A konformista klérus exhibicionizmusa

Egy pap legfontosabb gondja Isten imádása és hódolata után a rábízott lelkek üdve kell legyen. „Úgy tűnik, ebben valami megváltozott, mert ma meg kell állapítanunk, hogy túl sok pap mindenekelőtt arra törekszik, hogy minél konformistább legyen, illedelmesen együtt üvöltsön a világnak tetsző kórussal, és mindenhez alkalmazkodjon, ami a szakadék felé rohanó társadalomban történik, miközben saját papságának lényegét és hitének hiányosságát az »irgalmasság« mindent igazolni igyekvő fogalma mögé rejti. Pedig az igazi irgalmasság szinte már bosszúért kiállt, és nem csak a mennyben, hanem a józan paraszti ész szerint is.”
     E drámai szavakkal kommentálta Michael Majno egy transzszexuális prostituáltnak Rómában december 27-én lezajlott egyházi temetését.

Az elhunyt egy 28 éves kolumbiai származású férfi, akinek neve Andrea Quintero, és akit július 29-én a római főpályaudvaron gyilkoltak meg. A halála óta eltelt időben rokonai közül senki nem akart a holttestről gondoskodni. Végül Szent János evangélista ünnepén a római egyházmegye Caritasa és a Szent Egyed közösség [már megint a Szent Egyed! Lásd a honlap róla szóló cikkeit] kezdeményezésére megtörtént a temetés.
     Ez becsületére válik a katolikus kezdeményezőknek. „Mit tehet az egyház egy kétségbeesettért, aki erőszakos halállal halt meg, és akinek senkije nincs, aki megkönyörülne rajta, és legalább holttestét eltemetné, minthogy lelkét Isten irgalmasságára bízza?” – írja Majno.

[Itt álljunk meg egy pillanatra. Nem tudom, hogy a cikk írója és német nyelven közlője, Michael Majno és Giuseppe Nardi elfelejtették már, vagy nem érdekli őket Erich Priebke esete? – Lásd a honlap számos írását, melyek erről a cikkről elérhetők: Miért tagadta meg egy katolikustól a végtisztességet Bergoglio. Ugyanez az egyházmegye volt, amelyik megtagadta egy gyakorló katolikus eltemetését, csak azért, mert a világ előtt akkor ezzel tudtak hajbókolni. Ilyen körülmények között „a katolikus kezdeményezők becsületéről” beszélni, illetve legalább megemlékezni arról az irgalmatlanságról, amit Priebkével tettek, kissé érthetetlen.]

A szertartást bemutató két pap, Giovanni La Manna és Enrico Feroci azonban nem elégedtek meg azzal, hogy a szerencsétlen halottat Isten irgalmába ajánlják, hanem be akarták bizonyítani, hogy ők minden kétséget kizáróan kifogástalan konformizmusban állnak a mostani korszellemmel. Egy ismeretlen ember tragikus sorsából látványos műsort készítettek a gender-ideológia számára. Az újságok – például a Corriere della Sera és ANSA – ilyen címmel tudósítottak az eseményről: „Templomi prédikáció nőnemben”.
     „A gyászmise nyilvánvalóan csábító volt a dögkeselyűk klubja számára, akik hajszálpontosan rávetették magukat a hullára”, írta Majno. Úgy tűnik, hogy az ismert transzvesztita és egykori radikális parlamenti képviselő, a magát buddhistának valló Vladimiro Guadagni, jobban ismert „művészneve”, Vladimir Luxuria alatt, a nem kevésbé botrányos Don Gallo temetése után az „új egyház” szóvivője lett. [Don Galloról és Luxuria-ról a honlap következő cikkében van szó: A római egyházmegye megtagadta egy katolikus nyilvános eltemetését – politikailag korrekt a halálon túl is]
     Luxuria áradozott a kolumbiai transzvesztita, Andrea Quintero gyászmiséjéről: „Ez az ünnepség gyönyörű szép volt, a papok mindig nőnemben beszéltek az elhunytról. Ez Andrea történelmi hagyatéka. Olyan pápánk van, aki azt mondta: »Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?« És ehhez még ez a mai mise, ez óriási lépés, a tisztelet jele, amely az elkötelezett papoktól jön, hogy a legkisebbeket elkísérjék Ferenc példáját követve.”
     „Ezzel tehát minden a legnagyobb rendben van. Luxuria dicséretével és elismerésével a két »New-Age-pap« megkönnyebbülve fellélegezhet. Megállták a próbát” – írja Majno.

„A dögkeselyűk klubjából” Róma új bal-katolikus polgármestere, Ignazio Marino sem hiányozhat. Természetesen Rómában sem szokás, hogy a polgármester személyesen részt vegyen minden tökéletesen ismeretlen temetésén, akkor sem, ha az illetőt meggyilkolták. De egy transzszexuális esete természetesen egészen más. Hiszen Marino bal-demokrata pártkollégája és a Latium régió korábbi kormányzója mégiscsak lelkesen ápolta a kapcsolatot a transszexuális prostituáltakkal. Marino tehát szintén részt vett a gyászmisén, és utána meghatottan ezt sugdosta a mikrofonba: „Ők (m. m. a papok) a templomban mindig nőről beszéltek [azaz egyes szám harmadik személyben a nőnemű névmást használták az elhunytra], úgy hiszem, ilyesmi most történt először, és ez fontos jelzés.”
     De jelen volt a vitatott, az olasz bevándorlási minisztériumnak a Kongói Demokratikus Köztársaságból származó bal-demokrata miniszternője is, Cécile Kyenge is, akit bírálói „Európa afrikanizálódásának és a gender-ideológia miniszternőjének” neveznek. „De most kivételesen nem szólalt fel”, írja Majno.

A pap prédikációjában úgy gondolta, hogy a prostituált zónában meggyilkolt kolumbiai személyes, szomorú életkörülményeit Jézus Krisztus szenvedésével és halálával kell összehasonlítania. Radio Vatikan részletesen beszámolt az UKW-adóján, ami Róma egész területén fogható. Radio Vatikán is folyamatosan és politikailag korrektül a nőnemű formát használta: „Andrea [ez olaszul férfinév, annyit jelent, mint András], a transzszexuális története, akit agyonütöttek, most azonban Isten vacsoraasztalánál ül.” – Igencsak merész megfogalmazása a szokásos „mindenki meg van váltva tannak”.
     A transzszexuális prostituáltat minden huzavona nélkül „áldozatnak” kiáltották ki. Ha halálát tekintve valóban az is volt, azért a gyászmise üzenetében másképp értették ezt: „A transzszexuálisok általánosan »áldozatok«, mert diszkriminálják őket.” Egy szó sem hangzott el a prostitúciós üzletről, a gyorsan szerzett pénz utáni vágyról, jómódú férfiak perverz vágyairól, akik a szegény körülményekből származó fiatal férfiakat arra késztetnek, hogy hormonokkal bombázzák agyon magukat.

„Az irgalmasságot vak, keresztényietlen jóemberséggé torzították, és ezzel megint egyszer a zűrzavart és a kétértelműséget támogatták. A halottat és eltemetését a papok tiszteletlenségre használták ki, elsősorban Urunk Jézus Krisztus ellen, ami biztosan a legsúlyosabb volt a bizonyos »nyilvánosság« számára rendezett előadásban. Rendkívül súlyos azonban az a kétértelmű üzenet is, amit a híveknek adtak, üzenet, mely nem tesz többé különbséget jó és rossz között. Mindent a helyes, azaz politikailag korrekt látásmódra redukáltak. Akármennyire is parancs az elhunyt lelki üdvéért imádkozni, ugyanannyira romboló eltévelyedett életéből kusza dicslötyögést csinálni. Ezzel kitakarták, hogy a kolumbiai élete, akár tetszik, akár nem, a perverzióban töltött élet volt”, írta Majno.

A papok ezzel mélyen térdet hajtottak a gender-ideológia előtt. Azt senki sem gondolhatja, hogy nem tudták, hogy mit tesznek, hogy nincsenek informálva, és nem tudják, hogy a gender-ideológia ellene mond a természettörvénynek és az isteni rendet támadja?
     A két pap botrányos viselkedése „annak termése, amit az egyház azon részei vetettek el, akiknek fő gondjuk abból áll, hogy tessenek a világnak és a hangadó körök elismerjék őket. [Nem ezt teszi pont Bergoglio a leginkább, akit az év emberének választottak több hangadó újságban, közösségben is?] Ez azonban olyan egyház, amely magát pusztítja el. A transzvesztita Luxuria, akinek erkölcsi nívóját számtalan interjú és kijelentés dokumentálja, diadalittas hangnemben mondta ezt ki: »Olyan pápánk van, aki azt mondta: "Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?"«”

„Sajnálatraméltó a fiatal kolumbiai marad, aki tévútra tévedt, a romlottság szakadékába zuhant, meggyilkolták, halottként dögkeselyűk használták ki ideológiai propagandájuk számára és hűtlen papok a világ tapsai iránti hitvány vágyuk miatt”, írja Majno.
     És még egy mondat a sokat strapált „szegénységhez”: „Mi mind szegények vagyunk, akik ilyen botrányokat kell megélnünk. Az Immaculata ferenceseinek üldözése eközben megy tovább, mialatt a klérusban a konformizmus nagy tempóban terjed. Kérjük az Urat, hogy hamar küldjön nekünk egy szentet, aki házát újra felépíti”, fejezi be cikkét Michael Majno.

(forrás: www.katholisches.info – 2013. december 30.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1401/temetes.htm

Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! (Péld 4:23)

Vannak dolgok életedben, amelyeket minden áron meg kell óvnod és védened! Különben örökre elvesznek, és Te szegényebb leszel nélkülük.

Felelős vagy a hitedért.

Felelős vagy a lelkiismeretedért.

Felelős a szívedért.

És felelős vagy azokért az emberekért, akik rád bízták magukat, vagy akiket Isten bízott rád, és akikről gondoskodnod kell.

Felelős vagy hited lángjáért. Ápold hát!

Felelős vagy lelkiismereted hangjának csengéséért. Képezd hát!

Felelős vagy szíved tisztaságáért. Vigyázz rá!

Felelős vagy szeretteid testi-lelki javáért. Gondoskodj róluk!

Hogyan?

Gondold azt, hogy kertész vagy, Isten kertésze, aki sövényt húz minden kicsi, a gyenge és a törékeny palánta köré, hogy azok nőhessenek és teremhessenek.

Veszély ugyanis, amely sérülést okozhat nekik, van elég!

És ami egyszer eltört, az nehezen gyógyul…

Vannak dolgok életedben, amelyeket minden áron meg kell óvnod és védened!

Hisz Te vagy Isten dolgainak kertésze.

Egész életed folyamán felelős vagy azért ami, és aki számodra fontos, illetve amit, és akit Isten rád bízott.

Légy jó kertész!

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Az Igazságot mindnyájan megkaptátok, de közületek sokan megfeledkeztek róla. Untat benneteket. Túl kellemetlen a számotokra.

2013. december 29. vasárnap, 19:48

Drága szeretett leányom, amikor kezdetben feltártam az Igazság Könyvének titkait, akkor azt mondtam nektek, hogy ezt a Könyvet már megjövendölték a próféták – összesen háromszor, ami a Szentháromságot jelképezi. Én nem azért mondom el ezeket a dolgokat, hogy félelmet keltsek bennetek. Azért beszélek ezekről a tényekről, hogy teljesen megbízzatok Bennem.

Leányom, Atyám Terve a megtérés terjedését illetően, abban a pillanatban kezdődött, amikor ez a Küldetés is elkezdődött. Erre a megtérésre nagyon nagy szükség van a nagy hitehagyás, az érzéketlenség és az Isten Szava iránti szégyenletes közöny idején. Isten gyermekei a Legszentebb Könyvben megkapták az Igazságot, de az abban foglaltak nagy része kevés hatással van a mai világ emberére. Hogyan lehetséges ez? Oly sok embert magával ragad a szórakozás, könnyelműen mulatnak, és mindent gyorsan megragadnak, ami élvezetet kínál számukra. Még az ember Megteremtésének Igazságát is elutasítják. Ehelyett az önmaguk alkotta hamis istenekbe vetett nevetséges hiedelemmel cserélték fel az Igazságot. A mágiával kapcsolatos gyakorlataik és az okkultizmusban való gonosz belekeveredésük sokak figyelmét felkeltette, és felcsigázta azoknak a fantáziáját, akik a szenzációt hajhásszák az életükben.

Aztán ott vannak azok, akik visszaélnek a szellemi világról szerzett ismereteikkel, és akik miatt már sok lélek elvándorolt Tőlem. Ezek a szegény lelkek, hogy szellemi képességekre tegyenek szert, a gonosz szellemet idézik meg, amikor azokat a szellemeket hívják, akik már beléptek a Pokolba. Ezek a szellemek pedig csak beljebb húzzák őket egy olyan hálóba, ahonnan nem tudnak soha többé kiszabadulni. Azok, akik belekeveredtek a new age gyakorlataiba, a boszorkányságba, a tarot kártyákba és a jóslásokba, szörnyű szerencsétlenség okozói lesznek mások számára, bár sok esetben nem tudják, hogy ezzel milyen kárt csinálnak. Mindezek az emberek, akik az Egy Igaz Istennel szemben hamis isteneket részesítenek előnyben, vétkesek a pogányság miatt – ami egy szörnyű bűn –, mert ők tudták az Igazságot, még mielőtt elfordultak volna tőle.

Aztán ott vannak azok, akik átkoznak másokat, amikor a Sátánizmusba keverednek. Ők már annyira romlottak, hogy szüntelenül gúnyolnak Engem, és hasonló gonosz tetteket visznek végbe, mivel az ördöggel már egyezséget kötöttek. Bármi is legyen az, amit teszek, már semmi sem fogja őket megváltoztatni. Ó mennyi keserű Könnyet ejtek e szegény félrevezetett lelkek miatt!

Aztán ott vannak azok, akik ismernek Engem, de keveset időznek a Társaságomban. Ők nagy szomorúságot okoznak Nekem, mert ők a lelküket magától értetődőnek tekintik. Azt hiszik, hogy természetes joguk van az Örök Élethez, de azt már nem hiszik, hogy azt ki is kell érdemelni. Sokan közülük annyira önteltek, hogy nem törődnek a Szentségekkel, és a Tízparancsolatot is csak ritkán veszik figyelembe, mivel úgy gondolják, hogy az manapság már rájuk nem vonatkozik. Sokan nem hisznek már a Pokol és a Tisztítótűz létezésében sem. Ők egy nagyon veszélyes utat járnak. Hamarosan még jobban meg lesznek tévesztve, amikor megetetik majd őket egy új felvizezett tannal, amelyet az ellenségeim fognak bevezetni. Nekik most sok imára van szükségük.

Végül ott vannak azok, akik a legközelebb állnak Hozzám, és akik minden Szent dologban jártasak. Ők azok a lelkek, akik nagy vigaszt hoznak Nekem, és akikre Támaszkodom. De vannak olyanok is közöttük, akik nem élik az Igazságot. Ők az Igazságot prédikálják, de Tanításaim alapvető elemeit nem gyakorolják. Nem úgy szeretnek másokat, ahogyan kellene. Lenézik azokat, akikről úgy vélik, hogy kevésbé jártasak a Szent dolgokban, mint ők maguk. Egyesek úgy gondolják, hogy ők többet érnek másoknál, és Isten előtt kedvesebbek. Ezek a képmutatók dühítenek Engem a legjobban, mert nem képesek meglátni, hogy mennyire súlyosan vétkeznek a Szememben.

Tehát, láthatjátok, hogy az Igazságot soha nem szabad magától értetődőnek venni. Az Igazságot mindnyájan megkaptátok, de közületek sokan megfeledkeztek róla. Untat benneteket. Túl kellemetlen a számotokra, túl időigényes – mert sokan úgy néznek az Igazságra, mint ami többé már nem helytálló agyonhajszolt életetetekben. Sokan közületek meg fognak tagadni Engem és végül teljesen el fognak utasítani, amikor azok, akik el akarnak fordítani benneteket az üdvösségtől, hazugsággal fognak etetni titeket. Ezért újra meg kell tanulnotok az Igazságot.

Csak egyetlen Igazság létezhet, az Igazság, amelyet Atyám határozott meg, kezdettől fogva.

Jézusotok