vaticanus lapjain

Katona Mátyás
Felhasznált irodalom: Újszövetségi Bevezetés (Farkas Péter)

A szélhámos sztármédium utolsó tévedése

Szerdán meghalt az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb médiuma, ezzel pont került sok pontatlansággal tarkított karrierje végére. A saját életéről szóló jóslataira is rácáfolt. Sylvia Browne 2003-ban a Larry King-showban jelentette ki, hogy 88 évesen fog meghalni. Idén 77 éves volt. Ez az apró, 11 éves csúszás viszont nem az első tévedése...

A médium 2004-ben azt jósolta Amanda Berry anyjának, hogy a lánya soha sem fog előkerülni, mert halott. Amanda Berry és két másik eltűnt lány idén májusban szabadult ki Ariel Castro rabságából. Browne a média kérdéseire akkor úgy reagált: „csak az istennek van mindig igaza”.

2002-ben Brown az eltűnt Shawn Hornbeck szüleinek mondta: 11 éves lányukat egy rasztahajú afroamerikai rabolta el és ölte meg. A lány 2007-ben került elő, élve. Elrablója egy fehér, rövid hajú férfi volt. (Szerencsére a kétségbeesett Hornbeck szülők 2002-ben nem kértek bővebb jóslatot 700 dollárért, ki tudja, miben hittek volna 2007-ig.) Amikor 2007-ben a jósnőt megint szembesítették tévedésével, megint csak annyit mondott: „csak az istennek van mindig igaza”.

A híres médium mindig is állította, 87-90 százalékos biztonsággal beválnak jóslatai, de kritikusai ezt kitartóan cáfolták. Például a Szkeptikus magazin 2010-es tanulmánya szerint 115 tippjéből egy sem jött be. Ennek ellenére munkájáért akár négyszáz dollárt is elkért a rendőrségtől. A hatóságoknak egyébként az esetei harmadánál segített érdemlegesen. A maradék kétharmadban hiába fizettek neki, más alkalmakkal pedig éppen Brown állt a felgöngyölítésre váró bűntények mögött: 1992-ben a jós és férje ellen többrendbeli csalás és lopás miatt emeltek vádat.

Kritikusai persze nem örülnek Brown halálának, de továbbra is kritizálják életművét. Sokuk azt gondolja, felelőtlenség volt bizonyítékok nélkül kijelenteni, hogy valaki meghalt, ezzel fájdalmat okozni családtagjainak, esetleg hátráltatni a nyomozást.

(index)

A rombolás eszközei

1. Diszkók és klubok

Az emberiség ellenségeinek propagandája óriási hatást gyakorolt a fiatal generációkra. A bűn mesterei tudatosan hajszolják nihilbe, majd a pokolba a jövő magyarságát. Cikksorozatunkban sorra vesszük a sátáni eszközöket, figyelmeztető szándékkal tesszük közzé, ezért megkérjük olvasóinkat, hogy a legtöbb helyre juttassák írásainkat, mert van még lehetőségünk a rendkívül káros folyamatok visszafordítására.

A gyűlölet zsoldjába szegődöttek, zenei téren fejtik ki az egyik legsúlyosabb csapást gyermekeinkre. Olyan zenei produkciókat tálalnak a fogyasztó célközönségnek, ezen belül is az ifjúságnak, melynek romboló hatása rendkívüli. Diszkóknak nevezik azokat az orgiákat, ahol szórakozni kívánnak a fiatalok. A boszorkányszombatok tökéletes és szándékos felelevenítése, amit láthatunk. Alig-ruhában, kábító jellegű szerek okozta önkívületben főlnek bele a boszorkányok kondérjába. Természetellenes viselkedés, perverz szexualitás, fajkeveredés, ugyanis a drogok segítenek levetkőzni a maradék erkölcsiséget is. A nagy mértékben jelen lévő, homoszexuális propaganda is komoly tényezője ezen ördög- imádó szeánszoknak, ahol eltűnnek a nemek, életkorok, minden, egy beteges, pokoli kábítószeres ünnephez mérten. Kihangsúlyozandó a tudatmódosító szerek használata. Ezzel teljes az ördög-imádat. A többségében gyermek korúra ezek elképesztő hatással vannak, sok esetben visszafordíthatatlan a következmény. Súlyos nemi fertőzések, öngyilkosság, depresszió, kábítószer függőség az eredmény. Ez az ára a szórakozni vágyásnak, amit a cion-liberális rendszer kínál.

“Én nagyon rosszul döntöttem”

Miskolc – Az éjszakai diszkók és a drog világáról vallott nemrég Ferenc, aki maga is megjárta poklok poklát.

Megdöbbentő vallomás az éjszakai diszkók életéből, arról, hogy lesz drogfüggő egy fiatalember, akinek pedig esze ágában sem volt szereken élni, és megdöbbentő vallomás arról, mennyi lelki erő kellett ahhoz, hogy ismét normális életet éljen.
November elején tartott előadást Miskolc középiskolásainak Zsebeházi Ferenc a Fazekas Általános Iskola tornatermében a „Legyetek jók, ha tudtok!” komplex bűnmegelőzési modellprojekt keretében. Előadásának címe: Amit nem mondanak el neked a dílerek! Előadását már számos középiskolás hallotta az elmúlt években, Ferenc ugyanis, amikor végre tiszta lett, elhatározta, elmondja élményeit a diákoknak, ha lehet, minél többnek. Mert azt feleslegesen tanácsolná nekik, hogy „ne drogozzatok”, de ha őszintén beszél a drogozás árnyoldalairól is, talán jól döntenek.
A diszkóban
– Minden a diszkóban kezdődött. Egy lelki válság után, ahelyett, hogy leültem volna tisztázni a dolgokat, a barátaimmal elmentem szórakozni. Rosszul döntöttem – vallotta be.
Mert az éjszakai élet rengeteg veszélyt hordoz. Ferenc nagyon vidám társasággal találkozott a diszkóban. Szórakoztak, nevettek, ölelgették egymást, úgy tűnt, mintha nagyon szeretnék egymást, felhőtlennek látszott a boldogságuk.
– Hamar megtudtam, hogy miért olyan „boldogok” ezek a fiatalok. Partidrogokat szedtek. Kínáltam engem is, de nem fogadtam el. Azt mondtam, és csak szórakozni akarok, mást nem. De aztán láttam, hogy amikor vége lett a diszkónak, senkinek nem lett semmi baja. És ott bujkált bennem a kíváncsiság is. Vajon milyen az az érzés? – mesélte Ferenc.
Egyszer aztán ő is bevett egy bogyót.
– Nagyon jó érzés volt! Szabadnak éreztem magam, öröm szállta meg a lelkemet, és arra gondoltam, vajon miért tiltják ezt, amikor olyan fantasztikusan jó. A következő héten bevettem még egy bogyót. Akkor már függő voltam.
Az újabb és újabb adaghoz azonban pénz kellett. Ferenc először „átadó” lett, majd maga is dílerré vált.
A parkolóban
A lányokat használta csalinak. Úgy hívta őket, hogy marketingbabák. A diszkóban vidáman, feltűnően és felszabadultan kellett táncolniuk, hogy mások is lássák, milyen boldog az, aki beveszi a bogyót. Hiszen teríteni kellett a szert.
Ferenc elárult még egy rettenetes dolgot az éjszakai életről: a fiúk és lányok is teljesen elveszítették az önbecsülésüket. A drogok hatására szinte semmit nem jelentett számukra a szex, volt olyan lány, aki egy éjszaka 10 fiúval is elment a diszkó melletti parkolóba. És erre másnap nem is emlékezett.
– Szörnyű, de így volt: számomra akkor többet jelentett, hogy kimegyek pisilni, minthogy szexelek egy lánnyal – fogalmazott Ferenc. – És közben azt is gondoltam, hogy sikeres vagyok, hiszen van pénzem, van csillogás, boldog vagyok, és a barátaimmal is szeretjük egymást. De közben lefogytam 45 kilósra, és jöttek a para érzések. Az egyik barátomat letartóztatták, kapott 15 évet, a másik meghalt, a harmadik felakasztotta magát, a negyediknek leállt a veséje és a szíve, az ötödik pedig mély depresszióba süllyedt. Akkor már azt gondoltam: milyen jó azoknak, akik soha nem nyúltak a szerhez. Én pedig tudtam, hogy egyféleképpen lehet kijönni ebből: ha hátat fordítok a drognak. Én ezt tettem. Ha nem ezt teszem, most nem állhatnék itt előttetek – fejezte be hátborzongató történetét Ferenc.
(K.k)
Bal-Rad komm : A magyar fiatalok (is) sajnos egyre inkább elmerülnek a deviancia mocsarába! A szórakozás cimszó alatt zajlik a kábitószerezés, a bűnözés, az önsorsrombolás. “Élj a pillanatnak-ne gondolj a jövőre!”
Érzik hogy nincs jövőjük! Érzik, hogy kilástálanságra vannak itélve! Élnek hát a pillanatnak!
Az ő bűnük ez csak?
Természetesen nem!
A rendszer bűne ez főként! Annak a kegyetlen, önző, kizsákmányoló kapitalista rendszernek a bűne ez, amelynek létérdeke az önálló gondolkodás hiánya, a valóság objektiv értékelőképességének a hiánya, az erkölcs és morál teljes hiánya!

2. Könyvek

Bár az elmúlt időben erősen visszaesett az olvasottság, a sötét erők ezen a téren is kivetik hálójukat az olvasó közönségre. Megfigyelhető, hogy különféle emblematikus, sátánista jelzésekkel vannak ellátva a könyvkiadók zöme. Kimagasló példa erre az Ulpius Ház nevű, szélsőségesen romboló hatású, felforgató tevékenységet folytató könyvkiadó és terjesztő cég. A könyvesboltok polcain teljes keresztmetszetét megtaláljuk a szabados és erkölcstelen életvitelt propagáló, keresztényellenes, emberellenes förmedvényeknek. Keresztény szellemiségű, pozitív aspektusú, ifjúsági kiadványokkal nyomokban sem találkozunk.Itt érdemes egy pillanatra megállni és kijelenteni, hogy az összes valamirevaló, nevelő célzatú, ifjúsági regényünk a 60-as, 70-es években jelent meg.

Napjainkban, elértünk egy olyan szintre, hogy teljesen felesleges bemenni egy könyvesboltnak nevezett szatócsboltba, mert embernek nevezett olvasnivalót nem fogunk találni. Pornográf szeméttel árasztanak el bennünket, elfride jelinekek írnak sorstalannak szánt magyaroknak, kábítószerfüggő pszichológusok jelölnek számunkra életutat.

A torzulás odáig fajult, hogy Krisztusi tanításokkal, egyetemes bölcsességekkel, szép mesékkel, kalandos, regényes útmutatásokkal nem lehet feltölteni a könyvesboltok polcait, mert nem lehet eladni!

Van ezek helyett sátánizmus, vér, fajtalankodás, természetellenes perverzió, mert ez a cion-liberális demokrácia lényege!

3. Divat

Féktelen világunkban láthatjuk azokat a cseppet sem örvendetes jeleket merre tart megbetegített ifjúságunk. Az önmegvalósítás intézményesített hazugságán felnőtt egy olyan generáció, aki képtelen védekezni az alantasságot nyíltan felmagasztaló erőkkel szemben. A divat is nagy hatással bíró fegyverük. A ruházkodás igényességét és praktikusságát mára szinte teljesen felszámolta az a folyondár, ami az erre hajlamos embereket hatalmába keríti. Felcserélődnek a nemek és eltűnnek az életkorok, mindenki az lesz, ami akar!Illetve, amit neki szánnak a divat-diktátorok!

Érdemes azt is megfigyelni, hogy mindenki vásárol, ki a méregdrága plázákba, ki a pazarló kapitalista országokból behozott árukat kínáló turkálókban. Ettől egy pillanatra boldogok, hosszú távon pedig erkölcsi hulladékok. A szemfényvesztő materializmus humanoidjai.

A divatot szemlélve tapasztalhatjuk az állatias ösztönök megjelenítését, szexista felfogását, kóros elváltozásait. A ruházatok mindegyike kiközvetít egy vélt vagy valós társadalmi rangot. Ezt esetenként ékszerekkel kihangsúlyozzák.

A divat diktál és világot változtat. Mindegy hogy a viselet egészségtelen, kihívó, drága, nemtelen, maszkulin vagy feminin. A lényeg a sorok között van elrejtve. A lényeg itt is az erkölcs sárba tiprása, a bűn kiteljesítése és persze az óriási profit megkaparintása, a cion-liberális demokrácia divatban való megnyilvánulása.
4. Televízió

Úgy látszik mára beérett a vetés. A sötétség erőinek hatalma szinte megkérdőjelezhetetlen. Ezt a minden borzalmat túlszárnyaló agymosást (agyszennyezést) nagyrészt a televíziós befolyással érték el. Mert ez a legolcsóbb szórakozás a profán ember számára. A televízióban, teljes tárháza tetten érhető az egyenesen a pokol bugyraiból jövő manipulációs tevékenységeknek. Bármelyik csatornát vesszük górcső alá, kivétel nélkül az alantas igényeket hivatottak kielégíteni, a meglévő igényeket pedig lezülleszteni. A zenés műsorok, háborús dokumentumok, pornográfia, természetfilmek, vetélkedők és társaik egytől-egyik a tömeg-pszichózis mázai. Már gyermekkorban elkezdődik a fertőzés, majd tovább főzik és puhítják, egészen kozmopolitává, vágóhídi barommá. A demokrácia televíziós férgei mindig új és mindig extrémebb műsorokkal destruálják a nézőt. Még a legalantasabb műsor is kiemelkedő nézettséget produkál. Úgy tűnik, soha nincs lejjebb. A cionizmus demokrácia álarca mögé rejtőzött képviselői terjesztik a trágyadombra sem való vizuális epidémiát, miközben lealjasítják és kiírtják az ember szépre, jóra, igazra való igényét. Enélkül az igény nélkül pedig a morális fenntartásaink is megbomlanak, ember embernek a farkasa lesz.

5. Videójátékok

Gyermekeinkre óriási hatást gyakorló videójátékokat sem hagyhatjuk ki sorozatunkból. Mivel széles réteget érintenek, befolyásuk igen jelentős. Kétségtelen, hogy vannak kimagasló grafikájú, jó történettel ellátott darabok, de többségük vulgáris, közönséges,pusztán az erőszak naturalista megjelenítésével operál. Célul pusztán a erőszak terjesztését tűzték ki, de fellelhetőek bennük komoly véleményformáló utalások is, sajnos ezek negatív hatása is megmutatkozik gyermekeinkben. Sajnálatos módon, ad libitum, minden korosztály talál magának megfelelő játékot és közben nem veszi észre, hogy éppen vele játszanak a ciondemokrata helytartók. Egy manapság népszerű sorozatban például autót rabolhatunk, prostituáltakhoz szaladgálhatunk, rendőrt verhetünk vagy akár ölhetünk, gyakorlatilag bármit szabad. Egy megint másikban egy ősi civilizációt radírozhatunk le a térképről, azzal az indokkal, hogy útjában áll, "el akarja pusztítani" az új világ értékeit. Természetesen egymást érik a kimutatások, hogy a videójátékok ma épp nem hatnak a személyiségfejlődésre, holnap már az ellenkezőjét olvashatjuk. Ez bizony nem más, mint a jelenleg regnáló életellenes uradalom tudatos megtévesztési stratégiája. Ma ezt hallod, holnap azt, ma ez a helyes, holnap az a helyes. Az ember összekeveredik, eltéved, és akkor csapnak le rá az árnyékban rejtőző liberális mázzal magukat bekent ördögi teremtmények, amikor az embert a legnagyobb kételkedés súlytja. Nem szabad engednünk a kísértésnek, bármilyen gyengének is érezzük magunkat.


6. Gyermekjátékok

Gyermekeinknek szánt játékokra is nagy gondot fordít a szélsőséges, szabadkőműves befolyás alatt álló, erre szakosodott iparág. A mellékelt fotográfiákon jól látható a beteges és torz ábrázolási forma, a természetellenes színek, a perverz jelleg. Szinte minden játék abban a kegyben részesül, hogy rábiggyesztik a gyártók a sárga csillagot. Hatágú, nyolcágú, teljesen mindegy.

Kedvenc helytartóink gondoskodnak róla, hogy egy kisgyerek se maradjon sárga csillag adag nélkül, hogy aztán 16 évesen már teljes lelkesedéssel menjenek zsidónak öltözve tüntetni a cionista érdekekért.

A játékok melyek még felnőtt ember számára is ijesztőek lehetnek, túlzás nélkül nevezhetjük ezeket torz termékeknek, ami a tűzre valók. A gyermekek vizuális érzékeit teszik tönkre és megtámadják a központi idegrendszert. Már gyermekkorban megkezdődik a tönkretétel, az értékek elértéktelenítése. Érdemes egy pillantást vetni a példa kedvéért a képen látható gyermek zongorára, ahol a "rap" (értékelhetetlen makogás) és "diszkó" opciókat is be tud kapcsolni gyermekünk.

Eltorzult arcú pónik (???) kisminkelt szemmel és színes hajjal, már csak a szivárvány hiányzik...

Az elmaradhatatlan "rap" opció, hogy gyermekeinket már korán az afro amerikai "értékeket" közvetítő "kúltúra" imádatára neveljük. Ki tudja, hátha örülünk majd egy néger-magyar unokának.

A gyomorforgató és kétséget kizáróan nagyon fertőző termékek mind a cion-liberalizmus kifakadt fekélyei. Ezek bizony forró szikéért kiáltanak.

7. Szekták

Sorozatunk újabb epizódjában a minden túlzás nélkül inkvizíció elé való szektákat elemezzük. A demokrácia álságos leple alatt olyan kuruzslók és eszementek terjesztik az igét, hogy a purgatórium összes lángja is nehezen fogja jobb belátásra bírni az eltévelyedetteket. Kijelenthetjük, hogy az összes szekta kivétel nélkül káros hatással van tagjaira anyagi és lelki értelemben is. Ezek negatív hatása többnyire visszafordíthatatlan. Számos nyilvánosság elé került esetről tudunk és minden ezzel kapcsolatos anyagot fellapoztunk. A szekta tagok kilépés után depresszív hajlamokat, dührohamokat, pánik rohamot produkáltak. Sok esetben ez öngyilkosságba torkollott. A lélekgyilkos szekták olyan tömeg-pszichózist és tömeg-szuggesztiót alkalmaznak, ami komoly reakciókat vált ki. A sarlatánság pedig nem képes arra, hogy ezt kezelje, de tulajdonképpen nem is éreznek felelősséget tagjaik iránt. Így a gyönge lélek nem menekül, áldozatul esik tévelygésének.

E kiadvány szerint tehát Magyarországon Jehova Királyságára a legjobb példa egy néger család. Nyilván, hiszen őslakosok. Vagy azok lesznek?

A Jehova Tanúi például 99 nyelven, 250 millió példányban terjesztik romboló üzenetekkel ellátott brosúráikat. Mivel egy igen veszélyes antiszociális szektáról beszélünk, nem árt az óvatosság. Ugyanilyen hatalma van a politikai erőt is képviselő Hit Gyülekezetének is. Követőik népes táborát minduntalan mozgósítják, ha Izrael érdekeiről van szó. Egyértelmű cionista befolyás alatt állnak, tagjaik indulati alapokon beszervezett lények, vezetőik pedig az üzleti szférából érkezett prédikátorok. A Hit Gyülekezet minden szeánszán a fajok keveredésére, a rasszizmus elítélésére buzdítja híveit. Persze az ő rasszizmusukkal semmi probléma.

Jellemzően klasszikus keresztényi elemeket felhasználva próbálnak meg becsalogatni, Bibliára, Istenre hivatkozva, hogy később aztán elővegyék a torz szellemiséget.

A szekták legnagyobb fegyvere, mellyel minden esetben operálnak, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodott tételeket erőltetnek rá a követőkre (nem fizikai hanem erőszakkal, hanem érzelmi erőszakkal). Az igazságokkal vegyesen adagolt abszurd tartalmak a követőket a valóságtól elszakítják. Mivel ezek után a társadalmon kívülinek érzik magukat, megkezdődik a bezárkózásuk, és a szekta kérlelhetetlenül bekebelezte őket. Barátságokat és családokat szakítva szét sok esetben.

A szekták legjava mögött azonban az esetek nagy többségében megélhetés, vagyonszerzés áll. Elég ha egy szekta alapító 50 vagy 100 követőt talál, belőlük már szépen meg lehet élni. A szekták java teljesen elmebeteg ötletekkel áll elő. Keresztény kultúrkör révén túlnyomóan valamilyen keresztény alapokon nyugvó hókuszpókuszt ötölnek ki, vegyítve a világkultúra elemeivel, szcientológiával, UFO dolgokkal, szabadkőműves elemekkel. Legtöbb esetben pedig mindez kiegészül valamilyen kereskedelmi tevékenységgel, piramis szervezettel, kozmetikumokkal, vagy természetes táplálék kereskedéssel. Nagyobb szervezetek esetében saját termékek forgalmazásával.

A megfelelő cionista háttérrel rendelkező szekták sok ezer tagra tudják feltornászni magukat, de a szekták döntő többsége kicsi, valamelyik utcavégén rejtőzködő házikó senkinek sem feltűnő szobájában élősködik a "beavatottakon".

A szekták jellege elmehet morbid, szélsőségesen abnormális irányba is, úgynevezett sátánista gyülekezetek is léteznek. Itt főleg a szexorgiáké a főszerep, de a kannibalizmus sem ritka ezen a területen. A szekták öntörvényűek, többnyire kívülállóknak tartják magukat. Ahogy látjuk, igen veszélyes tevékenységet folytatnak, sokszor tragédiába végződőt. Ezért az elkövetkező népiszocialista vezetés feladatának érzi hogy végérvényes megoldást találjon a szekta-kérdésre. Addig is figyelmeztéssék szeretteiket, ha egy ilyen szekta ki akara vetni rájuk a hálóját, hogy miféle alantas hajlamokkal rendelkező csoportulások ezek.



8. Magazinok, napilapok

Demokrata disznóólunkban mindenféle olvasnivalóval látnak el bennünket Cion bölcsei. Elég egy pillantást vetni az újságos standra, máris meggyőző érveket kapunk azt illetően kik tartják kezükben a nyomtatott sajtót. Vegytiszta sátánizmus ez, árnyalatok nélkül. Minden lap az emberi minőség lealjasítását tűzte ki céljául,természetesen a fent említett körökből érkező utasítást maradéktalanul végrehajtva. A bulvárlapokon nem lehet csodálkozni, de éppenséggel a magukat polgári lapoknak aposztrofáló, szellemi (vég)termékek sem maradnak le tőlük, talán csak egy orrhosszal.

Komolyabbnál komolyabb témákról olvashatunk, ma pl. Kohn határolódott el Grüntől, holnap lehet hogy Grün határolódik el Kohntól, az izgalmak a tetőfokára hágnak!

Ha vetünk egy pillantást a mellékelt stand-képre, elkönyvelhetjük a tényt, hogy a lapokat szemlélve, a fotó akár Izraelben is készülhetett volna, hiszen az összes lapban zsidók szerepelnek. De a kép Magyarországon készült, az újságok magyar nyelven íródtak, magyaroknak szánva. Tudatmódosítás céljából. Meglepő, de érthető, hogy a bulvárszemetet aprópénzért árulják, sok esetben DVD-melléklettel, hogy minél többekhez eljusson. A hirdetésekből és reklámokból bezsebelt pénzeken túl, a sok elbutított ember az igazi profit.

A polgári (zsidó) Magyar Nemzet nevű napilap példánya. Egyik oldalon a pápa képe látható, mellette a züllést és kábítószereket dicsőítő rock zenekar reklámja. Gratulálunk!

Napjainkra, elértük azt a szintet, hogy nem érdemes semmiféle újságot vásárolnunk, mert nincsen olyan, amely normális és ép emberhez szólna. A pornográfia, fajtalanság, erkölcstelenség, züllés és munkakerülés propagálásán kívül másról nem esik bennük szó. Ez a sátáni felbujtás egyértelműen azokhoz az erőkhöz köthető, akik Magyarország megszállásán munkálkodnak. A népiszocialista életminőség nem fogja igényelni az ilyen rákkeltő kiadványokat.


9. Színház

A rombolás és pusztítás erői a színházat is uralják, nem meglepő módon. Szórakoztatás és népművelés címen emberellenes, családellenes, istenkáromló produkciókat zúdítanak a célközönségre. Élen jár ebben a most is hegemóniát élvező kultúrzsidó, homoszexuális színházigazgató (korábban a Nemzeti Színház prominense) Alföldi Róbert. Rendezői "minőségét" a homoszexualitás felmagasztalásai, színpadra vitt szexorgiák jellemezték. Megemlíthetjük a sötét erők egyik fellegvárának számító Mikroszkóp Színpadot is. A korábban adócsalásért elmarasztalt, Sas József nevével fémjelzett színház nyílt szócsöve a cionista érdekek megjelenítésének. A gyűlöletkeltés non plus ultrája. Szuggesztív előadásmód közben rejtett üzenetek megjelenítése, nosztalgia ébresztése, közvetlen és személyes kapcsolat kialakítása a publikummal. Emögött ott állnak hadrendben a gyűlölet prófétái.

Egy "modern" családszemlélet zenés irodalmi est keretein belül. Hiszen miért is ne lehetne szerintük egy gyereknek két apja?

A XX. század elején-közepén erősebb volt befolyásuk, mivel a televízióé lett mára a főszerep, azért alábecsülni sem lehet tevékenységüket. Az irodalmi estek néven futtatott gyűlöletkeltés is nagy károkat okoz, mivel cionista hírverésre használják fel a magyar irodalom kincsesházát. Az összes színház bűzlik az álságos, humanista ragálytól, attól a siserehadtól, ami teljes egészében lefedi a kultúra ezen szeletét. Magyar darabok egyáltalán nincsenek, ezeket gyakorlatilag száműzték. A műsorra tűzött darabok gerincét a holokausztozás, istenkáromlás és pornográfia alkotja. Liberalizmustól fertőzött jelenünkre ismerünk a színpadról. Úgy tűnik a szabadkőműves forradalom a függöny mögött sikeresen lezajlott.


10. Videóklippek

A fiatalokat megcélzó cionliberális gépezet egyik legfontosabb romboló fegyverét videoklipeknek nevezzük. Már évtizedekkel ezelőtt megkezdték ezek propagálását a televízión keresztül. Később a Viva és Music TV élen járt a jelentős befolyással bíró üzenetek terjesztésében. Napjainkban pedig megszámlálhatatlan televíziós adó sugározza az úgynevezett zenei kisfilmeket. Nem túlzás a bűn melegágyainak nevezni ezeket a förmedvényeket, hiszen a szexorgiák megjelenítése, szodómiára való buzdítás, kábítószerezés népszerűsítése, homoszexualitás sulykolása a fő irányvonaluk. Pszichózis, ami egyenesen az önkívületi őrjöngésig fokozódik - gátlástalan perverzió. Az erőszakos villódzó képsorok között rejtett üzeneteket közvetítenek a fiatalkorúaknak, ők pedig elfogadják a divat diktálta módit.

A videoklipek legtöbbje a tengeren túlról érkezik, ezért a színes bőrűek is gyakori szereplői ezeknek, rendszerint "pozitív" hősei. Menő gengszter rapper, talpig aranyban, egy sikeres élet mintaképe.

Egy szeretet közvetítő fiatalember egyenesen az USA-ból. Jól látható, hogy az értékrendje tökéletesen illeszkedik a kelet-európaiak vallásos, családcentrikus megközelítéséhez, talán azért is folyott egy jó darabig még a csapból is. Méltán népszerű hőskölteménye, a "P.I.M.P" (=Strici).

Ám a bűnözési statisztikák nem csak szeretetreméltó négereket ismernek. Ezen ún. zenei kisfilmek erőszakos jellegét alábecsülni nem szabad, ártalmas üzenetüket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Általában a békét és a szeretetet mutatják kifelé a nézőknek, de valójában a külső máz mögött rejtőzik a sátáni lényeg. Az a pusztító erő, amivel kiteljesítik a bűn uralmát. Félelmetes hatalmuk van az ifjúság felett, ami nyugodtan kimondható: már-már megrontásnak minősül. Ugyanis hulladék embereket nevelnek a jövőnek, elkorcsosítják a testet és elmét, ronccsá teszik az egészségesnek induló életet. Morbiddá vált világunk megváltásért könyörög. Az élni akarás és a józan ész pedig törvényen kívül fogja helyezni a boszorkányságnak minősülő, rendkívül kártékony hatással operáló, zenei felforgatókat.

A TV-t kapcsoljuk el ezekről a szennyadókról, ne engedjük, hogy a lassan csöpögő méreg megrontsa szellemünket.


11. Pornográfia

Sorozatunkat talán ezzel kellett volna kezdeni, hiszen a legnagyobb befolyással bíró, a nőket és férfiakat egyaránt szajhákká alacsonyító sötét eszköz ami a legártalmasabb romboló erővé vált. Pornogáfia mindig is létezett, elég csak Babilonra, Egyiptomra, Rómára gondolni. Érdemes utánaolvasni kik indították el az előbb említett birodalmakat a bukás felé, hogy tiszta képet kapjunk. Mert ugyanaz a mindent elpusztítani akaró, világuralomra törő, szélsőséges oligarcha az, aki jelenünket is destruálják a pornográfia ocsmányságával. A céljuk előállítani az ember alatti embert. Mikor egy birodalom szétesik, megsemmisül, megfigyelhető a szabadjára engedett nemiség, a valós rendeltetés mesterséges lealacsonyítása. Nézzünk most a közelmúltra, ám figyelembe véve az antik kultúrák pokolra szállását. A woodstocki zenés-kábítószeres fesztivál volt a szexuális forradalom tetőpontja. Magukat filozófusoknak nevező zsidók henteregtek gátlásaiktól megszabadított lányokkal. Közben félmeztelenül járták a sátán táncát, a mindent eltorzító LSD-mámorban. Eltorzult a valóság is, azóta pedig még torzabb lett.

Fontos tény az is,hogy Magyarország első bordélyházát egy korábban nyúlbőrrel kereskedő zsidó nyitotta. Ide aztán eljárt a magyar arisztokrácia szajhákkal henteregni és elkártyázni a családi vagyont. A kártyaasztalon végül az erkölcs is ottmaradt. Vehetnénk sorra az eseményeket, de ez vég nélküli felsorolás lenne. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy az úgynevezett szexszimbólumok, mint Rachel Wells, Merilyn Monroe, Liz Taylor és társaik egytől-egyig zsidók voltak. Kijelenthetjük, hogy a nemiség pornográf és parázna, állatias megjelenítése is zsidó találmány. Ebben a nők már csak szexuális tárgyakként szerepelnek, férfiak pedig mint fallosszal rendelkező lény. Az európai népek a maguk szintjén használtak bizonyos fokig olyan ruhákat, amik finoman megjelenítették a szexualitást, de ez az erkölcs szabályait nem szegte meg. Népeink táncai is kiközvetítettek egy ilyen irányt, de ez távol esik az erkölcsöt nélkülöző, lealacsonyító megjelenítésen. Betegesen túlfűtött és perverziótól átitatott világunkban arra kell törekednünk, hogy megőrizzük a pozitivitást. A pornográfia züllesztő hazugsága, testi élvezetek felmagasztalása a lelkiek ellenében pedig tévút. Csak a bűn mélységének egy állomását említsük: vannak olyan bordélyházak, ahol állat szobák is vannak. Ettől talán nincs is lejjebb. Szodoma bibliai példája erre vonatkozóan figyelmeztető erejű. Az ilyeneknek pusztulniuk kell, van amire nincsen bocsánat.


12. Jövevényszavak

Sajnos van mivel folytatni sorozatunkat. Ebben az epizódban a nyelvünket megbecstelenítő szándékkal terjesztett jövevényszavakról esik szó. A köznyelv ezeket szlengeknek nevezi, hatásuk pedig egyértelműen romboló. Elég csak a cigány és zsidó szavak magyar nyelvbe való beépülését említeni, már láthatjuk tragikus erejüket. A fiatalok a magyar nyelvet megerőszakoló, elcsúfító szófordulatokat alkalmaznak, észre sem véve a vétséget, hiszen már beépült a köztudatba. Természetessé válik a természetellenes. A helyreigazítás pedig anakronisztikus ábrándnak van bélyegezve. Angolszász elemekkel és az előbb említett két etnikum koránt sem helyeselhető betolakodásával, magyar nyelvünk lassan érthetetlenné válik az ifjú generációk számára. A jelenkori, irodalmi értékeket nélkülöző, oktató jelleggel útjukra bocsájtott kiadványok is beálltak a züllesztők sorába. Fenekestől forgatják fel a rend fontos alkotóelemét, a magyar nyelvet. Valószínűleg tudatosan előkészített művelet része, mert a negatív erejű, folyamatosan destruáló, nyelvi leépítésnek gátat nem szab senki. Az új nyelvújítók a szabadkőműves páholyok megbecsült tagjai, hatáskörük pedig a felforgatás, a magyar nyelv ősi erejének tönkretétele. Ahogy korábban az eszperantós elmebetegséget is a világra szabadították. Így ügetnek szamárháton az Olümposzra, az új Jeruzsálembe, szabadkőműves háromszöggel a kezükben. Nekünk mindenáron óvnunk és védenünk kell örökségünket, a magyar nyelvünket. Törekedjünk a szép magyar nyelv használatára és ápolására. Ha elhajlásokat tapasztalunk, ne legyünk restek kijavítani azt aki jövevényszót használ, és figyelmeztetni.

13. Oktatás
Utazásunkat a felforgatás legmélyebb bugyraiban folytatjuk, ez pedig az oktatásügy. A XX. századra rátapadó, álságos humanista járvány célul tűzte ki a géniusz megsemmisítését. Az ezzel kapcsolatos, kézzel fogható és tapasztalható bizonyítékok minden kétséget kizárnak, ezért vitát indítani teljesen felesleges. Írásunkkal nem vizsgáljuk az idevezető utat, de érintenünk természetesen kell. Jelenkorunk oktatáspolitikája elérte azt a bizonyos szintet, ahonnét csak radikális változtatással van visszaút. Ha belelapozunk jelenkorunk oktatási célból útjukra bocsájtott anyagaiba, láthatjuk a keserű valóságot. Iskolarendszerünk helytelen struktúráján túl, a szegregációs elrendezés hiányában, anarchia és káosz tapasztalható. Mára az oktatás nagy részét a holokauszt-vallás teszi ki. Ez képezi a fő gerincét a Nemzeti Alap Tantervnek. Egyértelműsíthető bizonyíték arra nézve, hogy készakarva szorítják háttérbe az értékeket, a magyar géniuszt. Főleg a felsőoktatásban lehet látni ennek az eredményeit, elzüllött holokauszthívőket és bölcsészeket, akik kábítószerezése valószínűleg oktatási anyag. Magyar családok nem tudják finanszírozni gyermekük taníttatását, ezért itt a zsidó etnikum lép be a felsőoktatás szférájába és uralja a posztokat. Nevezhetjük ezt is diszkriminációnak a magyarság ellen? A kérdés sajnos költői marad. Az oktatás témájánál maradva, elárasztják a tanulókat beteges, emberellenes hazugságokkal, mint a homoszexualitás elfogadása. Itt példaként hozzák a világirodalom szégyeneit, pl.Faludi (Lemdörfler) Györgyöt, hogy csak egyet említsünk. A kötelező olvasmányok nagyrésze nemzetidegen zsidó, példának okáért: Heltai Jenő, Herzl Tivadar cionista politikus unokatestvére, vagy az Auschwitzban sosem járt Imre Kertész. Sajnos a sor végtelen.
Elfajzott extrémitások is láthatóak, a felforgató erők okozta zűrzavarban, mint a Valdorf-program. Ebben is az embergyalázó devianciáké a főszerep, ahol a gyermekek kapnak egy antiszociális képzést. Meg kell említeni, hogy a nemzetbiztonságilag különösen veszélyes kockázatként kezelendő, Hit Gyülekezete is működtet iskolákat. A nyíltan cionista szerveződés már néhány éve felvételt nyert a történelmi egyházak sorába, így titulusa lévén vastag állami támogatást zsebel be. A népiszocialistákra sok feladat hárul, így az oktatásügy rendbe tétele is. Mivel az oktatás a jövő szempontjából a legfontosabb szerepet tölti be, ezért semmiféle elhajlás nem tolerálható. Nem lehet a liberalizmus szellemét még egyszer kiengedni a palackból, hiszen láthatjuk, milyen borzalmas károk okozására képes. Ezért ezt a bűnös szellemet bezárjuk a palackba és a történelem szemétdombjára hajítjuk.



14. Internet
Kényelmesnek hazudott világunk elengedhetetlen kellékeinek egyike az internet. A cionisták által megszállt kormányok (Z.O.G.) nagy gondot fordítanak erre, hiszen ezen keresztül a legkönnyebb megfigyelni az állampolgárokat. A nemrégen kirobbant Snowden-es botrány is ezt támasztja alá. Az internet megfigyelésére a nyomozóhatóságoknál különleges egységeket tartanak fenn. Ennek ellenére a világháló tele van pornográf és pedofil mocsokkal, fajgyalázó szeméttel, de működik kábítószer terjesztő hálózat is ilyen módon.
Sajnos a fiatalok valós közösségi élet helyett a személytelen, lélek nélküli, virtuális közösségi oldalak rabjai. Itt a cél az emberi kapcsolatok szétverése, erre vonatkozó igények megszüntetése. Gyermekeink leülnek a számítógép elé és eléjük tárul a világ, sajnálatosan inkább árnyoldalaival. Ellenőrizhetetlenül barangolnak a világháló kétes, hányingert keltő bugyraiban, a pokol legsötétebb zugaiban. Kétséget kizáróan vannak pozitívumai is az internet használatnak, de ez csak szigorú kontroll alatt működhet. Ha úgy tetszik cenzúra mellett. Mert így az emberiség hasznára válhat. Az internet negatívumainak felsorolása és magyarázata több oldalt venne igénybe, de így is kellő óvatosságra intenek az említettek. A virtuális világ helyett töltsük szabadidőnket a családunk, barátaink körében. Ne hagyjuk elhatalmasodni magunkon a virtuális pestist!



15. Gyógyszeripar
A gyógyszeripar teljes egésze csak néhány család kezében összpontosul, hogy milyen nép gyermekei ők azt az olvasó képzeletére bízom. Gyógyszer azaz gyógyító szer, legalábbis a szó jelentése ez volna. Ellenben a gyógyszerek nagy többsége nem a gyógyulást szolgálja, éppen ellenkezőleg. Úgy van kitalálva, hogy mellékhatások, ezáltal szövődmények, egyéb betegségek lépjenek fel. Erre majd lehet szedni újabb pirulákat. A medicina teljes spektruma egyetlen, oligarchikus, ultrakapitalista ellenőrzés alatt fut össze, és ők nem tűrik a konkurenciát. Sajnos igazi alternatíva híján az emberek többsége gyógyszerfüggővé vált. Pénzzel fizet a legális mérgekért. A gyógyszeripar felkentjei pedig óriási vagyonra tesznek szert. Így ha tovább gondoljuk, az ő érdekük nem a beteg meggyógyulása, hanem inkább hosszú betegségben tartása. Mert ez az üzlet. A vezető gyógyszercégek törvény felett állnak, tulajdonképpen ellenőrizhetetlen a tevékenységük. Romboló hatásuk pedig vitathatatlan. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden gyógyszeripari termék méreg, de a nagy többség egyértelműen az. A napvilágra került eseteket itt felsorolni lehetetlen volna, de a világhálón mindenki utánanézhet csaló, izraeli érdekeltségű, "gyógyászati" piacot lefedő cégeknek. Mielőtt még valakik antiszemitizmust kiáltanának, leszögezzük, hogy a tényekkel hasztalan vitába bocsátkozni.

A csillag ebben az esetben NEM a minőség jele.

Próbáljunk meg arra törekedni, hogy a természetben megtalálható, gyógyhatású növényeket nem helyettesítjük pirulákkal és megpróbáljuk kerülni a kemikáliák fogyasztását. Saját érdekünkben. Az egészségünk megőrzésének érdekében. Hiszen a faj egyik legfontosabb tartópillére az egészsége.


16. Művészet
A művészet mindig az emberiség fokmérőjének jelzője volt. A művészet egyidős az emberiséggel, a művészet történet pedig maga az emberiség evolúciójának krónikája. A művészi vénával megáldott emberek alkotásaiban gyönyörködhetett a világ. Sajnos napjainkra a művészetek is hozzá nem értő kuruzslók, hipokriták, torz lelkületű beteg fantaszták karmai közé kerültek. A realizmustól való eltérés oka az ember önismeretében bekövetkezett torzulás lehet. Nem vesszük kronológiai sorrendben a művészetek hanyatlásának stációit, csak néhány fontos epizódot ragadunk ki. Például a fauvizmus (jelentése: vad-izmus), ami az 1905-ös, párizsi kiállításon jelent meg először. De fontos, destruációs mérföldkő a Picassonak tulajdonított kubizmus is, ami a XX. század elejétől őrült ámokfutásba kezdett, maga mögé utasítva a tehetséges művészeket. Minden bűn melegágya az úgynevezett párizsi iskola volt. A városban két városrész fogadta be az ifjú "művészeket". Egyik a Montparnasse, a másik a Montmartre volt. Itt vertek tanyát azok az anarchista elemek, főként zsidók, kik mint a hippiközösségek előfutárai, narkotikumok gőzében, fajtalan szexuális orgiák közepette festettek és szobrászkodtak a tiszta művészet rovására. Nevezhetjük ezt nyugodtan extrém zsidó avantgárdnak is. Szintén a század elején indult az expresszionizmus tébolya is. Itt érdemes Franz Mark szavait idéznünk a teljesebb megértés okán: "Mi nem próbáljuk a természetet visszaadni, hanem szétromboljuk, hogy felszínre hozhassuk a szép látszat mögött uralkodó törvényeket."

A futurizmus, a dadaizmus, a szürrealizmus és társaik csupán a beteg és torzszülött gondolat pusztításai. A művészet minden ágában jelen lévő sátáni elhajlások, sarlatánságok és diabólikus energiák feltüzelése. Az értékek nevetségessé tétele, ódivatúnak bélyegzése, ezáltal elértéktelenítése. Marcel Duchamp, zsidó származású provokátor mellett bizonyos Louis Aragon volt, aki élenjárt az epidémia terjesztésében. Utóbbitól választottunk egy meghatározó idézetet, ami a La Révolution Surreéaliste 4. számában jelent meg, íme: "Mindent legyűrünk. És mindenekelőtt tönkretesszük a civilizációt, amely oly kedves nektek. Nyugati világ, halálra vagy ítélve! Mi Európa defetistái vagyunk! Mindenütt életre hívjuk a zűrzavart és a baj csíráit. Nekünk jó minden barikád, minden béklyó, mely átkozott boldogságotokat gátolja. Zsidók ki a gettóból! Éheztessétek csak ki a népet, hadd ízlelje meg végre a harag kenyerét! És hadd szakadjon rettegő országaikra a kábítószerkalmárok siserehada! Mi vagyunk azok, akik midig az ellenségnek nyújtjuk kezünket!" . Az idézethez semmiféle kommentár nem szükséges.

Marcel Duchamp: Forrás c. "magasztos" alkotása. Csodáljuk, hogy például Munkácsynak vajon miért nem jutott eszébe a fekáliával foglalkozni.

Mára pedig elértük a poklot a művészet értelmében is. A szobrászat gyakorlatilag nem létezik, egyéb művészetek pedig totálisan liberalizálódtak. A festészetnél maradva, olyan "művészekről" szólnak a szaklapok, a teljesség igénye nélkül, akik a nemiszerveikkel festenek, vérrel-spermával, széklettel "alkotnak" a vászonra. Ezen képek némelyike dollármilliókért talál gazdára az aukciós házakban. A megerőszakolt művészet segítségért kiált. Hiányoznak az Arno Brekerek, Wágner Sándorok és társaik. Biztosak vagyunk abban, hogy előre kidolgozott, szelekcióra épülő beavatkozások szükségeltetnek ezen a téren is. Fel kell emelni a tehetségeket és el kell zavarni a sarlatánokat. Tovább kell írni az emberiség fejlődésének művészeti krónikáját. Ezt pedig csak a minőség örökítheti utódainkra.

Balassa Viktor

Andreas Laun: Milyen terápia gyógyíthatja meg Egyházunk sebeit?

Aki a szakadék szélén áll, annak nincs tovább előrefelé, csak hátra. Milyen szakadék előtt állunk? Mikortól vettünk rossz irányt és hová kell visszatérnünk?  Andreas Laun püspök iránymutató gondolatai nem receptet adnak, hanem arra ösztönöznek, hogy vállaljuk azt a gyökeres fordulatot, amit az Isten útján járó embernek mindig meg kell tennie. A Magyar Kurír Andreas Laun Milyen terápia gyógyíthatja meg az egyház sebeit? című írását foglalta össze.

Diagnózis

Andreas Laun a Milyen terápia gyógyíthatja meg az Egyház sebeit? kérdésére keresi a választ a jelen helyzet felvázolásával és az ezt előidéző okok elemzésével. Diagnózisa nyomán fájó sebek tárulnak fel: mind az ezer éves múltú rendeknek, mind a nagy lendülettel alapított fiatal kongregációknak azzal kell szembenézniük, hogy történelmi falaikat nem tudják élettel megtölteni, és azok az emberek, akik fiatal korukban magas eszmények mellett köteleződtek el, azután pedig életükben számtalan áldozatot hoztak érte, ma már csak azon tűnődhetnek: ki lesz az utolsó, aki majd „lekapcsolja a villanyt.” Az Isten hívását meghalló fiatalok nem vallásos „öregotthonba” szeretnének belépni, ahol kortársak nélkül kell élniük, és ahol az „első szerelem”, az Isten utáni vágy és a személyes kiteljesedés helyett a kiüresedés veszélyének vannak kitéve.

A rendi élet alapszabályai ma is képesek lennének azt nyújtani, amire az elköteleződő fiatalok vágynának, de látva az adott körülményeket, sokuk szándéka elbizonytalanodik - mutat rá a püspök, majd hangsúlyozza, hogy a szerzetesi közösségek lényegét nemcsak eredeti karizmájuk, spiritualitásuk, szabályzatuk jelenti, hanem a megélt karizma, a megélt spiritualitás, a megélt szabályzat. A lényeg abban állna, hogy egy közösség törekvése a rendi eszmények megélésére minél láthatóbbá váljék: ez lehetne vonzó a hivatást keresők számára, de ma a rendek többnyire éppen ezt a közösséget nem tudják nyújtani - írja Andreas Laun. 

Okok

Az oknyomozásban Laun püspök az „európai 1968” és a II. Vatikáni Zsinat nyomán elindult hatások elemzéséből indul ki. Értékelésében a két folyamatot összekapcsolva rámutat: mindkét tényező hatása máig meghatározóan alakítja társadalmunk és Egyházunk életét.

A hatalmas érzelmeket, végletekig polarizált véleményeket kiváltó '68 értékelésekor a püspök azt vallja: a 68-as nemzedék számos tagja – anélkül, hogy tudatosította volna –, olyan spirituális mérgezést szenvedett el, ami ma is fertőzi a gondolkodását.

Az 1968 elindította változás összekapcsolódik az akkor megtartott zsinattal, mely egyfelől számos pozitívumot adott és ad ma is az Egyháznak, másfelől azonban nagy félreértések forrásai - állapítja meg Andreas Laun.

Értékelésében a püspök ezt írja: A II. Vatikánum által hozott lelkesedésben sokan saját gondolataikat vélték felismerni abban, amit a Zsinat mondani akart, noha azok a dokumentumokban egyáltalán nem úgy szerepeltek.  Reformokat kezdeményeztek, megnyíltak  bizonyos „modern elképezések” előtt, melyek minőségét, jogosságát kritikus voltuk látszott hitelesíteni. Mindenki „kritikus és modern” kívánt lenni, különösen a fiatalok. Nem csoda, ha a szerzetesi élet bizonyos szabályai, de az Egyház néhány tanítása is értetlenségbe ütközött abban a közszellemben, amelynek fő üzenete a „továbblépés” volt. Ma már látjuk az eredményt: hívek és klerikusok sokasága is elbizonytalanodott: mit is kell hinniük, és van-e valaki, akinek mind a cselekedetekben, mind a hittartalom terén engedelmeskedniük kell. Az engedelmességet ilyenformán összekeverik az éretlenséggel, erénynek tekintik a toleranciát, melyre hivatkozva bárki véleményt formálhat a hitoktatás, a teológia, a prédikáció vagy az egyházi média területein. Még befolyásos körökben is ódivatúnak és „extrém konzervatívnak” számít, ha valaki hitének, meggyőződésének szenteli életét, vagy ettől indíttatva választ szerzetesi, papi hivatást. A tanítás igazsága, sőt maga a dogma szitokszónak számít, míg mai eretnekségeket „dogmatikusan” védelmeznek, ezek kritikusait pedig egyenesen kiközösítik. Ennek a gondolkodásnak, sajátos vakságnak áldozatul esnek az Egyház olyan tanításai, amiket még röviddel ezelőtt is abszolútnak tekintettünk.

Laun püspök azonban óva int attól, hogy mindent rossznak tekintsünk, amit az 1968-as európai mozgalom vetett fel. Néhány dolog azonban korrekcióra szorul – hangsúlyozza a püspök a megoldás szándékával.

Terápia

„Nem a hamut, hanem a parazsat kell őriznünk, és gondoskodnuk kell arról, hogy újra fellángoljon a tűz. Isten kegyelmével és megélt új evangelizációval tudunk valódi megújulást teremteni” – fogalmaz Andreas Laun. Szükségszerű, hogy az Egyház „együtt haladjon” az idővel, és a mában hirdesse az evangéliumot. Ha diagnózist állítunk fel és sebekről beszélünk, akkor annak célja a gyógyító terápia megtalálása. A püspök ugyanakkor nem receptet ad, hanem elgondolkodásra ösztönöz. Arra biztat: nézzünk körül a világban, hasonlítsunk össze sikeres és eredménytelen próbálkozásokat, azután pedig tegyük meg ugyanezt az Egyházban. Számos nagyon jó példát látunk: virágzó kolostorokat találunk akár csak néhány kilométerre olyanoktól, ahol már a kihalás veszélye fenyeget. Az összehasonlításból levonható következtetések elindíthatnak a megoldás felé. Andreas Laun egy konkrét példa bemutatásával keresi a cikk alapkérdésére adandó választ.

Az osztrák Heiligenkreuz, a gazdag élettel, nagy szerzetesközösséggel, számos hivatással rendelkező ciszterci közösség apátját kérdezték néhány évvel ezelőtt: hogyan csinálják? Ő ezt a rövid választ adta: „Együtt mondjuk a zsolozsmát, engedelmeskedünk a pápának és viseljük a habitust.” Erre a kihalás rémével küzdő fiatalabb alapítású kongregáció elöljárója gyorsan adta a választ: „Ennyire nem egyszerű.” „Talán mégis, legalább meg lehetne próbálni.” – kérte az elöljárót Laun püspök, és ajánlotta, nézze meg közelebbről Heiligenkreuz életét.

A ciszterci apátság nagyon gazdag és „fiatalos” kínálata a lelkigyakorlatoktól a művészeti programokon át az intenzív sportéletig terjed. Mindezt azonban közösségként, Istent a középpontba helyezve teszik. Heiligenkreuz nem egyházkritikai szeminárium, nem a mindent jobban tudók fóruma, nem wellness vagy kalandjáték jámbor cukormázzal bevonva - hívja fel a figyelmet a püspök.

Laun püspök azonban elismeri: mindez nem egyszerű, nem is könnyű. Elengedhetetlenül igényli ugyanis, hogy az érintettek gyökeres fordulatot vegyenek életükben, ahogy ezt minden ember tudja, aki Istennel akarja járni útját. A kolostorok élettel való megtöltése gondolkodásunk megváltoztatását követeli - hangsúlyozza a szerző. Majd kifejti: az út nem túlságosan „modern”, gyakran a korszellem diktálta ideológiai egyvelegből álló egyéni meggyőzősédeseket kell alárendelni a hit és engedelmesség követelményének, „jól megérdemelt jogokat” kell feladni, amennyiben azok nem egyeztethetők össze Isten akaratával. Fiatal, igényes, Isten követésére vágyó emberek nem akarnak olyan közösséghez csatlakozni, amely „egy rakás vallásos individualistából” áll, akik a saját véleményüket hirdetik, akik önmegvalósítóan kizárólag a saját kibontakozásukon dolgoznak, és minden alkalommal hangoztatják, hogy a „pápa is csak egy ember”.

A visszalépés vádjára válaszolva Andreas Laun rámutat: az a rend és az a struktúra, mely évszázadokon át hordozni tudott, szenteket adott, átvészelte a náci és a kommunista terrort, bizonyosan ma sem mondható elavultnak. Aki szakadékhoz ér, annak néhány lépést vissza kell lépnie ahhoz, hogy azután újra el tudjon indulni, mégpedig abba az irányba, amely az „első szerelem fellángolását” keresi, és így a megújulás esélyét teremti meg. Ez az út „szűk ösvény”, nem „könnyű, nem laza, nem korszerű és politikailag nem korrekt”, ahogy az evangélium éltre váltása sem az.

Magyar Kurír